Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)

1986-11-20 / 44. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 20. 1986. ELSŐ KÉTSZÁZ ÉVEM Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar iró és szcenárista, akit az élet úgy indított útjára, hogy icipici ter­mettel és nagy lélekkel áldotta vagy verte meg. Ez a diszkrepancia általában vagy boldogtalanná teszi az embereket, vagy humoristává. Nos, hősünket az utóbbivá tette, s ebben a minóségeben - az újságírók nemzedékei tanúskodhatnak erről - száza­dunk és közéletünk egyik legszellemesebb emberévé, a viccek, anekdoták - és jó vic­cek, mély és tartalmas anekdoták - kiapad­hatatlan boségszarujává. Ennek az áradó és sokszínű humornak a forrása azonban mindig az volt, hogy ez a kis ember, éppen nagy leikétől hajt­va, hogyan menekül önnön jó sorsa elöl, hogyan harcolja ki, dacolva élete minden tálcán kapott lehetőségével, hogy száza­dunk minden nyomorúságában, megalázott- ságaban, életveszedelmében jelen legyén. Amerikából tér haza, hogy a zsidótörvények okozta állastalanságből és nyomorúságból a részét kivehesse; Angliából, a nagy film­cézár honfitárs - Korda Sándor - melen­gető köréből, "nehogy - mint ö maga fo­galmazta meg - lekésse az auschwitzi gyor­sot''. Sót, úgy tudom, a Rákosi-kor kitele­pítéseihez is idejében maradt itthon. Mert ebben a kis emberben és nagy lélek­ben nagy-nagy hazaszeretet lakozott. Le­győzte az egészséges életösztönt is, hi­szen olyan korban érvényesült, amikor az itt élned es meghalnod kellbol a zsidó vagy zsidó származású magyar állampol­gárokra csak az utóbbi vonatkozott. Ezt azonban Királyhegyi Pál - mert igy hívták hősünket - vagy nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni. Azt ugyanis nem hiszem, hogy ragaszkodott volna a halál­hoz, vagy a majdnem halálhoz, a halál lehetőségéhez és mindahhoz ami ezzel járt, ezt megelőzte. (Rendszeres ütlege­lések, kieheztetés, barakklakás, flekkti- fusz, hiányos öltözködés, körülötte elhul­ló sorstársak tömege és igy tovább.) Am szenvedelyes haza- és Budapest-szerete- ten nem tudott úrrá lenni, és végül is ez juttatta el fővárosunk gettókerületébe a londoni West vagy East End valamelyik kerülete helyett. Es még egy rögeszme, amely vicceit, anekdotáit olyan ellenállhatatlanul mulat­ságossá teszi. Az a konok meggyőződése, hogy minden tollatlan kétlábú állat, ember is egyúttal, járjon bár SS- vagy nyilasegyen­ruhában, és foglalkozzék hivatás- vagy sportszerűen emberirtással vagy az ahhoz tartózó adminisztratív teendőkkel. Azok a kísérletei, hogy emberi szót váltson az előbb- említett emberi küllemű kategória tagjaival, akkor is könnyen nevetésre in­gerelnek, ha hősünk "ráfázik" merészsé­geire, akkor is, ha sikert ér el vele, és akkor is - ez a leggyakoribb - ha a meghök- kentés effektusa, amelyet a kis ember nagy bátorsága vált ki, éppen csöppnyi volta következtében valami emberi gesztust csihol ki az attól módszeresen elvaditottak- ból is, hogy aztán lépjen csak működésbe, a meglepetés elmúltával, valódi lényük, gyilkos indulataik késleltetett reagálása. Ennek a humornak helyenként kafkai mélységi vannak, s ez a humor érvényesül Királyhegyi Első kétszáz évem cimü regé­nyének legjobb lapjain is. Maar Gyula vál­lalkozása e könyv megfilmesítésére tehát kettős szempontból is tiszteletet érdemlő vállalkozás. Királyhegyi "felfedezésével" és azzal a törekvésevei, hogy humoros, széles közönségretegekhez szóló filmet készítsen. A film első részében, amely hősünk meg­szállott és idő előtti hazajöveteleit, valamint külhoni és New York-i - már tudniillik angliai és a New York kávéházbeli - kaland­jait, téblábolásait ábrázolja, még érezzük és élvezzük Királyhegyi humorát, öniró­niáját, bár ez is inkább színvonalas vicc- gyűjteménynek, anekdotatárnak hat, mint valami művészileg elrendezett életsorsnak, amihez alighanem az is hozzájárult, hogy Királyhegyi jóval jelentősebb helyzetfelis­merő és -kiélező humoristának - Ötletgaz­dag gegmennek - mint jellemteremtó es történetszerkesztó írónak, s ezt Maár, aki a forgatókönyvet is irta, nem adta hozzá a filmhez. A sok vicc sokk vicc maradt - antológia -, s nem állt össze valamiféle filmepikává. A film második részében, amely hangvé­telében, atmoszférájában úgy válik el az elsőtől^ mintha egy másik film lenne, azon­ban mar ki is csorbul a humor éle. A holo­caust szörnyűségeiről - túlélve azt - lehet a kávéházban felszabadultan anekdótázni, vicceket mesélni, lehet egy regény lapjain szellemes reflexiókat fűzni hozzá, a maga audiovizuális valóságában azonban nem lehet a szenvedőkkel szolidarizálva és egyúttal humorosan ábrázolni Őket. Külö­nösen úgy nem, hogy mindazt a banalitást Összegyűjtjük, amely a zsidókkal (es a nyi­lasokkal) kapcsolatban sztereotip közhely­ként él a köztudatban. A borzalomnak ez a banalitásba fojtása akkor is kínos perceket okoz, ha erezzük, hogy a rendező önmaga - személyes meggyőződése és alko­tói szándéka - ellenére kerül ebbe a hely­zetbe. Gyertyán Ervin TALÁLKOZÓ "Magyarok a világ zenei életében" cím­mel 1987. julius 30. és augusztus 3. kozott nemzetközi találkozóra kerül sor rész­ben Budapesten, részben Kecskeméten. A találkozó célja, hogy alkalmat kínál­jon a külföldön élő zenepedagógusoknak, zeneszerzőknek, zenetudósoknak, előadó művészeknek és a zenekultúra terjesztésé­ben szerepet vállaló honfitársainknak egy­más eredményeinek megismerésére, tapasz­talataik kicserélésére, közös zenei élményeik felelevenítésére. A találkozóval kapcsolatos részletes információkért az érdeklődőd közvetlenül fordulhatnak az ezeket a találkozókat szervező hivatalhoz. MAGYAR FÓRUM A KOSZTOLÁNYI EMLÉKMŰ (folytatás az 1. oldalról) A költő - amint kinyílik a szeme - számít­hat ra, hogy a nyelv Géniusza segít neki felfedezni a világot. Mint a szüleivel együtt itt nyugvó Kosz­tolányi Adám egykori kamasz játszótársá­nak, Weöres Sándornak egyik versében az emlékezése visszaér oda, hogy első három szava az volt, hogy "fu, fa, füst" - alig, hogy megszólalt, már alliterált - ugyanúgy érzem a Kosztolányi Összes Ver­sek legelső oldalán megjelenni a kis Koszto­lányi Dezsőnek talán legelső szóba foglal­ható emléktöredékét, amely - mint a Weö­rese is - egyszerre a világ kandi felfedezé­se, és a nyelv lehetőségeinek boldogító felfedezése: t f .1 | "Mar mint gyerek csodáltam: lam a lám­pa..." * t f f Oneletrajzanak vazlata, amelyet nem sokkal halála előtt gyorsírással vetett pa­pírra, igy kezdődik: Születtem es meghalok... S a legvégére a kővetkező fejezeteket tervezi: Franciák, olaszok és én. A hírnevem és helyem a magyar földön. Eltitkolni, amit tudok. Jó volna itt megverni most a "néma sír­ját" és leüzenni neki uj adalékul ehhez az önéletrajzhoz, hogy a franciák és az olaszok nagyon szeretik ót. Ha megisme­rik: nagyon szeretik. Hogy a Sorbonne diák­jai csinálták most Párizsban a novellái gazdag kiadását. Hogy doktori disszertáció készül róla Firenzében... Hogy a vele oly testveri latinoknak csak legfiatalabb generációit említsem. Aztán persze jó volna leúzenni a föld alá azt is, hogy nem kell aggódnia: a hír­neve növekszik a magyar földön. Hiszen itt, ezen a földön még tolmács se kell neki. Ellenállás nélkül hódíthat. Anyjáról irta, hogy "tundéri, udvarias és kedves", és hoz­zátette: "én ebben a tekintetben hozzá hasonlítok." Egy mindig oly szóra kész ajakat pecsé­telt le, egy vígan illanó tollat, ceruzát ütött ki kezéből a halál. Titokba veszett müvek is fekszenek itt a föld alatt. S éppoly feltárhatatlanul, mint egy Atti­la kincse. PJost, hogy szembenézek itt ezzel a meg- inditöan szép, uj szobrával, keresem azt a szót, amelyet válaszul 'mondani akarna, amelyik most ott lebeg az ajkán - ötven évvel azután, hogy 1936. november 3-án délelőtt 11 óra 6 perckor - miután a kórház papja megkente utolsó kenettel - az alor­vos elengedte Dide csuklóját és megállí­totta az órát... HAJNALI RÉSZEGSÉG Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem, s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szívem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak, kiről nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most,se holtan. ” Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam. P.O.B. 292 H-1905 MAGYAR FOGORVOS I I Dr KALKÓ ILDIKÓ I i A New York Egyetem Fogorvosi Karának f I tanársegéde ■ . k korszerűen felszerelt rendelőjében ) fbSt M Av*. Férést Hills, NX á » (közel a Queens Blvd-hoz az N és GG földalattival) A Rendel minden nap f | előzetes bejelentés alapján. » f FOGHÚZÁSOK • TÖMÉSEK • KORONÁK I ♦ HIDAK • GYÖKERKEZELES (Root canal) " PROTÉZISEK * MODERN KOZMETIKAI á BONDING • Gyors javítások I-1 Telefon: (7i8) 275-7552 I __ • Biztosításokat elfogad

Next

/
Thumbnails
Contents