Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-26 / 26. szám

10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 26. 1986. Segítsünk egymáson! Az egymáson való segítés sokféle módja kozott szerepel a tapasztalatátadás, jó tanács is, amikben most kedves Olvasóimat részesítem. Közleményemnek ezt a címet is adhattam volna: , MEGGYÓGYULTAM! Hét évvel ezelőtt, december hónap ele­jén arra ébredtem, hogy jobb kezem ujjai teljesen begörbítitek es nagyon fájnak.-, Valamilyen belső, kórokozó erő dagasztás- hoz, vagy boxoláshoz megfelelő helyzetbe kényszeritette. Siketnéma tanítványaimnak nem volt könnyű megmagyaráznom, hogy miért nem tudom kiegyenesíteni megmerevedett uj­jaimat s nagyon vártam a tanítási nap végét, hogy mielőbb eljussak háziorvosomhoz. Sajnálkozva és komoran hangzott a meg­állapítás: "Ez ízület-gyulladás, reuma, Arthritis. Lassan, de biztosan több es több ízületet megtámad. A fájdalom enyhítésé­re be lehet szedni naponta háromszor 3 darab Aspirint, de a begorbült ujjak egye­nessé tételére sajnos nincs gyógyszer mind­eddig." Nem nyugodtam bele a fentiekbe, hanem a magyarországi hires gyógyfürdőinkre gondolva, itt is keresni kezdtem, sokaktól érdeklődtem, mert biztosra vettem, hogy ebben, a sok természeti kinccsel megál­dott országban erre is rátalálok. így kaptam meg a jó tanácsadásra min­dig kész( K.M. Berta( és K. Klára néniktől a Floridában megtalálható gyógytó: Warm Mineral Springs címét. Karácsonyi vakációmat ott töltöttem, naponta 4-5 órát eltöltve, úszkálva, üldö­gélve a kellemesen meleg 87°F. fokú gyógy- ( vízben, egyben élvezve a nyugalmat, csen-' det, szinpompás ( virágokat, pálmafákat, madarakat, ragyogó napfényt. . Fájdalommentes kézzel, kiegyenesedett ■ ujjakkal, hálatelt szívvel hagytam ott a^ áldott, sokezer gyógyforrásból telitődó . tavat, melynek természetesen hires magyar nevet is adtam. így lett kettős neve: "V.M.S." vagyis az amerikai "HÉVIZ-SZOBOSZLÓ". Gyógyulásom óta többeknek ajánlottam a gyógyfürdőt, melynek ásványi anyag tartalma a hivatalos tájékoztató szerint Baden-Baden, vagy a többi világhírű fürdő­ket is túlhaladja. Aki egyszer ott volt, vissza vágyik, aho­gyan én is. "Hálából" és előrelátásból min­den évben eltöltők ott pár hetet. Látom az ismerős arcokat, hallom örömteli be­számolóikat: jobban látok és hallok, könnyeb­ben mozgok, enyhültek a fájdalmaim, nyu- godtabbak az idegeim, stb., stb., - mióta élek a lehetőséggel és a gyógyító erővel, vamit a Teremtő jósága ebbe az áldott tóba helyezett. ( Szívesen küldök részletesebb tajékoztatast mindazoknak, kik igénylik, kérve, hogy küldjenek saját maguk részére megcímzett, válaszbélyeggel ellátott borítékot. Molnár Erzsébet, J. Tanárnő és gyógypedagógus 230 East 88 Street New York, N.Y. 10028 (212)722-6326 esti órákban BÉLYEGGYŰJTŐKNEK KÁNTOR ISTVÁN ROVATA A francia Bel sajtgyár két termekének, az ismert Bonbelnak és a Gracile-nak a forgalmazását egy időre megtiltották az NSZK-ban, mert az egészségügyi minisz­térium szerint Listeria monocytogenes baktériumot tartalmaznak ezek a sajtok. A baktérium májgyulladást éppúgy előidéz­het, mint elvetélést. A Mexikói XIII. Labdarugó Világbajnoksag alkalmából a Magyar Posta 6 bélyegből álló sorozatot és egy emlékivet hozott forgalomba.. Az emlékiv hátlapján a követ­kező felírás olvasható: A győztes csapat tiszteletére a Világbajnokság alkalmából, a Magyar Posta ajándéka. A kiadott mennyi­ség 400,300 fogazott és 6.800 vágott. Az Emlékivb'ól 255.300 számozott, fogazott és 7800 fogazatlan, számozott példány. Tervező Svindt Ferenc. Nemzetközi bélyegkiállitást tartottak Chicagóban. A forgalomba hozott emlékiv 20.-Ft értékíi és a felirata Ameripex Bélyeg- Világkiállitás. Az emlékiv három részből áll, 2 5.- Ft-os és egy 10.- forintos bélyegből. Tervezte Zombory Éva. Megjelent 245.300 fogazott, számozott és 5800 fogazatlan, számozott példány. AMERIPEX BÉLYEG-VILÁGKIÁLLÍTÁS CHICAGO 1986.y72.-VI. 1. A Magyar Posta az ifjúsági bélyeg- gyűjtés propagá­lása es támogatása céljából 1986, május 30-án feláras 4+2Ft névértékű "40 eves az úttörőmoz­galom" jubileumi tém'aju "IFJÚSÁG" elnevezésű bélyeget Ifjúság hozott forgalomba. A bélyeg Kincses Arisztid grafikusművész terve alapján többszínű nyomással az Atilami Nyomdában készült. APuifidk nép# 125. f Hozzánk csak egy nyáron jött olyan ban­da, amely előttem is igazolta a cselédasz- szonyok mende-mondáit. Vasból vagy Zalá­ból jöttek, illetve dülöngélték be, mert megérkezésük napján is ittasok voltak, a lányok is; szinte vallásos borzadállyal néz­tük őket. Nálunk az asszonyok ihattak ugyan, de a részeg asszonyt szigorúbban ítélték el annál is, aki testével kereskedett. Kócosak voltak, piszkosak; a férfiak ron­gyosabbak a cigányoknál. Priccset sem készítettek maguknak, úgy hevertek a földön, akár az állatok. Tudom, hogy a parasztlányok erkölcsére nem lehet követ­keztetni abból, ahogy beszélnek, a legki­sebb zavar nélkül mondják ki azok a leg- trágarabb szavakat, a legények előtt is. De ezeknek a zalaiaknak a szavából sok mindenre lehet következtetni. Téptek egy­mást éjjel-nappal. Ezeknek nem volt vi­gasz a szerelem. Durván, s egymás füle— hallatára enyelegtek a sötét istálló szuty- kaban. A pusztagazda hajnalban előbb kí­vülről kiabált be hozzájuk, megrugdosta az ajtót, s csak azután lépett be, ő restel­kedett már, hogy kit ki mellett talált. Elhúzódtak tőlük a pusztaiak is. A bolhák úgy ugráltak róluk, mint a rostából a kuko­rica pattogtatás közben ott a ti/z fölött. Állítólag egytöl-egyig vérbajosak voltak. Hogy tudtak mégis dolgozni? "Rajtuk már nem fog" - mondták a cselédek. Különben a munkájuk is csak dúlöngélés volt, nem ért egy fabatkát sem. A nők egymásután másállapotba jutottak, a felsőbb vélemény szerint csak azért, hogy ki-kivonhassak magukat a dolgok nehezéből. Az uradalom majdnem elcsapta a segédtisztet, aki föl­fogadta őket. A kovesdiek tiszták voltak. De nemcsak a tisztaság és munka tekintetében múlták fölül a pusztaiakat. Szívélyesek voltak, udvariasak. Hálásak a cselédek segítsé­géért s azt ki is tudták fejezni. Tavasszal ajándékot hoztak, a gyerekeknek valami kis játékszert, az asszonyoknak hímzett kendőt. Nálunk nem volt divat a jótettért köszönetét mondani. A kovesdiek, ha anyám csak egy pogácsát adott is a pusztán üldö­gélő gyerekeiknek, este ünnepélyesen be­állítottak és szépen megköszöntek. Föl­felé néztem rájuk, kerestem a barátságu­kat. Valami titkot sejtettem bennük s sze­rettem volna megismerni. Később kamasz­koromban, midőn az egyszerű kíváncsiság­nak már hangzatosabb nevet adtam, azt, hogy a szokásokat "tanulmányozom" nem egy éjjelt töltöttem az istállókban is. Semmi rendkívülit nem tapasztaltam. Tudták, ki vagyok, megérezték rokonszen- vemet, mely közibük vitt, s ahelyett, hogy ők beszéltek volna, engem beszéltettek. Elkapott, talán életemben először a köz­vetlen közlés kéje, boldogan feledhetetlen örömérzéssel fecsegtem, néha majdnem könnyekkel szememben mindenről, amiről kérdeztek, ami eszembe jutott, mintha valami jó hirt tudattam volna velük. Három folytatásban egyszer egy akkori olvasmányom, egy francia regény tartalmát meséltem el. /folytatjuk/ Újítsa meg - előfizetését! ;

Next

/
Thumbnails
Contents