Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-09 / 14. szám
Thursday, Apr. 9. 1987. 5. AMERIKAI MAGYAR SZO U. EISENZWEIG: Zangwill és a cionizmus “ÉLETÜNK MEGVÁLTOZOTT” Lusztig Imre riportja A nemzetközi tudományos élet egy rendkívüli mozzanata zajlott le pár hettel ezelőtt a New York Hilton szálloda nagytermében. Fizikusok a világ minden részéből eszmecserét folytattak, főleg arról, hogy milyen stádiumban van egy olyan anyag felfedezése, mely villanyáramot tud eljuttatni a termelés színhelyétől rendeltetési helyére anélkül, hogy veszítene eredeti energiájából. A szálloda nagytermének 1150 ülését a tudósok, jóval a kitűzött idó előtt (7.30) elfoglalták és akik ezután érkeztek, már csak a hangszórók segítségével tudták követni a jelentéseket. Az ülés pontosan kezdődött és csak másnap reggel három órakor ért véget. Mi volt a példátlan érdeklődés lényege? Egyik kutató tudós a másik után arról számolt be, hogy uj oxidokat fedeztek fel, amelyek képesek áramot vezetni az áramerő csökkenése nélkül. E felfedezésnek hallatlan technológiai és gazdasági következményei lesznek. Az egyik tudós a felfedezést a tranzisztor felfedezéséhez hasonlította. Jack S. Kilby, az integrált aramkor egyik felfedezője mondta: "Ez az összehasonlítás kevesebbet mond a valóságnál és kihat minden ország nemzetgazdaságára; az emberiség élete e felfedezéssel teljesen megváltozik." Az összejöVetelen jelen lévő 3,500 fizikus egyetértett Kilby véleményével. Mar 1911-ben Heike Onnes holland tudós észrevette, hogy bizonyos fémek majdnem nulla fokra hűtve képesek veszteségmentesen áramot továbbitani. Ezután olyan anyagot kerestek, amely képes áramot vezetni csökkenésmentesen melegebb hőmérsékleten. Számos kutató kételkedett abban, hogy ez valaha is lehetséges lesz. De a kutatás tovább folyt az USA-ban, Európában, Japánban és Kínában. Rájöttek, hogy folyékony nitrogén segítségével a szuperkonduktorokat melegen lehet tartani. Ezt a felfedezést Paul A. Fleury, az A.T.&T. Bell Laboratórium vezetője és Neil W. Ashcroft, a Cornell Egyetem fizikusa az utolsó évtizedek legjelentősebbjének minősítette. Ezzel egyidŐben K. Alex Müller, az I.B.M. zürichi kísérleti laboratórium azon vezetője, aki felhatalmazást kapott a vállalat vezetőitől, hogy az általa választott kutatásokat minden beleszólás nélkül folytathassa, feltalált egy olyan rézoxidot, amely képes veszteség nélkül aramot vezetni. Közben Tokióban és Pekingben a japán és kínai tudósok szintén óriási lépésekkel haladtak előre e kutatások terén. Az Egyesült Államokban az Alabama Egyetemen Wu-Maw-Kuen kínai kutató egy uj anyagra: yttriumra bukkant, amely szupervezető' teljesítménnyel rendelkezik. Mindezen felfedezések átültetése és technológiai felhasználása jó néhány esztendőt igényel. De már most olyan lépéseket tesznek, mint a tranzisztor-korszak kezdetleges stádiumában. Beszélnek egy "Oxide Valley" felállításáról, ahol mindezen találmányokat átültetik a laboratóriumból eddig elképzelhetetlen termékek előállítására. A kutatók százai éjjel, nappal dolgoznak ezen uj találmány továbbfejlesztésén, mely rövid idÖn belül valóban megváltoztathatja az emberiség jövőjét. A századvég antiszemita válságai más format öltenek keleten, es más formát nyugaton. Keleten az antiszemitizmus az egesz zsidó társadalmat veszi célba, mint az 1881-es pogromok. Nyugaton viszont az asszimilálódott zsidó a célpont, az egyen, nem a közösség. A kelet-európai zsidókat azért taszítja ki közösségileg a társadalom, mert szervesen beletartoznak ebbe a társadalomba, mig a nyugat- európai asszimiláns zsidót azért veti ki magából a társadalom, mert idegen testnek érzi. Ez a különbség az antiszemitizmus kiváltotta reakciókban is nyomon követhető. Persze, távozásról beszélnek itt is, ott is, de a távozás iránya korántsem ugyanaz! A nyugat-európai asszimilált és emancipálódott i zsidók eseteben azoknak a humanista céloknak a folytatásáról van szó, amelyek elvezettek ókét az emancipációig: ok előre akarnak lépni egy uj, utópisztikus társadalom fele. A kelet-európai zsidó falvak (stettl) menekültjei viszont, akiket áthatott a hagyomány, tulajdon legendavilágukhoz akartak visszatérni. Ezek is, azok is menni akarnak, elhagyni a diaszpórát. De ezen kívül más nemigen fűzi össze őket. Az orosz es lengyel zsidóság kitörő örömmel üdvözölte Herzl tervét, amely megfelelt a széteső keleti zsidó világ szükségleteinek. Azokat a jelentős részeket azonban, ahol Herzl hires könyvében a leendő haza helyevei kapcsolatos tétovázásairól beszél, a legtöbb cionista egyszerűen figyelmen kívül hagyta. Abban, hogy el kell hagyni a diaszpórát, mindenki egyetért. Ez az egyetértés ideig- óráig elleplezi azt a tényt, hogy az uticél mas a kelet-európai, és más a nyugat-európai zsidóság esetében. De a keletiek egyelőre hallgatnak. így Herzl, 1897-től 1904-ig számos kísérletet tesz a terület megszerzésere, hol ezzel, hol azzal a gyarmattartó hatalommal tárgyal. Szóba kerül Ciprus^ Egyiptom, Szaloniki, Mozambique es a mar említett Uganda is. Ez az Uganda- terv, amely 1903-ban merült fel, lelkesedéssel tölti el Herzlt, de hiába: a cionista szervezetben túlsúlyba került kelet-európaiak leszavazzák, ök úgy érzik, eljött az órájuk. Azzal, hogy eldöntötték, sehol másutt nem akarnak hazát alapítani, csakis Palesztinában (méghozza éppen akkor, amikor az Uganda-terv már-mar megvalósíthatónak látszott). Israel Zangwill azonban továbbra is a leendő haza "meghatározatlansága" mellett szállt síkra. Kilép a cionista szervezetből, saját szervezetet hoz létre, a Jewish Territorialist Organization^ az ITO-t, amely 1924-ben történt feloszlatásáig ádáz harcot viv a cionistákkal. Zangwill iroi hírnevét kihasználva szakadatlanul küzd a régi ügyért: Herzl nyomdokain haladva kormányokkal tárgyal, területeket vesz szemügyre. Ezeknek a területeknek a listája legalább olyan meghökkentő, mint azoké, amelyek Herzl életében merültek fel. Mandzsúria, Szurinam, Rhodézia, Kanada, Kuba, Ausztrália, Angola - mindmind szóba kerül, bár egyik sem felelt meg a követelményeknek. Ami nem véletlen, hiszen a leendő haza (amelyet Zangwill Itolandnak nevez) leglényegibb jellegzetessége épp meghatározatlan eszményiségében rejlik. Ennek az Itolandnak a meghatározatlansága persze legelsősorban Sionnal áll szemben. Egyik előadásában, amelyben arról beszél, menynyire lehetetlen Palesztinában megteremteni az autonóm zsidó társadalmat, Zangwill igy fogalmaz: "Vagy Sionrol mondunk le, vagy a cionizmusról." Itoland már csak azért is szemben áll Sionnal,. mert emezt a vallás határozza meg. Márpedig Zangwill hatarozottan visz- szautasitja a vallásnak a politikába való beavatkozását. Ezért is hangsúlyozza annyira cionizmusának ( illetve, ahogyan 1905- tól nevezi, territorializmusának) politikai jellegét. Már jo előre figyelmeztet arra, milyen veszélyekkel jár a zsidó állam létrehozása a palesztinai vallási környezetben: "vajon nem használja-e ki majd ezt a helyzetet a zsidó klerikalizmus, az a megcsontosodott ortodoxia, amely mindörökre hozzá szeretné láncolni Izraelt egy hagyományos teológiához, ...es amelyet csak felbátorítana' a Sinai-hegy tőszomszédsága?" Vagy másutt: "Minden vallásos forma csak megosztana és megzavarna behnüm- ket." Itoland tehát abban is különbözik Palesztinától, hogy hijan van minden szentségnek. Uj, vagyis szűz, ami területről léven szó, annyit jelent, hogy ennek a területnek lakatlannak kell lennie, mentesnek minden emberi élettől, minden nemzeti identitástól. A megálmodott területet tehát a Másik hiánya jellemzi. Zangwill mindezt számtalanszor hangsúlyozta. Csakugyan az elsők között eszmeit rá, hogy Palesztinában voltaképp hatszázezer arab él, és az elsők között vette számításba é tény következfnényeit.'n,m 'Jr‘ ..... Mindamellett Zangmíí politikai cionizmusa arra a történelmi kontextusra is jellemző, amelyben megszületett. A szűz terület fogalma ugyanis szorosan összefügg a világ kolonialista szemléletével. Nem csoda, hogy épp a territorialisták, a "meghatározatlan" cionizmus hívei voltak a leghajlamosabbak arra, hogy tárgyalásokba bocsátkozzanak a gyarmattartó nagyhatalmakkal. Herzl esete közismert, aki úgyszólván minden európai kormánnyal tárgyalt: Herzl és társai főleg a leendő allam katonai kapacitását hozták fel érvül, amely az európai civilizáció előretolt helyőrsége lehetne a "barbárság" elleni harcban. (Ennek az érvnek a visszhangja még ma is hallatszik, bár egészen más történelmi környezetben.) Zangwill makacsul ragaszkodott a megálmodott terület "meghatározatlan" mivoltához, holott a palesztinai zsidó közösségek akkortájt kezdik kiépíteni a leendő allam intézményeit... Érdemes eltöprengeni Zangwill makacsságán. Igaz: a menedék-terület elvont fogalma állandóan fel-felmerül a XIX. század vécétől kezdve. Gondoljunk csak Birobid- zsánra, Arthur Ruppin kísérletére (aki Del- Amerikában próbálta létrehozni a zsidó államot), sót ez az eszme még 1946-ban is (felbukkant, amikor Ho Si Minh területet ajanl fel Vietnamban Ben Gurionnak. Zangwill cionizmusa azonban nem is annyira a gyakorlat, mint inkább az etika szintjén helyezkedik el. A cionista ideológiában, tudjuk, végül a Palesztina-pártiak kerekedtek felül. NEW YORK, N.Y. Az ország két legnagyobb bankja, a Citibank és a Chase Manhattan Bank, felemelte a kölcsönkamatját 7.5%- ról 7.75%-ra. A pénzffgyi szakértők e lépést az újabb inflációs hullám első jeleként : könyvelik el.
