Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-12 / 10. szám
Thursday, March 12. 1987. 11. VILÁGHELYZET AMERIKAI MAGYAR SZÓ Nyilatkozott az eloök Reagan elnök marc. 4-i 13 perces "agyafúrtan szerkesztett" (Tom Wicker véleménye a N.Y.Times márc.7.-i számában) beszéde az Iranba irányított fegyverszállításról, a Feher Ház pincéjében jóformán Önálló külpolitikát folytató Nemzetbiztonsági Tanács működéséről - az ipari-katonai- pénzügyi komplexum legeszesebb elemeinek kollektiv munkája volt. Nagy tétek forogtak kockán. A Reagan adminisztráció reputációja maradványainak megmentése, a nép kormányba vetett hitének alátámasztása, s végül: sok száz billió dolláros hadirendelések a jövőben. Felelniük kellett a Tower Bizottság súlyosan elmarasztaló Ítéletére Reagannal szemben, hogy t.i. Reagan olyan elnök volt,, aki egyszerűen nem teljesítette a rá háruló feladatokat. A közvéleményvizsgálat szerint a nemzet bizalma az elnökben négy évi mélypontra esett. A beszédet kétségkívül az uj Fehér Ház-i parancsnokság: Howard Baker, hivatali főnök, Carlucci, nemzetbiztonsági főtanácsadó, Laxalt, volt szenátor, Reagan régi bizalmasa és Abshire, az elnök jogi tanácsosa szerkesztette. Jó munkát végezte^ a szerkesztésben, Reagan pedig a régi jó formában mondta el a 13 perces beszédet. Az amerikai közönség kissé megnyugodott, a bizalom skálája kezdett emelkedni. De a többség még mindig úgy véli, hogy Reagan elnöksége sebzett elnökség, hogy az elnök nem mondott el mindent, amit el kellett volna mondania es hogy kertelés nélkül be kellett volna ismernie tévedését. Az elnök ugyanis csak annyit mondott beszédében, hogy az iráni akció tévedés volt. De nem mondta, hogy az ó tévedése volt. A legmélyebbszártó véleményt az egész ügyről, szerintünk, James Reston, a N.Y. Times washingtoni irodájának vezetője fogalmazta meg. Téves azt állítani - irta márc. 6-án -, hogy Reagan becsapta az amerikai népet. Tény az, hogy a Tower Bizottság rámutatott az elnök tudatlanságára, rámutatott arra, hogy kijelentései megbízhatatlanok, hogy az elnöki feladatok igen nagy részét egyszerűen áttolta alantasaira. De az amerikai nép tudta mindezt Reaganról - hangsúlyozta Reston - még akkor, amikor California kormányzója volt. De Reagan jóképű politikus, rutinirozott színész. Hibátlanul tud elmondani minden beszédet, amit kezébe adnak. így azután eladta nekünk a brooklyni hidat az első terminusa alatt. El akart vinni bennünket a csillagok világába a második terminus alatt. Eladta a családi ékszereket, a régi házat, és volt rá gondja, hogy legyen pénz mindenre adósságot, adósságra halmozva. Tudtuk, hogy nem lehetséges egyensúlyba hozni a költségvetést, ha csökkenti az adókat, hogy nem lehet tartós prosperitást biztosítani hitelkártyákkal, de hát ő olyan vonzó ember volt es olyan jól érezte magát az ország, amikor mosolygott szalutált es integett jövet-menet a helikopterből. Ment is volna tovább minden, mint a karikacsapás, amig egyszer csak fel nem fedeztük ( egy jelentéktelen kis libanoni hetilap jóvoltából), hogy a mi elnökünk suttyomban fegyvereket árusít a terroristáknak Iránban! Es a Fehér Ház pincéjéből suttyomban, a törvény megkerülésével, pénzelik a nicaraguai kontrákat! Hogy történhetett mindez? A válasz egyszerű. Tudtuk mi mindezt Reaganról, de nem törődtünk vele! Á nép szereti, talán azért, mert majdnem hasonmása valamennyiünknek. Johiszemüek vagyunk mi is, mint ó, optimisták, hiszékenyek, makacsok, mint ö és egy kicsit - buták! Bebizonyosodott történelmünkben ez már azelőtt is. Mi "tudtuk" hogy a japánok nem mernek bennünket megtámadni. "Tudtuk", hogy a kínaiak nem mernek Korea segítségére menni, amikor McArthur átlépte a Jalu( folyót. "Tudtuk", hogy a kubai nép fellázad Castro ellen, ha a CIA fegyveresei partra szállnak Kubában. "Tudtuk", ho^y a vietnámiaknak inukba száll a bátorságuk, amikor az amerikai tankok megjelennek Vietnamban. "Tudtuk", hogy Libanonban egyszerre rend lesz, amikor Reagan partra szállította azt a 240 amerikai tengerész-gyalogost Beirut mellett. A nemsokára kezdődő elnökválasztási kampányban sokkal alaposabban meg kell vizsgálnunk az elnökjelölteket. Nem elég az, hogy jóképüek legyenek, hogy nagyszerűen tudnak beszédeket mondani. Ki kell kérdezni, hallgatni ó'ket. Vitatkozzanak egymással újságírók közvetítése nélkül. Botrányok, bűnök nem történnek okozat nélkül. Mi, a választók vagyunk azok, akik a vezetéket vezető helyükre ültetjük. Ez az igazi tanulsága Irangate-nek. Mi vagyunk végső értelemben a felelősek azért, amit a mi nevünkben csinálnák - fejezi be Reston a fejtegetését. Miként a Californiai Magyarság feb. 27-i szamában a fenti cim alatt dr. Nánay Endre is helyesen megállapította, "nagy nap volt február 15-én Moszkvában. Gorbacsov szovjet vezér 'glasnost’-ot, ablak vagy ajtónyitást hirdetett. .. A vezer 80 országból 900 delegátusfélét invitált meg." Alant közlünk néhány részletet Gorbacsov titkárnak ez alkalommal mondott beszédé- ből: A képzelet erőtlen ahhoz, hogy képet alkosson arról a pokolról, az emberi eszme megtagadásáról, amely a jelenlegi nukleáris fegyver akárcsak legkisebb mértékű bevetése után bekövetkezne. Fel kell ismerni, hogy mar nem lehet arra számítani: "minden kialakul majd magától". Ám .a világban sok ember van még, aki igy gondolkodik. A dolgot tovább mar nem halogatva a nemzetközi párbeszédet, a kormányok és az államok viselkedését a nukleáris korszak realitásaival összhangba kell hozni. A kérdés igy vetődik fel: vagy a politikai gondolkodásmód kerül összhangba az idő követelményeivel, vagy eltűnhet a civilizáció, maga a földi élet. i Ennek érdekében meg kell határozni, ápolni kell és egymással meg kell osztani mindazt a legjobbat, amelyet a történelem létrehozott, és uj alkotó megoldásokat kell találni a régi problémákra. Nemcsak az emberi nem haladasa, de egyszerűen fennmaradása attól fú’^g, hogy találunk-e magunkban erőt és bátorságot a jelenkori világban meglévő veszélyek leküzdésére. Feltételezem, alappal számíthatunk erre. Az ember nemcsak felismerte a nukleáris fenyegetést, de megkezdődött a harc annak felszámolásáért. ; Nem tagadható, hogy e harc már jelentős erkölcsi és politikai iskolává vált, amelyben az emberek tömegei tanulják a nehéz, de szükséges mesterséget. Önök egy olyan időszakban erkeztek a Szovjetunióba, amikor itt lényegeben forradalmi átalakulások kezdődtek. Ezek a változások hatalmas jelentőségűek nemcsak társadalmunk, és a szocializmus egésze, de az egész világj számára is. Csak a tartalmát, lényegét es céljait megértve lehet helyesen értékelni külpolitikánkat. Népünk, önök és az egész világ előtt nyíltan meg kell vallani: nemzetközi politikánk minden korábbinál erőteljesebben határozza meg. Nekünk az az érdekünk, hogy az országunk fejlesztésére irányuló alkotó munkára összpontosítsunk. Ezért van szükségünk a tartós békére, a nemzetközi kapcsolatok kiszámítható és építő jellegére. Olyan kovetkezetetésekre jutottunk, amelyek arra kényszeritettek bennünket, hogy felülvizsgáljunk korábban axiómának tetsző dolgokat, mivel Hirosima és Naga- szaki után a háború többé már nem volt a politika más eszközökkel való folytatása- a nukleáris háborúban az ilyen politika létrehozói maguk is elhamvadnak. Elvetettük azt, hogy bármely ország- akár a Szovjetunió, akár az Egyesült Államok vagy akármelyik más - vezetésének joga lenne halálos Ítéletet hozni az emberiség felett. Nem vagyunk bírák, az emberek milliárdjai pedig nem bűnözők, akiket meg kell büntetni. Ezért szét kell törni a nukleáris nyaktilót. A nukleáris hatalmaknak át kell lépni sajat atomárnyékukat az atom mentes világ felé, s ezáltal meg kell szüntetni a politika elszakadását az altalános emberi erkölcsi normáktól. A nukleáris vihar elsöpri a szocialistákat, a kapitalistákat, a bünteleneket, es a bűnösöket egyaránt. Erkölcsös-e ez a helyzet? Mi, kommunisták, úgy tartjuk, hogy nem. Elomondhatjuk, hogy megszenvedtünk az uj gondolkodásmódért, amelynek feladata, hogy megszüntesse a politikai gyakorlat és az általános emberi, erkölcsi és etikai normák közti szakadékot. Legmagasabb fórumunkon, a párt kongresszusán kifejtettük, hogyan látjuk a világot, elmondtuk a világ jelenével és jövőjével kapcsolatos filozófiai koncepciónkat. Am nem korlátoztuk tevékenységünket elméleti doktrínák meghirdetésére. Ennek alapján kidolgoztuk az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer konkrét politikai platformját. Ez olyan rendszer, amely arra az elvre épül, hogy nem lehet a saját biztonságot mások biztonságának kárára építeni és szervesen összekapcsolja a biztonság fö szféráit: a katonait, politikait, gazdaságit es a humanitáriust. Katonai-politikai területen a nukleáris fegyverek 2000-ig történő felszámolásának programjával léptünk fel. Ezt, tizenhárom hónappal ezelőtt, 1986. január 15-én hirdettük meg a szovjet nép nevében és meggyőződésünk, hogy ez a dátum bekerül a civilizáció megmentéséért folyó harc történetébe. A beszédet követően Gorbacsov aj javaslatot terjesztett a Genfben ülésező fegyverkorlátozási bizottság elé, amelyben a szovjet kormány hajlandó lenne a közép- távolságú rakétáit kivonni Európából, ha a NATO államok ugyanezt tennék. Gorbacsov ezúttal nem tette javaslatát függővé Reagan Csillagháborus tervének korlátozásától.
