Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-08-21 / 31. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Aug. 21. 1986. n DEHCITCSÖKK EI1IÉ5 CSŐDJE (Sziszifuszi munka = kimerítő és hiábavaló, eredménytelen munka. Sziszüphosz görög királynak az alvilágban az volt a büntetése, hogy egy meredek hegyre egy súlyos sziklát kellett felgörgetnie, de feljutva, a szikla mindig visszazuhant.) Most, hogy a Legfelsőbb Törvényszék alkotmányellenesnek minősítette a Gramm Rudman deficitcsökkenté törvény kulcsszakaszat, a kongresszusnak uj megoldásokat kell keresni a problémára. Mint tudjuk Reagan az 1980—i elnökválasztás után egész belpolitikai és gazdasági programjának középpontjába az adók csökkentését és a költségvetés akkor még csak 45 milliard dolláros hiányának eltüntetését állította. STOCKMANNEK LETT IGAZA Ennek az Ígéretnek a hátterében egy közgazdasági elmélet állt, amelyet az elnök valószínűleg nem értett meg teljes mélységében, de amelyet lelkesen elfogadott. Ez az elmélet a konzervatív gazdasagpolitikai elgondolások ( fajának legújabb gyümölcse volt, es angolul a "supply side economics" nevet kapta. Ezt a fogalmat nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy olyan gazdaság- politika, amely az árúk es szolgáltatások kínálatának oldaláról akarja befolyásolni a gazdaságot. Az elmélet szerint, ha ( nagyszabású adócsökkentésekkel beruházásokra ösztönzik a tökét és növelik a vásárlóerőt, akkor ez megindítja majd a gazdasági fellendülést. Ha emellett még az állami kiadásokat is könyörtelenül megkurtitják, akkor a kapitalizmus gazdasági gépezete fölszabadul az állami beavatkozás korlátái alól. A gazdasági tevékenység fokozódása következteben a kínálat (supply) megerősödik. Az árubőség csökkenti az inflációt, és kibontakozik egy általános fellendülés, méghozzá úgy, hogy közben a pénzügyi egyensúly is helyreáll. Ez volt tehat az elmelet. Az elmelet- nel lényegesebb azonban annak a megvilágítása, hogy Reagan, aki gazdaságpolitikai szempontból is az Egyesült Államok modern történelmének egyik legkonzervatívabb elnöke, miért fogadta ezt el oly nagy lelkesedéssel^ és miért állította gazdaságpolitikája középpontjába. A válasz voltaképpen egyszerű, es az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb Nobel-dijas közgazdásza, Paul Samuelson mar kezdetben igen határozottan megfogalmazta. Samuelson emlékeztetett arra, hogy Franklin Delano Roosevelt megválasztása, tehát 1932 éta - ha ingadozásokkal is - egyértelműen érvényesült az amerikai gazdaságpolitikában egy olyan irányzat, amely a tőkés állam szabályozó szerepe számára mind nagyobb teret biztosított, és ezzel párhuzamosan kiépítette az úgynevezett jóléti államot jellemző szociálpolitikai intézkedések hálózatát. "A konzervatívok - mondotta Samuelson már közvetlenül Reagan első, 1980-as megválasztása után - most veget akarnak vetni ennek az irányzatnak. A szélsőjobboldali keresztes hadjáratot most úgy akarják eladni nekünk, mint egy válságban lévő gazdaság gyógymódját. Valószínűtlen igeretekkel hitegetnek, csalogatnak bennünket, hogy ez a program - amely voltaképpen a huszas évek társadalmi egyenlőtlenségeit állítja vissza - majd kigyogyit minket a bajból, és helyreállítja a gazdaság egyensúlyát." Reagan gazdaságpolitikájának - és igy belpolitikájának is - lényege tehát egy valóságos igéretcsomag volt. Ebben a csomagban a következő "finomságok" bújtak meg: 1./ Az Egyesült Államoknak erősnek kell lennie és vissza kell szereznie azt a katonai fölényt, amelyet - legalábbis Reagan es a jobboldal szerint - az enyhülés éveiben elveszített. Ezért egyre több pénzt kell fordítani katonai kiadásokra. Ezeknek évi átlagban legalább hat százalékkal kell emelkedniük. Méghozzá reálértékben, tehát az infláción felül. 2./ A gazdaság gépezetének lendületbe hozása céljából csökkenteni kell az adókat. 3./ Egyensúlyba kell hozni a költségvetést. Az eredeti ígéret szerint ennek már a következő elnökválasztásig, tehát 1984-ig be kellett volna következnie. A csomagtervrol egy sor komoly szakértő az első pillanatban tudta, hogy Ígéretei teljesíthetetlenek, mert ellentmondanak egymásnak. Az adócsökkentés az állami bevételeket kurtítják meg, a hadikiadások gyors és agresszív nö’vekedese pedig a költségvetés másik, kiadási oldalát duzzasztja. Az eredmény automatikusan a költség- vetés hiányának, a deficitnek nagyszabású növekedése. Ezen csak úgy lehetne segíteni, hogy ha a költségvetés polgári; elsősorban szociális kiadásaiból olyan óriási összegeket t faragnának le, amelyek jóval meghaladjak a katonai célokra előirányzott összegeket. Ez pedig lehetetlen. Csaknem hat esztendőre volt szükség ahhoz, hogy mindenki számára (beleértve a Feher Házat es a kongresszust) világos legyen az, amit komoly szakértők az első pillanatban felismertek. David Stockman például, aki 1980 után a költségvetési hivatal igazgatója es Reagan kormányának miniszteri szintű tagja volt, mar háromnegyed evvel az elnökválasztás után, 1981 őszén nyilatkozatban közölte: nem tenet megvalósítani azt a gazdaságpolitikát, amelynek kidolgozásában Ő maga is közreműködött! ( f Stockman már akkor, tehat majdnem öt évvel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy vannak bizonyos szociális programok, amelyeket az elnök nem vonhat vissza, mert az biztos politikai vereséget jelentene számára. A szociális jellegű kiadásokat persze igy is lehet csökkenteni - mondta Stockman -, de ez csak arra jó, hogy felbőszítse az embereket. Arra nem, hogy kiegyenlítse az adócsökkentésből es a feltornászott hadi költségvetésből eredő hiányokat. Törvényszerű - mondta akkor a költségvetési igazgató -, hogy az elnök minden Ígérete ellenére a deficit nem csökkenni, hanem növekedni fog. A gazdasag egyszerűen nem képes arra, hogy megőrizze az alapvető szociális vívmányokat és fokozza a fegyverkezest, miközben még azt is igeri, hogy helyreállítja az ország pénzügyi egyensúlyát. _ Ez a nyilatkozat akkor, ót esztendővel ezelőtt valóságos bombaként hatott. Stock- man nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy az elnök gazdasagpolitikai programA két tekintélyes honatya - Gramm és Rudman szenátor -, a "nad- rágszij-törvény" megalkotói széles mosollyal ünnepelték tervezetük elfogadását. VÉR ÉS GYÉMÁNT (folytatás az 1. oldalról) megölését, sót még csak megsértését is. Dél-Afrika közgazdaságában kulcsszerepet játszik az u.n. "szindikátus", az "Anglo- American-De Beers" arany és gyémántba- nyászati cég. Ez az az üzlet, amelyet közel 100 évvel ezelőtt még a hírhedt Cecil Rhodes alapított, jelenleg az Oppenheimer család birtokában van. A világ csaknem minden gyémántbányája, meg a Szovjetunióban lévők is, e cég eladószervezetének, a Central Selling Organizationnak (CSŐ) adják el csiszolatlan gyémántjaik nagy részét. E cég 1984-ben 1.613 millió dollár értékű gyémántot exportált a világ minden országába. A gyémánt és arany exportból szármázó szuperprofit alkotja Dél-Afrika közgazdaságának az alapját. Ezen export megszüntetésével, vagy csak jelentékeny csökkentésével Dél-Afrika közgazdasága válságba jutna. Dél-Afrika aranyát és gyémántját csaknem kizárólag fekete dolgozók bányásszák. Ezeket az embereket a banyatulajdonosok "vándormunkas"-ként kezelik. Az év legnagyobb részében el vannak zárva családjaiktól, akiket évente csak egyszer, vagy kétszer látogathatnak meg. Amikor a napi munkájuk végeztével elhagyjak a bányát, röntgenezik okét (hogy nem nyeltek-e le egy darabka gyémántot). A fehér munkásokat nem teszik ki e megszégyenítésnek, csupán megmotozzák őket. A gyémánt- és aranybányászokkal elkövetett méltánytalanságok csak egy csekély hányadát alkotják a sérelmeknek, amelyek megszüntetéséért, emberi és polgári jogaikért már évtizedek óta küzd Dél-Afrika 24 milliónyi fekete lakossága. A fehér kisebbségi kormány válasza a golyo, a gaz, a korbács és a börtön. Egyedül az utóbbi két év folyamán több, mint 2,000 fekete őslakó vére tapad Dél-Afrika gyémántjához, aranyához. KARTUM. Szudán., déli térségében "HAI az aktiv Függetlenségi Haderők egy osztaga _ lelőtt egy repülőgépet, ügy az utasok, mint a repülőgép afriÓakT személyzete halálát lelte. * KARACHI. A pakisztáni kormány elleni tüntetések tovább tartanak. Eddig az utolsó négy napban hatan életüket vesztettek és több százan megsebesültek. Letartóztatták az ellenzéki párt vezetőjét, Benazir Bhuttot és számos követőjét. , Az ország nepe követeli uj parlamenti választások kitűzését. jának lényege, az egyensúly helyreállítása megvalósíthatatlan. Akkor a botrány vihara közepette Stockman felajánlotta lemondását. Az elnök ezt presztizsokokból nem fogadta el, és kormányának tagját egy megalázó "bocsánatkérŐ nyilatkozat" megtételére kényszeritette. A bocsanat- k'erőnek azonban igaza lett. Reagan elnöksége alatt az amerikai költségvetési hiány több mint négyszeresere nőtt, es jelenleg már meghaladja a 200 milliárd dollárt. A kongresszusi sziszifuszok. akik azt hitték, hogy a deficit szikláját végre a hegy tetejére juttattak, de amely most visszagördült rájuk, kezdhetik újból a szikla görgetését...
