Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-12-25 / 49. szám
Thursday, Dec. 25. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. MIÉRT HANYATLIK AZ ACÉLIPAR ? Bort, Búzát, Békességet! (folytatás az 1. oldalról) kérdést sem: mit teszünk a magyarságunkért? Egyáltalán teszünk-e valamit? Vegülis ezen múlik, hogy a magyarságtudatunk üres szólam-e, vagy cselekvésre késztető vállalás? Hová tartozunk és mi a jele, mi a bizonyítéka a hozzátartozásunknak? Törodünk-e egymás dolgaival, legyen az helybeli magyar egyesület, sajtótermek, hozzánk eljutott segélykérés a magyar kultúra idegenben való megőrzése, tovabbadasa érdekeben... nem igaz, nem lehet igaz, hogy mindenkitől elszigetelten csak magunkban és főleg nem, hogy csak magunknak élünk! Az írás szerint Krisztus születésekor angyal jelent meg a pásztorok elÓtt, hogy a betlehemi jászolhoz küldje őket, majd angyali kar enekelte: "Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön a jóakaraté embereknek". Békesség, amire az emberiségnek ma a legnagyobb szükségé vari, csak akkor lehetséges, ha újra lehetőséghez jut a minden emberben szunnyadó jóakarat. Minden emberben, akár Washingtonban, akár Moszkvában, Londonban, Párizsban vagy Pekingben irányítja a világpolitikát, vagy bármilyen szintén tevékenykedik és felelősséggel el ezen a bolygon. Nyilvánvaló, hogy az emberiség jövője az emberi jóakarat jelenlététől, vagy hiányától függ. Ám, ha jóakaratot keresünk a világ hatalmasainál, a különböző népeknél, a szükebb környezetünkben, miért éppen önmagunkat kellene kihagyni a sorból? A valódi megegyezésre törekvő készség, legyen az kicsiben vagy nagyban, elképzelhetetlen kólcs'ónos jóakarat nélkül. Bárha az újévi jókívánságokban kifejezésre jutó jóakarat az év többi napjaiban is megmaradna és hatna, valamennyiünk javára. Az Amerikai Magyar Szó szerkesztőgárdájának, támogatóinak es olvasóinak további jóakaratot, bort, búzát, békességet kíván íVs.. John Gunther, neves amerikai publicista es iro 1947-ben ezeket irta az acélról: "Hazánkat mindenekelőtt az teszi naggyá, hogy évente több, mint 90 millió tonna acélbugát tud hengerelni, többet mint Nagy- Británnia, a háború előtti Németország, Japán, Franciaország es a( Szovjetunió együttvéve... Korunk az acél kora." Ha Gunther még élne, ugyancsak elcsodálkozna. Az acél ugyanis gyors visszavonulóban van. Az USX-nél (a hajdani U.S. Steel Corp.) harmadik hónapja tart az elkeseredett sztrájk. Az LTV Corp., az ország második legnagyobb acelkonszernje csődeljárás alatt működik. 1982-1985 között az iparág 7.4 milliárd dolláros veszteseget volt kénytelen elkönyvelni. A foglalkoztatottság 1979 óta több, mint felével csökkent. Elkerülhetetlenek a további gyárleállitások. Az acél válságos helyzete immár nem titok, de csakis akkor világíthatunk rá mélyebb okaira, ha megértjük Gunthert. S itt nemcsak közgazdaságtanról, de lélektanról is szó van. Az acél hanyatlása a lassú világgazdasági növekedést tükrözi, ami világszerte fölöslegeket teremtett számos iparágban: az olaj- és réziparban, a mezogazdasagban, de az acéliparban is. Ám az acélipar összeomlása egyben Ítélet a gyenge minőségű menedzsment fölött is, s fölvet egy alapvető kérdést: miért ragaszkodtak oly makacsul rövidlátó politikájukhoz? Részben azért, mert hosz- szu ideig maguk is elhitték saját hangzatos szólamaikat az acél nélkülözhetetlensege- rÓl. Gunther az ipar bibliáját hirdette. A munkásokat és a menedzsmentet az acélba vetett hitük egyesítette; azt hirdették, hogy az acél a modern gazdaság Örokkön- örökké tartó összekötő kapcsa. Az acél kora - vallották - sohasem ér véget. El sem tudták képzelni az aluminium sörösdobozok, a műanyag autóalkatrészek és a japán acélgyártók világát. A menedzsment elszigetelődött. Figyelmen kivül hagyták a jövőt. Mire felocsúdtak, már túl késő volt. Az acélipar összeomlását gyakorta olyasmik bizonyítására használják fel, ami nem felel meg a valóságnak: például az "ipar- talanitasra". A gyáriparnak ugyan megvannak a maga problémai, de szó sincs arról, hogy megszűnne. 1985-ben az ipari termelés 60 százalékkal haladta meg az 1970. évit. Az acél tanulsága sokkalta egyszerűbb: akik figyelmen kivül hagyják a gazdasági változásokat, e változások áldozatául esnek. Az iparág éveken keresztül tagadta hanyatlásának jeleit. Amikor problémák merültek fel, a menedzsment külső okokat hibáztatott - az importot, az adópolitikát -, s nem saját teljesítményüket okolták. Az eredmény: társadalmi csőd. Napjainkban, egy csapásra kell két-három évtizednyi gyárleallitást és elbocsátásokat behozni. Aki kételkedik a fentiekben, olvassa csak el John Strohmeyer uj könyvét, a "Bethlehemi válság"-ot. Strohmeyer 28 éven át szerkesztette a bethlehemi Globe Times-t; ebben a városban székel az USA hajdani második (ma harmadik) legnagyobb acelvallalata. A szerző pontosan ismeri az acélgyárak életét, a leálló iparág tragédiáját. Apja 1929-ben, amikor bányászként munkanélkülivé vált, Öngyilkosságot követett el. Fivéré acélgyárban dolgozott, egy ideig a fia is ott talalt alkalmazást. Strohmeyer ma Pulitzer-dijas riporter, aki könyveben leírja, hogy az iparag a legalapvetőbb értelemben züllött le: a nagy hatalom nagy visszaélésekre vezetett. A második világháborút követően a gyáripari termékek 85 százaléka tartalmazott acélt. Az ötvenes években a Bethlehem elnöke azt jósolta, hogy "növekedni fog az egy főre jutó acélfogyasztás, dacára... a versenytárs anyagoknak." Az acélmunkások megteremtették a maguk elitrétegét. Nem-i csak a pénz vonzotta őket. Strohmeyer rámutat: az acélgyártás ipari művészetszamba ment, a vasérc - vélték akkortájt "olvadt fémmé változtatása, amelyet azután öntenek, hengerelnek és különféle formákká kalapaljak, mindez a civilizáció alapja." , r Az acél kora immár gyors ütemben le- aldozik. Az iparag persze nem fog eltűnni, de sok regi acélmű, főként azok, amelyek az autóipart szolgálják ki, veszélyeztetve vannak a csökkenő kereslet, a nagy. költségek és a minikohók miatt. Jól példázza az iparág zsugorodó méretét, hogy ötöd annyi dolgozot foglalkoztat, mint a szállodaipar, mig a hatvanas évek középén a két iparág még azonos nagyságú volt. MARTELL COGNAC A cognac gyártmányok büszkesége 1715 óta. Imported Cognac. 80 proof. The Jos. Garneau Co.. Louisville. KY. Feltételezem, hogy oh MARTELL-t iszik.
