Amerikai Magyar Szó, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-49. szám)

1986-09-25 / 36. szám

10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 25. 1986. HARASZTI ENDRE: GÖMBÖS GYULA ÉS KORA Néhány hét múlva, október 6-án lesz ötvenedik évfordulója Gó’mbós Gyula halálának. Gömbös egyike volt azoknak, akik Magyarország szekerét a fasiszta tengelyhez kötötték és ez­zel elindították szülőhazánkat a máso­dik világháború katasztrófája felé. Erről az emberről és politkájáról irt melyenszántó cikksorozatot Haraszti Endre, lapunk külm unkatársa. írását folyamatosan fogjuk közölni. ELLÓDULÁS A SZAKADÉK FELE... I. rész Mi magyarok, rendszerint úgy emleget­jük Muhit, Mohácsot, Nagymajtényt, Világost és Trianont, mintha mindeme nemzeti szerencsétlenségek kizárólag valahonnan "kívülről" szakadtak volna ránk, ártatlanok­ra, a tatárok, a törökök, Habsburgok, pán- szlávok, stb. voltak bajaink kizárólagos okozói. Ilyenkor hajlamosak vagyunk arra is, hogy elfeledkezzünk évezredes egymást- marcangolásainkról, s azokról a döntő belső ellentétekről, melyek közepette elhanya­goltuk a mindannyiunkat közösen fenyegető veszély felismerését, az az elleni közös védekezést. A pánszláv-, vagy román fondorlat zúdította nyakunkba Trianont? Ez igaz, de gondoljunk arra is, hogy bizo­nyos ultra-soviniszta politikusaink, bizo­nyos gőgös földesuraink évtizedek óta pro­vokáltak egyes területeken a nem-magyar­nyelvű parasztságot, vagy az uj értelmisé­get kifejlesztett szlovák és horvát polgár­ságot. Bizony, fontos számunkra, hogy nemzeti szubjektivitásunk öncsaló dzsungeljében is elérjünk egy olyan objektiv tisztásra, amely észrevéteti velünk, hogy elég sok­szor Önmagunk alatt fűrészeltük a fa ágát és észrevegyük azt is, hogy sajnálatosan egyre-másra akadtak "saját sírásóink", gyászvitézeink, kiknek számára bizony fontosabb volt az egyéni érvényesülés, egyéni siker, népszerűség és karrier, mint annak a nemzetnek a sorsa, jövője, mely­nek nevében - sokszor kéretlen prókátor­ként - ágáltak. Legtöbbször a tragédia csak hosszú évekkel ama bizonyos "sirásó" halála után következett be, s -'visszatekint­ve - mégis látható, kikutatható, hogy ez, vagy amaz a politikus volt az, kinek önző könnyelműsége va^y egyszerűen csak bár­gyú kétbalkezessege azt eredményezte, hogy ellökje saját hazáját a szakadék szé­le felé... Gömbös Gyula 1886-ban, tehát 100 évvel ezlőtt született és 1936. október 6-án, tehát 50 évvel ezelőtt halt meg. Ez a kettős évforduló most alkalmat ad - nem a kegyeletes megemlékezésre - , hanem főleg arra, hogy végigtekintsünk emelkedő karrierjén s levonjuk n tevékenységével kapcsolatos tanulságokat. , A SVÁB SZÁRMAZÁSÚ "KNOPFLE"- NEVÜ CSALÁD SARJA VOLT. "Knopf": gombot jelent német nyelven, "knöpfen" annyi, mint begombolni. Magyarosíthatott volna "Gombosra" is a család, mégis "Göm­bös" lett. Nincs értelme e rövid visszaem­lékezésben kitérni Gömbös ifjúságának részleteire. A háborúban - itt természe­tesen az I. Világháborúra gondolunk - mint vezérkari százados vett részt, s elképzel­hető, hogy az osztrák hadügymimszterség alatt, nagynémet szövetségben a sváb-pa­lánták lényegesen megbízhatóbbak voltak Becs számára, mint bizonyos "rebellis" magyarok. Az összeomlás után, 1918-ban, katonai attasé lett Zágrábban, Bállá Ala­dár követ oldalán. 1918. november 30-án, a "hivatásos tisztek szövetségéből" létre­jött a "Magyar Országos Véderő Egyesület" (MOVE), melynek vezetését rövidesen ő vette át, különös gonddal "ápolva" a MOVE azon részleget, mely a nagyképül "tudományos fajvédő egylet" elnevezést viselte. íme: a sváb-szarmazek már hivatva érezte ma­gát arra, hogy az általa elképzelt "magyar faj" legfőbb vedője legyen. Egy másik tit­kos alcsoport volt az "Etelköz Szö'vetség". A MOVE tulajdonképpeni alapitója Zsíros István alezredes volt, de a rendkívül ambi­ciózus Gömbös, ki mar úgy látszik ekkor az egész magyar politikai életet affele katonai "harc es gyakorlótérnek" tekintette, hamarosan átvette a legfőbb irányítást. 1919. julius 1-én Budapesten lemondott tisztéről Stromfeld Aurél, a Tanácsköztár­saság hadseregének vezérkari főnöke, aki igyekezett minél előbb távozni, mert hama­rabb meglátta rezsi mje közeli bukását, mint a "civilek". Utóda Julier Ferenc lett, ki viszont - hegy saját jövőjét valamelyest mentse -, levelezesbe kezdett a Szegeden állomásozó jobboldali tisztekkel. Köztük Gömbös Gyulával, aki Szegeden már szer­vezte a "Nemzeti Hadsereget". A "szege­di gondolat" sikerét nagymértékben alátá­masztotta, hogy az ország polgárságának es parasztságának közvéleménye 1919. nyarán már kedvetlen és türelmetlen gesz­tusokkal kiserte Kun Bélkék egyik-másik melléfogását és bizonyos elvakult "külo- nitmények" oktalan kegyetlenkedéseit. 1919. nyarán milliók néztek némi remény­kedéssel - Szeged felé. A probléma viszont, sajnos ott jelentkezett, hogy a szegedi katonatisztek és ott tömörülő közalkal­mazottak többsége nem parlamenti demok­ráciát, hanem nyílt, parlament-nélküli,- vagy (csak ál-parlamenttel rendelkező- diktatúrát forgatott a fejében. Gömbös a jobboldaliak között is a leg­szélsőségesebbekhez tartozott. "Etelkö- zi Szövetsége" szép, "ősmagyar" burkolat­ba volt bugyolálva, - (hol volt még a "Knopf- le"-nemzetség a Honfoglaláskor?...), de valójában az ottlévő, egymást "lelke- sitó" radikális elemek fŐ-gondja, célja az volt, hogy elóbb-utóbb hatalmat szerez­zenek a tömegek fölött és báró Eötvös József által a múlt században létesített, az 1848-as eszmények szellemében készí­tett emancipációs törvényeket durván felrúgják. Itt kell megemlítenem, hogy tagja volt az "EtelkÖzi Szövetségnek", később vezére is, a "nemzeti hadsereg" parancsnoka, Horthy Miklós is, de köteles­ségemnek tartom megjegyezni, hogy Horthy- a későbbi kormányzó - lényegesebb, huma­nistább terveket szőtt, mint a fanatikus Gömbös. Horthy évtizedekkel később ta­nulta meg, hogy az ország sorsát ne bízza Gömbös-féle radikálisokra. Sajnos: túl későn. II. rész A korszak megértéséhez tartozik, hogy megemlítsem, hogy 1918. novembere óta már létezett es működött az u.n. "Ébredő Magyarok Egyesülete" is. Az első országos elnök Szmrecsányi György volt; - egyidÖ­ben Eckhardt Tibor is elnökséget vállalt benne. Az EME tulajdonképpen a proletár- diktatúra reakciójaként jelentkezett. A demokrácia egyik aranyszabálya értelmében egy elképzelt, tobbpárt-rendszeres parlamen­ti rendszerben akár a szélső baloldalnak, akár a szélső jobboldalnak helye volna, - de az EME mohón korlátlan hatalomra vágyott, katonai-politikai diktatúra álmát testesítette meg a hagyományos magyar alkotmányosság helyébe és nemcsak Kun Béláékat, de az alkotmányiul, nemzethu zsidó polgárságot is "azonosította" a bol- sevizmussal. Az EME türelmetlen volt; bosszúra (vágyottf és intézkedései alapjául nem a népszavazást, nem a törvényességet, hanem a terror különböző módszereit tekin­tette. Gömbös Gyula mindeme uj szerveze­tekben tökéletesen "otthon" volt, s nem egyszer éppen az ő "gyújtó szónoklata" fanatizált meggondolatlan embereket olyan irányba, mely bizony már messze eitert a moderált, alkotmányos nemzeti gondol­kodástól. Az "Ébredő Magyarok" a magyar- országi fasizmus korai, embrionális szer­vezetét jelentették. A szervezet már 1919- ben küldöttséget menesztett Milanóba Mussolinihez, lojalitást ígérve neki, ameny- nyiben támogatja a magyar revíziós törek­véseket. Gómbösék már ekkor rádöbbentek arra, hogy Magyarországon úgy szerezhet­nek könnyű népszerűséget, ha a revíziós törekvések legfőbb agitátorai mezében ágálnak. 1919. SZEPTEMBER ELEJÉN GOMBOS - A KISGAZDAPÁRTBAN BUKKANT FEL! E pártnak ezidŐben Gaál Gaszton volt az elnöke. Az ambiciózus volt vezérkari százados minden kártyát egyidőben pró­bált kijátszani, hiszen hamarosan tapasz­talhatta, hogy a tisztikar mellett energi­kus polgári elemek is versenyeznek a hatalo­mért. Felfedezte tehát magában - átmene­tileg - a "kisgazdát" is, a földmivelésügyi szakembert is. Nem részletezve a korai, 1920-as évek politikai változásait, megemlítem, hogy Gömbösnek igen hamar tudomásul kellett vennie, hogy a magyar politikai-parlamenti élet olyan hatalmas - és nála jóval tehet- ségesebb-moderáltabb-humanistább - egyeni- segeket dobott felszínre, mint pl. gróf Teleki Pál és gróf Bethlen István. Szélső­séges terveit tehát 1920 után ideiglenesen félre kellett tennie. A MOVE mindeneset­re elfoglalta a szabadkőművesek budapesti székhazat, s úgy próbálta népszerűségét fokozni, felgyorsítani, hogy nemzeti jel­szavakkal dobálózott és ifjúsági osztályai­ban a sportot is támogatni kezdte. Nem vitás, hogy a MOVE ezzel hatással volt a háború után lassan fellélegző középosz­tály nagy részére, hiszen a háború után, a forradalom után, Trianon árnyékában valóban nagy szükség volt ujra-lelkesitő nemzeti tevékenységre. /folytatjuk/ TERJESSZE LAPUNKAT

Next

/
Thumbnails
Contents