Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-23 / 16. szám
Thursday, Apr. 23. 1987. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9. SZÉKELY ISTVÁN: Volt-e Kisfaludynak viganója? Kisfaludy Sándor _ Kisfaludy Sándor szerelmei közül általában csak a Kesergő és a Boldog szerelem mázsáját, Szegedy Rózát említik. Pedig volt legénykorában - még nyalka testőrként - egy másik nagy szerelme is, a spanyol származású Medina Mária, a bécsi teátrumok ünnepelt balerinája, akit mindenki csak Madame Viganonak nevezett, mivel a táncosként is nagy múltú olasz koreográfus, Salvatore Vigano felesége volt. Öltözködését a kor hölgyei úgy utánozták, mint az e századiak korában Brigitte Bardot-ét. Ez a balerina hozta divát- ba a később róla viganonak elnevezett ruhadarabot, amelyet nemcsak elsőként viselt, de maga is tervezett, egyik terhességének domborulatát akarva szabásával elleplezni a közönség előtt. Egyébként nem Vigano asszony volt az egyetlen spanyol táncosnő, akinek a neve belekerült a divattörténetbe. Talán nála is híresebbé vált a Hölgyfutár cimü lap újdondásza által gyönyörűséges asszonyi állatnak nevezett, tüzes ritmusú táncaival hóditó Pepita de Oliva, aki a máig kedvelt és róla elnevezett pepita mintát honositotta meg, elsőként viselvén "pepita" ruhát a világon. Érdekes, hogy neki is volt egy magyar kedvese: Tóth Kálmán irő és költő, a kultur- histórikus Tóth Béla äpja. Egy őt pártfogoló angol lord elöl szökött meg Pepita, hogy a költővel tölthessen egy boldog hetet a pesti magyar Király fogadóban. a job-ja, hogy aláássák a morált. Hogy legyengítsék az emberek ellenálló képességét, ha majd elkövetkezik a döntő pillanat. De az élharcosoknak fontosabb a dolguk. Ezek a tudósok. Közreműködtek az atombomba elkészítésében. Döntő szerepük volt a hidrogénbomba összeállításában. Ha valamelyik jámbor amerikai tiltakozni próbált, vagy nem volt hajlandó közreműködni, eliminálták. (Szegény Oppenheimer nem volt Mars-lakó.)-Most már minden készen áll. Most következik az utolsó, a döntő lépés. Csak még egy kis világháborút kell összehozni és felrobbantani az első hidrogénbombát. A többi már magától megy. A "magyar" Mars-lakók majd elintézik a Földet... Ez volt a történet, amit Kármán tanár ur elmeselt nekem. Az amerikai ezredes kiváncsi volt, hogy miről beszélgetünk ilyen sokáig - magyarul. "A Mars-storv-t mondtam el neki," felelte Karmán. "O, azt? Hahaha, vidám kis történet," nevetett az amerikai. Kármán rámkacsintott. "Ezek azt hiszik, hogy viccelek," mondta. Vacsora után elbúcsúztunk. Bécsbe indultak másnap, az International Interplanetary Federation ülésére. Az ülés targya: /<• Utalás a HoldtoaF • v.m; ,*:o; TAlÁlkozÁS EGY MARS IaIuSvaI úgynevezett aiKoto muveszeK, Kezdünk lemaradni a tudósok, kutatók mellől. Mi még mindig arról Írunk, arról csinálunk filmet, hogy az emberek születnek, szeretnek, gyűlölnek és meghalnak. És kétségtelenül lassabban haladunk, mint a hang és sokkal lassabban, mint a fény. Aznap siettünk a felvételekkel. Hat órakor pontosan abbahagytam a munkát. Pár percet igy is elkéstem, de biztos voltam, hogy Kármánékat valahol a bárban találom, Tito nevű bártender felügyelete alatt. JÓ néhány italt kell meg meginnunk, mielőtt vacsorát kapunk. Hát tevedtem. A nagy étterem sötét volt. De az egyik asztal fölött fény égett. Ott ültek már négyen, Kármán, Wavra, a generális és az ezredes és a két pincér már javában szolgálta fel a vacsorát. Azt hiszem ez volt a Principi di Piemonte, va^y FIAT, vagy egész Olaszország elismerése Kármán iránt... Mikor leültem, nagy hahota fogadott. Kármán éppen most fejezett be egy történetet. "Majd aztán elmondom magának magyarul" súgta nekem Kármán. "Espresso" közben elmondta.-A repülő tányérokról beszéltem nekik - kezdte a professzor - A "flying saucer"- ekrol. Van, aki hisz bennük, van aki nem. De csak kevesen tudjak az igazat. En egyike vagyok ama keveseknek.-A repülő tányérok ugyanis a Marsról jönnek. És már régóta látogatnak bennünket. Éber kutatók tudnak arról, hogy sok multszázadbeli vitorláshajo naplójában nyomát találhatjuk ilyen jelentéseknek. Vajon mit akarhatnak ezek a marsbeli látogatók? Nyilvánvalóan el akarják foglalni a Földet. Talán rossz a kiimájuk és el akarnak hurcolkodni.-Bizonyára évszázadok óta kutatják a legmegfelelőbb módszert. A legegyszerűbb volna megtámadni és elfoglalni a Földet. De ez kockázatos ügy. Egy-két repülő tányér tönkremehet, néhány tucat Mars-lakó elpusztulhat. Nem ér annyit az egész vállalkozás, végül elhatározták, hogy a legolcsóbb és a legmegbízhatóbb módszert választják. Ráveszik az emberiséget az öngyilkosságra. Öljék ki egymást az emberek és mikor magja sem maradt az úgynevezett emberiségnek, szépen és simán at lehet költözködni a Földre.-A terv megvolt, most már csak a kivitel maradt hátra. Gondosan kiválasztottak néhány száz Mars-lakót, arra a célra, hogy valahol letelepítsék Őket a földön. Először arról volt szó, hogy Amerikában rakják le őket. De a legfelsőbb marsbeli hadvezetőség másképp döntött. A Mars-lakókat először "kondicionálni" kell és mikor már úgy viselkednek mint az emberek, akkor szabad csak rászabadítani Őket Amerikára. Egy olyan országot kell tehát találni, ahol nem tűnnek fel nagyon viselkedésükkel. Ahol hozzá vannak szokva furcsa emberekhez. Rövid kutatás után megtalálták az országot. Magyarországot! Ott egy pár Mars-lakó fel sem tűnik és ha majd exportálni lehet őket, nem néznek ki másképp, mint az igazi bennszülöttek.-így is történt. Magyarországon a sok Mars-lakóból ‘ember" lett. Illetőleg: álember. Egyikből tudós lett, a másikból iró, doktor, zenész, filmrendező. j Aztán elkezdtek kivándorolni Amerikába. Es persze mind jól elhelyezkedtek. Sikerük lett. .ilaUgati>alí-7jdLjuk«,I.egtóbbjüknak. .csak az fcveKKei ezelőtt lurinoan torgattam filmet. Olasz film volt, amerikai színészekkel, tehát Amerika szamara készült. A Principi di Piemonte-ban laktunk, a város legszebb szállodájában. A szálloda a FIAT autógyár tulajdona. Általában azt mondják, ho^y csaknem egész Turin az övék, meg fel Olaszország. Nem értek sokat a közgazdasághoz, valamivel kevesebbet az olasz közgazdasághoz, tehát nem tudom, hogy ez a feltevés igaz-e, vagy általában igaz lehet-e? De bizonyos, hogy Turinon nem látszik meg, hogy a FIAT tulajdona. Belvárosa különösen szép, franciás; Napoleon kétségtelenül nagyobb benyomást tett a városra, mint a FIAT. Kossuth apánk is itt lakott sokáig, de annak nem maradt sok nyoma. Egy mar- ványtábla. Turinnak nincs magyar kolóniája. Nem találkoztam magyarral, pedig vagy közel félesztendőt töltöttem a városban. Képzelhető tehát, hogy milyen kellemesen voltam meglepve, mikor egyszer hajnali nyolc orakor - munkába indulván - a portásfülke elÓtt( beleütköztem egy magyarba. Tulajdonkeppen nem is egybe, hanem kettőbe. Akkor érkeztek, szobát vettek eppen. És nem is ketten voltak - négyen: egy amerikai generális és egy ezredes volt velük. Az egyik magyar kis őszhaju, vidám szemű emberke volt, kis fekete sapka a fején- tehát nem lehetett eltéveszteni: ez volt Kármán Tódor, a világhir'ú magyar tudós; a másik kétméteres nagy legény, Wavra Cecil, az asszisztense. Percek múltán a generalist és az ezredest is megismertem. Csak egy napra jöttek, valamit a FIAT gyárral megbeszelni, masnap mar menniok kellett tovább. De legyek este a vendégük, vacsorára.-Boldogan, - mondtam nagyon őszintén.- Hány órakor?-Félhétkor a hotelvendéglóben, - mondta Kármán. Aki volt Olaszországban, az tudja, hogy este kilenc óra előtt még a pincérek sincsenek az étteremben.-Félhétkor, professzor ur? Hiszen nincs még nyitva a vendéglő olyankor!-Majd nekem kinyitják, - mondta Kármán nagy nyugalommal. Es elbúcsúztunk. És itt meg is állhatunk egy pillanatra. De csak igazán a gyengébbek kedvéért. Mert nem hiszem, hogy sok olyan akad, aki nem ismerné Professor Theodor von Karmant. Vagy ne tudna róla valamit. Mert mindent tudni róla kicsit nehéz. Kármán ma már nemcsak az amerikai nemzetvédelemnek, de a North Atlantic Treaty Orga- nization-nak egyik legfőbb tudományos vezetője a repülésügy terén, amely az ö javaslatára állította fel az AGARD kezdő- betűs csoportot, a Repülésügyi Kutatás és Fejlesztés Tanácsát, és öt kérte fel e testület vezetésére. Munkája ezen a térén már oly közel jár a "science fiction"- hez, hogy igazán nehéz tudni, hogy hol áll meg a tudomány, és hol kezdődik a fantázia. Kármán a modern aerodinamika- nak megalapítója, az "air tunnel" feltalálója, az uj "Missile" kutatás egyik legnagyobb szakértője. Ezt lehetne folytatni. Attól tartok azonban, hogy belegabalyodnék, mert nem sokat értek hozza tudományosan sem, fantáziában sem. Szégyellem bevallani, hogy miw,
