Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)

1986-09-25 / 36. szám

12. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 25. 1986. MIÉRT HALT MEG MAGYARORSZÁG SZÉPE? GAZSÓ L. FERENC ES ZELEI MIKLÓS RIPORTJA A nyugatnémet turisták szeme Jucin, a fekete kézilányon. Molnár Csilla Andrea osztálytársa volt az általánosban. Minden idényben a Muskátliban, Molnárék kifőz­déjében dolgozik. JÖn Csilla Andrea. Kezében kis csomag. A felső szintre megy. Mennyi idŐ múlhat el? Fél éra? Talán több. Ki veszi észre? Balatoni dél van. A kifőzde teli nyaralók­kal. Az apa Karsay doktort, a körzeti gyer­mekorvost varja. Totóznak, mindig az utol­só napon töltik ki a szelvényeket. JÖn Csilla Andrea. Az arca veritékes, ajka fehér. "Luzern-FTC: fiksz egyes? Nem inkább x?" "Nem akarok meghalni." Bevette az apja tablettáit. Mindet, amit az üvegben talalt. Azt se tudja, melyiket. Ott volt az asztalon a többi gyógyszer közt. "Mi történt Csilu?" A lány szédeleg. "A gyógyszer..." Ujj a torokban, hánytat- ják. Mar folszivódott minden. Izgalmi álla­pot, légzési zavar, keringési zavar - aztán fulladás. A doktor jön totózni, a mentok menteni. Támadó színek a gyerek testén. Csilla Andrea kékül »zöldül, beteszik a mentő- kocsiba. Kórházba viszik, vagy tán azt se kell, most már jó kezekben van. "Zahlen bitte!" - megint a vendégek. Nyugtató injekció, szivmasszázs, a gyerek eszméletlen. Mesterséges lélegeztetés, semmi. Megérkezik dr. Schneider István - őt már a rendörök hívták. A mentőtiszt jelent: fél érája tart az élesztés, ennyi az előírás. Dr. Schneiderre egy teendő marad: megállapítja a halált. "Szivmeg­állás." Magyarország Szépe meghalt a huszon­négy szem szívgyógyszertől. A kifőzdében megáll a kiszolgálás, a turisták rendezik a számlát. Álldogálnak egy kicsit a két mentőautó körül, aztán mennek, üdülnek tovább. * Úgy három óra volt, délután. 1986. julius 10. Kétszázhetvenhat napja, hogy a kong­resszusi palotában Csilla Andreát megkoro­názták. Százharminckét nap telt el azóta, hogy Málta szigetén újra fejére tették a saját Fabulissimo-koronáját. Öt látták a harmadik legszebbnek Európában. A két másik királylány, a francia szép, és a svéd uj koronát kapott. Ha Csilla fejére is uj kerül, akkor a nagyvilágban nem a Fabu- lissimot kínálja a mosolya. Kié is? A fo­gyasztónak az mar nem is olyan fontos. Fonyódon a Muskátli ajtaján kétnyelvű fecni: zárva. A halál másnapján vékony, gyászba óltözb'tt asszonyok. Juci, a fekete kézilány még mindig butikrózsaszinben sirdogál. "Vegyel föl másik pulóvert" - szólnak neki. "Van itt." Valahol már lát­tuk itt ezt az arcot: "Egyetek. Kétszáz adag étel van a konyhában. Ránk rohad." A hires szép szemek, a díjnyertes tekintet a királynő anyjáé. "Nem bírok beszélni erről, de akarok. Pár nap múlva talán" - mondja és leül és belekezd. "Csillát a gonoszság zaklatta fel. Október óta megy a Fabulissimo-rek- lám a tévében. Tiz fillért nem kapott érte. Az újságok mindent Összeírtak milliomosok­ról, fényről, sikerről, pénzről. Arról viszont senki se irt, pedig elmondtam máskor is, hogy a máltai útra, a Miss Euröpa-v&lasz- tasra a szolgálati útlevele mellé egy fil­lér napidijat sem kapott. Az utolsó pillanat­ban én vettem le száz márkát a BC szám­lánkról. Azzal utazott. A médiások azt mondták, hogy hülye maszekok vagyunk, több a pénzünk, mint az eszünk... Volt egy francia ajánlat. Még tavaly október­ben meghívták a szépségverseny első helye­zettjét. Megkérdeztük, az volt a válasz, hogy Molnár Csilla nevére szóló ajánlat nem jött. Ha valamit akartunk a Médiánál mindig azt felelték, hogy Csillának köte- lezettsegei vannak." A család barátja érkezik. Könnyű feke­te ruhában, alatta divatpoló. Zokogva bo­rul az anyára. Aztán érdeklődéssel felénk fordul: "Örvendek" - mondja a fiatal nő és tovább sir. A konyháról kávéval, hűsítő­vel kínálják. Hallgatja az anyát. Máltára el akartam kisérni a gyereket. Nem lehet. Vállalom a költségeimet. Akkor sem. A tolmács meg a direktor utazott Csillával. Pedig mi fogadtunk volna a sa­ját pénzünkön kísérőt, ismerőst, egy nyel­veket beszélő sminkest, mert nem tartot­tam őket alkalmasnak arra, ho^y vigyázza­nak a lányomra. Nem engedtek... Először Münchenbe mentek, azt mondták, próbálni. Ehelyett show-musorban léptették fel a lányokat... Máltán angol koreográfus fog­lalkozott velük. Csilla a gimnáziumban németet tanult. Kérte a tolmácsnöt, segít­sen neki. De a tolmácsnak fontosabb dolga volt: a direktornak segített bevásárolni. Nagy pakkokkal jöttek Ferihegyre. Csilla apró ajándékokat hozott. Nekem egy fekete blúzt. Magának semmit, hacsak nem azt a svájci aranyórát. A svájci menedzsertől kapta, az első helyezettnek szánták. Pont- szam szerint Csilla lett a győztes, de a zsűri harmadiknak hozta ki. Kikészült a lányom ebbe a dicsőségbe." * Ebbe a dicsőségbe csak az nem rokkan bele, aki mögött háttér van, irányító, aki tudja és súgja, a szépség hogyan lépjen, mit tegyen. "Most, hogy a dolgok komoly­ra fordultak, teljesen tanácstalan vagyok" - nyilatkozta Csilla Andrea a koronázás után. Az a lány például, aki a külföldön is ismert színművész bécsi fotómeghivását elfogadta, nem volt tanácstalan. Úgy érke­zett a császárvárosba, hogy a fotózáshoz, neki se ruhája, se sminktáskája. Semmije. Felruházták, sminktáskát kapott, az utolsó exponálás után azonnal fölvette a pénzt, és nyomás haza, a féltő Budapestre. Ami­kor a színész a kész felvételeket a Play­boy szerkesztői asztalára tette, fellapoz­ták neki a Lui magazint, s mutatták: itt a lány! Mit akar? Elkésett a képeivel. A fotópuskás színész reklamált, a valasz ennyi volt: fotózni akartál, nem? Megtör­tént. Igv megy ez. "Édesapámmal kell egyezkednem - pa­naszolta az esti újság riporterének október elején Magyarország Szépe. - Ellenzi az ajánlatokat." Mert akkor még voltak aján­latok. Kairód Reklám, sztárgázsiért. Tart karok minden irányból. De nem lett belő­lük semmi. "Nem mondhatom meg, honnan voltak a ruhák, ha nagy ritkán fellépésre hívták Csillát. Általában kölcsönholmiban szere­pelt a gyerek... Még a koronája is... O cipelte Máltáig. A többi európai lánynak nem kellett vinnie a magáét. Reszkettünk, hogy ellopják. Hetvenezer forint az eszmei értéke... Hogy mennyit fenyegették ezzel a koronával. Akkor is, mikor a Centrum ajánlatát hozta a médiás". Egy évre akar­ták szerződtetni Csillát. Ötvenezer forin­tot ígértek erre az időre. Meg kétszáz forintokat alkalmakként, ha háziasszony- kodik. Ennyi jár egy szakképzetlen manö­kennek... Telefonon fenyegették, ha nem fogadjuk el a Centrum ajánlatát, joguk van visszavenni a koronát, a címet, és majd a második helyezett utazik Máltára... Mi nem értünk az ilyen dolgokhoz, végül ügyvédet fogadtunk. A médiás főnök ordí­tozott Csillával: ha apád még egyszer ügy­védet küld a nyakunkra, az idei szépség­versenyen zsűritag se lehetsz. Akkor azt mondta Csilla, hogy apu, hagyd az ügyvédet, ezt meg végigcsinálom." A fonyódi Karikás Frigyes Gimnázium­ban Csilla magántanuló lett. Otthon ült és várta, csördül-e a telefon. Nem szédí­tette meg a lehetőség. Igaz, neki nem is nyílt. "Kedves, közvetlen kislány volt. Mihelyt a győzelme után Pestről hazaért, ment az osztályával Boglárra a mezőgaz­dasági kombinátba szüretelni" - mondja Bálint Lehel, a gimnázium igazgatója. - "Mi iskolaköpenyben látjuk a lányainkat, s nem bikiniben. Meglepődtünk a tévé előtt... Nem ertem az öngyilkosságát. Egy hete szolt, ha nyáron sem kap komoly ajánlatot, visszajön, rendes nappali tanulónak, és az osztálytársaival érettségizik. Most vizs­gázott a harmadikos anyagból közepesre. Azelőtt is igy tanult. Még meg se irtuk a bizonyítványát." "MI LESZ VELED KISEMBER?" (folytatás all. oldalról) kevésbé érted meg, hogy mi van azon sir- nivaló, hogy a ménes ott delelget a csárda mellett... A lélek kialszik. Nem úgy, ahogy Zilahy irta meg, hogy t.i. a Magyarországról el­szakadtak emlékei egyre fakulnak és el­felejtik, hogy Budapestnek melyik kerüle­tében volt pl. a Mednyánszky utca, vagy hogy hol ment a 6-os villamos. Sokkal tragi- kusabb az, hogy a lélek úgy alszik ki, hogy Magyarország lassan-lassan annyit jelent 'csak, hogy a Mednyánszky utca és a 6-os villamos. Folklor-emlékekben, a felület dolgaiban él benned, ha egyáltalán él, a föld, a táj, ahol "bölcsőd ringatták". Meg­fejthetetlen, de a század elején Amerikába vándorolt magyaroknál nem ritkaság, hogy harmadgenerációs családtagjaik is jól be­szélnek magyarul, és ugyanakkor a dipí— sek és 56-osok gyermekei - tisztelet adas­sák a ritka kivételnek - már nem, vagy csak addig beszélnek, mig iskolába nem kerülnek. Eszmélésük első idejében talán eldicsekedtél nekik, hogy milyen kultúr- nép a magyar. Lefordítottál Arany- és Petófi-sorokat. Fényképeket mutattál, hogy ez a Lánchíd, az a parlament, amaz Lillafüred. Múltak az évek és megszomorod­va, lemondtál a faji jogfolytonosság ápolá­sáról. Különösen amikor a fiad mexikói lányt vett el feleségül, a lányod meg Texas­ba ment férjhez. M ELŐFIZETÉSE LEJÁRT • » ___«_ « --­•SlVCSKvOjcK WMIBK lllvíjMOwSíBOOlLBRMOt % kjeiében (ondMtaxW. Egész évre $ 20.- Félévre $ 12.- Kanadába és Európába $ 25.- Megujitásra: $ Nsptarra: Hcví ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• Óim* Varos: •••••••••••«••••■••a Állam:-----...... ?ip Code :*• .h. ....... AM KUKÁI MAGVAK SZÓ IIP B—t litt Straat» Wear TorfcJI.Y.l—3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents