Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-09 / 14. szám
Thursday, Apr. 9. 1987. AMERIKAI MAGYAR SZO 9. KŐváry E. Peter RÉqi huSVÉT Közeledik a husvét. A faluban nagyban készülődnek. A keresztény házakban főzik a tojást, mert a cifrára festett tojás szimbolizálja az ünnepet. Nem voltak itt művészek, igy a tojásokat csak úgy falusi módra kékre, pirosra vagy zöldre festettek, vagy bemártották valami festékbe, hogy legyen színe. Szép ünnepi ruhaba öltözött mindenki. A parasztok a szíirszabok remekeit öltötték magukra, az asszonyok erdélyi hímzett blúzokban és színesen kivarrott köntösben jelentek meg a fenyesen (kivilágított templomban. Gróf Teleki Sándornak e's a grófnénak nem is kellett gumi- rádlis kocsival menni, mert a gróf kastélya a templommal szemben óriási fákkal körülvett kertben volt. Két fiuk is megjelent, az idősebbik gróf Teleki László járási főszolgabíró, a fiatalabbik gróf Teleki Tibor huszár főhadnagy, diszmagyarba volt öltözVadvízország helyén ve. Négy héttel a zsidó husvét, pészach előtt, a zsidó lakosság nagyban készült az ünnepekre. A zsinagóga udvarán volt egy épület, amit felekezeti iskolának használtak. Egy óriási terem volt ez, és egy konyha nagy kemencével. Négy héttel az ünnep előtt itt kezdték a pászkasütést. Mindig akadt valakij aki bizományba átvette az epületet, felvett asszonyokat, leányokat a pászka elkészítésére. Rituális eljárással, rabbi felügyeletével ment végbe minden mozdulat. Egyik dagasztotta a tésztát, egy másik öntötte a már napokkal előbb Összehordott vizet, hárman, négyen hordták a kemencéhez a kinyújtott tésztát. A megsült pászkát tiszta papírral bevont ládákba ( csomagolták. Minden személy fehér ruhát viselt. Nagy esemény volt ez, különösen a szegények között. A pászkát nyüjtó asszonyok darabszámra dolgoztak. Egy bizonyos mennyiségért bizonyos összeget fizettek nekik. A dagasztó napi bért kapott, a sütő szintén. Mind nagyon keveset kerestek. A bizományos a községtől és a környékbeli falvakból kapta a rendeléseket. Azért volt szükség négy heti megfeszített munkára. A szegények már jo előre számítottak arra a kis keresetre. A zsidó husvét nem egyszerű ünnep, arra készülni kell, és nagy költséggel ^jár. Egy szegény család félelemmel néz elebe, mert a vallás sok mindent követel, amit egy szegény család csak na^y nehézségekkel tud megoldani. A husvét nyolc napig tart, erre az időre külön edények, fazekak, kanalak, villák, poharak, stb. szükségesek. Egy gazdagabb családnál ezeket elteszik egyik évről a másikra, a szegény családnál nincs külön ilyesmi. Az egész éven át használt ( edényeket egy bizonyos lúggal kell kifőzni, csak kóser szappant szabad használni. A szobákat padlótól plafonig tisztára kell mosni. Vizet ^sak^ húsvéti edényben lehet tartani. Husvét előtti este kenyérmorzsákat kell letenni a szoba sarkába és tollseprűvel összeszedni, egy erre való imát mormolni. A gazdagabbaknál a cselédek takarítanak, azok cipelik le az edényt a padlásról. A pászka ott áll készen, kifizetve, gond nélkül jöhet a husvét. De nem a szegénynél. Speciális ételt kell vásárolni az ünnepre. A pászkát előre keá kifizetni. A gyerekeknek mindig kell valami ruhaféle az ünnepre. A jó hit— sorsos üzletemberek bőséges haszonnal árusítják a húsvéti árukat. Mihályi Dezső A Kőrösök vidékének történelme a vadvizekkel vívott emberi küzdelem évezredes története. A nagy magyar Alföld délkeleti vidékén a három Kőrös, a Maros és a Berettyó vízrendszere az ember előtti időktől meghatározó tájalakitó tényező, a 19.^ szazad nagy hatású folyószabályozásai után is és annak ellenére is. Vésztő határában Mágoron, a Holt-Sebes Köröstől ölelt mágori dombon, a Vata, Csőit nemzetség honfoglalás utáni szállásterületen 11. századi monostor maradványai állnak, szomszédságában a régészek az évezredek folyamán egymásra rétege- ződótt kultúrák lelőhelyére bukkantak. Az úgynevezett (KÖröskultura nyolcezer esztendővel ezelőtt itt megtelepedett ' népéit a réz-, majd a bronzkor földművesei váltottak föl a jó legelőket adó parthátakon. Utóbbiaknak éppúgy nyomaira leltek a kutatók itt, mint ahogy rátaláltak a vasat használó trákok és illírek, azután a szkiták, később a kelták, a dákok, a keletről érkező vándornépek, a szarmatákat és a jazigokat követő hunok, gepidák es avarok sírjaira, használati tárgyaira, településeik romjaira. E táj Pannónia és Dacia között érintetlen maradt a római hódítástól, a honfoglaló magyarok ószláv földművelőket is találhattak itt, akik aztán békésen beolvadtak a Körösök völgyeben két várispanságot - Bihart es Békést - alapitó magyarságba. Ez idő tájt a vidék képe egészen elütött a ma ismerttől. > .0,7 7 A folyók megregulázásának gondolata már jóval a 19. századi nagy folyamszabályozások előtt ( fölvetődött: amikor a tatár- és törókdulás áltál lakatlanná tett és elmocsarasodott tájon - fófként a torok kiűzését követő telepítések révén - a népesség ismét jelentősen megszaporodott. A gondolat megvalósulásához viszont kellettek az 1844-184 5-ös évek nagy árvizei is - indító lökésként. A KÖRÖSKÖZ MEG A VIHARSAROK A félmillió hektár megszabadítása az árvizek fenyegetésétől - kubikusok tízezreinek kétkezi munkájával - a kor legnagyobb hazai vállalkozásának számított. A folyókanyarulatokat 266 helyen vágták át, több szakaszon uj medret ástak a folyóknak, melyeknek több mint ezer kilométeres hosszát végül is 446 kilométerre rövidítették, majd töltésrendszerrel erősítették meg. Mindenesetre a táj alaposan es szervesen átalakult. Eltűntek a kibogozhatatlan vízfolyások, a nádasok, a lápok, a komisz zsombékok, növények és felhŐnyi madár- tö'megek és egyéb állatok, de megerősödtek a nagybirtokok, hiszen a Sebes-Koros GYULA Körösök vidéke sárrétjén, a Kis-Sárréten, a Berettyó-Sár- rétjén, a Nagy-Sárréten, azután azon a nagy kiterjedésű vidéken, ahol a Feher-,, a Fekete-, a Sebes-KÖrÖs és a Berettyó összefolyik, a múlt században még Körös- köznek nevezett tájon jelentősen megnőtt a művelhető terület. A vadvizországot felváltó kulturtájon megsokszorozódott az állatállomány is, virágzásnak indultak a mezővárosok, gombamód szaporodtak a tanyak, a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek,, íétt&k;-á amiként-,;«*, a táj,. ieg7 szegényebbjeinek keserveit megszólaltató regősök, az egykori pásztorok, halászok, béresek, cselédek és kubikosok unokái, a Vésztőről indult Sinka István, a biharug- rai Szabó Pál, a balmazújvárosi Veres Péter, a fűzesgyarmati Hegyesi Janos, a sárrétudvari Nagy Imre később megírták, megénekelték, s ahogy azt Féja Gé.za hitelesen és feltáróan feltérképezte végül az orszagszegletnek tagabb határok között is nevet adó Viharsarok cimű kötetében. A letűnt időket idéző mocsári és réti növénytársulások által keltett kellemes látványon túl horgász- -és vadászparadicsom, védett vizimadarak Édene ez a vidék. Horgásztanyák, kerékpár- és viziutak, erdők, termálvizes fürdők, Közép-Euróba legnagyobb ^ tuzokrezervátuma, azután megannyi műemléki értékű építészeti és viziépitészeti ritkaság teszi vonzóvá, egyre^ keresettebb idegenforgalmi hellyé a Körösök vidéket. A gyulai vár és várfürdő, a szabadkigyó- si műemlék kastély és kastélypark, a gyomai Liget-fürdő, a szarvasi arborétum, hogy csak a legismertebbeket említsük e helyütt, amelyeknek felsorakoztatása után annál kiáltóbb az ellentét, amely e természeti es tájképi gazdagság - a Békés megye természetvédelmi mintamegyévé fejlesztéséhez tőkét kínáló értekek - s a Körösök vidékének gazdagsága között föllelhető.
