Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-12-04 / 46. szám
6. aiviükíKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 4. 1986. CSÍN GIZ AJTMATOV: Az anyafarkas Ekkor a mikrofonos férfi észrevette, hogy a száguldva menekülő antilopok kozott, szinte a kocsi oldalánál, egy farkas vágtat, utána meg még több farkas is. Szinte megrándult, rekedten és kárörömmel ordított valamit - ezt Akbara nem hallotta -, eldobta a mikrofont, alulról felkapta puskáját, átvetette a karjára, és ugyanakkor újratöltette. Az anyafarkas semmit sem tehetett, amikor a védőszemüveges ember célba vette: nem ertette az egeszet, de ha netán érti, akkor se tud kezdeni semmit, mivel maga is az üldözött vadak fogságában volt, nem tudott sem felresiklani, sem megállni, az az ember még mindig célzott, igyekezett gondosan beirányozni a puskáját - es ez mentette meg Akbarát. Valami élesen a lába alá csapódott, az anyafarkas felbukfencezett, de rö'gtön talpra is ugrott, né tapossák agyon, a következő pillanatban meg azt látta: magasan a levegőbe röpül. Nagyhomloku, első k'óly- kei közt a legnagyobb - futás közben eltalálták -, aztán vérbe borulva lassan leesik, ugyanolyan lassan oldalára fordul, elnyúlik es jobbra-balra ru^dalőzik mancsaival, talán fájdalmas üvöltés tör fel belőle, és ez talán a halai üvöltésé volt, de Ö, Akbara nem hallott semmit, a védőszemü- veges ember diadalmasan megrázta puskáját a feje fölött, az anyafarkas a kővetkező pillanatban átugrotta Nagyhomloku holttetemét, és ekkor szélviharként bezúdultak tudatába a való világ zajai - az emberi hangok, a hajtóvadászat lármája, lövések szakadatlan ropogása, az autók vad tutulása, az emberek kurjantásai, felkiáltásai, a haláltusájukat vivő antilopok hörgese meg a helikopterek zúgása odafent... Sok szaiga esett le a lábáról, mert kidög- lesztettek Őket, patáikkal rugkapaltak, fekve maradtak, fuldokolva ziháltak, és majd megszakadt a szivük, mert erejük már moccanni sem maradt. Ott helyben megadták nekik a kegyelemdöfést azok, akik összeszedték a tetemüket, csak úgy futtában átmetszették a torkukat, majd a félig-meddig még; élő és görcsösen rángatózó állatokat a lábuknál fogva, me^lóbal- va, rögtön a teherautók kocsiszekrényébe dobálták. Szörnyű volt ránézni ezekre az emberekre, akik tetetÖl talpig véres ruhában voltak... Ha van az égi magasságokban egy vigyázó szempár, amely ügyel a világra, minden bizonnyal látja, hogyan történt mindez, mivé fajult a mojunkumi szavanna számára, , de még az sem sejti, mi következik, és még mit terveznek el. A mojunkumi hajtovadászat csak estefelé szakadt félbe, amikor üldözöttek és üldözők egyaránt mind kimerültek, és al- konyodni kezdett a pusztán. Az volt a szándék, hogy másnap reggel, mihelyt a helikopterek visszatérnek a | töltőállomásról, elölről kezdődik a hajtóvadászat; az üldözők úgy vélték, hogy még vagy három, esetleg több napra való ilyen munka is lesz itt, ha figyelembe vesszük, hogy a mojunkumi félsivatag nyugati, leghomokosabb részen | a helikopteres légi felderítés előzetes ada- j tai alapján állítólag még sok szajgacsorda í volt, amelyeket hivatalosan a határterü- | let rejtett" tartalékainak nevezték. Ha pedig voltak rejtett tartalékok, akkor ebből teljes szükségszerűséggel az a feladat következett, hogy az említett tartalékokat a határterület érdekeben sürgősen be kell vonni "a tervteljesites műveletébe". Ez volt a mojunkumi "megoldás" teljességgel hivatalos indoklása. De mint tudjuk, minden - mondvacsinált - hivatalos érvelés mögött mindig ott allnak ilyen vagy olyan életkörülmények, amelyek á történelem menetét irányítják. A történelmi körülmények pedig végső soron az emberek, a maguk indulataival, sőt szenvedélyeivel, hibáival és erényeivel, előre nem látható abrandozasaival, és lelki ellentmondásaival. A szavannában azon az éjjelen olyan emberek voltak, akik önként vagy önkéntelenül viselték e gaztettnek a terhét. Akbara, az anyafarkas és Tascsajnar, a párja, akik csak ketten maradtak életben az egész családból, egyre ügettek a sötétben, a pusztán, igyekeztek minél mesz- szebb kerülni a hajtóvadászat helyszínétől. De nehéz volt mozogniuk, mert a nap folyamán a latyakban meg a sárban csaknem teljesen átázott a szőr a hasuk alján, egészen a gátjukig, sőt majdnem a kereszt- csontjukig is. Összevissza sebzett, törött lábaik úgy sajogtak, mintha megperzse- lédtek volna; valahányszor a földet érintették, az mindig fájdalmat, sŐt szenvedést okozott a vadállatoknak. Mégis mindennél jobban szerettek volna visszajutni megszokott fészkükhöz és elfelejteni mindazt, megszabadulni mindattól, ami boldogtalan fejükre rászakadt. Ám ezúttal sem sikerült. Amikor már a vackukhoz közeledtek, váratlanul megint emberekbe botlottak. A hazájuknak számitó horpadásban, a tamariszkuszligetbe hatolva, mely alacsonyabbnak bizonyult a kerekeknél, rengeteg teherkocsi állt. Az egyik teherautónál emberhangok hallatszottak. A farkaspár állt ott egy ideig, majd neman| a nyílt puszta felé fordultak. A teherautó reflektorainak fénye hatalmas erővel - valami okból épp abbap a pillanatban - villant fel az ellenkező irányban ugyan, de a két állatnak ez is eleg volt. A két farkas nekiiramodott, ahogy csak tudott. Bicegve és ugrálva máris rohantak, amerre a szemük látott. Kivált Akbara sántított a mancsaira. Hogy hűsítse tólerőltetett lábait, azokat a havas helyeket kellett választania, amelyek még épségben maradtak a reggeli havazás óta... Azokon a havas helyeken szomorúan és keserűen húzódtak nyomának összegyűrődött virágai. A farkaskölykök elpusztultak. Most már csak a hozzáférhetetlen fészek maradt mögöttük. Ott most emberek voltak... Dr. GERGELY ANNA BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS korházi affiliációval (magas vérnyomás, cukorbetegség, szív, tüdő, máj, gyomor és egyéb megbetegedések) Teljes kivizsgálás. Rendelés: előzetes bejelentésre hétfő, szerda: délután 3.30 - 6 óráig kedd, péntek: délelőtt 9-1 óráig 330 E 79th St# 1-D New York, N.Y. 10021 (1st és 2nd Ave. kozott) Tel.: (ZU) 737-0370 Medicare-t és privát biztosítást elfogadok „Majdnem magyar” Nobel-díjasok A Svéd Királyi Tudományos Akadémia az idei kémiai Nobel-dijat az amerikai Yan Lee-nek, Dudley Herschbachnak és a kanadai John Charles Polányinak itelte. John Polanyi Berlinben született 1929ben. Édesapja, > Polányi Mihály^, szintén ( világhírű kémikus es többek szerint a század legnagyobbjai között számon tartott filozófus. Nagybátyja, Polányi Karoly, a 20. század egyik legismertebb társadalomtudósa, akinek elsősorban gazdaságtörténeti munkai közismertek John Charles Polányi Magyarországon is. John Polányi családja a huszas években került Németországba, majd miután az apa a nácizmus elleni tiltakozásul lemondott az állásáról, az Egyes'ült Királyságba emigráltak. John a manchesteri egyetemen folytatta tanulmányait, és itt doktorált kémiából. 1956-tol Kanadában, a torontoi egyetemen tanit. Kutatásai során elsősorban a kémiai reakciók közben lejátszódó folyamatokat vizsgálta. A díjjal talán öt magát lepték meg a leginkább, ugyanis Polányi - mint mondotta - nem kedveli a nagy nyilvánosságot. Ennek ellentmondani látszik, hogy kiterjedt tevékenységet fejt ki az atomleszerelés érdekében. Mikor hiret vette a kitüntetésnek, lemondott tervezett római utazásáról, úgy vplte, ilyenkor inkább hazájában, Kanadaban kell maradnia. A Nobel-béke-1 díjjal kitüntetett Elie Wiesel, az erdélyi Máramaros- szigeten született 1928-ban, egy hasszid (a vallási előírásokat szigorúan betartó) zsidó közösségben. 1944-ben családjával együtt Auschwitzba hurcolták - ő a 7713-as fogoly - majd Buchenwaldba kerül. A háborút csak ö élte (túl az egész családból. Az amerikai csapatokkal került Párizsba, ahol egyetemre járt és egy izraeli lap tudósítójaként dolgozott. 1963-tól amerikai állampolgár. Wiesel elsősorban az európai zsidóság kiirtásáról ir héber, jiddis, angol és francia nyelven, a holocaust történetének egyik legismertebb szakértője. Úgy véli, nem hallgathat a történtekről, nehogy bármikor bárhol megismétlődhessenek. 1978-ban kinevezték az Amerikai Holocaust Emlékbizottság elnökévé, és ilyen minőségben utazott a Szovjetunióba. Elie Wiesel, Az Egyesült Államok illetékes hatóságai azzal a tervvel foglalkoznak, hogy nyolc ország turistái számára - mindegyik nyugati ország lesz - kísérletképpen bevezetik a vízummentes utazásokat. Azok lephetnek be vizűm nélkül az Egyesült Államokba, akik turistaként nem kívánnak 90 napnál többet eltölteni ott.
