Amerikai Magyar Szó, 1987. július-december (41. évfolyam, 26-48. szám)
1987-07-09 / 27. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 9- 1987. A pápa, Fidel Castro, Pinochet és én... ! BESZÉLGETÉS GARCÍA MÁRÓL EZ NO BÉL-DÍJAS ÍRÓVAL Gabriel Garcia Marquez Kubában nyilatkozott az Olasz Televízió munkatársának, Giovanni Minolinak. Az interjú a Le Nouvel Observateur 1987. április 24-30. számában jelent meg. EbbÖl közlünk részleteket. t-Minek nevezi magát? Realistának?-Igen. Realista vagyok. Szomorú realis- ta. (-Szomorú? Miért?-Nekünk, karibi embereknek az a hírünk, hogy derűsek, vidámak és nyitottak vagyunk. Ám, az igazat megvallva, mi vagyunk a legzártabb, legtitokzatosabb es legszomorubb emberek a világon.-Mikor ir? Reggel, este, vagy amikor kedve van hozzá? Vannak-e szokásai? Ha vannak, mik azok?-Mindennap ugyanabban az időben dolgozom. Hatkor kelek, és két óra hosszat olvasok. Azért ilyenkor, mert ( az elfoglaltságom mellett a nap maradék idejeben nem tudnék többé egy pillanatnyi szabadidőt sem találni. Kilenckor leülök az írógép mellé dolgozni, és ott vagyok délután kettőig.; Ez a hét minden napján igy van. Más szóval: az én heteimben nincs vasárnap. Ha nem igy megy el a nap, súlyos lelkiismeret-furdalasom van, es úgy érzem, hogy nem is érdemiem meg az ebédet. , , i-Dohányzik munka közben? Egyáltalán, szüksége van felt ölt ódésre vagy nem?-A Száz év magány megírásáig, tehát tizenöt évvel ezelöttig négy doboz cigarettát is elszívtam iras közben. Akkor leszoktam, és azóta dohányzás nélkül irok. Soha nem iszom, es semmifele elen- kitot, izgatószert nem használók irás közben. Az a meggyőződésem, hogv az Íráshoz jó egészségi és fizikai állapot kell. (Jgy kell élni mint egy sportolónak, mint egy bokszolonak...-Erről jut eszembe, könnyen ir?-Már negyvennyolc éve irok, es megtanultam minden nehézség nélkül írni. Meg lehet tanulni..., vannak trükkjei. Eleinte csak ültem a fehér papir előtt, és ez borzasztó volt, mert nem tudtam mit csinálni. De ma már nincs ilyen. Nem is kezdek már írni anélkül, hogy el ne gondolnám, mi legyen abban a könyvben, hogy a téma már ne lenne a fejemben... igen, csak abban a pillanatban kezdek el írni. Az elsŐ fejezet megfogalmazása nagyon soká, akár egy évig is eltarthat. Aztán a többihez már nem kell, csak három hónap. Az első fejezetben dói el a stilus, a tónus. Az első fejezetből már megítélhető, hogy milyen hosszú lesz a könyv. Ami pedig a napi munkát illeti, van egy receptem. Hemingwaytól kaptam, szinte gondviselesszerüen, aki azt tanácsolta, hogy soha ne fejezzem be teljesen az aznapi munkát, hanem hagyjak mindig valamit másnapra is. így amikor felkel az ember, az elindítás, a nekilendüles nem probléma. Aztán mindig ugyanígy tovább, hagyni kell egy kis munkát másnapra. Hogy Őszinte legyek, nekem semmi bajom-gondom nincs az irassal, nem jelent terhet, sót mondhatnám: egyedül azok a tökéletesen boldog pillanataim, amikor leirom azt, amit megéltem.-Amikor 1977-ben Pinochet magához ragadta a hatalmat, ön állítólag kijelentette, hogy semmit nem fog publikálni, amig az az ember hatalmon van. Pinochet ma is az ország élén áll, Ön pedig továbbra is írja könyveit. Miért?-Az iró élete tele van vesztett csatákkal. Látja, én ezt elveszítettem, de az utolsót meg fogjuk nyerni! Arra a meggyőződésre jutottam, hogy sokkal inkább szembeszállók Pinochettel, ha irok, mintha abbahagynám az írást. Ha nem számoltam volna ezzel, akkor meghajoltam volna a Pinochet-cenzura előtt, és már csaknem öt éve szilenciumra lennék itelve.-Kuba és Castro ma is mítosz az ön számára?-Nem. Nem mítosz, hanem valóság.-Igen, mégis azt irta: "Nagyon közelről végignéztem a kubai forradalmat, de soha nem beszélek róla a könyveimben." Miért?-Annyira azonosultam a kubai forradalommal, és olyan szoros kapcsolatba kerültem a sziget vezető embereivel, hogy végül is alkalmatlanná váltam arra, hogy propagandistája legyek. Bármit is mondanék a kubai forradalom mellett, az úgy hatna, mint valamiféle rajongó szava, akit a politikai realitás már régen maga mögött hagyott. (...)-Mi a véleménye az uj Gorbacsov-irány- zatrol a Szovjetunióban?-Engem harminc éven at nemcsak a jobb-, de a baloldali barátok is - vagy mondjuk inkább, hogy a baloldali barátok és a jobboldali ellenségek - azzal vádolták, hogy ellenforradalmár, revizionista elhajló, kispolgári iro vagyok, méghozza a Szovjetunióval kapcsolatos kritikáim es egyet nem értéseim miatt! Nem vagyok gyakori látogatója a Szovjetuniónak, ösz- szesen kétszer voltam ott, s mindig kulturális kérdésekkel kapcsolatban. Mégis, mindaz amit mondtam, amit bíráltam, amit felvetettem, hogy igy vagy úgy kellett volna csinálni - szerintem - a Szovjetunióban, nohát mindaz megegyezik vagy hasonlít ahhoz, amit ma Gorbacsov mond es csinál.-Mondják, hogy 1982-ben fogadta önt II. János Pál pápa, mert mexikói útja előtt informálódni akart Latin-Amerikáról. Hogyan zajlott le ez a látogatás?-Nem a pápa akart informálódni Latin- Amerikáról, én kértem audienciát, mert szerettem volna megkérni Öt, hogy támogasson egy tervet, amit az eltűnt argentínaiak érdekében készítettek. Csak nagyon rövid ideig tartott ez az egyáltalában nem az előírásoknak megfelelő találkozás. Én átadtam a kérvényemet, a pápa azt mondta, hogy majd gondja lesz rá, de aztán a tervből mégsem lett semmi. Ra gondolva, egy olyan ember emlékét őrzöm, aki nagyon kényelmetlenül érezte magát íróasztala mögött, hiszen nem sokkal előbb került oda, és az volt az érzésem, hogy még nem eléggé tájékozott ebben a pozíciójában. Elbocsáttátásom pillanatában még hivatali szobájának ajtajával is baja támadt: nem tudta kinyitni, a kilincs vagy a zár beszorult valahogy, és nekem az egész látogatásból az a legjobb emlékem, hogy ekkor azt gondoltam magamban: na, mit mondana most az anyám Kolumbiában, hogy be vagyok zárva - egy szobába a pápával?!-Mondja, fél az öregségtől?-Inkább a sötétségtől félek. Az öregségtől nem. Igazán. Az én (csaladomban mindenki sokáig élt. Apám nyolcvannégy, anyám nyolcvankét éves korában halt NEW YORK, N.Y. With all the awareness these days about our ethnic background, I am surprised that a reader finds fault with having an English supplement in the Magyar Szó. While I am unable to read Hungarian, I am still interested in seeing and reading the English pages which give information about Hungary and people of Hungarian ancestry who have made contributions in the arts, theatre, science and politics. My parents and husband were subscribers and I am continuing the tradition. There are many - I am sure - with similar background: American-born but with strong ties to the birthplace of their parents, husband and family members. Margaret Friedman MINDIG VESZÉLY FENYEGET Szeretnék erdőben sétálni A ragyogó szabad eg alatt Mert ha körülnézünk ma-holnap Mar számunkra ennyi sem marad. Nagyon bizonytalan a holnap Meddig fog még ragyogni a Nap? Erröl-arrol veszély fenyeget Egy összeomlás mindent eltemet. Szeretnék magas hegyre menni Onnét harsogva kiabálni Nem látjátok, pusztul a világ! Kérdés, hogy mikor lobban a láng. így nem lesz menedék-helyetek A sir szája vár benneteket Mert bűneitek kegyetlenek Ezekért meg kell, hogy fizessetek. Ha reánk hoztok másik háborút Az a világ pusztulása lenne Csak az ég viUogna, dörögne Az Isten már le se tekintene _ Ezt a verset egy Magyar Szó olvasó kérésére küldtem be. Tisztelettel Walkó BÖzsi CALIFORNIA. Lapjukat szívesen veszem és olvasom, főként a hasznos egészségügyi tanácsadás nagyon érdekel, miután mindkét lábamban sajnos, hosszú évek óta súlyos^ arthritiszem van. Nagyon sokat és állandóan szenvedek. Réméivé, hogy erre vonatkozolag is kapok valami enyhítőt. Di menyi Mária meg, de szellemileg teljesen épek voltak az utolsó pillanatig. Mas szóval: nekem genetikailag minden adottságom megvan hozzá, hogy magam is világos és tiszta aggyal ( érjem meg ezt a kort. A többi nem erdekel. Nincs jelentősége, mert a szellemi erőnlét mindent megold.-És a halál? Fél a haláltól?-A haláltól nem. De a meghalástól igen. Mivel iró vagyok nyugtalanít, hogy életem legfontosabb eseménye, a haldoklásom és a halálom lesz az egyedüli, amit soha nem irhatok meg. Takács Márta fordítása (WvabcinA: iliáé
