Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-19 / 25. szám
10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 19. 1986. A NÉPI ÍRÓK KIADÓJA folytatás a 8. oldalról otdolláros órabérért), 1974-re egzisztenciát teremtett az amerikai nagyvárosban. Ekkor megvette a 2. Avenue-n - a hajdani magyarok lakta városrészben - a Corvin könyvesboltot.Elóadókörutakat szervezett hazai irók, tudósok, művészek számára óriási áldozattal, de - a gáncsoskodasok ellenere - na^y sikerrel. Ignácz Rózsára 1971-ben meg alig 60-80 magyar volt kiváncsi egy-egy magyar településen, es eleinte Jancsó Adrienne, Béres Ferenc és Kecskés András estjei is mérsékelt közönséget vonzottak. 1973 tavaszán elÓbb Csoóri Sándor, Kosa Ferenc és Marosi Julia vett részt kisebb előadókörúton, majd egy nagyobb erdélyi csoport ( (SŰtó András, Kányádi Sándor, Farkas Árpád, Domokos Géza, Hajdú Győző és Adám Erzsébet). 1974-ben nagy sikere volt Czine Mihály előadásainak. 1984-ben Püski uj, nagyobb helyre tehette át üzletét a 82. utcában. Ma ő tartja fönn a határainkon kivül a legnagyobb magyar könyvesboltot: könyvkészlete meghaladja a százezer kötetet, évi forgalma a négyszázezer dollárt. Házának földszintje könyv- és hanglemezüzlet, husz-huszon- otezer uj és antikvár könyvvel tele. A pincében könyvraktár, az emeleten 50-60 főt befogadó előadó- és kiállitóterem. Ebben képzőművészeti kiállításokat is rendeznek. A Püski-Corvin Magyar Könyvesház egyszersmind a külföldi magyarság művelődési központja. Postán nemcsak az amerikai földrész, hanem az öt világrész magyarsága is kap tőle magyar könyvet, lemezt, hangszalagot. Katalógusai az egész világ magyarjait tájékoztatják az anyanyelven megjelenő könyvekről. Nem születésnapi köszöntő föladata, hogy az életmű szépiáit fölhánytorgassa. A népi irók tábora - tudjuk - széles szin- képíl: a szélsőjobbtól a balig sokféle árnyalat megfért benne. Püski is osztozott egyikmásik tévedésükben, egyoldalúságukban. Ezt korábban olyanok, akik azt hitték, a bölcsek kövét ők hordják a zsebükben, fennsöbbséggel és kérlelhetetlenül elitélték. ( Ma, amikor józan tárgyilagossággal és súlyos történelmi tapasztalatokkal mögöttünk, jól latjuk, mennyire nem volt tevedhetetlen az elmúlt fél évszázadban senki, és a jó szándékot, ióhiszemőséget joggal föltételezzük a népi irók legjavában, az Őket áldozatosan, egész élete munkásságával szolgáló Püski Sándort is méltán becsüljük meg. Köszönjük meg neki, hogy meg most sem vonult nyugalomba, hanem fáradhatatlanul dolgozik irodalmunk önkéntes nagyköveteként; köszöntsük Őt, és kívánjuk, hogy meg soká dolgozhassák a magyar könyv szolgálatában. Dr. Andrew E. Török GYERMEKORVOS SPECIALISTA Gyermekeknek csecsemőkortól serdülőkorig (18 évif>) __ Megnyitotta uj megnagyobbított rendelőjét a magyar negyedben. 250 East 87th Street, Suite 14 H a 2nJ Avenue sarkán Tel.: (212) 722-3685 Egész nap hívható Sürgős esetben házhoz jövök Szükség esetén a New York Hospital áll rendelkezésünkre. Külföldi biztosítást elfogadok! * NEW YORKjN.Y. Nagy érdeklődéssel olvastam "Clio és a magyar történelem" cimtt cikket a Magyar Szó junius 5-i kiadáséban. Annak ellenére, hogy nem az "ideális generációhoz" tartozom-: korom felülmúlja az 1956-os húszévesek csoportját, az biztos, hogy halálomig magamban őrzöm es hordom magyarságomat és amennyire lehetséges hasznosítom a mindennapi eleiemben a "nyelvi-kulturális integrációt és magyarságtudatom értékes kombinációját." A következő lépés: megrendelem Vardy Béla "Clio's Art in Hungary and in Hungarian America" című történelmi müvét, remélve (inkább tudva), hogy kielégíti érdeklődésemet es bővíti szerény tudásomat a magyar történelemről. Minden jót kívánva a szerkesztŐsegnek Margaret Rosov CALIFORNIA. Itt küldök mellékelve egy 20 dolláros csekket, az egyévi előfizetési dijat a Magyar Szóra. Igazán kellemesen meglepő, hogy annak ellenére, hogy előfizetésem jó pár hónapja lejárt, Önok nem állították le lapjuk küldését. Köszönöm a belém vetett bizalmukat, hogy végül mégiscsak előfizetek lapjukra. ( További sikeres működést kivanok, lelkes olvasójuk Erzsébet Zelenka Tisztelt és kedves Szerkesztőség; Az emigrációs eveimnek kegyetlen es hosszú éveiben csaknem minden magyarul szerkesztett és magyarul Írott kiadványa a kezembe került. Olvastam, s majd mérgesen el is dobtam, hogy örökre elfelejtsem azokat. Az u.n. "szabad világ" magyar nyelvű "ropiratai" nemqsak, hogy szerkesztési- leg, helyesírásilag színvonalon aluliak, de ugyanakkor elfogultak is, megtévesztően részrehajlók és iránytű nélküliek. Teljesen véletlen volt (avagy nem?) az, hogy az Amerikai Magyar Szó ez év áprilisi száma első alkalommal a kezembe került. Mivel New York-i kiadója volt, már nem is akart érdekelni. Egy jó barátom Kassáról, nagyon kért engem, hogy olvassak bele, s aztán döntsék, bíráljak fölötte. Azóta alig várom, hogy kezembe kerüljön legújabb példányszáma. Nemcsak, hogy olvasom, tanulmányozom, de melegen ajánlom a külföldön szétszórt magyarságnak, hiszen már ideje, hogy van egy bennünket Összetartó fáklya, amit magasra emelhetünk ha akarjuk, s ha megértjük. Minden elfogultságot kizárva gratulálok Ónokhoz és Önöknek és szivemből köszönöm az emigrációban éló' magyarság nevében, hogy minket összehozni próbálnak egy megértő é': szerető családként, aminek eddigi tünetei soha nem voltak. Külön köszönöm, hogy nem félnek a szavaktól, a témától, s hogy a realitás kézenfogható elvével vezetnek bennünket elére, s nem hatra... D. CLEVELAND, Ohio. Új előfizetőt szereztem a lapjukra. Kérem neki elküldeni az Évkönyvet; az újságot ő fogja előfizetni. Én csak a rendes előfizetési dijat tudom küldeni, mert férjem meghalt a múlt ev szeptemberében és nekem nagyon csekély nyugdijam van. I.A. nyésGrte A Pué^ták iü. néfie Van a nyomornak olyan mély lépcsőfoka, honnan már nem lehet szánakozással még mindig lefelé tekinteni? A cseledek szive Őszintén megesett ezeken a messziről jött időszaki munkásokon; fejcsóválva nézegették ókét, s igyekeztek segíteni rajtuk. Mivel? Hol van az a fok, amelyen tűi az ember már nem segíthet emberen? Segítettek nekik szalmát keríteni, elmosogattak helyettük, pokrócot kölcsönöztek. Még vendégül is látták Őket. "Hát Sándor, te megint nem vacsorázol?" - kerdezte a gazdatiszt, ha valaki elhúzódott a közös estebédtől. - "Már megvacsoráztam a Sza- bőéknál." Szabóéknál? Az igás Szabóék a maguk hét neveletlen gyerekükkel olyan koldusok voltak, hogy a szóbeszéd szerjnt a lábas alját még kívülről is megnyaltak. Mit vacsorázott náluk Sándor? Vannak megmagyarázhatatlan dolgok a földön. De amilyen nagy volt a cselédek szívélyessége, épp akkora volt bennük az ellenségeskedés, a csipkelődés vágya is - szóval igazán testvéreknek vették az idegeneket. A cselédasszonyok, teljesen megfeledkezve arról, hogy ők hogy élnek, rémregényeket meséltek a hónapszámosok erkölcsi életéről, elsősorban persze a lányokéról. Kíváncsian tartottam fülemet a mesebeli vádaskodásokra. Bensőmben eleve elvártam, hogy ezek a messziről jött emberek mások legyenek; mindent elhittem róluk. Rövidesen rájöttem, milyen ég-föld különbség lehet két szomszédos falu között is, milyen nehéz csak egy járásról is általános képet alkotni. Es hogy változhat egy népkÖzosség magatartása egyik évről a másikra, sőt aszerint is, hogy esztendőként milyen környezetbe kerül. Kö’vesdiéknek nemcsak a mezőkövesdieket neveztük, hanem minden csapatot, amely arról a vidékről jött, s melyben a férfiak azt a magas kalapot viselték, a nők pedig azt a karcsúsító szoknyát, melyet közvetlen a mell alatt kötöttek meg. A kovesdiek mind jo munkások voltak, szorgalmasok, ügyesek és igénytelenek. Nos, akadt köztük egy csapat, az r.-iek, akikről a legszínesebb szóbeszed sem volt tűlzás. A lányok egy füttyszóra táncra kerekedtek, egy mosollyal be lehetett inteni Őket a kukoricásba. A fiatalok a meleg nyári éjszakákon kint háltak a kazlakon, valamennyien egy bandában és hajnalig nem szűnt meg koztuk a vihancolás, a dal, a vidám sikongás. A pusztai legények a legjobb emlékeket őrizték róluk. A rákövetkező évben H.-ról jött egy csapat. Az előző évi hangulat fogadta. Ezek? Mint a jég. A lányok egyenes derékkal, emelt fővel jártak, s tenyerükből úgy szállt a pofon, m;nt a szőlőből a vereb, kifogyhatatlanul. Úgy éltek, mint egyetlen nagy család, idegen nem tört be közebük. Később visszatértek még egyszer a régi jó táncosok. De addigra azok is megváltoztak. Mintha ezeket a rajokat mindig egy személy lelkülete irányította volna. Egy katonás bandagazda, vagy egy komoly öreg az egész csapatot kemény fegyelemben és méltóságos elszigeteltségben tartotta; de néha egy jókedvű leány, vagy legény szelleme lett úrrá s egy nyárra úgy átalakította a csoportot, mint egy csipetnyi erjesztő gomba egy hordó bort. Az ilyesmit az első félórában, mar a bevonulás alatt csodálatosképp erezni lehetett. /folytatjuk/
