Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)

1986-08-28 / 32. szám

14. Thursday, Aug. 28. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZO ŐRIZZÜK ANYANYELVŰNK TISZTASÁGÁT (folytatás az 1. oldalról) gondolatlanul használnak idegen szavakat magyar szavak helyett, s főleg nagy elő­szeretetben részesítik az angolt, mert egyes iró, vagy újságíró uraknak valószínű­leg nagyon fontos, hogy kérkedhessenek angol nyelvtudásukkal. Úgy látszik ezek az egyének nem törődnek a nemzeti lettel és nem veszik tudomásul azt az arany igaz­ságot, hogy egy nép addig el, amig a nyel­ve el. A magyar nép mindössze tiz millió és af nagyvilágban fellelhető még néhány millió szórványban, talán nagyobb jólétben, mint a hazaiak, de jóllehet mégis nélkülö­zésben, mert hiányát érzik az európai kul­túrának. és a legtöbb, amit a szülőhaza tehet ertükj hogy a magyar irodalom túlterme­léséből, valamint a hazai kiadok áltál meg­jelentetett külföldi irodalmi termékekből a könyvek és folyóiratok garmadáit juttat­ja el hozzájuk, gyermekeiket pedig ellát­ja tankönyvekkel, ha azt a magyar nyelv­iskolák részére papok, vagy tanárok kérik. Ha tehát a szülőhaza ily sokat tesz a magyar­ságtudatért és az anyanyelv ápolásáért, akkor azzal is törődni kell, hogy a magyar irók magyarul Írjanak és a magyar száz százalékig magyar legyen. Tehát az arra hivatott egyének a kezükbe kerülő irodalmi müvekből, legyen az könyv, folyóirat, vagy újság, irtsanak ki minden fölöslegesen al­kalmazott idegen szét, vagy az egészet dobják vissza a szerzőnek. Akik pedig szük­ségét érzik idegen nyelvek használatának, azok küldjék be Írásaikat idegen nyelvű folyóiratoknak és újságoknak, vagy haszno­sítsák idegen nyelvtudásukat más munka- területeken, hiszen az csak a javára válik az országnak, ha minél többen beszélnek idegen nyelvet, mert igy nagyobb lehető­ség nyílik a többi népekkel való közvetlen érintkezésre, ami kereskedelmi és kultu­rális téren sok előnnyel jár. De a magyar nyelvet ne keverjék sem az angollal, sem más idegen nyelvvel, mert az káros és csúnya. S mint egy óvó intelmet tartsuk szem előtt, hogy a magyar nyelv csupán egy csepp a hatalmas germán és szláv nyelv­tengerben, tehát különös gonddal kell ügyel­nünk, hogy ez a csepp kristálytiszta marad­jon es éljen, amig a nyelvek élnék nepek ajkán a földön. —————»Win Ilid m —w—p—mmm—mmmmm* KI EMLÉKSZIK MEXIKÓRA? (folytatás a 12. oldalról) így történt pedig a magyar csapat első és harmadik mexikói mérkőzésén. A szov­jet es a francia csapat erőnlétben, tech­nikailag és taktikailag felülmúlta Mezey György tanítványait.^ Ebben lélektani ténye­zők is szerepet játszottak. A játékosok összeroppantak a vállukra nehezedő roppant súlytól, amelyet a kapitány rakott rajuk azzal a hitevei, amit ezzel a mondatavai fejezett ki: "Mexikóban feltehetjük a koronát." Nemcsak a Labdarúgás cimü lap, amely­ben ez a Mezey-nyilatkozat megjelent, hanem más újságok is derűlátóan Írtak a Mundial előtt. így a Kepes Sportban ezt olvashattuk: "Arra, hogy a Mundial a Mezey-legeny- ség nélkül folytatódhat, gondolni sem merünk " Óriási a csalódás a magyar szurkolók körében. Ok arra hangolódtak rá, hogy egy uj nagy magyar labdarugó válogatott csapat körvonalai bontakoznak ki, ha min­den jól megy, akkor ez eppen 1986-ban Mexikóban történik, Mezey György vezér­letével. HINSDALE, HL Itt küldök 250 - dollárt előfizetésemre, ferjem emlékere es az Évkönyvért, s ami fennmaradt a lap kiadá­sara. Szeretnek többet is küldeni, de nagy a drágaság. Nagyon sajnálom, ho^y nem tehetem. Kívánok nagyon jó egészséget a nyári pihenésre, hogy erében kezdhessék újra a megszokott munkát. Nagyon boldog születésnapot kívánok Deák Zoltán urnák, tiszteletemet küldöm az egesz munkás gárdának, régi olvasójuk Mrs. L. Kozma ELSINORE, Cal. ( Mellékelve | küldök száz dollárt. 50 dollárt a nemregen elhunyt Gellert Hu^o tiszteletére kiadott könyvért és 50 dollárt a mi nagyon kedves Deák Zoltánunk születésnapjára, hogv meg so­káig legyen ereje a Magyar Szót szerkesz­teni. Nem tudom megállni, hogy ne gratulál­jak Albert Fried professzor julius 10—i első oldalas "A Fáklya Igazi Fénye" cimü cikké­hez, melyben olyan fájdalmas igazságokat emleget, amin a bevándorolták keresztül­mentek, hogy visszajönnek a múlt keser­ves és kedves emlékei • Szeretettel üdvözlök mindenkit a lápnál. Paczier Flórián DOWNEY, Cal. Szombaton elmentünk meg­látogatni a mi kedves regi ismerősünket, jánossi Ilonkát, aki augusztus 27-en 98 éves lesz, de meg jó erőben van. Hala a sorsnak és jószívűségének, amikor megláto­gatjuk, mindig ideadja a tiz dollárt a lap­nak, amit itt mellékelve küldünk. Nagyon Örülünk, hogy Jánossi Ilonka annyira szivén viseli lapunk jövőjét. Mrs. Anna Bartha WINDSOR, Ont. Egy kis idővel ezelőtt a látásom miatt le kellett mondanom ked­ves lapomat, a Magyar Szót, ami sokáig járt nekem és a mindenem volt. El vagyok veszve nélküle, de nem látok olvasni és már nincs is reményem, mert az évekkel nagyon előrehaladtam. Amikor lemondtam a lapot, megígértem, hogy ha tudom, tőlem telhetÖleg támogatni fogom, mert ez az egyedüli igazságos lap, amely felvilágosí­tást ad ebben a zavaros világban. Most itt küldök 20 dolláros money ordert, tudom, hogy nem sok, de valamit segít. Üdvözlöm a szerkesztőséget, a lap olvasóit és támo­gatóit, jó egészséget kívánok munkájuk­hoz. Mrs. Mary Simon A kapitány lemondott, a csapatot fel­frissítik. Négy esztendő múlva, talán Olasz­országban másként lesz. Eddig a magyar futball főleg a múltjából élhet. Jelenleg ugyanis nincsenek olyan játékosok, mint az 1934-esi világbajnokság idején Lázár, Sas, dr. Sarosi és Zsengellér, vagy mint 1954-ben Bozsik, Kocsis, Hidegkúti és Pus­kás. Ok ezüstérmet nyertek, más kérdés, az akkori magyar szurkolók elégedetlenek voltak. Az ő tippjeiket ugyanis a szív sugall­ja, fütyülnek az ésszerűségre. Eddig még minden világbajnokságon keserűséget okoz­tak a labdarugók a szurkolóiknak. Miért lett volna 1986 a kivétel? ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT Dlyes Gyula: /J PuA/zták Nép* Voltak még itt-ott gányok is feles dohány- földiek, furcsa, titokzatos 'népek, akiket a pusztaiak is kiközösítettek magukból. Bohémek voltak és páriák. Foglalkozásuk különleges szakképzettséget kívánt és az élet semmibevevését. A mesterséggel együtt mar a betegséget is örökölték, sár­gák voltak és szarazak, mint( a növény, mely hosszú füzérekben viskóik ereszét s a szobák mennyezetét díszítette, hol meg a cselédeknél is nagyobb ósszezsüfolt- ságban eltek. A munkában mar a négy éves gyermekek is reszt vettek, s még a haldok­lók is fűzték a hatalmas árral a leveleket. A legnehezebb munkát végezték, s közben ittak, daloltak es fütyülve a világ vélemé­nyére, felháborító nyíltsággal szeretkez­tek. Legtöbb helyen erkölcsi okokból szám­űztek őket, mert parancsolni sem lehetett nekik. Szikár, alacsony termetű, villogó szemű legényeik a bücsúkban is külön tál­kákban jártak, mint az ordasok. Lányaik kedvesek voltak, es barátkozök, haj mennyi­re barátkozók, szegény sárviz-menti Car- menek! "Gányoknál járt" ez még akkor is erköl^ í meghatározás volt, mikor a ganyok mar rég eltűntek a vidékről. Mi­félénk is már csak a harmadik pusztán éltek, vagy tiz kilométernyi távolságra; szombat este a béreslegények néha meg­látogatták őket. Egy-két cséve kukoricával, ki egy kis szutyó liszttel, amennyi a zse­bebe elfért. Nagy orgiák hírével tértek meg, melyekben az egész telep részt vett. A lapos hétköznapok nagy vízválasztója, az izgalmas, igazi ünnep, az esztendő for­dulója, Mindenszentek elöesteje, október 31-e volt. Az uradalom ezen a napon tu­datta, hogy a cselédek közül kiket tart meg, és kiket bocsát el az újévkor. Ekkor vették fel az uj embereket is. Ez volt a "szölitas", a pusztai akasztófahumorral a gatyaremegtetés napja. A költözködés idejét a törvény később április 1-re helyez­te, amikor az utakon már fölszárad a sár, s a megrakott szekerek könnyebben halad­hatnak. Kora reggel társadalmi rangsorban az egész puszta az iroda elé gyűlt, megborot­válkozva, ünneplőben, egy nyárfaerdőnyi remegő lelek. Elől álltak az iparosok: a fŐgépész vezetésével a kovácsok és fű­tők; aztán a bognár és a vele dolgozók; aztan a parádés kocsis, a magtáros, a kocsi­gazda, a béresgazda, mindegyik a maga seregével; aztán juhászok, gulyások, csikó­sok; a csőszök, az uradalmi kanaszok, s legutoljára a beres-kanász, aki a cseledek falkáját Őrzi, s akinek járandóságát a cse­lédek konvenciójából vonják le. Mint min­den seregszemle, ez is néma. Ki tudja, ki marad meg? Az emberek sápadtan lép­nek be, mint egy bajviadalra. Néha jajon- gas hallatszik, valaki kegyelemért könyö­rög. Először a vezetők járulnak a hatalom ele s ha megfelelnek, mindjárt az Ítélkezők mellé állnak, s csapatjuk vizsgáztatásában már ők is részt vesznek, rendszerint a vádló szerepében. /folytatjuk/ A bogarhátu Volkswagennek, minden idők legsikeresebb gepkocsimodelljenek gyártását az idén Brazíliában is befejezik. Jövőre a világon már csak Mexikóban gyártanak ilyen autót.

Next

/
Thumbnails
Contents