Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-12-04 / 46. szám
Thursday, Dec. 4. 1986. 13. AMERIKAI MAGYAR SZO A férfi, aki Robinson volt 1719 elején, 59 éves korában irta Daniel Defoe Robinson Crusoe cimüi regényét. A hitelezői elöl meneküli Defoe eladta kéziratát William Taylor londoni könyvkiadónak, szerény 10 font sterlingért. Ennyit keresett akkoriban egy kikötómunkás négy hónap alatt. Amikor a regény 1719. április 25-en megjelent, elsö'pro sikert aratott. Mar augusztusban megjelent a negyedik kiadasa, es egy evvel később lefordítottak több világnyelvre is. Napjainkban a Robinson Crusoe a Biblia után a világon a legolvasottabb könyv. De a valóságban léte- zett-e Robinson es szigete? A regény-Robinson egy magányos szigeten vetődik partra az Orinoco-deltában, ott, ahol a mai Venezuelában az Atlanti- ócéánba ömlik a folyam. Defoe sosem volt Amerikában, es ezenkívül térképészeti tévedései voltak, nem is sejthette, hogy az a színhely a lehetó legalkalmatlanabb története szamára. Robinson ott ugyanis nedvesen forró, zöld dzsungelpokolba került volna, ahol az emberrel ellenséges környezetben nem tudott volna megmaradni. Defoe szigete viszont nagyon élvezetesnek tűnik. Abszurditás? Egyáltalán nem, a valóságban létezett ez a sziget, noha nem ebben a trópusi környezetben, hanem a Csendes-óceán déli részén. A Juan Fer- nandez-szigetek egyike - ezek három apró szigetből állnak, 600 km-re nyugatra a chilei határtól. A legnagyobb közülük Mas-a-tierra, 23 km hosszú, 8 km széles. A föld termékeny, nagy pálmaerdők, tiszta vizű hegyi patakok, bőséges halkészletek gazdagítják a szigetet, ahol ezerszámra vannak kecskék is. Ezeket Juan Fernandez spanyol kapitány tette ki a szigetre, amikor felfedezte a három szigetet 1563-ban. Ezeket róla nevezték el. Erre a romantikus szigetre vetődött 1704. októberében az a férfi, akit Defoe regényének megírásához felhasznait: Alexander Selkirk 1676-tól 1723-ig élt. Egy cipész hetedik gyermekeként született, Largo halászfaluban, Edinburgh közelében. Fivéreivel gyermekkorától kezdve veszekedések közepette élt. 1695 novemberében 19 éves korában lett tengerész. Hamarosan navigációs képességei miatt vitorlamesterré nevezték ki. Amikor a két zsákmanyszerzó hajó, a St. George és a Cinque-ports 1703-ban elindult Dél-Amerika felé, Charles Pickering kapitány alkalmazta Selkirket vitorlamesterként a Cinque-ports-ra. 1703. novemberében, (amikor Riótól délre horgonyt vetett a hajó, meghalt Pickering kapitány, és Thomas Stradling vette át a tisztséget, amivel megkezdődött Selkirk robinsoni útja. Az uj kapitány és vitorlamestere állandóan viszálykodott egymással. A két hajó Mas-a-tierra szigeten vett fel friss vizet és élelmiszer-tartalékokat. Két francia hajó elÓl menekülve, kapkodva kellett felszedniük a horgonyt. A sietségben a legénység két tágját Mas -a-tier- ran hagyták és csak hat hónap múlva, 1704. októberében térték vissza a hajók a tengerészekért. Időközben annyira elmérgesedett a viszony a kapitány és Selkirk között, hogy a vitorlamester kerte, tegyék ki némi felszereléssel a szigetre. A kétségbeesett elhatározás, hogy kiteteti magát a lakatlan szigeten, megmentette Selkirk életét. A Cinque-ports hamarosan elsüllyedt. Robinson Crusoe-hoz hasonlóan Selkirk is 28 éves korában kezdi meg magányos szigetéletét. ( Mig Defoe Robinsonja 28 évet, két hónapot és 19 napot töltött a szigeten, Selkirknek csak 4 évig és 4 hónapig kell kitartania. Eg^ nyolchónapos, kétségbeesett szakasz után beletörődött sorsába, és megkezdte magányos életének alakítását. Kunyhókat épített, majd először halakkal táplálkozott, később a kecskék képezték fő táplálékát. Éhség és szomjúság sosem kínozta. Alig 18 hónapi szigeti tartózkodás után nem sajnálta többe, hogy elvesztette az emberek társaságát, boldognak, békésnek érezte magát. Ugyanezt a fordulatot átélte a regényben Robinson is. A remeteélet azzal végződöttf Mas-a- tierran Selkirk számára, hogy két angol fregatt, a Duke és a Dutchess Bristolból partközeiben hajózott, s éjjel Selkirk jelző- túzet gyújtott. Másnap csónak kötött ki a szigeten, amelyet "egy kecskebőrökbe öltözött férfi fogadott, aki vadabbnak látszott, mint a bőrök eredeti viselői, a vadkecskék" (egy szemtanú). Megmentése után Selkirk elindult a hajókkal zsakmanyszerzo útra, s hazájába 1711. október 11-én érkezett 8.5 évi távoliét után. A zsákmányból 800 font sterlinget kapott, s ezzel megalapozta jövőjét. Kiszárad a Panama-csatorna Szakértők attól tartanak, 15 év sem kell hozzá és a Panama-csatorna hajózhatatlanná válhat. Az ok: extenziv erdőkiterme- lés a mesterséges vizi ut viztárolójául szolgáló Gatun-tó és a Madden-tó környékén. A tarvágás következtében a tavak feletti hegyvidék védtelenül ki van szolgáltatva az eróziónak, az eső a feltalajt belemossa a tavakba, elhomokosodnak, tárolókapacitásuk csökken, Stanley Heckadon-Moreno, panamai szakember, már figyelmeztetett rá, hogy a csatorna táplálása szempontjából fontosabb Madden-to befogadóképessége máris kerek ( Öt százalékkal csökkent. Ha az erdóirtast nem állítják meg, tárolókapacitása minden évben egy százalékkal csökkenni fog,( "mínusz 20 százaléknál a csatorna mar nem működtethető". Az erdők zsugorodása aligha állítható meg. A tarvágást ugyanis főleg szegényparasztok kezdeményezik, akik a talaj rossz minősége miatt minden évben kénytelenek egy újabb erdó'részt kiirtani. Kínában Sanghaj az első város, ahol bevezetik a postai irányitószámokat. A 11 millió lakosú városban naponta átlaga 6000 volt már a téves cimzésú levél, ezert tartották szükségesnek az irányitoszamok bevezetését. Kitönő Hentesáru TIBOR'S MEAT SPECIALITIES (VOLT MERTL) Hentesüzletében mindenféle jó kolbász, jó hurka, szalámi, friss húsok, stb. # hazai módra készítve kaphatok 1508 Second Ave.,(78-79 utcák között) NEW YORK, N.Y. Tel: 744-8292 Illyés Gyula: fi fiuéqták Simontornya egy-két utcájában már inkább város volt, mint falu. A katolikus templom, a posta és a régi vár körül, melyben annak idején Mátyás Szilágyi Mihályt őriztette, iparosok és zsidó kereskedők laktak és az értelmiség tagjai. Ott volt a ferencrendi klastrom, a csendorlaktanya, a takarékpénztár, a bordélyház. A parasztok lépésenként adták fel ré^i hazaikat s húzódtak kifelé, a falu szélere. Sajnos, nem terjeszkedhettek messzire, a községet minden oldalról latifundium Ölelte, néhol oly közelről, hogy a hazak kertjéből mar a gróf földjére lepett az ember. A szoruló, sűrűsödő s munkáját egyre olcsóbban vesztegető nép szinte kínjából nyomta ki maga fölé egy bőrgyár magas kéményét és műhelyeit, amelyekre esztendőnként uj emeletet raktak. A falu fölfelé fejlődött, a levegőbe. A zsellérek a folyó dombos oldalát szálltak meg, a Mozse-hegy lejtőjét, ahonnan egykor a törökök lőtték a várat. Siralmas kunyhókban és sárvityillókban tanyaztak, semmivel sem kényelmesebben, mint egykor az ostromló sereg. Ott laktak Kosarasék, arrafelé laktunk mi is. Egész addig, mig nebándi nagyapa - igy hívtuk akkor is, mikor mar a járás székhelyén élt - meg nem látogatott bennünket. Nem szegénységünk háborította fel, csak társadalmi süllyedésünk. Egyiket sem értettem. Szegényesen éltünk? Nem éreztük. A kis szoba emlékezetemben most is úgy áll, mint a boldogság, a jókedv meleg fészke. De nagyapa dohogott. "Ez mégse nektek való hely" - mondta, békétlenül topogva hatalmas csizmáiban, mellekben jól ki sem léphette magát a tenyérnyi konyha szabad területén. Rögtön uj lakás után nezett. Pár száz méterrel beljebb kerültünk a faluba, ezúttal is egy hentes házaba. Itt azonban már a mienk volt az udvar is, benne ól, istálló, minden; a hentesnek csak az üzlete volt a házban az utcára nyíló szobában. Nagyapa ki akarta fizetni a házbert. Félszegen huzigálta aktatáskanagyságú bukszáját. "Tőlem csak elfogadod?" -kérdezte kinyálazva egy bankjegyet. "Kedvesapámtól sem fogadhatom el" - válaszolta anyám. "Akkor tedd el te, fiam", - mondta az Öreg elvörösödve és az en kezembe nyomta a pénzt, ötven koronát, annyi _ volt az évi házbér. Anyám egy szempillantására visszaadtam. Az öreg meg jobban elvörösödött, egy percig némán a földet nezte, aztán káromkodni kezdett. De csodalatosképpen nem anyám magatartásához fűzött a maga módján megjegyzéseket, hanem e magatartás felidézői, saját egynémely ivadéka ellen. Távozáskor azt az üzenetet hagyta apánk részére, hagyjon föl a pesti kísérletezéssel, fogjon otthon valamibe, annyi pénzt kölcsönöz neki, amennyi csak kell. "Fogy már úgyis" - tette hozza gyermekeire és vejeire célozva, akiknek kísérleteit és kudarcait az uriaskodás utján ő fedezte változatlanul. A családban akkortájt a kocsmároskodás járta, ezt tekintették az emelkedés legkönnyebb lépcsőfokának. A kocsmáros a faluvegi is, mar félig az intelligenciához tartozott. A szij- gyártóságból, szűr szabóságból es a puszta különleges mesterségeiből kikopott fiuk és sógorok ehhez véltek legtöbbet érteni, egy kis pénz kellett ahhoz, semmi más; a férfiak, nők egyaránt jó borivók voltak. (folytatjuk)
