Amerikai Magyar Szó, 1987. július-december (41. évfolyam, 26-48. szám)
1987-12-10 / 46. szám
Thursday, Dec. 10. 1987. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. Egf liftpjasYrf.tr RáMMé alall Bokor Pál interjúja Korponay Miklóssal Toronto zöldövezetében, szemrevaló családi t villákkal szegélyezett( árnyas-lombos utcakon "az ore^-kuruc" hazat keresem. Zuglónyi kertváros, éppenséggel el is tévedhetnék benne, de az egyetlen csalad, mely szombaton délelőtt "benépesíti" az utcát, magyarul csivitel egy viseltes, de akar hálószobának is beillő méretű furgonkocsi körül. Ók persze tudják, melyik utcában es melyik házban lakik Korponay Miklós, a kanadai Rákóczi Szövetség és Alapítvány elnöke. i M i t Betegségtől lesoványodott, de meg így is feszes tartasu öregember fogad. Csontos arcában szinte oda nem illő, diákosan kék szemek ragyognak, s árulkodnak kedélyének törhetetlen egészségéről. Evődó "Hogy van vitéz ur!" - felkiáltással fogad, s "főszerkesztő urna!" a későbbiekben sem adja alabb. , Korponay Miklós. EvfolyamelsÓ a Ludovi- kán. A Horthy hadsereg legreményteljesebb fiatal tisztjeinek egyike. A háború idején, harmincevesen hadosztály vezérkari főnök. A nyilas hatalomátvétel után a Kopjások vezére. Később, egy teljesen uj világban es uj életben ^ kanadai magyarság egyik politikai vezetője. Az ilyen ember nem áll szoba akárkivel. Ezt jelenthetné a "vitéz úr". De már a beszélgetés első mondatánál kiderül: pontatlan ez a gondolatmenet is. Főképp az utóbbi néhány év esemenyei után (1984-ben Korponay három napot Magyarországon töltött), az ilyesfajta vitézkedésben részéről már legalább annyi az öngúny, mint az évődés vagy rátartisás- , ..-Nagy magyarkodás közepette érkeztünk ide^ s ha visszanézek, nem sok maradt belőle. Azt mondtuk akkoriban, hogy nyelvében él a nemzet, de az idők folyamán rá kellett jönnünk, hogy ez sem igaz. Ezzel ugyanis fiatalságunk nyolcvan százalékát eleve kizártuk a magyarság soraiból, mert ók vegyes házasságban élnek. Csak jóval késóbb ismertük el - sokan persze ma sem ismerik el -, hogy a magyarsagtudat sokkal több, mint a nyelv ismerete. Hozzátartozik a magyar történelem, például Rákóczi nevének ismerete. A Rákóczi Szövetség tulajdonképpen ennek a felismerésnek a jegyében működik 1951 óta. Es sikerült elérni ezt a célt?-Lassan elérjük. Magyarságtudat-pályázatunkra Újvidékről, Ungvárról, Kolozsvárról és Budapestről is érkeztek válaszok. Nem volt semmiféle megkötés, mi a globális magyarságérdekek képviseletét próbáljuk vállalni, s mindenkivel kapcsolatot tartunk, aki kész együtt dolgozni velünk. Es van kivel kapcsolatot tartani, hiszen a világban vagy 2500 kisebb-nagyobb magyar egyesület és szervezet működik. Ez azonban nem elég. Az a legfontosabb feladatunk, hogy visszanyerjük az elvesztett korosztályokat. Azokat, akiket korábban kiközösítettünk, mert nem tudták a nyelvet, nem Őrizték a lángot úgy, ahogy szerettük volna. Pedig a magyarságnak ezer formája van, s ha tettünk valamit megmaradásáért, már nem éltünk hiába. Márpedig valamit azért tettünk. Van magyarságkutató intézetünk, kuruc szállásunk, Rákóczi villánk az öregek számára. Ezt mutatja a pályázat is, meg az Ösztöndíjak, meg a magyar irodalmi versenyek, meg a 600 sirhelyes Rákóczi temető. Ne gondolja, hogy az az eltávo- zókért van. Nem, sokkal inkább a fiatalokért, az unokákért, akiket majd a. mai felnőttek visznek ki az ó magyar szüleik sírjához. Elegendő ez a külföldön született, külföldi állampolgárságú fiatalok esetében?-Minden alkalmat megragadtunk, hogy felhívjuk a figyelmet a magyar értékekre, s ez itt Kanadában nem könnyű feladat. Az emigráció igen koros, s az uj nemzedékek magyarságával és magyarságtudatával gyakorlatilag nem ( számolhatunk. De mivel ez a mi nemzedékünk bűne, nekünk kell jóvatennúnk. Ezeknek a már-már elveszett nemzedékeknek a visszanyeréséhez persze olyan formákat és személyeket kell találnunk, akikre minden kanadai állampolgár felfigyelne, még ha nem is tudnák róluk, hogy magyarok. Először Selye Jánost, Teller Edét, Wigner Jenőt, Dorati Antalt hívtuk meg Torontóba előadást tartani, mert Őket nem kellett bemutatni senkinek. Azután jöttek előadók Magyarorszag- rol is. Es megindítottuk a Hungarian Heritage Review cimú angol nyelvű folyóiratot. Ez a maga nemében az első kísérlet a nyugati magyarság körében az elveszett nemzedékek visszahóditására. Angolul, a _ fiatalok anyanyelvén mutat be történelmi és kulturális értékeket. Olyan emberekhez szol, akik már nem tudnak magyarul, de akikkel tálán meg nem késó megismertetni saját értékeiket. Amikor ön a háború végén eltávozott Magyarországról, a Kopjások nevű titkos szervezet vezetője volt, később, ha jól tudom, együttműködött az amerikaiakkal es a Gehlen-szervezettel is, s ez a tevékenysége éppenséggel az uj Magyarország poli- tikai-tarsadalmi rendszerének megdöntését célozta. A Rákóczi Alapítvány és Szövetség tevékenységéből, ha úgy tetszik, abból a tényből, hogy ön a "hivatalos" Magyarország képviselőit ma Őszinte szívélyességgel fogadja, azt a következtetést kell levonnom, hogy ha politikai nézetei nem változtak is alapvetően, igencsak módosult viszonya a mai otthoni dolgokhoz. Mi ennek az oka?-Negyven ev telt el, s ez idő alatt nagyon sok minden változott. Természetes, hogy sok mindent másként látok, mint abban az időben, amikor nagyon sokan azt hittük, hogy a kommunista kormányzat megdöntése csak hónapok, legfeljebb évek kérdése lehet, tín is megváltoztam persze, ha úgy tetszik, bÖlcsebb lettem. Nemrégiben pedig igen súlyos betegségen estem át, az orvosok a szó szoros értelmében a halálból hoztak vissza. Meg kell vallanom, hogy hetven-valahány évesen, szivritmusszabály- zóval a mellkasában az ember másként látja a dolgokat, másként gondolkodik, mint fiatalon. Ami fiatalon elképzelhető, az bizonyos idő után irreálissá válik. Ettől függetlenül, abban az időben sem egészen úgy történtek a dolgok, ahogyan az az otthoni könyvek némelyikében olvasható. Egyszer szívesen elmondanám valakinek ezt a történetet, ha lenne rá idő és alkalom. Most csak annyit, hogy például a Kopjások szervezete sem egészen olyan volt, mint leírták. Legalábbis az én vezényletem alatt - tehat 1944 végén - a Kopjás- szervezet kifejezetten németellenes célzattal működött. En ügy tudom, elsősorban szovjeteUenes célzattal, a háború utáni években pedig az uj Magyarország elleni szervezkedés eszköze volt. Ha olvasta Berkesi Kopjások cimú regényét...-Ismerem ezt a könyvet, véleményem szerint nem mindenben a valóságnak megfelelően állítja be a dolgokat. Hogy előttem mit csináltak a Kopjások, azt nem tudom pontosan, de az én odavezénylésemnek megvolt az oka es az előzménye. Az előzményről tudni kell, hogy Otto Skorzeny parancsnoksága alatt létrehozták az úgynevezett Werwolf mozgalmat, amelynek az volt a feladata, hogy a szovjet hátországban partizánakciókat szervezzen. A Werwolf magyarországi képviselőjéül dr. Ney Károly SS Sturmbannführert kérték fel, aki százszázalékos németbarát, náci bérenc volt, és a VKF-2 osztályon, a katonai hírszerzésnél működött. 1944. október 15-én Zakó András került a VKF-2 élére, aki az én közvetlen parancsnokom volt a székely hadosztálynál, zákó november 2-án engem is Pestre hivatott azzal, hogy a németeknél való teljes elkötelezettsége miatt nem akarja Ney Károlyra bízni a magyarországi illegális mozgalom megszervezését, mert a feladat éppen a Werwolf szabotálása és egy esetleges angolszász partraszállás elősegítése. Es ennek a "hadműveletnek" ön volt az irányítója. Ezért szemelték ki önt a Kopjások vezérének?-Ezért, de a Kopjások a háború végén mar nem azt a szerepet játszották, mint korábban. A feladat, amit zákótól kaptam, az volt, hogy szabotáljuk a Werwolfot, Otto Skorzeny tervét, hogy partizánmozgalom kezdődjék a megszállt területeken. Ora- nienburgban az asztalt csapkodva vitatkoztunk Skorzenyvel, hogy Magyarországon nem lehet német ellenállást szervezni. A kopjások szervezkedésének célja akkor az ellenállás szabotálása, valamint egy angolszász partraszállás lehetőségére való felkészülés volt. A kopjások kiléptek az illegalitásból. Kiképzötábort szerveztünk, repülőcsoportotj összesen vagy negyvenezer embert számláló alakulataink voltak. Milyen angolszász partraszállásban reménykedtek önök 1944 végén?-A trieszti partraszállás Churchill-Roose- velt-féle terve létezett, s mi számítottunk rá, hogy elobb-utóbb végre is hajtják. Any- nyira, hogy négy lelőtt amerikai gép pilótáját nem is adtuk át a hadseregnek, magunk őriztük Őket, hogy partraszállás esetén legyen miről alkudoznunk. (folytatás a 10. oldalon)
