Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)

1986-12-11 / 47. szám

Thursday, Dec. 11. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. A karácsony eredetileg szeretet és szelid- seg ünnepe, de ez az értelme mindinkább elhomályosul. A kereskedelem, a fogyasz­tás ünnepe lett karácsonyból. Az Ádvent- nel, a lélek meghitt felkészülésénél hosz- szabb időre terjed a kereskedelmi csúcs­forgalom, és ennek van valami tagadhatat­lan sivársága. Pótkarácsony lett Karácsony­ból, pótcselekvés az előkészületekből. Igaz, a Háromkirályok, akik József Attila verseben tűnnek fel, ajándékokat hoztak, akárcsak Maulbertsch sümegi freskóján, melyen fehéren világítanak a dunántúli falvak tojásai. Nem kell vallásosnak lenni annak, aki a szeretet ünnepére vágyik, a család ünnepere -, de kérdés, hogy az em­berek többsége erre vágyik-e? Örömünnep­nek is felfoghatjuk a Karácsonyt, ahogyan azt Párizsban láttam, életem legkülönösebb karácsonyán, amikor senki sem marad ott­hon, hemzseg a nép az utcákon, mint nálunk Szilveszterkor, s az éttermek karácsonyi vacsorájára hetekkel korábban kell helyet foglalni. Itt a karácsony épp a családon- kivüliség ünnepe, vagyis a barátságoké. Vagyis akármennyire sivár az üzleti Ad­vent tolongása az áruházakban, még az ünneplésnek ez a formája is fenntart egy lényeget, melyhez érdemes közelebb férkőz­ni. A Karácsonyt nem lehetett kitörölni az embereknek, ha nem is a tudatából, de inkább az ösztönéből. Emlékszem egy esztendőre, amikor a cigányzenekarok kényszeredetten és megszeppenten egesz Karácsony éjjelén játszottak az üres étte­remnek, mert az ilyenfajta zenéléssel re­mélték egyesek eltörölni a Karácsonyt. A Karácsony azonban Karácsony maradt, és a derék Télapó nem más - mint eufemiz­mus. A Karácsony nem tájhoz kötött ünnep, mert ha nálunk fenyőfával és millióval jár is, Brazíliában babérból font karácso­nyi koszorút láttam, és Názáretben aligha lehettek fenyők vagy éppenséggel hó. A szeretet és szelídség ünnepe - es a fantáziáé. A fogyasztói láz és a különböző tájszólások mélyén maradt valami az ünnep kezdeti értelméből, ez a valami azonban nem elég, még akkor sem, ha legalább ennyit is óvnunk kell belőle. A világ nem szelíd és hiányzik belőle a szeretet, vagy legalábbis kevés. Az erőszak világában élünk, agresszív világban, és mi sem távo­libb Karácsony lelkületétöl, mint az erő­szak. Az, aki a názáreti karácsonyon szü­letett, szintén az erőszak áldozata lett, és szüleinek már megszületése után mente­niük kellett öt az erőszak elől. Az evan­géliumi történet egészen modern es benne csak az állatok idilliek. Hány újszülöttet mentettek azóta és mentenek ma is Heró- desek elől, sőt vannak földrészek, ahol már mentésre sem vállalkoznak. Aki Názá­retben született, nyomatékosan szelídnek és alázatos szivünek vallotta magát - és mégis a gőg, a dölyf micsoda örjöngessel vonult végig a történelmen, az ö nevében. Az emberek ragaszkodása a Karácsony­hoz, a Karácsony bármilyen formájához, némileg igeret és biztosíték, hogy új Kará­csony jön és vele együtt visszajön valami a Karácsony rejtett lényégéből. Mert ez a lényeg nemcsak az istenhivóket érinti, hanem azokat is, akik nem hisznek. A Ka­rácsony népszokás is, de több is annál: a lélek megérintettségének legalábbis a pillanata. Letérit, ha mégoly rövid időre is, a rossz megszokás útjáról, ahova az ember csakhamar visszatér - a legközeleb­bi Karácsonyig. Van azonban a Karácsonynak egy tragi­kus lehetősége: a karácsonyi magány mé­lyebb minden más magánynál, a széthullott családok, az eltűnt rokonok és barátok emléke kisértetként jelenik meg, és tőlük gyászünneppé is válhat ez az ünnep. De a magánynak és veszteségnek ez az érzése talán hasznos is lehet, mert az önmagunk­kal való leszámolás szükségét ébreszti föl, új úton indít el, vagy megvilágosit. Mert a megvilágosodás többet jelenthet egy ünnephez, mint egy tragédiához kap­csoltan. íme, a Karácsony másik oldala, és ami ezzel jár, az talán inkább a kegye­lem müve, mint a boldog lótás-futásé, amelyben magáról megfeledkezik az em­ber. Igaz, a Karácsonynak a külsőségei i fontosak, a gyertyák éppúgy, mint az aján­dékok, és a halas vacsora. Mert annyiféle Karácsony van, de a külsőségek ezeket összefogjak. Van a gyermekkarácsony, fiatal házasok Karácsonya, mely a kapcso­latot erősíti, van a szülök Karácsonya, amikor adunk, és van az özvegyek, a magá­nyosok karácsonya. Van karácsony, melyen nem gyújtanak gyertyát. Az ilyen Kará­csonyokat is számon tarthatjuk, ha utcánk ablakain végigtekintünk. Nem biztos, hogy emezeke a legrosszabb Karácsony, mert azt, amire ez az ünnep rá akar vezetni, ok talán hamarabb értik meg. A Karácso­nyok emlékében összesurusödik a történelem, mert minden korszak más Karácsonyt ün­nepel, es minden Karácsonyban az egész korszak benne van. Mint minden evben, ma is várom a Kará­csonyt, és előre félek is tőle. A régi Kará­csonyok megismételhetetlenek, és a Kará­csony egyhamar olyan lesz, mint a vendég, akire várunk, de nem jön el. Az ünnep el­jön, de nem jönnek el vele azok, akik vala­mikor vele jöttek. Vagy talán igazi önmagunk jön el ilyenkor, mint legritkább vendég? KARÁCSONY Legalább húsz fok hideg van, Szelek és emberek énekelnek A lombok meghaltak, de született egy ember, Meleg magvető hitünkről Komolyan gondolkodnak a földek, Az uccák biztos szerelemmel Siető sziveket vezetnek, Csak a szomorú szeretet latolgatja, Hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, Fa nélkül is befúl az emberektől; De hova teszik majd a muskátlikat? Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég S az újszülött rügyező ágakkal Lángot rak a fázó homlokok mögé. József Attila j * KontmiMx Ajándékautó IsolfálatoB keresztül ajándékozhat!« oi«f rokonait» Ismerőseit gépkocsival. készletei tájékoztatónkat éi árjegyzékünket királyságára megküld jak, valamennyi általunk árusított gépkocsitípusról. Konstsmex A jándékanté Szolgálat Budapest YL, Népköztársaság útja 17. 1J71 Na: 225151, 225152 I** 530-511 i , • r**s» *........******** SÖTER ISTVÁN: ^{a^ác^cnueni

Next

/
Thumbnails
Contents