Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)
1986-10-30 / 41. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 30. 1986. "TRAGIKUS FANTÁZIA" (folytatás az 1. oldalról) ments that could lead to a safer world without nuclear weapons." Carls Akers, az egyik coloradói TV-állo- más kommentátora, volt az egyetlen talán az elsők kozott, aki "fején találta a szöget". Érvelése az SDI védelmi pajzzsal kapcsolatban lényegileg a kővetkező volt: A Szovjetunió 10 éven belül hajlandó lett volna teljesen felszámolni az Egyesült Államokat fenyegető ICBM rakétákat. Az SDI pajzs eme rakéták ellen volna hivatva védelmet nyújtani 1996-ra (azaz 10 év múlva). Ha nem léteznének szovjet ICBM rakéták, miért van szükség SDI védelmi pajzsokra? Mi ellen kellene ezeknek Amerikát megvédeni? Az egész SDI rendszernek nincs értelme! Philip Anderson, a Nobel-dijas fizikus es a fizikusok 6 0 96-a is az SDI védelmi rendszer kiépítése ellen foglalt állást, illetve egyszerűen nem hajlandó a kutatási munkában részt venni... nincs szükség arra és a védelmi rendszer nem működhet tökéletesen. (Különben is hogyan lenne lehetséges egy olyan védelmi pajzs-rendszer kiépítése, mely egyaránt tökéletes védelmet nyújtana európai szövetségeseinknek, Japánnak, Izraelnek, stb.) Lamm kormányzó szerint az Egyesült Államok a gazdasági helyzet újjáélesztésével védheti magat, nem pedig úgy, hogy meg több pénzt szór a költséges védelmi rendszerekbe. (A jő'vö évi költségvetés majdnem fele katonai kiadásokra megy.) Nemzeti biztonsagunk ebben az országban többet jelent, mint egy védelmi rendszer Oroszország (Szovjetunió) ellen. Magában foglalja gazdasági rendszerünk erejét és vitalitását, állásokat, melyeket, remélhetőleg, gyermekeinknek biztosíthatunk, mondta Lamm kormányzó. Bár jelentős jövedelmet biztosítana a fenti rendszer kiépítése (Star War) Colorado államnak és jó néhány állampolgárának, hajlandó lenne mindezt feláldozni, ha elősegíthetné, megnövelhetne annak a lehetőséget, hogy egy olyan világban élhessenek gyermekeink, melyben érdemes élni, ha az (áldozat) megnövelné a bolygőbeli túlélés lehetőségét. Senki sem állíthatja, hogy a fentnevezett kormányzók., a Nobel-dijas fizikusok és azok a tudósok, akik az SDI kiépítése ellen foglalnak állast, nem jó, lelkiismeretes, becsületes hazafiak. Kinek van hát igaza? Abrahamson tábornoknak, a "katonának", az SDI legelszántabb támogatójának, vagy a kiváló szaktudással megáldott, köztük a langelméjií, világhíres Anderson profesz- szornak, Carl Sagan és a vele egyetértő tudósoknak... a "szakembereknek", akik szerint az SDI védelmi rendszer, technológiai fejlettségünk és egyeb körülmények miatt, nem működhet tökéletesen: már eddig is sokkal több, mint elegendő elrettentő katonai felkészültséggel rendelkezünk s az újabb fegyverkezesi hajsza Amerikát is anyagilag a tönk szélére juttathatja? Vagy el kell fogadnunk a mindenható tudósok-tudósának megváltozhatatlan álláspontját, mely szerint "egy nukleáris háború igenis megnyerhető"... legfeljebb 20 millió amerikai áldozat vére révén A Szovjetunió már lefizette ezt a vérdijat, amikor 20 millió halottat vesztett a nácikkal vívott véres, pusztító Második Világháborúban. Elképzelhetó-e józan ésszel, hogy bármelyik államfő ezek után hajlandó lenne kitenni hazáját, állampolgárait egy még felmérhetetlenebbűl pusztitobb atom - háborúnak, amikor ma már mindenkinek tudnia kell, hogy egy nukleáris összecsapásban nem lehetnek győztesek, csak vesztesei. A válasz, a döntés a fentiekre az olvasóra van bizva! Mellékvese A mellékvese kis, háromszög alakú mirigy. A vese fölött van (ezért is nevezik mellékvesének), de nem szerves része. Az orvostudomány fejlődésének kezdetén néni tartották fontos szervnek, de idővel mind nagyobb jelentőséget tulajdonítottak neki. Ma mar tudjuk, hogy kivételes szerepet játszik szervezetünk működésében. Mandula nagyságú és mindössze tizenegy gramm súlvú. Két részét különböztetjük meg: a belsőt és a külsőt, azaz a mellékvesekérget, amely életfontosságú szerv, s eltávolítása vagy pusztulása halait okoz. Több, közvetlenül a vérbe jutó hormont választ ki. Ezek szabályozzák egyebek között a soforgalmat és a cukor- cserét és irányítják a nemi mirigyek működését. A meilékvesevelő csupán egy hormont, adrenalint választ ki, de ez igen ion- tos hormon, mivel tevékenységre ösztönzi a szervezetet és fokozza ellenállóképességét. Ha a mellékvese normálisan működik, gyorsan akcióképessé válunk és nem fáradunk gyorsan ki, különösen olyankor, amikor valamilyen különleges helyzetben vagyunk. Ez a szervünk lehetővé teszi, hogy leküzdjük a betegségeket, átvészeljük a sérülésekét és ne merüljünk gyorsan ki. Amikor minderre rájöttünk, gyógyszereket kezdtünk készíteni az állatok mellékveséiből. Ezeknek az orvosságoknak nagyon jó hasznát vesszük több súlyos betegség gyógyításában. Noha ma már sokat tudunk a mellékvese működéséről, még mindig nem ismeretes előttiünk, hogyan hatnak hormonjai a szervezet távolabb eső részeire. Ne aggódjatok tehát amiatt, gyerekek, hogy nem lesz mit kutatnotok testünk titkaival kapcsolatban. A mellékvesével és annak betegségeivel még sokáig foglalkozik majd az orvostudomány, tehát ti is sokat teliettek annak érdekében, hogy az emberek egészségesebbek és boldogabbak legyenek. (9/vatótnÁ: etyáé PARMA, Ohio. Tudatom, hogy az újságot szeretem, olvasója vagyok 1921 óta, amióta Amerikába jöttem. Férjem 1912-ben jött ide es azóta volt olvasója és támogatója az újságnak. Ahogyan tudtuk, támogattuk, bár voltunk igen rossz helyzetben is, sokszor munka nélkül es családot kellett felnevelni. Igen nehéz volt a lapot fenntartani, de mindig megtettük. Férjem elhalt 1983. szeptember 18-án és ebben az évben vártám, hogy neve benne lesz az újságban, de nem volt a megemlékezések között. Ilyen hamar el lehet felejteni? Sajnálom! JÓ kívánságaimat küldöm minden munkatársnak es jé egészséget, hogy tudják folytatni a jó munkát még sokáig. Olvasójuk továbbra is Helen Cinke Szerkesztői megjegyzés: Bocsánatot kérünk a tévedésért, valamilyen hiba folytán kimaradt kedves férje neve, amit október 23-i lapszámunkban pótoltuk. Illyés Gyula: A Pui^t no néfie A pusztáról rendes kivezető ut csak lefelé nyílt. A cselédek tudták ezt, s ha már menniok kellett, dobogó szívvel készültek az indulásra. Érezték, hogy lejtő vár rájuk, még az eddiginél is nagyobb és sötetebb mélység, melynek alját emberi szem fel sem mérheti. Egész életükön szerelmes sóvárgással vágyakoztak a falvakba s iszonyodva hőköltek hátra, mikor azok kitárultak előttük. A csupasz semmi várt rájuk, a mesebeli világvége. Tiz-hüsz kilométerre a régi pusztától olyan idegenség, mintha egy másik csillagra kerültek volna, egy havas és hideg bolygóra, hol más szivü lények laknak. A falvakban nem leltek hazat. A summások és hónapszámosok sorsa várt volna rájuk, ha ismerték volna ezt a sorsot. De abba is születni kellett, annak kitapasztalásához is egy élet kellett. A pusztaiak tántorogtak az uj légkörben, esetlenek voltak, élhetetlenek. Első nemzedékükre a faluban a zsellérek is lefelé néztek. A "mostgyottek" félszegen kéredz- kedtek az aratóbandákba; nem igen vették be Őket, a régebbiek szerint még aratni sem tudtak. Hol volt az az idő, mikor a pusztaiak a sajátjukba költöztek! Hol volt a hajdani álom a kis faluvé^i házról! A parancsolok kó’zül is már ritkán erte el azt valaki. ( Arra sem volt több példa, ami anyam szüleivel Cecén megtörtént. A pusztaiakat a faluban nagysokára legfeljebb a zsellérek fogadtak be, közel sem oly szívesen, mint ahogy a pusztaiak őket szokták fogadni. S mit számított ez is? Mit számítottak a faluban a zsellérek? A f parasztok jó, ha a köszönésüket viszonoztak. Furcsa világ volt ez. Mintha a falvakban három egymástól vadidegen néptörzs élt volna, melyek egymás nyelvét sem ismerték. A birtokos parasztok akadozva, nyakatekert lehetetlen mondatokban fejezték ki mondandóikat a jegyzők, ( papok, tanítok előtt, ha már okvetlenül szólniok kellett. A zsellérek ugyanígy akadozva, de mar más formára tekert szavakkal szóltak a parasztokhoz, szintén csak a végső szükségben. Az értelmiséggel Ők is megint külön nyelvet használtak. S azok is más és más módón szóltak a zsellérekhez és parasztokhoz. Mindezt meg kellett tanulni. Nem volt könnyű dolog. Oly nehezen volt ejthető, hogy a különböző rétegek tagjai, ha az utcán találkoztak, s üdv'ózölniök ( kellett egymást, csak a kalapjukat emelték meg, a szó, az egyszerű "jó napot" is a torkukban akadt. A pusztaiak dideregtek. Bújtak volna vissza a régi alsó világba, mihelyt kikerültek belőle. Évközben fogadkoztak, forogtak-morogtak, de "szólitáskor" mint a békák kapták viz alá a fejüket, (folytatjuk) S.O.S GYERMEKFALU BATTONYÁN (folytatás a 4. oldalról) és ha nem építik be a kisebbségeket a szervezett társadalomba, nem lehet béke, csak gyűlölet és ellenségeskedés. Azért is őrül, hogy Battonyán több nemzetiség él együtt; már gyermekkortól kell az embereket békére nevelni. Felépült a szép és érdekes gyermekfalu Battonyán. Kar, hogy Gmeiner professzor nem lehetett jelen az ünnepélyes megnyitón. 1986. április 26-án az egész világ megrendültén értesült arról, hogy ez a nagy ember 67 éves korában elhunyt.
