Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-12 / 24. szám
Thursday, June 12. 1986. 7. AMERIKAI MAGYAR SZO BEREGI TIVADAR (PARIZS): Maxim Gorkij a világirodalomban Amikor Maxim Gorkij halálának 50. évfordulójára emlékezünk, akkor a XX. század egyik legzseniálisabb és egyúttal legérdekesebb irodalmi alakjára gondolunk. Amilyen bizarr, gyótrelmes, szenvedésekkel teli volt az elete, olyan sajátos, gazdag volt írói lángelmébe. Gorkijt már a XIX. századvég forrongo Oroszopszaga termelte ki. A beteg, elfásult lelkű, véres zendülésektől megmozduló Oroszország nepe Gorkijt varta, hogy elgörnyedt, kitaszított élete az irodalomban jusson kifejezésre. Talán akkor senki sem erezte még ug^ a főltepett lelkű, elkeseredett népben élő hatalmas erkölcsi erűket, a lefojtott, de kirobbanásokra érett tudatos társadalmi törekvéseket, mint Maxim Gorkij, az orosz irodalom géniusza, aki az emberiség uj útját keresi. Gorkij zsenije nem elégszik meg azzal, hogy megmutassa az orosz nép tátongó sebeit, a társadalmi "rend" felfakadt kelevényeit, hanem gyógyítani szeretné a sorvasztó sebeket és ki akarja irtani a társadalmi bűnöket, a történelmi hibákat, előítéleteket és igazsagtalansa- gokat. írói munkásságának ez a kettős jelentősege adja meg az irodalomtörténeti, kortörténeti és emberi jogosultságát. Maxim Gorkij úgy jelenkezik a világirodalomban, mint aki megtalálta az emberi élet átalakításának szükségszerűségét. Oroszországot már keresztülszelték a társadalmi fölkelések és a gyakori parasztlázadások, amikor Maxim Gorkij föllépett az orosz irodalomban. Oroszország már akkor olyan volt, mint egy morajló, háborgó vulkán, amely arra várt, hogy minél elÓbb kitörjön. A feudalizmus, a cárizmus,, a klerikális bizantinizmus tömegelnyomo és népet kisemmiző önkényhatalma adja meg az akkori Oroszország képét. A feudális cárizmus éhhalálra ítéli, az egyház butítja a muzsikot, hogy a despotizmus kegyeltjeinek, kurtizánjainak és az élősdi arisztokráciának, az elvtelen, korrupt egyháznak annál több jusson. A kapitalizmus akkor kezd csak kialakulni, de csakhamar nagyobb méretekben fejlődik előre. Megjelenik az ipari prole- táriátus, a cári társadalmi "rend" uj retege. S ha lehet azt mondani, hogy az orosz mam- mutbirtoknak a muzsik, úgy a kapitalizmusnak a proletár volt a kiszolgáltatottja, es elnyomottja. Oroszországban sem a paraszti tömegek, hanem a munkásosztály az, amely fólismeria nyomor és az emberi jogtalanság eredetét, minden társadalmi elnyomatásnak gazdasági és politikai ok es okozatát. Az orosz proletariátus mar azzal a hangsúlyozott céllal jelenik meg a történelemben, hogy osztályharcot kezd a burzsoázia uralmának megdöntésére. A cárizmus lassan elmerülő rendszerének gazdasági és politikai tarthatatlansága a társadalmi határkérdéseket állítja az irodalom középpontjába. Az irók is a tömegek elviselhetetlen fizikai és lelki szenvedései felé fordulnak, hogy az irodalomban megszólaltassák a nép elkeseredését és jajdulásait. Nyekraszov, Gogol, Csehov, Turgenyev, Dosztojevszkij csak a parasztság és a proletárok megbántott életét, sorsát ábrázolják. A realizmus kora ez, amikor nem a szenvelgő, rózsavizes szenti mentalizmus témavilága, hanem a szociális szempont uralkodik az irodalomban. Csehov, Nyekraszov, Goncsárov irodalmi világnézete azonban nem lépett túl a társadalom művészi ábrázolásának határain. Igen, ezek a realista irók megmutatták a társadalomnak leplezetlen, valódi fiziognómiájat. Megragadó irőmüvészettel érzékeltettek, hogy az orosz muzsikfalvak hogyan pusztulnak el, de ők nem keresték a kínzó feleletet, nem kutatták a megoldás forradalmi adottságát, hanem keleti fatalizmussal belenyugodtak a végzet változhatatlan- ságába. Tolsztoj Leo már hisz a gyötró'dö emberiség megváltásában, hogy a szeretet és jóság hatalmas összekötő etikai ereje meg fogja szüntetni az emberek közötti egyenlőtlense^eket és ( az emberiség el fog jutni a világ újjáéledéséhez. Azonban az orosz realista regenyirok közül senki sem volt merészebb, vakmerőén elhatározottabb az élettel, a világgal, az emberekkel szembeni harcban, mint éppen Maxim Gorkij, aki a realista irány művészetében jut el az igazság értelméhez és konkret megfogásához. Gorkij élete telítve van viharzásokkal és kegyetlen igazságtalanságokkal. Szegény kozák szülőktől származott es hogy a nyomorúság örvényének szélére ne sodródjon, már egész fiatalon mindenféle mesterséggel próbálkozott. Volt pék, cipész, kvasz- árus, rakodómunkás, hajóvontató, zsákhordó, végigélte a proletárélet minden gyötrő változatát. Nyughatatlan, lődörgő vérmérséklete egyik városból a másikba dobálta. Sehol nem volt maradása, mert forró sza- badságszeretete nem bírta el a fegyelmet. Egy hajószakács keltette fel benne az irodalom iránti érdeklődést. Ettől kezdve valami brutális, mértéktelen mohósággal vetette rá ma^át a klasszikus világirodalmi müvek olvasásara. Irodalmi és tudományos kultúrája már meglehetősen fejlett volt, amikor fölébredt benne az alkotás ösztöne. És az olthatatlan teremtésvágy valami ösztönszerü parancsoló határozottsággal csakhamar az orosz irodalom élére állítja- . , Legelső műve, a Csudra Makar mar meghatározza irodalmi állásfoglalását. Szembetűnően megmutatja irodalmi szellemének útját. De már fiatalkori müveiben megnyilatkozik az a realisztikus nagyszerűség, amely összes irodalmi munkájának közös alaptónusává válik: a vegtelen emberiesség szolidaritása, a társadalmi igazságosság és az emberszeretet. Gorkij az igazság, a humanizmus nevében veszi föl a küzdelmet a cári Önkényuralommal. Gorkij a realista irodalom céljának és egyúttal művészi hivatásának tartja, hogy részt vegyen a fennálló társadalmi rendszer lerombolásának gazdasági, politikai és kulturális harcaiban. Nála az irodalomnak nem önmagát, hanem a nemes, uj emberi eszméket kell szolgálnia. Regényírói művészété mar reszt vesz az uj ember, a szocialista társadalom konstrukciójának kollektiv munkájában. Gorkij, a kései realizmus utohirnöke visz- szaadta a tömegeknek, az üldözötteknek és a "mezitlábasok"-nak az emberi felszabadulásba vetett hitét. S ahelyett, hogy a népét megalázná, mint később Dosztojevszkij tette a szibériai deportációból történt szabadulása után, Gorkij felemeli a mélységből, a társadalom lelkületűnek szennyéből és meghirdeti: az orosz proletariátus csak úgy tudja önmagát megtalálni, ha harcol az uj világ eljöveteléért, csak akkor tud majd fölemelkedni az állati sorból, hogy ha megdönti a cárizmus és a kapitalizmus rendszerét. Gorkij a Cselkachban parodizálja a polgári társadalom "örök törvényszerűségeit" és elitéli a jogtalanságot, az emberiséget megkülönböztető osztályszellemet, de ugyanakkor fölcsillan benne az optimizmus hite, amely leoldozza a társadalmi osztályokat és eggyé kovácsolja az emberiséget a boldogságban, az örömben és a szeretet- ben. Gorkijnak a dolgozók sorsa, éhsége, nyomorúsága, kizsákmányolása és szolgasaga volt állandó tématerülete. Minden szava valóságos himnusz a páriákhoz, akiknek sorsközösségéb'ól & is származott. Nézzük csak az Éjjeli Menedékhely mezítlábasait; milyen könyörülettel és felizzó ^roletárszeretettel hajolj az ö megcsufolt életükre. Gorkij az Éjjeli Menedékhely cimü drámájában meg akarja láttatni ( a társadalomnak minden kegyetlenséget, szívtelenségét. Azt, hogy a tőkés társadalomban milyen kiegyenlithetetlen ellentmondások uralkodnak. Gorkij Menedékhelye a bűnös társadalomnak a kritikája, annak a cárizmusnak, amely megvetette és kizsákmányolta az elron- gyosodott, kenyértelen tömeget. De erezni lehet irásmüvészetének plasztikája alatt, hogy milyen szeretettel, hittel rajzolta meg munkásalakjait, akiknek tragikuma mindig fölemelő maradt szamara. Gorkij részt vett az 1905-ben kitört orosz forradalomban. Elítélték ót is es roppant drámai élményből alkotta meg f<Ümúvét?az Anyát. Lebilincselő irásmüvesze- tével és dobbanó proletárhitével megidézi a pétervári forradalom epikus drámáját, amikor a munkások ezrei föllázadnak a cári Önkényuralom éhezteto és elnyomó politikája ellen, amikor barbár kegyetlenséggel gyilkolta le a cári militarizmus azokat a proletárokat, akik földet, kenyeret, szabadságot és munkát követeltek. De az Anya nemcsak az elnyomatottságban agyongyötört orosz proletáriátus megrázó életsikoltása, hanem Gorkij szenvedélyes eszmevállalása minden elnyomott nép felszabadításáért. Gorkij a népből szakadt ki ei mindig, akár szenvedésben, vagy győzelemben, de visszatér a megrugdosott néphez. S amikor a Gyónás-ban vagy a Gyermekéveim cimü müveiben önmagát szólaltat- ja meg, akkor is a legmélyebb összefüggésben van a néppel, amelytől sohasem tudott elszakadni. A legegyetemesebb humanizmus: a világ Öröme és boldogsága, szabadsága és békéje, az igazság és az erkölcsi tisztaság ,volt Gorkij életálma, amikor megírta az Éjjeli Menedékhely-et és az Anyát; s a halhatatlan humanizmusnak ezzel a forradalmi eszméjével a lelkében búcsúzott el a prole- táriátustól és az egész emberiségtől 1936- ban, Ötven évvel ezelőtt, azzal a hittel is, hogy reményei, álmai a szocializmusban fognak újjászületni, ahogyan azt o maga sóvárogta életének utolso percéig. AUSZTRIÁBA ÉS MAGYARORSZÁGRA TELEPÜLŐK Uj öröklakások és családi házak BECSBEN, BÁDENBEN és a magyar határ közelében $ 55.000-től SVÁJCBAN $ 96.000-tól SPANYOLORSZÁGBAN $ 35.000-tol BUDAPESTEN és vidéken már meglevő ingatlanok $ 30.000-töl kaphatók. Csoportos utazások áprilistól kezdve minden hónapban. RETVRREALTY 350 Fifth Ave, Empire State Building Suite 5620 NEW YORK, N.Y. 10118 unXertcaz (212) 695-2245 Ette <718)793-7099
