Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-25 / 25. szám
Thursday, June 25. 1987. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. IRODALOM Alfred Starkmann noRmnn imiier HRIERIKHJH Miért hisz abban - mint az utóbbi időben gyakran hangsúlyozta -, hogy nem lesz atomháború? Semmiféle mélyenszántó elméletem nincs erre. De minél idé'sebb leszek, annal inkább úgy vélem: idősebb emberek már nem ragadtatják magukat drámai cselekvésre, márpedig a világ vezető országait idősebb emberek irányítják. Valakinek meg kell nyomnia egy gombot, s nem hiszem, hogy Isten engedné egy emberi ujj ilyen mozdulatát. A belső feszültségen kívül mibe kerültek a házasságai? Igaz-e, hogy évente 150 ezer dollár tartásdijat kell fizetnie, s ezért több könyvet rendelésre irt? Körülbelül ennyit kell fizetnem, talán meg többet is. Nem vitás, szorult helyzetemben írtam könyveket, amelyek egyébként nem születtek volna meg. De nem latom be, hogy mi kivetnivalé van ebben. Az irodalmat nem szabad megszentelt templomnak tekinteni; ne legyünk túl bigottak. Mindig az volt az elméletem:, jobb ha kihozok tiz könyvet, amelyek 90-95%-ban tartalmazzak maximális tudásomat, mint csupán egyet, amelyet tudásom 99%-ával írtam. Legjobb könyveim közül néhány fix honoráriumért jött létre. A fölkínált összegek oly nagyok voltak, hogy egyszerűen nem engedhettem meg magamnak az elutasítást. 1979-ben másodszor kapott Pulitzer- dijat. Köztudomású, hogy nem sokat tart a művészet a művészetért elvről. Könyveiben azonban újra meg újra visszatér a "korrupt" és az "ál" kifejezés. Csupán egyszer gondoltam arra, hogy valóban belekeveredtem valamiféle korrupcióba. Meg is mondom nyíltan: amikor három éve megírtam a Kemény férfiak nem tancolnak című regényemet. Szörnyű kátyúba kerültem, egy éve nem írtam már semmit, a kiadómtól azonban fölvettem előlegeket. Tehát tartoztam neki egy könyvvel, vagy vissza kellett volna fizetnem a pénzt, s tudtam, ha visszafizetném, úgy járnék, mint Joe Louis - egész életemben az adósságaimat nyögném. így azután elfogadtam az ajánlatot. Noha a kritika nem fogadta kedvezően a regényt, szeretem ezt a könyvet, talán a legjobban megirt regényem. Megértem erre a könyvre, az ördögnek csak lódítania kellett egyet rajtam. A stílusról van szó: ennél jobban sohasem írtam. Két hónap alatt megírtam az egész regényt! Ez soha többet nem ismétlődhet meg! Ami pedig az álságot (phony) illeti: valamennyien olyan tudást tettetünk, olyan hatalmat, amivel nem readelkezünk. Fogunk^ e^y videokazettát, ^ benyomjuk a visszajátszoba, és ime - már pereg is a film. Közben fogalmunk sincs ennek a folyamatnak a lényegéről, egyszerűen csak élvezzük. A régi korokban a parasztok tudták, kicsodák valójában. Nem kellett keresgélniük az identitásukat. Mi azonban győkértelenek lettünk, és a csalás valóságában élünk. Ma is, a jelenkor Amerikájában? Persze, vegyük csak Reagan elnököt. Az elmúlt hét évben állandóan megkiséMH -HM 1 GYÖNGYSZEMEK | „„ ------ ----UK*-----fc NAPKELTE Minden reggel megkövültén ámulok a nagy Csodán. Átölelve szól az Istén: Imádkozol, vén pogány? TAVASZI PILLANAT Ma megállt az Idő és a Tavasz megigézett. Ahogy vitte fehér haját, meg a Tel is visszanézett. Benedek Ferenc reltem megérteni ezt az embert. Miért szeretik annyira az amerikaiak? Hiszen nem vagyunk mi ostobák, van józan eszünk, nem is kevés. Egyszerűen az az oka, hogy észrevettük: van benne valami kóklerség. Tehát valamennyiünk kóklerévé válik. Vagy más szóval: megmutatja nekünk, hogy kókler lehet valaki, ugyanakkor rendkívül sikeres is. Ez lelkesíti az amerikaiakat. Utáltuk Cartert, annyira ünnepélyes és komolykodó volt, s ezáltal elve.tte a reményt azoktól, akik nem dolgoznak olyan kitartóan, mint ő. Az volt a tragédiája, hogy rossz időben választották meg. A hatvanas évek vége óta bekövetkezett minden bajért ó't tették felelőssé. Különben is Amerika még nem emésztette meg Watergate-et és Vietnamot, amikor hivatalba lépett. S akkor jött ő, viszonylag egyszerű modoré, vallásos, keményen dolgozó fiú. Ezt az amerikaiak nem viselték el. S utána jött Reagan - megtévesztés, szemfényvesztés! Soha semmit sem mondott, amiért kihúzhatta volna magát. Nem is volt szüksége rá. Megbüvölte a riportereket, akik maguk is hihetetlen kóklerek. A sajtó imadja Reagant. Az újságírók azt mondják: ez a pasas még széllelbéleltebb, mint mi, és milyen kedves! Bizonyos értelemben tehát Reagan megadja az erkölcsi feloldozást Amerikának, hogy erkölcstelen lehet. De azért én is hive vagyok. 1969-ben valóban komolyan pályázott New York polgármesterségére? Tudja, én a kis csalások nagy hive vagyok. Egyezzünk ki abban, hogy annak, amit akkor mondtam, körülbelül a fele igaz. Tavaly januárban a PEN New York-i ülésén éles Összeütközése volt Gunter Grass-szal, mert az amerikai PEN elnökeként meghívta Shultz amerikai külügyminisztert. Ha ma kellene megszerveznie az ülést, ismét meghívná? Feltétlenül. De arra is rádöbbentem, hogy előbb meg kellett volna bizonyosodnom arról, elnökségi tagtársaim támogatnak-e. Ma sokkal óvatosabban járnék el. Annak idején a Meztelenek és holtak című regénye 25 éves korában egy csapásra világhírűvé tette a Harvardon építéstechnikai tanuló diákot. Nem ártott meg a korai világhír? MŰVÉSZET A mai Chicago Irta Saul Bellows, Nobel-dijas iró. Bár szakmám szerint regényíró vagyok, de történésznek is tartom magam. Több, mint harminc éve publikáltam Augie March kalandjai cimü regényemet, amely részben a húszas-harmincas evek Chicagójának krónikája. Úgy látom, legalábbis a főiskolai évkönyvek alapján, hogy könyvemet számos iskolában tanítják. Jugoszláviában is olvassák, meg Törökországban és Kínában is, igy az emberek világszerte egy sajátos képet alakítanak ki Chicagó- ról, Augie kalandjainak színhelyéről. Az ö Chicagója viszont már nem létezik többé. Csak emlékekben és regényekben található meg - akárcsak A1 Capone Cicerója, Jack London Klondike-ja, Feni- more Cooper Ősvadonja, Gauguin Tahiti- je vagy Upton Sinclair Dzsungelje. A harmincas évekből kevés emlék maradt: az akkor épült házak már omladoznak, helyü- kó‘n üresek a telkek, a kor jellegzetes figurái - a fűszeresek, mészárosok, fogorvosok, a szomszédok - eltávoztak közülünk, a túlélők meg szanatóriumba, kórházakba kerültek, talán floridai sétányokon totyognak, vagy a kaliforniai Venice- ben haldokolnak Alzheimer-kórban. Latin- Amerikából érkező, jókedvű, uj lakosok telepedtek le regi kerületemben, a huszonhatodikban. Az utcák viszont piszkosak, szemetesek, az itteni iskolákban meglehetősen sokan hagyják félbe tanulmányaikat, kábítószert fényes nappal is lehet vásárolni a sikátorok sarkán. Ha egy téli napon újra ellátogatunk a Division Street- re, látva a spanyol nyelvű feliratokat a falakon és a kirakatokban olvasható idegen szavakat, úgy érezhetjük magunkat, mint ahogy Rip Van Winkle érezte volna magát, ha hosszú álmából felébredve, szülőfaluja helyén a Puerto Rico-i San Juan egyik negyedét találja. Az európai bevándorlóknak ez a nyers, hetyke városa mára nagyrészt a feketék és a latin-amerikaiak telep'ülése lett. Emlékkiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban Emlékkiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban az intézmény alapkőletételének 150. évfordulója alkalmából. A tárlaton egykori dokumentumok, korabeli hivatalos okmányok, tervrajzok, metszetek és az első magyar közgyűjtemény legkorábbi darabjai idézik fel a muzeum alapítását, építésének történetet, Alapjában változtatta meg az életemet, ártott is, használt is. íróként, hogy úgy mondjam, egy ismeretlen falusi iskolából egy előkelő internátusba jutottam. Szegény voltam és meggazdagodtam. S akár akarja az ember, akar nem, ilyenkor elveszti szegény korszakbeli barátait. A kö'nyvből készült film egyébként iszonyatos volt, megutáltatta velem Hollywoodot. Azt hiszem, az évek során kissé bölcsebb és kissé romlottab lettem, s most jobban tudok élni ebben a mi világunkban. Belefáradtam, hogy Önmagámról gondolkodjam, ezért inkább azokon a kis dolgokon elmélkedem, amelyeket értek. Minden mást amúgy is elmondtak már.
