Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-11-13 / 43. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 13. 1986. HARASZTI ENDRE: VI. GÖMBÖS GYULA ES KORA A PARLAMENTI ELLENZEK NEM HAGYTA MAGAT, Ekkor még igenis létezett egy eléggé érés ellenzék a magyar képviseloházban. Az 1935. junius 18—24—i költségvetési vita során, konzervatív oldalról gróf Széchenyi Aladár, Balthazar Dezső, gróf Károlyi Gyula, Berzeviczy Albert^ s mások élesen támadták Gombos diktatórikus, a parlamentarizmus szabályait, morálját semmibe sem vevő módszereit. A legitimisták, akik még mindig nem adták fel Habsburg Ottó leendő uralmának reményét, a kormány németbarát orientációja miatt aggodalmaskodtak. Mindenki sejtette már, hogy Ausztria előbb-utóbb Hitler prédája lesz és azt is tudták, hogy a "Führer" nem tŰr semmiféle más uralmat - a Habsburgokét sem - a sajátján kívül'. A politikusok nagy része a Mussolini-oldalra való visszatérést szerette volna, naivul mit- sem sejtve arról, hogy rövidesen a "Duce" is a nagy német sakkjáték bábujává degradálódik. Nem volt senki a Házban, aki ne támogatta volna egy nemzetközileg elhatározott, békés revízió gondolatát, de az már sokaknak nem tetszett, hogy jogos követeléseinket háború útján, vagy a náci nemetek kalandor segítőtársaként érvényesítsük. 1935. junius 25-e és augusztus 21-e között az épitŐmunkás-sztrájknak erős politikai jellege volt. A fővárosban szaporodtak a tüntetések, de a letartóztatások is; - a_ főkapitányság felelős posztjain Gömbös jó barátai ültek. Gömbös egyszerűen "rendőri ügynek" tekintette a politikai ellenállást. Mivel elhatározta, hogy "szuverén" módra irányítja a magyar külpolitikát, szélsőséges társaival az angolbarát magyar arisztokráciát is egyszerűen "lehazaárulóz- ta". Nem volt már vitás, hogy a kormány Hitler meHé kötötte a maga es vele együtt az ország sorsát. A Hitlernél kezdetben normálisabbnak látszó Mussolini is megmutatta a maga igazi lényét, amikor 1935. októberében katonáival nekirontott Abesz- szinianak. Gömbös "szolidaritásáról és bajtársi együttérzéséről" szóló üzenetet küldött a "Duce"-nek. (Magyarország és a Második Világháború. Kossuth, 1966., 27. o.) ECKHARDT TIBOR GOMBOS ELLEN FORDUL. A kormány szélsőjobboldalra való egyre észrevehetőbb elfajulását most már a "szövetséges" Eckhardt sem tűrhette. Megsokallva a miniszterelnök diktatúráját, 1935. október 20-án az összes "alkot many védő" politikai erőt összefogásra szólította fel és a Gömbös-szisztémát "a nemzetre káros rendszernek" nevezte. Gróf Bethlen István azonnal csatlakozott: Gömbös rendelkezéseit "kirakattö'rvények- nek" titulálta. A "vezérjelölt" hozzá méltó választ adott: ügynökei utján úgy felizgatta a szélsőséges egyetemi csoportokat, hogy azok november 18-tól 21-ig terjedően hatalmas fasiszta tüntetést, randalirozást rendeztek. A KORMÁNYZÓ IS MEGSOKALLJA GÖMBÖS DIKTÁTORI MÓDSZEREIT. A miniszterelnök 1935 Ősze után is folytatta megszokott szólamait és beszédeiben önmagát a "keresztény középosztály védőjének" nevezte, aki "szociális igazságot" létesít Magyarországon. E szép szavak tán az 1920-as években nagyobb hatást váltottak volna ki, de 1935 táján annyira hasonlítottak Mussolini és méginkább Hitler demagóg kijelentéseihez, hogy az Eckhardt és Bálint csoportok mindjobban felháborodtak és a magyar sajtó is - természetesen a szélsőjobboldaliak kivételével - egyre inkább felbátorodott, diktatórikus törekvésekkel vádolva Gömböst. Helyzetét rosszabbitotta, hogy még Horthy Miklós is tett olyan lépest, amelyből arra lehetett következtetni, hogy a kormányzó is megsokallta a kormányfő "vezéri" allűrjeit: - Vargha Imrét jelöltette ki a legfőbb állami számszék elnöki pozíciójában, - márpedig Vargha előzőleg Bethlen István pénzügyi államtitkára és bizalmasa volt. Erre aztan a Gömbös csoport belső berkeiben is mutatkozott némi nyugtalanság. Még a keresztény nagyvállalkozók is egyre jobban tartottak ' a németek növekvő befolyásától és saját lehetőségeik, érdekeik háttérbe szorulásától. Egyre növekvő undort váltott ki az is, hogy kiderült: Gömbös 1936 januárjában ügynököket alkalmazott, hogy kémkedjenek nemcsak Bethlen István körül, de saját kabinet miniszterei körül is! Szemét nem vette le uj "bálványképéról", Hitlerrról, s önmagát is nagy nemzetközi diplomatának képzelte. Mikor Hitler 1936. március 7-én érvénytelennek nyilvánította a német határokat megállapító, 1925-ös "Locarno-i Paktumot", Európában már-mar a háború előszele volt érezhető, de Gombos fellelkesült, hiszen ö’is, - akárcsak a németek és olaszok - a háborúban is csupán a "nemzetközi diplomácia" egyik módját látta. t t "Ami miatt Gömbös és követői vádolhatok, az nem az, hogy kutatták Trianon érvénytelenítését, mihelyt hatalomra jutottak, hanem az a meglátásuk, hogy érdemes szerencsejátékot játszani egy esetleges német győzelem oldalán, hogy e cél elérhető legyen." (N.M. Nagy-Talavera: The Green Shirts and the Others, j05. o.) Amit Gömbös természetesen meg nem sejthetett, az az volt, hogy a "Führer" majd a magyar-szlovák és a magyar-román határok ügyében undorító hintapolitikat fog folytatni az utódállamok fasiszta akar- nokai és a magyar kormány kozott. Bethlen István es tarsai ezt mar 1936-ban feltételezték a macchiavellista németekről, de Gömbös vakon bízott Hitlerben. Az a mód, ahogy a német katonák nagy- hirtelen bevonulták a Rajnavidékre, éreztette, hogy olyan évek jönnek, mikor nem a nemzetközi megállapodások, hanem a durva katonai erőszak lesz az elhatározó erő Európában. ÉRDEKES VOLT GÖMBÖS BEL- ES KÜLPOLITIKAI KÖTELTÁNCA. Bár már szinte mindenki sejtette Magyarországon azt, hogy a miniszterelnök már teljesen a III. Birodalom mozdonya mögé köti a csikorgó magyar szekeret, Gombos, - hogy politikai ellenfeleit is kissé megnyugtassa - 1936. márciusában, Rómában Mussolinivel és Schuschnigg osztrák kancellárral megerősítették korábbi megállapodásukat. Hitler, persze, bosszúsan fogadta ezt a megállapodást, de a naiv Gombos ekkor még mindig abban a hiszemben volt, hegy végül is sikerül "rábeszélnie" a Fuhrert arra, hogy ez a háromszög "neki is jó lesz." Egyidejűleg a német nagypolitika boszorkánykonyhájában már kidolgozták a késebA Gömbös-kormány bi osztrák "Anschluss" részleteit is. Mussolini, s'ót az osztrák kancellár még mindig reménykedtek e "háromszög" ütöerejében. Mig Gömbös ezzel a revíziót kívánta támogatni, addig Mussolini a Balkánra és osztrák befolyására sandított, Schuschnigg pedig e szövetségtől várta, hogy tán megmenti Ausztriát a német nácik rohamától. Mint tudjuk, mindhárman súlyosan tevedtek. Hitler "támogatása" évekkel később hozott ugyan valami részleges revíziót, de az is "pünkösdi királyságnak" bizonyult. Gömbös kötéltánca nem volt sikeres belpolitikailag sem. Helyzete a képviselő- házban, sót saját pártjában is erősen megingott. A kormányzó bizalmát teljesen elvesztette, mert a Horthyhoz hűséges körök tudomására jutott, hogy a magyar "vezer- jelölt" a németek előtt is tett kijelentéseket a kormányzóra. Gróf Bethlen István és Eckhardt Tibor beszédeikben szüntelenül figyelmeztették a közvéleményt arra, hegy Gó’mb’ós a saját korlátlan diktatúráját készíti el'ó s a német befolyás segítségével a nemzet sírját assa. Saját pártjának mérsékeltebb és kereskedelmi érzelmű elemei is tapogatóztak egy lehetséges kormányfő-változás tekintetében, mert féltették az ország szuverenitását és kereskedelmi érdekeit. Sokak számára ekkor már idegesítő volt az, amit pedig Gombos és Szegedről jött volt bajtársai még mindig hajtogattak: a "Magyar-német sorskozösséget." Hírek jöttek arról, hogy az abesszin négus meztelen, ijas-nyilas harcosai is képesek voltak itt-ott megszalajtani a "Duce" katonáit. Vajon mit várhattunk ilyen katonai szövetségtől?... Horthy kormányzó 1936. tavaszán elhatározta, hogy Gombostól valahogy megszabadul. Leváltását tervezte. E tervet megkönnyítette, hegy Gö’mbó's 1936 nyarán megbetegedett. Az utóbbi hónapok felfokozott munkája, erőfeszítése, idegeskedése sok volt még az ő eredetileg erős fizikumának is. 1936. május 14-én betegszabadságra ment. Gömbösben a bukása miatti félelem és izgalom most már állandó idegfeszültséget eredményezett. Nem volt már sem nyugalma, sem pihenése. Októberben ismét Münchenben találjuk Öt, mindenáron még egyszer találkozni akart Hitlerrel. Biztatást, védelmet akart tőle kérni, - most már saját magyar honfitársaival szemben is... Ott Münchenben érte Öt a halál, 1936. október 6-án. Mindössze 50 esztendőd volt. Halála körülményeiről a korabeli újságok és * a későbbi történelmi megnyilatkozások is sokat szövegeltek. (folytatjuk) (Amennyiben kívánja, szívesen megküldjük a cikk előző részeit.)
