Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-26 / 26. szám
10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 26. 1986. Segítsünk egymáson! Az egymáson való segítés sokféle módja kozott szerepel a tapasztalatátadás, jó tanács is, amikben most kedves Olvasóimat részesítem. Közleményemnek ezt a címet is adhattam volna: , MEGGYÓGYULTAM! Hét évvel ezelőtt, december hónap elején arra ébredtem, hogy jobb kezem ujjai teljesen begörbítitek es nagyon fájnak.-, Valamilyen belső, kórokozó erő dagasztás- hoz, vagy boxoláshoz megfelelő helyzetbe kényszeritette. Siketnéma tanítványaimnak nem volt könnyű megmagyaráznom, hogy miért nem tudom kiegyenesíteni megmerevedett ujjaimat s nagyon vártam a tanítási nap végét, hogy mielőbb eljussak háziorvosomhoz. Sajnálkozva és komoran hangzott a megállapítás: "Ez ízület-gyulladás, reuma, Arthritis. Lassan, de biztosan több es több ízületet megtámad. A fájdalom enyhítésére be lehet szedni naponta háromszor 3 darab Aspirint, de a begorbült ujjak egyenessé tételére sajnos nincs gyógyszer mindeddig." Nem nyugodtam bele a fentiekbe, hanem a magyarországi hires gyógyfürdőinkre gondolva, itt is keresni kezdtem, sokaktól érdeklődtem, mert biztosra vettem, hogy ebben, a sok természeti kinccsel megáldott országban erre is rátalálok. így kaptam meg a jó tanácsadásra mindig kész( K.M. Berta( és K. Klára néniktől a Floridában megtalálható gyógytó: Warm Mineral Springs címét. Karácsonyi vakációmat ott töltöttem, naponta 4-5 órát eltöltve, úszkálva, üldögélve a kellemesen meleg 87°F. fokú gyógy- ( vízben, egyben élvezve a nyugalmat, csen-' det, szinpompás ( virágokat, pálmafákat, madarakat, ragyogó napfényt. . Fájdalommentes kézzel, kiegyenesedett ■ ujjakkal, hálatelt szívvel hagytam ott a^ áldott, sokezer gyógyforrásból telitődó . tavat, melynek természetesen hires magyar nevet is adtam. így lett kettős neve: "V.M.S." vagyis az amerikai "HÉVIZ-SZOBOSZLÓ". Gyógyulásom óta többeknek ajánlottam a gyógyfürdőt, melynek ásványi anyag tartalma a hivatalos tájékoztató szerint Baden-Baden, vagy a többi világhírű fürdőket is túlhaladja. Aki egyszer ott volt, vissza vágyik, ahogyan én is. "Hálából" és előrelátásból minden évben eltöltők ott pár hetet. Látom az ismerős arcokat, hallom örömteli beszámolóikat: jobban látok és hallok, könnyebben mozgok, enyhültek a fájdalmaim, nyu- godtabbak az idegeim, stb., stb., - mióta élek a lehetőséggel és a gyógyító erővel, vamit a Teremtő jósága ebbe az áldott tóba helyezett. ( Szívesen küldök részletesebb tajékoztatast mindazoknak, kik igénylik, kérve, hogy küldjenek saját maguk részére megcímzett, válaszbélyeggel ellátott borítékot. Molnár Erzsébet, J. Tanárnő és gyógypedagógus 230 East 88 Street New York, N.Y. 10028 (212)722-6326 esti órákban BÉLYEGGYŰJTŐKNEK KÁNTOR ISTVÁN ROVATA A francia Bel sajtgyár két termekének, az ismert Bonbelnak és a Gracile-nak a forgalmazását egy időre megtiltották az NSZK-ban, mert az egészségügyi minisztérium szerint Listeria monocytogenes baktériumot tartalmaznak ezek a sajtok. A baktérium májgyulladást éppúgy előidézhet, mint elvetélést. A Mexikói XIII. Labdarugó Világbajnoksag alkalmából a Magyar Posta 6 bélyegből álló sorozatot és egy emlékivet hozott forgalomba.. Az emlékiv hátlapján a következő felírás olvasható: A győztes csapat tiszteletére a Világbajnokság alkalmából, a Magyar Posta ajándéka. A kiadott mennyiség 400,300 fogazott és 6.800 vágott. Az Emlékivb'ól 255.300 számozott, fogazott és 7800 fogazatlan, számozott példány. Tervező Svindt Ferenc. Nemzetközi bélyegkiállitást tartottak Chicagóban. A forgalomba hozott emlékiv 20.-Ft értékíi és a felirata Ameripex Bélyeg- Világkiállitás. Az emlékiv három részből áll, 2 5.- Ft-os és egy 10.- forintos bélyegből. Tervezte Zombory Éva. Megjelent 245.300 fogazott, számozott és 5800 fogazatlan, számozott példány. AMERIPEX BÉLYEG-VILÁGKIÁLLÍTÁS CHICAGO 1986.y72.-VI. 1. A Magyar Posta az ifjúsági bélyeg- gyűjtés propagálása es támogatása céljából 1986, május 30-án feláras 4+2Ft névértékű "40 eves az úttörőmozgalom" jubileumi tém'aju "IFJÚSÁG" elnevezésű bélyeget Ifjúság hozott forgalomba. A bélyeg Kincses Arisztid grafikusművész terve alapján többszínű nyomással az Atilami Nyomdában készült. APuifidk nép# 125. f Hozzánk csak egy nyáron jött olyan banda, amely előttem is igazolta a cselédasz- szonyok mende-mondáit. Vasból vagy Zalából jöttek, illetve dülöngélték be, mert megérkezésük napján is ittasok voltak, a lányok is; szinte vallásos borzadállyal néztük őket. Nálunk az asszonyok ihattak ugyan, de a részeg asszonyt szigorúbban ítélték el annál is, aki testével kereskedett. Kócosak voltak, piszkosak; a férfiak rongyosabbak a cigányoknál. Priccset sem készítettek maguknak, úgy hevertek a földön, akár az állatok. Tudom, hogy a parasztlányok erkölcsére nem lehet következtetni abból, ahogy beszélnek, a legkisebb zavar nélkül mondják ki azok a leg- trágarabb szavakat, a legények előtt is. De ezeknek a zalaiaknak a szavából sok mindenre lehet következtetni. Téptek egymást éjjel-nappal. Ezeknek nem volt vigasz a szerelem. Durván, s egymás füle— hallatára enyelegtek a sötét istálló szuty- kaban. A pusztagazda hajnalban előbb kívülről kiabált be hozzájuk, megrugdosta az ajtót, s csak azután lépett be, ő restelkedett már, hogy kit ki mellett talált. Elhúzódtak tőlük a pusztaiak is. A bolhák úgy ugráltak róluk, mint a rostából a kukorica pattogtatás közben ott a ti/z fölött. Állítólag egytöl-egyig vérbajosak voltak. Hogy tudtak mégis dolgozni? "Rajtuk már nem fog" - mondták a cselédek. Különben a munkájuk is csak dúlöngélés volt, nem ért egy fabatkát sem. A nők egymásután másállapotba jutottak, a felsőbb vélemény szerint csak azért, hogy ki-kivonhassak magukat a dolgok nehezéből. Az uradalom majdnem elcsapta a segédtisztet, aki fölfogadta őket. A kovesdiek tiszták voltak. De nemcsak a tisztaság és munka tekintetében múlták fölül a pusztaiakat. Szívélyesek voltak, udvariasak. Hálásak a cselédek segítségéért s azt ki is tudták fejezni. Tavasszal ajándékot hoztak, a gyerekeknek valami kis játékszert, az asszonyoknak hímzett kendőt. Nálunk nem volt divat a jótettért köszönetét mondani. A kovesdiek, ha anyám csak egy pogácsát adott is a pusztán üldögélő gyerekeiknek, este ünnepélyesen beállítottak és szépen megköszöntek. Fölfelé néztem rájuk, kerestem a barátságukat. Valami titkot sejtettem bennük s szerettem volna megismerni. Később kamaszkoromban, midőn az egyszerű kíváncsiságnak már hangzatosabb nevet adtam, azt, hogy a szokásokat "tanulmányozom" nem egy éjjelt töltöttem az istállókban is. Semmi rendkívülit nem tapasztaltam. Tudták, ki vagyok, megérezték rokonszen- vemet, mely közibük vitt, s ahelyett, hogy ők beszéltek volna, engem beszéltettek. Elkapott, talán életemben először a közvetlen közlés kéje, boldogan feledhetetlen örömérzéssel fecsegtem, néha majdnem könnyekkel szememben mindenről, amiről kérdeztek, ami eszembe jutott, mintha valami jó hirt tudattam volna velük. Három folytatásban egyszer egy akkori olvasmányom, egy francia regény tartalmát meséltem el. /folytatjuk/ Újítsa meg - előfizetését! ;
