Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-19 / 25. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 19. 1986. DR. BÜKKHEGYI LÁSZLÓ: VIHAR DÉL-AFRIKA FELETT A dél-afrikai kormány és vele együtt az uralkodó fehér osztály, most issza meg a levét annak a civilizált embert mely felháborodással eltöltő gyarmati-politikai magatartásnak, melyre jellemző volt, hogy a sorsával jogosan elégedetlen fekete többség vezetőit egyszerien "elintézte" az államhatalom - börtönbe vetette őket, vagy a legjobb esetben házi Őrizetbe vették és u.n. "beszédtilalom" ala helyezték őket, azaz megfosztották a vezetőket személyes és szólásszabadságuktól. így halt meg a börtönben 1967-ben Luthuli, aki Nobel- békedijat nyert; igy sínylődik börtönben ma is, 22 év után, Nelson Mandela, aki még szerencsésnek mondhatja magat, mert nem gyilkolták meg úgy, mint Steve Bikot, a diákvezért, 1977-ben. Oliver Tambot, Mandela helyettesét, akit a Ford stb. cég vezetősége nemrégen itt fogadott, száműzték. Csoda-e, ha a 70%-os többségben lévő fekete lakosság forrong, hiszen napirenden vannak az ellenük elkövetett atrocitások, a szomorú gyászmenetek, amikor a fekete áldozatokat végső nyughelyükre kiseri az ezres fekete gyászoló tömeg. Úgy látszik, hogy az öntelt "afrikai fehér törzs: a búr", úgy érzi, lába alól kezd elveszni a talaj, és a világközvélemény, nyomására, valamint a Dél-Afrika ellen életbeléptetett gazdasági szankciók hatására békés kiutat próbál találni a káoszból, ami nemcsak Dél-Afrikát, hanem az egész környéket tragédiába sodorhatja. Ennek az "afrikai fehér törzsnek" az volt a múltban, és még ma is az a meggyőződése, hogy a "fajokat szigorúan el kell különíteni egymástól, a feketéket vissza kell telepíteni hazájukba." Ezek a tarthatatlan elvek ellentmondást hordoznak önmagukban, hiszen a feher földbirtokosoknak, gyárosoknak, építtetőknek eppen az olcsó fekete munkaerőre van szükségük. Johannesburg üzlettulajdonosai mind feherek; ugyanakkor a vásárlók 60%-a fekete, ami azt jelenti, hogy feketék nélkül a fehér üzletek egyszerűen tönkremennenek. Botha elnök gazdasági tanácsadója: Willie Ester- hyse közgazdasági professzor (nagyon hasonlít a név' a magyar Eszterházira) maga is elismeri, hogy Dél-Afrikanak minden körülmények között szüksége van a fekete és félvérü munkásokra, ami röviden azt a következtetést zárja magában, hogy Dél- Afrika fehér és fekete lakossága kölcsönösen és elválaszthatatlanul egymásra van utalva. Ennek ellenere Louis le Grange törvény- és rendminiszter veszélyes ellenségnek tartja a fekete szakszervezeteket, melyeket ma is üldóztet. Mindezek ellenére a mintegy 500,000 bányász közül 130,000 szakszervezetbe tartozik. Ennek köszönhető talán, hogy ameddig a fekete bányászok 15 évvel ezelőtt csak 1/20—át (huszadrészét) kapták a fehér bányászok jövedelmének, manapság már 1/6—át, természetesen ugyanazért a kemény munkáért. Uj szellem viharszele fúj Fokföld felett, amit nem lehet megállítani. 7 vállalkozói csoport követeli, hogy engedélyezzék a független szakszervezeteket, biztosítsak a feketék számára is az állampolgári jogokat, a feketék üzletnyitási lehetőségét bárhol az országban, ami gyakorlatilag egyenlő lenne az apartheid megszüntetésével. Ami némileg meglepő, maguk az érdekelt amerikai cégek, szám szerint 350, követelik, hogy töröljék el a feketék munka- vállalási szerződését, mely kötelezi a munka- vállaló feketét, hogy 18 hónapot családjától távol töltsön. Azonkívül a fenti( vállalkozói csoport, amely az Unió dolgozóinak 80%-át öleli fel, kö’veteli az útlevéltörvény hatályon kívül helyezését is, ami a feketék számára egyforma mozgásszabadságot jelentene. A múltban élő búrok azonban nem akarják az idők szavát megérteni. Szerintük a fehérek uralkodásra termettek, s ezen jogukat az Ó-testamentumra (Mózes III. 25, 44) vezetik vissza, mely szerint: "Mind szolgád, mind szolgálóleányod, akik lesznek neked, a körülöttetek lévő népek közül legyenek: azokból vásárolj szolgát és szolgálóleányt." Werner W. Max Eiselen, egy német misz- szionárius fiának "apartheid-elméletet" az uralkodó Nemzeti Párt 1948-ban "állam- doktrinává" tette; eszerint minden népcsoport megőrzi identitását, miközben saját területén maga uralkodik. A feketék, törzsi hovatartozásuknak megfelelően rezervátumokba kerülnek, ahonnan csak úgy távozhatnak a fehér Dél-Afrikaba, ha munkahelyük ott van, aminek igazolását a. fehér hatóságok egy sajátságos útlevélbe pecsételik be, amit a feketek kötelesek állandóan magukkal hordani; akinek nincs érvényes útlevele, azt letartóztatják. A törvény bevezetése óta állítólag 18 millió feketét tartóztattak le emiatt; a büntetés első esetben pénzbüntetés: utána börtön, vagy kényszer-bányamunka. A büntetés kiszabása jóformán percek alatt történik a sommás tárgyalásokon (ügyvéd nélküli tárgyalás, óránként 50); a törvényszegőket minden esetben "hazájukba" toloncolják vissza. A rezervátumokat csak ügy hagyhatják el a feketék, ha vándor munkásként egy munkaközvetítő irodával szerződést kötnek; azt a néhány szerencsést, aki családját is magával viheti Dél-Afrikába, kaszárnyaszerü épületekben helyezik el, nemek szerint elkülönítve, szögesdróttal körülvett barakkokban, ahol szobánként 6-12-en vannak Összezsúfolva. A tárgyilagosság kedvéért el kell ismerni, hogy azok a búrok, akik 1902-ben elvesztettek a háborút az angolok ellen, a XX. században, jobbára szegény paraszt létükre, nemzetet alapítottak, az életszínvonalat Ausztráliához, vagy itt Amerikában, Kaliforniáéhoz hasonló színvonalra voltak képesek felemelni. Az is tény azonban, hogy gazdagságukat természetesen a fekete modern rabszolgatömegek munkájának köszönhetik. Közben a feketék elégedetlensége egyre fokozódik; le akarják magukról rázni a fehér béklyót; szabadok akarnak lenni saját hazájukban, fekete Afrikában. A csökönyös búr: Botha elnök nem akar engedni, nem akarja tudomásul venni, hogy már itt van a vég kezdete: - süllyed Dél-Afrika fehér hajója a készülő nagy viharban. Igen sok fiatal fehér menekül; fiatal farmerek Paraguayba vándorolnak ki. Gazdasági visszaesés van Dél-Afrikában; üzletek zárnak be, emelkednek az árak. "Jönnek a feketék", panaszkodnak előkelő fehér dámák. Sokan illúziókat kergetnek, csodától várják a megváltást, még mielőtt Del-Af- rika is a volt Rhodésia sorsára jut, még mielőtt a feketék veszik át a hatalmat. Közben Dél-Afrika készül a nagy háborúra a fekete többség ellen. A jelek arra mutatnak, hogy a sötét viharfelhők Összecsapásra készülnek; már villámokat is szórnak. Készülőben, kitörőben van egy nagy vihar Dél-Afrika felett! Igaza lesz-e Nadine Gordimer írónőnek? Csak a történelem lesz a megmondhatója! VÉDŐPAJZS? A New York Times május 14—i számának OP-ED oldalán Kurt Gottfried, a Cornell Egyetem fizika tanára, megkérdőjelezi Reagan "Star Wars" programjának igazolását: Csernobil es Challenger - két tragédia, közös vonatkozással: komplex technológiai rendszer, óriási szervezet intézése alatt, katasztrofális kudarcnak kitéve, amit csak próba és tévedés tud kimutatni. Bolondság feltételezni, hogy egy ilyen bonyolult rendszer mindig a tervekhez hűen fog működni, különösen olyan, amelyet nem lehet a való életben kipróbálni. Az őrben alapozott védelem nukleáris rakéták ellen, pont ilyen rendszer. Épp ezért nem nyújthat megbízható védelmet támadás ellen. Semmiféle alapvető akadály nem állja az utat, amely a nukleáris energiához, vagy az embervezette űrrepüléshez vezet. A problémák szerkezetiek. Sok ezer ember, vállalatok tucatjai és kormányhivatalok szövevénye, amelyek tervezik, építik és üzemeltetik az erőmüveket és az ember vezette űrhajókat, szembetalálják magukat egymásnak ellentmondó követelményekkel, mint költség, menetrend és biztonság. Gyakran a biztonság nem nyer annyi figyelmet, mint kellene, mert az akadályoz célokat, amelyeket felelőtlenül felnagyítottak a köz pártolásának elnyeréséhez. De a nukleáris erőmüvek működnek éveken át és tapasztalatokat nyújtanak. A komp (shuttle) repül újból meg újból, amig ( egy végzetes hiba napvilágra kerül. ... Tévedni emberi dolog. Azt elfeledni úgyszintén. Megfeledkezünk minden tapasztalatról, amikor feltételezzük, hogy egy nagy vállalkozás, még oly kiváló is, mint a National Aeronautics and Space Administration (NASA), ki fogja javítani saját hibáit. De a Strategic Defense Initiative nem kerül realisztikus próbák ala, sem pedig tradicionális ellenőrzés ala. A kormány "harci állomások" seregét kívánja elhelyezni az űrben, ott aztán várnak készenlétben évekig, nukleáris támadások ellen. Egy automatizált harci állomás, lézerrel, tükrökkel, és célzó műszerekkel ellátva | éppoly komplikált, mint egy nukleáris erómú. ... Röviden, mélységes szakadék van egy kedvező körülmények között működő technológia és egy technológia között, amely nukleáris támadás körülményei mellett kénytelen dolgozni. Nincs ellenséges hatalom, amely billiókat költené ördögi cselszövésekre, hogy megbomlasz- sza (nukleáris erőm éveinket, melynek problémai a mi felelősségünk alá tartoznak. De rubelek (billiói kellenének ahhoz, hogy megbolygassak és szétzúzzák a mi űrbéli pajzsunkat. Es, hogy azok a rubelek mit kepesek tenni, , az nem tudható mindaddig, amig legelső Ízben annak a pajzsnak meg kell vedeni minket, anélkül, hogy az utolsó pillanatban megkérjük Moszkvát egy kis haladékért, mert még nem vagyunk egészen készek a III. Világháborúra. Mindez teljesen világos katonai vezetőink előtt. Ok nem lesznek hajlandók egy ki-nem-pró- balt stratégiai védelemre bízni magukat, mint az első vonali védelem. Ök tudják, hogy egy álom nem tudja szbtfoszlatni a termonukleáris robbanásokból eredő rideg valóságot. Ragaszkodni fognak ahhoz, hogy védelmük továbbra is a nukleáris megtorlás fenyegetésén nyugodjon. A jövő torté- nelemtudósai nehezen fogják megmagyarázni kétkedő olvasóiknak, hogyan lehetséges az, hogy egy elnök vasakaratú hóbortból, elindíthatta nemzetünket ilyen extravagáns délibáb utáni vadászatra. Vágó Oszkár
