Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-15 / 20. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 15. 1986. KESZTYŰS FERENC MŰVÉSZETE , . TIHANY „ Századunk második felenek kiemelkedő müvészegyéniségei közül külön figyelmet érdemlő Kesztyűs Ferenc művészetének sokoldalúsága és az az energia, melyet a művészét közkinccsé tételeben, mint újságíró és mint művészeti szervező sugároz. Kesztyűs Ferenc Magyarországon, Budapesten a VII. kerület Rákóczi ut 82. számú házban el és alkot. 1932. október 17-én, Sarkadon született. Több diplomás értelmiségi, aki a nehéz földü és kenyerű Viharsarokból tettekkel- lázadóként indult és tágas kilátóvilágu művésszé érett közöttünk. Jogi végzettsége mellett ( újságíróként, nyomdai grafikai tervezőként, újabban művészeti lektorként, vezetőként dolgozik. Sokrétű foglalatossága nem akadályozta abban, hogy szilárd rajzi alapokon bontakoztassa ki az egyedi és a sokszorosított grafika tapasztalatainak továbbfejlesztésével immár gazdag kolorittal festett, szemléletében természet- elvű, de költőien finoman árnyalt olajfestészetét. A grafika és a pompás színvilágé festészet, valamint a legősibb anyag: a föld káprázatos kompozíciója tűzzománc- kerámia, mint technikai megoldás egyetlen célt szolgál a sokoldalú művész varázsló kezeben: a művészet alázatos szolgálatát, a szigorú öntörvényű, de a szépség áhítatában virágossá szelídült képek sokaságát. Hallatlanul mozgékony és termékeny művész. A hazai művészeti közélet ismert egyénisége, vitatkozó, mosolygó, olykor diplomatikus, de mindig korrekt és becsület dolgában hajlithatatlan. A magyar pik- tura Szent György Lovagjaként megküzd a művészetet hátráltató, gáncsoló, vagy bosszantó kicsinyesség-sárkányokkal. Tudjuk, mennyi energiát és drága órát áldoz, de az éjszakából behozza. Meg |<ell írni és örökíteni vegre ezt a dinamikát, mely nem megy a müérték rovására, dacaban inkább kipirulttá teszi. Éleslátásának már nemzetközi bizonyítékai vannak; a karikatúra műfajában többször díjnyertes. Ám nem a gúny, hanem a féltés és láttatás villog villám portréiban, ezért díjazottak és népszerűek. Olajképei komoly szemlélődés, elmélyült és ma már szokatlan szép szerkesztési hagyományok ötvözetében bársonyos és sokszorosan árnyalt színekben jelennek meg. Témavilága teljesen emberi. Semmi elvont, semmi spekulativ elem nincs a kidolgozásban, témában, megvalósulásban. Ez a földközeli valóság-gyÖnyőru- ség vastagtörzsü, ám hajlékony ágú es virág- termő fává terebélyesitette olajpikturáját. Denes Géza 64 évvel ezelőtt Az Ember Tragédiája New Yorkban A hosszú óvtizedeken keresztül népszerű Színházi Elet című lap főszerkesztője, Incze Sándor (1889-1966) nem sokkal New Yorkba való érkezése után arról álmodott, hogy bemutatja az amerikai magyar közönségnek Madách Imre Tragédiáját. 1939-ben többször is küldött leveleket Kolozsvárra dr. Janovics Jenőhöz (1872-1945), Az ember tragédiájának egyik neves rendezőjéhez arra kérve, hogy küldje el a darabhoz szükséges rendezői utasításokat, terveket es rajzokat. Incze a kezdeti próbálkozások után - mint ezt hírül adja - úgy döntött, hogy először Londonban fogja színpadra vinni a drámai költeményt, az előadást azután viszi át Amerikába. A felgyorsult politikai esemenyek, a háború kiterjedése azonban megakadályozták céljának megvalósítását. A háború éveiben kevesen emlékezhettek ra, hogyha létrejött volna a premier, nem ez lett volna a darab amerikai Ősbemutatója. 1922-ben Lugosi Béla (1882-1956) volt az, aki először bemutatóhoz segítette a tragédiát New Yorkban. Lugosi a Tanácsköztársaság bukása után vonult kényszerű emigrációba. Később jelentős filmszínészként aratott emlékezetes sikereket. De 1922-ben - egy évvel Amerikába érkezese után - a kevésbé ismert művészek közé tartozott. Az amerikai magyarok több ízben megkísérelték az állandó magyar nyelvű színjátszás megteremtését. Ekkoriban már magyar nyelvű Színházi Újság is megjelent, de az állandó színház létrehozása nehéz feladatnak bizonyult, noha három helyen is: New Yorkban, Chicagóban és Cleveland- ban óhajtottak állandó színházat alapítani. 1922 februárjában megjelentek a hirdetések és a plakátok Az ember tragédiájának közeli bemutatójáról. "Az első hirdetések megjelenése óta a magyar New Yorkban másról sem beszélnek, mint Az ember tragédiájának előadásáról. Mindenki tisztában van azzal, hogy Madách Imre halhatatlan drámai költeményének előadása a szó nemes értelmében vett eseménye nemcsak az amerikai magyar színjátszásnak, hanem az amerikai színjátszásnak is" - irta a bemutató előtt az Amerikai Magyar Újság 1922. március 18—i száma: "New York magyarsága hetek óta Lugosi Béla határtalan vakmerőségéről beszél. Az emberek elámultak, mikor nyilvánosságra jutott a hir, hogy magyar színpadon Az ember tragédiája előadására készülnek. Mindazok, akik ismerik a darab lealkudhatatlan követelményeit, a díszletek, a kosztümök hihetetlen sokaságát, a megkívánt tömegeket, amelyeket nem lehet ügyetlen es tapasztalatlan műkedvelők csoportjával helyettesíteni, rosszalólag csóválták a fejüket, mert Lugosi Béla egy teljesen lehetetlen feladatnak vágott neki..." ,S mi volt az eredmény? A cikkíró szerint: "És Lugosi Béla kiállta a vizsgát, megoldotta a hihetetlenül nehéz feladatot és teljes pompájában, fenséges meggyőződéssel, tökéletes beállítással és illő színekkel került a new yorki magyarság elé az impozáns darab." New Yorkban a Lexington Theaterben - 1922. április 8-án volt a premier, s az előadást a következő nap megismételtek. Lugosi Béla nemcsak a rendező tisztet látta el, hanem ő alakította Ádámot, Éva: Pogány Bella, Lucifer: Darvas Károly. A zenekar vezetője a pesti Népszínház egykori karmestere, Serly Lajos volt, - s mint a korabeli plakat elárulja - az előadáson 300-an működtek közre. A Tragédia bemutatását megelőző evekben nem egyszer volt sikeres magyar premier a különböző - többnyire alkalmi társulatokban, de ez az előadás a kritikák szerint: "messze kimagaslik minden előadások között..." Lugosi a Népszava szerint mesteri kézzel tartotta kezében a többieket is, s különösen a francia forradalom jelenete ragadta magával "könnyekig a fellelkesitett nézőket". "Lugosi rendező mellett Lugosi színész sem marad háttérben... Az érzések széles skáláját eltalálta hanggal, maszkkal, érzéssel, megjátszással..." A dicséretből kijutott a többi szereplőknek is, talán a Lucifert alakító Darvas Károly játékát erte - ma már vitathatónak tűnő-kifogás, mert Luciferje nem volt elég ördögi... "Meglepően korhű és meglepően díszes kosztümöket láttunk a színpadon..." S a díszletek? Azok itt a meglepetés erejével hatottak: "A diszletkérdést úgy oldották meg, hogy hátulról vetítették a diszletet, szinte csak jelezve a háttért és a kulisszát..." (A "módszer" itt uj, Magyarországon először Janovics Jenő alkalmazta a vetítést a Tragédia 1913-as kolozsvári előadásán!) A Lexington Theaterben sajnos nem volt forgó színpad, ami megnehezítette a pergő ritmust. A hét órakor kezdődött előadás éjfél után ért véget, "szenzációs sikerrel". "Nem hiszem, hogy egyetlen ember is akadt volna, aki bízott volna Az ember tragédiája new yorki előadásának művészi sikereben. Hogy New Yorkban Lugosi Bela megpróbálkozott ezzel a feladattal, dicséretes volt, helyes volt - de tálán ö volt az egyetlen ember, aki bízott benne, hogy többet tud majd adni, mint szegényes vidéki előadást..." Az eredmény azokat igazolta, akik hittek a sikerben. "Ilyen vagy ehhez foghatót a- merikai magyar színpadon nem csináltak még. Ebben az előadásban nemcsak törekvés volt a komoly művészet felé, hanem elérés, döbbenetes és szenzációs közeljutás az abszolút művészethez; értékest kaptunk ezen előadáson és úgy mentünk el a színházból, mint akik egy átélésnek az emlékét vittük magunkkal. Ez az előadás szédületes magasságban állott minden felett, amit eddig úgynevezett magyaramerikai színpadon láttunk..." Akkor született meg a magyar-amerikai Tragédia előadás, amikor a sajtóban folyt a vita az amerikai magyar színjátszás jövőjéről. "így képzeljük azt a bizonyos "állandó" magyar színházat: ha minden hónapban egyszer ki tudnak hozni ilyen előadást, akkor az amerikai magyar színészét fejlődésében uj korszak indult meg..." Talán nem felesleges felidézni egy hat évtizeddel korábbi Tragédia előadás emlékét - az utókornak. Enyedi Sándor BEIRUT. Ismeretlen tettesek elraboltak egy francia állampolgárt. Camille Sontag, az Amerikai Egyetem 85 éves professzora útban volt feleségével a tengerpartra, amikor a tettesek megállították kocsijukat és saját autójukba kényszeritették a professzort. Feleségét nem érte bántó- das. Ez immár a nyolcadik francia polgár, akit elraboltak.
