Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-12 / 6. szám
10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 12. 1987. EGY KÜLÖNLEGES MAGYAR FILM CZEIZEL END3E. (folytatás a 9. oldalról) kon feszültség, egy férfinek sírásba gór- csosödik az arca. A kamera "ragad" az emberekre - a táborból alig látunk valamit. Csaknem tapintható az idegesség, benn vagyunk az egyes számú krematóriumban, később egy barakkban, az állandó magyar kiállításon a névlistán az emberek keresik hozzátartozóik, ismerőseik nevet. Egy férfi megtalálja apja nevét... Azután ott állunk a Kivégzófal előtt (ahol becslések szerint több mint 20 ezer embert lőttek agyon a tábor fennállása idején). Virágok, égő mécsesek ó'z'óne. A látogatók szoros tömegben állnak, a külső és belső nyomás csaknem elviselhetetlen, a csoporttal érkezett rabbi elénekli az Ősi héber halotti imát. Megrázó, felemelő percek következnek: mindenki sir a tömegben Auschwitzban, és a nézők itt New Yorkban. Miért sírunk? Az ember embertelenségéért, a hat millióért (köztük a mi hat- százezerünkért), elrontott életünkért, Összetaposott álmainkért, kétes jövonkert? Ki tudja? A buszok mozognak megint. Megyünk Birkenauba, kb. 1 i km-re a fötábortol. Idehozták a magyar transzportokat. Itt öltek meg és égettek el 10-12,000 embert naponta, forgalmasabb időszakokban. A rampa végén a 2-es és 3-as gázkamra-krematórium romjai között nehéz kövekből emlékmű áll. Szent föld ez - embermilliök röppentek innen a semmibe, nyomtalanul. A látogatók nézelődnek, beszélgetnek, egy asszony virágot gyűjt. Egyszerre az egyik idősebb hölgy elesik az emlékműnél, erősen megüti az oldalát. Hamarosan mentő- kocsi érkezik és viszik a kórházba. "Miért jöttem ide?" - panaszolja, és fél, hogy lemarad a buszról. Nem tudjuk, hogy milyen súlyos a sérülésé, de az bizonyos, hogy gyógyitani fogják, hogy nem esik bántódása. Az emberek sietve beszállnak a buszokba és a csillogó, modern fémtestek maris nagy sebességgel száguldanak. Egy kanyar és már el is tűntek. Vége a filmnek. Reméljük, hogy a 40 évvel ezelőtti borzalmak redukálták az antiszemitizmust? Akinek szeme és füle van, az látja és hallja, hogy az antiszemitizmus él és virul. A fej meséli, ho^y műtétje idején két másik beteg arról beszelt, hogy Hitler főleg abban hibáztatható, hogy nem irtott ki minden zsidót. Egy 12 éves kislány pedig, (amikor szüleitől megtudta, hogy zsidó származású, gondosan eltitkolta ezt a tényt, nehogy ebből hátránya vagy kiközösítés szármázzék. (Hasonló példákat tucatjával idézhetnénk itt az USA-ban is.) Bátor, nagy tapintattal és emberi érzessél, gazdag szimbolizmussal megalkotott maradandó remekmű a Package Tour. Dicséret és köszönet illeti Gazdag Gyula rendezőt, Marx József gyártásvezetőt, és mindenkit, aki dolgozott ezen a filmen. Sajnálatos, hogy csak néhány előadásban volt látható a New Yorki Public Theater- ben. Meggyőződésünk azonban, hogy ez a klasszikus dimenzióju film nem fog eltűnni, és amikor időről időre játszani fogjak, ne mulasszák el. Felejthetetlen élményük lesz. F. Krén Újítsa meg előfizetését!. Tizenkét napot töltöttem Brazíliában. E rövid idő főleg arra volt elég, hogy rádöbbenjek: milyen korlátozottak az ismereteim a világ ötödik legnagyobb államáról. Latin-amerikai kollégáim révén azonban két olyan témába kaptam betekintést, amely közérdeklődésre tarthat számot. Braziliába 1500-ba jutott el a portugál Pedro Alvares Cabral. Akkor mintegy másfél millió indián őslakos élt e területen. 1870-ben a lélekszám tízmillió, 1970-ben csaknem százmillió volt, jelenleg pedig már száznegyven millió. Évente csaknem négymillió újszülöttel növekszik a lakosság, igy 2000-re várhatóan kétszázmillióan lesznek. A népességrobbanás hátterében két ok áll: a korábbi magas halálozási arányt sikerült jelentősen mérsékelni (harminc ezrelékről tiz ezrelékre), elsősorban a fertÖzó es trópusi betegségek háttérbe szoritásaval. Ugyanakkor a korábbi magas szűletésszám alig mérséklődött, a "bevételkiadás" egyensúlya tehát megbomlott. A lélekszám-növekedes Brazíliában, mint sokan állítják, előnyös is lehetne, hiszen az ország területe óriási (8.5 millió négyzetkilométer), és az átlagos népsűrűség csak 16/km2. Bizonyos nacionalista nezetek szerint Brazília nagyságát a népességszám is meghatározza. Sokan büszkék arra is, hogy a százafordulóra várhatóan Sao Paulo lesz a világ második legnagyobb lélekszámú városa. A szűletéskorlátozás ellenzői szerint a népességszaporodás azért is előnyös, mert növeli a belső piacot, és serkentője a gazdasági fejlesztésnek. Ezekkel az érvekkel szemben következő a helyzet. A gyermekszám feltartóztathatatlan növekedése (a lakosság csaknem negyvenöt százaléka tizenhat éven aluli) megoldhatatlan helyzet elé állítja az egészségügyet, az oktatást, sót az egész állam- apparátust. A csecsemőhalandóság ötszázalékos, tehát minden huszadik csecsemő nem éli meg első születésnapját. Az iskolahálózat fejlesztésére tett nagy erőfeszítések ellenére a lakosság egyharmada analfabéta, s ez az arányszám egyre nagyobb abszolút számot fejez ki. A fiatalok számára nemcsak az alapképzést, hanem a munka- lehetősegeket sem tudják kielégítően megteremteni. Tizenöt millióra becsülik azoknak a fiataloknak a számát, akik koldulásból, lopásból, rablásból, nem egyszer rab- lógyilkosságbol próbálják magukat fenntartani. Ez vezetett a közbiztonság ijesztő megromlásához. (Csupán riói tartózkodásom első napján három bankrablás történt. Házigazdáim hosszú oktatásban részesítettek, hova lehet elmenni és hova nem, hogy koffert, táskát, nyakláncot, órát nem szabad magunkkal vinni, illetve viselni. Bizonyos pénzt azonban feltétlenül készenlétben kell tartani, mert ha a rabló visszautasításban részesül, esetleg kést vagy pisztolyt használ.) A rendőrség tehetetlen. Ez természetesen az idegenforgalmat is jelentősen korlátozza. A lakásépítkezés, a közművesítés, az energiaellátás messze elmarad a növekvő, de anyagi fedezet nélküli igényektől. Ezért a természeti adottságokban gazdag Brazíliának babot és rizst kell behoznia. A tűlszaporodás idézi elő a brazil varosok luxusnegyedeit ővező viskórengetegeket. De ez magyarázza a kevesek páratlan gazdagságát is, hiszen a munkaerő parlagon hever, igy nagyon olcsó. A brazilok genetikailag a legkevertebb népek közé tartoznak. Gyökereit kutatva három emberfajta érdemel kiemelést. Az őslakos indiánok, akik - mai tudásunk szerint - a keleti emberfajta (korábban "mongoloid" főrassz volt a nevük) leszármazottai. Ok a Behring- szoroson át jutottak át Észak-Amerikába, majd innen a dél-amerikai földrészre. Az európai eredetű portugálok, akik azonban korábban keveredtek az észak-afrikai ("mór") népekkel. Később már a tizenkilencedik században, kedvezményekkel ösztönözték bevándorlásra más európai lakosokat is. Svájciak, németek, olaszok, törökök, arabok, lengyelek, spanyolok, hollandok, angolok, majd az Észak- Dél háború után eszak-amerikaiak érkeztek nagyobb tömegekben. (E népcsoportok mellett a magyarok részesedése eltörpül, de azért Sao Paulo az egyik legnagyobb magyar városnak tekinthető, mintegy százezernyi magyar eredetű lakosával.) A harmadik fő gyökeret az Afrika nyugati és déli vidékéről idehurcolt fekete bőrű afrikai fajtájú rabszolgák jelentettek. A portugál hódítók, szinte kivétel nélkül férfiak voltak, igy hamar megindult a keveredés. A ~amelukok (vagy caboclok) az európai es 111V. .ul 1 y 3 mulattok az európai és afrikai, a cafuzok pedig az indián és afrikai személyek gyermekei. (A mesztic az összes fenti variáns összefoglaló megnevezése, tehát nemcsak az európaiak és az indiánok leszármazottait jelenti, mint ahogy a magyarban levesen, használják.) Végül is nagyon előrehaladott a három főrassz teljes egybeolvadása, ezert a brazil nép antropológiailag szinte egyedülálló uj etnikumnak számit. * A három emberfajta keveredésének sok előnye volt. S itt most nem a brazil utazási reklámplakátokon látható szép mula- takra (a fekete és fehér keveréké nőket hívják igy) gondolok, akik általában mind bőrszínben, mind alakban egyesitik a két emberfajta előnyös jellegeit. Az ilyen jellegű génkeveredes a mindenkiben meglévő, lappangó hibás gének, az úgynevezett genetikai terheltség megjelenését gátolja. Sok nyelvben, igy a magyarban is a keveredésből születettek pejorativ kicsengésű "korcs" megnevezésének biológiai valósag- tartalma nincs. A gyors és intenzív fajtakeveredés fo társadalmi előnye Braziliában az volt, hogy jelenleg már nem érvényesül az emberfajták között semmifele társadalmi megkülönböztetés.
