Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-05 / 9. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 5. 1987. Illyés Gyula: A PffAfyták 156. Elég hosszas rábeszélés után, melyet az osztály helyeslé harsány nevetése tarkított, a fiatal tanár végre dühbe gurult, s kiutasított az osztályból. Nem emlékszem, mi volt az utolsó szava. "Az olyan buta tuskónak, aki még beszélni sem tud", - valami ilyesmit mondhatott - "nincs helye az iskolában". Azt értettem belőle, hogy őrökre kitettek a gimnáziumból? Később azzal magyaráztam viselkedésemet. Ma nem hiszem; nem voltam oly együgyű. Hirtelen kimondhatatlan fáradtság uralkodott el rajtam, erre emlékszem. Szótlanul kifordultam az ajtón s még a kilincs eleresztése előtt elhatároztam, hogy hazautazom. De nem azért voltam pusztai, hogy hübelebalázs módjára fogjak neki. Az iskolaidő leteltéig az utcán csavarogtam, közben elballagtam az állomásig, a kifüggesztett hirdetményekről nagy nehezen sikerült megtudnom, mennyibe kerül a jegy Simontornyáig s mikor indul a vonat. Aztán lakásomra mentem, s nyugodtan, mintha mi sem tó'rtént volna, megebédeltem. Nagynénémtöl füzetvásárlás ürügyével kértem annyi pénzt, amennyi a jegyre kellett. Amit tudtam, összecsomagoltam s a batyut elrejtettem a kapu előtti bokrokban. Este tizenegykor már a hazai, a simontornyai állomás peronján álltam. De miért nem a szüléimhez mentem? A sáros, sötét éjjeli utón bandukolva miért jutott egyszerre eszembe, hogy leghelyesebb, ha Szerentsésékhez megyek? Reggelre értem Hegyempusztára. De Szerentsések közben onnan is tovább költöztek, Vájta fölé, Csőjjánosra. Ebéd után leltem Őket, de véletlenül azért még tudtak valamit adni. Nem lepődtek meg jöttömön, a szokásos családi kérdéseknél nemigen kérdeztek egyebet, azt legkevésbé, meddig akarok maradni. Eggyel több vagy kevesebb, náluk igazán nem számított. "Jóskával elalhatsz" mondta Malvi néni. Magaviseletemen semmit sem vettek észre, vidám voltam és beszédes. Délután már a lányokkal krumplit szedtem s jókedvűen dobáltuk egymást a csenevesz, megrothadt gumókkal. Csak este jutott _ Mihály bácsi eszébe: "Tavaly azt beszéltek, (hogy gimnáziumba iratnak"- mondta. "Mar elvégeztem" - feleltem. Tervem az volt, hogy újévkor beállók valami félrészesnek a pusztán. Negyednap jött értem a család előkelő szárnyának egyik legénysorban lévő tagja, egy pincér. Végigmért, mint valami rabló- gyilkost, s küldetése magaslatáról gőgösen vetette felém: "csomagolj". A csomag azonmód volt, ahogy idehoztam. Megindultunk, de nem Simontornya felé. "Anyád semmit sem tud a dologról" - mondta, mikor már Vajtán jártunk a házak között. Ott szálltunk vonatra, Szekszárd felé utaztunk. KÖlesd-Tengelicén, a harmadik, vagy negyedik állomáson minden előzetes elhatározás nélkül, hajadonfőtt, kiskabát- ban leszálltam a vonatról s nyugodtan megindultam az állomásról kifelé. Unokatestvérem az állomás mellékhelyisége előtt ért utói, a kis épület mögé rántott, arcom karomba takartam, födetlen, kopaszra nyírt fejemet kezdte verni kemény, szárazon csattogó ütésekkel. De a mozdony sípolt, erre galléron ragadott, s futva a már mozgó vonatra vonszolt. Nem ellenkeztem. Mentem, ahova vittek. Menyhért Mészáros LászlóBoái Magdi JÓ tiz esztendővel ezelőtt Önről minden hónapban újra és újra csak azt hallottam, hogy már a rádió gyermekkórusában is micsoda talentum volt, meg milyen jó, hogy felnőtt korára sem hagyta abba az éneklest, ezt a mesterséget választotta hivatásul. Aztán a legutolsó hirem annyi volt, hogy hivatását, pódiumot maga mögött hagyva elment nagyasszonynak Amerikába. Mi igaz ebből?-Összesen két szó, az, hogy elment es Amerika. Mert most tényleg Amerikában, pontosabban Kanadában, Ottawában élek a férjemmel, aki ott dolgozik. ...és mi húzódhat am'ógött, hogy Önt nagyasszonynak titulálják a hazai rockkörökben?-Talán az, hogy a férjém a kanadai ifjúsági miniszter titkára, vagyis politikus. Csakhogy én nem foglalkozom politikával és egyáltalán nem élek nagyasszonyi életet, legalábbis olyat biztosan nem, amilyet itthon elképzelnek. Hogyan, hol ismerkedtek meg?-Bulgáriában. Én dolgoztam, a férjem pedig - aki egyébként nagyon szép fiú - éppen nyaralt. Kenuval leevezett a Feketeerdőtől a Fekete-tengerig, és a végállomáson találkoztunk. Aztán nem sokat teketóriázott, három hónap múlva megkérte a kezem. Ha nem teszi ilyen sebtiben, ki tudja, mi lett volna, hiszen Kanada messze van, és az ember oda nem szokott hétvégenként átrepkedni. Ha az ember az életet egyszer mar feltette a hivatására és felépítette a karrierjét, azt nagyon nehéz elhagyni. Ón mindezt miért tette meg olyan hamar, talán olyan könnyen?-Sajnos, karrierről - a szó igazi értel(Természetesen nem mondtam el mindent, így is túl sokat markoltam. Akárhol nyúltam az "anyagba", ezer felöl tekeredtek ujjamra a szálak, - hogyan kössek most, befejezésül tetszetős bőgőt belőlük? Az olvasó megszokta, hogy a legfájdalmasabb kerdeseket feltáró müvek végén is lel valami útmutatást vagy ajánlatot a megoldásra, amely fölvert lelkiismeretét megnyugtatja, hacsak annyira is, hogy mégsincs veszve minden, mert lám, ha akadt aki felfedte a bajt, lesznek, akik meg is gyógyítják. A közösségérzet, mely fölizgatta, egyben el is lustitja. Én nem merem olcsó hiedelmekbe ringatni, magam sem vagyok hiszékeny. Látom a baj nagyságát, előre látom következményeit is. Egy nép élete forog kockán. Mi az orvosság? Az az olvasóra is tartozik annyira, mint az íróra, hisz Ő is tudja már, amit az iró tud. Akik a "megoldás" nélkül a könyvet csonkának érzik és folytatást várnak, ( - folytatást várok azoktól én is. Nekik ajánlom munkámat.) Vege Kanadáról mében - nem beszélhetek. Gyürkó'ztem, kilincseltem, próbálkoztam, na nem teljesen hiába, de hol volt az igazi siker?! Hiszen nagylemeze jelent meg, elég gyakran szerepelt a televízióban...-Valóban megjelent egy albumom, de utana háromnak az anyagát nem fogadta el a hanglemezgyár. Erdős Peter sajnálkozva annyit mondott, hogy - próbálom szó szerint idézni -: "Magdi, maga olyan alacsony és nem árad magából semmi." Vagyis az indulás után lefulladt a kocsi, és nem kaptam több lehetőséget Azt mondta a beszélgetés elejen, hogy nem el "nagyasszonyéletet" Kanadában, de akkor mit csinál?-Azt, amit itthon, csak sikeresebben és jóval szélesebb skálán. Ha jól veszem ki a szavaiból, enekel. A férje segített az indulásnál?-Bevallanám, ha igy lenne, hiszen nem lenne mit szégyellni azon, ha egy idegen környezetbe csöppent embernek segít valaki, de nem volt rá szükség. Lejártám dzsessz- klubokba, felkéredzkedtem a színpadra. Aztán már hívtak is. Csakhogy én a pop- müfajba akartam beverekedni magam. Ebben egy nagy sztár, Nina Hagen segített, aki szinte ismeretlenül odavitt egy nagy koncertterem tulajdonosához, és azt mondta, hogy "Magdit régóta ismerem, és szerintem jobb hangja van, mint nekem." Erre a tulaj még csak nem is morfondírozott, hanem bólintott, és mindjárt mondta, hogy mikor lephetek föl. Később elkezdtem dalokat irni a CBS televíziónak. Legutóbb pedig filmszerepet kaptam New Yorkból. Februárban kezdek forgatni. Önnek, aki azért egy politikus felesége, csak-csak asszisztálnia keU néha a férje oldalán.-Szívesen járok partikra, mert ott talál- kozhatom a magyar nagykövettel és jól elbeszélgethetek az otthoni dolgokról anyanyelvemen. Hogyan fogadta Önt a kanadai "felső tízezer", mármint azok, akikkel Ön ka|>- csolatba került?-A férjem miatt természetesen kedvesen. Sot Margaret Trudeau meghívott televíziós műsorába, én voltam ( a kis kelet-európai nevezetesseg. Egyébként első alkalommal el se akartak hinni, hogy én ismert énekesnő voltam a hazamban. A magyar nagykövetségen kérdeztek meg, hogy igaz-e. Ha kint fellép, mennyiért teszi?-Ezerkétszáz dollár a gázsim. Magyar fogorvos DR. KALKÓ ILDIKÓ A New York Egyetem Fogorvosi Karának tanársegéde. 97-52 64th Ave. Forest Hills, NY 11374 (közel a Queens Blvd.-hoz, az N és GG földalattival) Rendel: minden nap, előzetes bejelentés alapján Foghúzások * Tömések * Koronák-Hidak Gyökérkezelés (Root canal) * Protézisek Modern kozmetikai bonding Gyors javítások Telefon: (718)275-7552 BIZTOSÍTÁSOKAT ELFOGAD TERJESSZE LAPUNKAT!
