Amerikai Magyar Szó, 1987. július-december (41. évfolyam, 26-48. szám)
1987-11-26 / 44. szám
Thursday, Nov. 26. 1987. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. NYILATKOZAT Kanyádi Sándor; a magyar-román itodalmi együttműködés szorgalmas munkásaként számon tartott, (hazánkban is nagyrabecsult kiváló költő, műfordító barátunk kilepett a Román írók Szövetségéből. A hirt a magyar sajtó is közölte. Kanyádi Sándor a maga, román és magyar eszmetársai nevében az egyetemes emberi jogok sérelme, a magyar nemzetiség áldatlan helyzete, a magyarság egészét érő méltatlan nyilatkozatok miatt tette ezt a lépést. Ugyanakkor, amikor kifejezzük szolidaritásunkat Kanyádi Sándor és az általa ily módon képviselt ügy iránt, hangot kell adnunk aggodalmunknak: megszaporodtak azok a hírek, amelyek olyan esetekről tanúskodnak, hogy a román illetékesek jeles emberek szenrmlyeben a humánumot^ az emberi méltóságot, a demokráciát, a Romániában élÓ magyarságot, a romániai magyar és nem magyar kultúrát sértik meg. Szolidaritásunk kifejezése ( egyben felhívás józan önmérsékletre, tisztességes együttműködésre, s eltökéltségünk kinyilvánítása is: a magunk eszközeivel tovább munkálkodunk a népek és Íróik közötti kölcsönös megértésért, barátságért, és az alkotói együttműködés elmélyítéséért. Budapest, 1987 október Magyar írók Szövetsége Elnökségé Nőtt az idegenforgalom * n , i , Az ev első tiz hónapjában kis hijan 17 millió külföldi kereste fel Magyarországot, 2.3 millióval több, mint tavaly ilyenkor. A szocialista országokból több, mint 12 millióan érkeztek, Csehszlovákia változatlanul az elsó helyet foglalja el, csaknem négy és fél millió látogató érkezett. Második helyen Lengyelország áll, A tőkés országokban is megélénkült az érdeklődés Magyarország iránt az elmúlt hónapokban. A szakemberek szerint ennek oka elsősorban az árfolyamváltozás, hiszen a nyugati( országokból érkezők az idén egynegyedevei több forintot kaptak ugyanannyi nemzeti valutájukért, mint 1986- ban. A legtöbben, több, mint 2.7 millióan Ausztriából érkeztek. Az NSZK-ból októberben erkezett meg az idei egymilliomo- dik vendég. Olaszországból 140 ezren erkeztek. A holland látogatók szama csaknem ^elerte a 90 ezret. A tengerentúlról - elsősorban az Egyesült Államokból - az idén már több, mint 100 ezren keresték fel Magyarországot. Magyar fogorvos DR. KALKÓ ILDIKÓ A New York Egyetem Fogorvosi Karának tanársegéde 97-52 64th Ave. Forest Hills, NY 11374 közel a Queens Blvd-hoz az R és GG Rendel: minden nap, földalattival előzetes bejelentés alapján Foghúzások * Tömések * Koronák-Hidak Gyökérkezelés (Root canal) * Protézisek Modem kozmetikai bonding Gyors javítások Telefon: (718) 275-7552 BIZTOSÍTÁSOKAT ELFOGAD ÁGH ISTVÁN: „Mem mindenestül balok meg" Rab István emlékezete 1886-1957. A régi iskolákban már elférhetetlenül szaporodnak a tablók, de azt hiszem, hiányzik a Pápai Református Kollégium folyosójáról az 1945-ben érettségizettek csoportképé, ( melyen nővérem és bátyám is áll a tanárok fölött. Nem olyan kor volt, mikor megengedhették a tabló luxusát pénzben és időben. Leszegényedett és harcokból szabadult diakok készültek az érettségire, csonka tanévben, néhány hét alatt; végzős boldogsággal elókeritettek valami alkalmi fotográfust, hadd emlékezzenek mégis egymásra, tanáraikra. Testvéreim körül mindenki ismeretlen a képen személyesen, szavaikból mégis ismerősek, s ott az a középén ülő szemüveges Rab István igazgató. Testvéreim huszonöt kilométert gyalogoltak Papara majdnem toronyiránt réteken, szántásokon; tizennyolc éves, szép nővérem felemás szandálban, s a kihűlt albérletben száraz, maguk sütötte kenyéren, "kaszako" pogácsán tengődtek a végsó csoportképig. Ez volt az az idő, mikor az igazgató ur azt mondta a fiatalabb Csoo- ri Sandoreknak: "Nem számit, miben jönnek a fiuk! Ha darócban jönnek is, csak jöjjenek!" Mintha a régi állapotok ismétlődtek volna meg; az adaszteveli eperfa alá űzött diákvilág. De megindult és folytatódott az 1531-ben alapított Kollégium hagyománya, melyet Dévai Biró Mátyás, Sztárai Mihály, Sellyéi István, s Huszár Gál, Huszár István nyomdája, Kocsi Csergő Bálint igazgató galyarabsága jelöl. A szemérmes gyermeki szeretet visszatartja a vallomás áradását, azért szokott megtörténni, hogy a diákemlékezet a gyermeki hála ragyogó, draga^ fényét tanáraira fordítja át, jó tulajdonságokkal halmozza el, melyeket, ha egyöntetűen teszik, valóságosnak fogadhatunk. Mindannyiunk kedvenc tanárai mégsem- kaphatják me^ emlékkönyvüket; kell valami átlag föle magasló sors, tudás es szeretet, melynek biztos helye van a magyar szellemiség Olümpu- szán. Boldog vagyok, testvéreim igazgatója maradandó müvei tiszteltetett. Hatása tanítványainál távolabbi lehet. Lánya, Rab Zsuzsa saját életével szugge- ralja elénk az apai Örökséget, kosztolányis ahitattal, miként "Az en édesapám az emberek apja, s én az emberek testvére vagyok", folytatja a tanítványok sora, testvérei, akik valamennyien az "emberek apjanak" köszönhetik ki- és fölemelkedésüket. Jöttek mint ó, a vidéki mélyből a bársonysapka alá, kiscsizmájukat lakkcipóre, zsinoros ruhara váltva; a kezdeti "latinszag- tol" ijedten betűzték arator arat - a szántó- vétó szánt szivüknek ismerős jelentését, sokan térítők lettek a konviktusban, kitűnő bizonyítvánnyal, ingyenesen, s megérték a "diákévek harangzugásaban", amint szépségesen ( megírta _ Csoóri Sándor másutt azt a reményes, kétséges indulást: "Voltak, akik tartottak volna alám a tenyerüket, hogy emelkedjem; mások talán irigységükben még imádkoztak is, hogy ne vegyenek föl... Általában minden közösség megpróbálja visszahúzni maga közé azt, aki ott akarja a fészket hagyni." Rab István sem erezhetett mást, mikor a sárszentmihályi portáról elindult. Matematikusi jövőt képzeltek tanárai, s lett gorö^-latin szakos olyan előmenetel következtében, hogy Pais Dezső professzor, Eötvös-kollégista szobatársa számtalanszor emlegethette: '''Katedrára vártuk! De neki, persze, jobb volt a Bakonyban vadaszgat- ni." A professzor mégsem lehetett annyira kizárólagos, mert a volt pápai diákokban, tanítványaiban ismerhette el azt a szellem- építést, amit Rab István egyetemes szaktudással, szerető tapintattal elkezdett. ülés Sándor; A szép szó Kétségek gyötörnek szép nyelvünk jövőjét illetően, és azt hiszem, nem ok nélkül. Elburjánzott a pongyolaság, a stilustalanság, nagyon kevesen törekszenek a választékos kifejezések használatara, nem beszélve a durva beszédről, az utszéli hangról, amelyet felkaptak a fiatalok abban a hiszemben, hog^y ezt használva modernek, maiak, s tálán még erőtől is duzzadobbak. Egy külföldi lapban olvastam Gretsy László ismert nyelvész nyilatkozatát a magyar nyelvről. Ebből idézek: "Magyar- országon ijesztő módón terjed a durva es trágár hangnem, az obszcén szavak divatjelensegkent - mindennaposak, a többi között a filmnyelvet is megfertőzték nálunk. Tűrhetetlen, tarthatatlan ez a hullám, s bízom benne, hogy eljö az a kor, amely nem a trágárságával lesz modern, hanem a gondolkodásával _" Bizony, egyre gyakrabban előfordul, hogy pirulva ülünk a tévé képernyője előtt az obszcén jelenetek láttán vagy hallatán, kissé zavarban vagyunk családunk fiatal tagjai előtt, szégyelljük magunkat, el kellene zárnunk a tevét, véget vetni a kínos állapotnak, de nem tesszük. Milyen művészet az, amely ilyesminek kiszolgáltatja az embert, a család morális egyensúlyát, szépérzékünket? Miért modern ez? A helyes magyar beszed, a szép szó olyan kincs, amelyre mindannyiunknak vigyázni kell, akar a szemünk fényére. Ez az anyanyelvűnk ugyanis. Nyesegetni kell, tisztogatni, fejleszteni, szepiteni, ékíteni, még hajlékonyabba, kifejezőbbé tenni, nem pedig bemocskolni. A nyelv a lélek tükre. Hogy ki milyen lelkületű ember, azt beszéde is elárulja. Aki durva beszédű, az nem lehet véletlenül sem megértő, a szépségek iránt fogékony ember, az gondolkodásában is durva, darabos, a humánus dolgok iránt érzéketlen, magánakvaló, pöffeszkedö, felvágó es hatalomra törő. Mar Kazinczy is azt tartotta "Szólj! S ki vagy megmondom!" És ezekben a napokban, amikor Szephalom őszi hangulatai ébreszti az emlékezés, ez a megállapítás talán időszerűbb, mint valaha. Munkájának és újító szándékának sze'psege átível a jelenkorba, intelme itt lobog körülöttünk.
