Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-22 / 21. szám

Thursday, May 22. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. Megemlékezés Gellert Hugóról Ugyanazon intézmény nagytermében, amelyben 50 évvel ezelőtt megkongatta a vészharangot, figyelmeztetésül a fasizmus és a második világháború közelgő veszélyé­re, a New School for Social Research au­lájában, összejöttek szombaton, május 17-én Gellert Hugó tisztelői, barátai, túl­élő kortársai, munkatársai, hogy kegyelet­teljesen kifejezzék az emlékezés jegyeben hálájukat azért, amit ő művészete hatal­mas erejével hét évtizeden át szüntelen lelkesedéssel, rendületlen odaadással tett az Egyesült Államok népéért elsősorban a dolgozókért, az utánunk jövők boldogabb jövőjének biztosításáért. Egy olyan ember emléke előtt tisztel­gett a kb. 360 főnyi közönség (ugyanannyian, mint amennyien jelen voltak 1936-ban a művészek első antifasiszta kongresszusán); aki barátja, munkatársa volt az amerikai történelem olyan nagy alakjának, mint John Reed, a magyar történelem olyan kimagasló személyiségének, mint Károlyi Mihály, az amerikai művészi, tudományos és irodalmi világ olyan óriásainak, mint Raphael Soyer, Stuart Davis, Maurice Beck­er, Robert Minor, Bill Gropper, Anton Refregier, Rockwell Kent, Michael Gold, John Dewey, Heywood Broun, W.E.B. Du- Bois, valamint Diego Rivera, Jose Orozco, David Alfaro Siqueiros. A magyar nép Házi Vencel nagykövet üzenetével, dr. Randé Jenő, a Magyarok Világszövetsége főtitkárának személyes részvételével mélyenszántő megemléke­zéssel fejezte ki tiszteletét az ünnepély folyamán. A Magyar Sző Lusztig Imre lapunk szerkesztő bizottsága tagjának felszólalásával méltatta érdemeit. Beszédet tartottak még Paul Robeson, Jr., Ernest DeMaio, a World Federation of Trade Unions volt ENSZ-képviselője, David Shapiro és Francine Tyler egyetemi tanárok. Prof. Tyler fényképekkel illusztrálta előadását Hugó művészétéről, lebilincselve a hallgatóságot. Antony Toney festőművész méltatta Hugó munkásságát. Edith Segal mély érzéssel szavalta el a Gellért Hugo tiszteletére irt költeményét. A művészi programon Rebecca Miller csellóműveszno es Edmund Niemand zon­goraművész Serge Koussevitzky "Chanson Triste" cimü müvével, az Alexia Quartet Dvorak és Schubert művekkel tehetségük legjavát nyújtották. A new yorki magyar főkonzulatus képvi­seletében Kocziha Miklós fökonzul, Síkvöl­gyi László alkonzul és Márton Sándor jog­tanácsos jelent meg az ünnepélyen. A ma­gyar rádiót new yorki tudósítója, Csák Elemér képviselte. A műsort Charles Keller festőművész vezette mesteri hozzáértés- sel. f , A Gellért ünnepély olyan esemeny volt, amilyen nem fordul elő túl gyakran egy emberélet folyamán. Legyen a délután emléke, annak szimbolikus jelentősége hálánk kifejezője azok iránt, akik az elő­készítés sokrétű munkájával, az ünr ape- lyen való részvételükkel segítettek tanúsá­got tenni arról, hogy Hugó emleke élni fog az merikai és magyar nép szivében. Deák Zoltán (Az ünnepély alkalmával az Emlékbi íott- ság egy szép emlékalbumot adott ki Gel­lért Hugó legszebb müveiből, méltató cik­kek keretében. Az album megrendelhető a Magyar Szónál. Ára $5.-) DEPRESSZIÓ AZ OLAJVIDEKEN LUSZTIG IMRE RIPORTJA 1981-85 között tódultak az ország közép­keleti államaiból az autó, acél, szövő, cipő és széniparbol elbocsátott munkások ezrei Texasba, abban a reményben, hogy ott munká­hoz jutnak. Ezekben az ( években egyik olajkutat a másik után fúrták. Az üzemben lévőkből pedig szállították a nyersolajat a finomítók­ba. Azok, akik e munkakörben dolgoztak, azt hitték, hogy állandó munkájuk van. 10-12 dolláros órabért kaptak. Más vidékekről is érkeztek munkanélküliek, de ezekkel nem törődtek, sőt egyenesen "Freeze a Yan­kee" jelszóval illették őket. Prosperitás volt Texasban, akárcsak a '60-as években a detroiti autóiparban, a pennsylvaniai acéliparban és a West Vir- ginia-i szeniparban. A munkások állandó alkalmazásban dolgoztak, a szakszervezet által elnyert "magas" órabérek mellett. A középiskolát végzettek tudták, hogy jó munkaalkalom vár rájuk, jó bér ellenében. Ez volt a hatvanas években. Ezt kővetően jött a ciklikus válság, amely a '70-es évek végén érte el csúcspontját. Az elbocsátott munkások először felélték munkanélküli biztosításukat, majd megtaka­rított néhány száz dollárjukat és ezt követően "vándorbotot" vettek a kezükbe, illetve beültek autójukba és elmentek a déli államok­ba munkát keresni. A legtöbbjük azonban csalódott. Sokan családjukkal a hajléktalanok sorába kerül­tek Floridában, New Yorkban és más vidé­keken. Az utolsó hónapokban az olaj árának rohamos és lényeges csökkenésével a gazdasági vál­ság eljutott Texas, Oklahoma és Lousiana államokba. Áprilisban egyedül 35,000 olaj­munkás vált munkanélkülivé. Az elmúlt években az olajiparban dolgo­zók tudtak házat, bútort, autót vásárolni és szabadságukat ott tölthettük, ahol akar­ták. Ennek most vége. A 41 éves Archie Connor, mint heges: tő dolgozott a Port Arthur, Tex.-i Dres­ser Industries Vállalat­nál. Órabére $12.39.- volt. Két hónappal ezelőtt elvesztette munkáját és azóta heti 203 dollár munka- nélküli biztosításból (a legmagasabb) él. Ennek azonban vé^e lesz, amikor a 36 hét lejár. A két hónap alatt állandóan munkát keresett, de nem talált. Négy-öt dolláros órabért fizető munkát kaphatna, de ebből nem lehet meg­élni. Összfizetese az ingatlan utáni kama­tot sem fedezi. Jessie Fisher 26 éves, órabére $10.53 volt. Olajüzemek épít­kezésén dolgozott, mint betonkeverő. Amióta elvesztette munkáját, felesége, aki röntgentechnikus, fizetéséből és a munka- nélküli biztosításból fedezik kiadásaikat. Amig a 26 hét le nem jár, addig jo, de mi azután? Port Arthurban a munkanélküliek száma 20.8 százalékra emelkedett, Beaumontban 12.4-re, Orange- ban 18.8 százalékra. Mindezek csupán számok, mondja Craig Fontenot, az elbocsátott munkások egyike, de ezek azt mutatják, hogy minden negye­dik munkás munkanélküli. "Ami a legrosszabb - folytatja Fontenot -, hogy az elvesztett munkaalkalmak soha­sem fognak visszatérni." SZÉTZÜLLÖTT A "KONTRÁK"VEZETŐSÉGE MIAMI, Fia. Napok óta folynak a tárgya­lások a nicaraguai "kontrák"vezetöi kozott, azzal a célkitűzéssel, hogy egységet teremt­senek maguk között. Adolfo Calero áll azok élén, akik támogatták a megdöntött Anastasio Somoza Debayle diktátort és ( aki javasolja, hogy fogadják be a Liberális Párt képviselőit is( a "kontrák" vezetőségébe. A Liberális Part Somoza diktátor politikai pártja volt. Arthuro Cruz, Alfonso Robelo és Eden Pastora ellenezték Calero azon törekvését, hogy a volt diktátor támogatói vegyék át a "kontrák" vezetését. Az USA külügyminisztériumának két képviselője, Elliot Abrams, külügyminiszter­helyettes és Philip C. Habib, Reagan elnök külön megbízottja a helyszínen minden lehetőt elkövettek, hogy egységet teremtse­nek a "kontrák" vezetői között, de nem értek el eredményt. Eden Pastora, aki eredetileg részt vett Somoza diktátor uralmának megdöntéseben es aki a "kontrák" egyik csoportjának az élén állt, lemondott vezetői tisztségéről és követőivel együtt Costa Ricában kapott menedéket. Pastora nyilatkozatában kijelentette: "Minden nicaraguai, aki az elkövetkező harcokban eletet veszíti, semmiért áldozza fel magát, mert a 'kontrák'-nak nincs esélyük a győzelemre." A "kontrák" vezetőinek ilyen szétzüllése lehetetlenné teszi, hogy Reagan elnök szavazattöbbséget kapjon javaslatára, amely száz millió dollárt irányozna elő a "kontrák" támogatására. MAGYAR FOGORVOS j I Dr KALKÓ ILDIKÓ | ( A New York Egyetem Fogorvosi Karának ▼ tanársegéde A korszerűen felszerelt rendelőjében | 97-52 64 Ave Forest Hills N Y. j ( (közel a Queens Blvd-hoz az N és GG földalattival) A Rendel minden nap A előzetes bejelentés alapján, f FOGHÚZÁSOK * TÖMÉSEK * KORONÁK I ♦ HIDAK * GYÖKÉRKEZELÉS (Root canal) ? PROTÉZISEK * MODERN KOZMETIKAI A BONDING * Gyors javítások I | Telefon: (718) 275-7552 A Biztosításokat elfogad

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents