Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-15 / 20. szám

Thursday, May 15. 1986. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. 'TK&ttuutá aééemítufeé Az átlagos amerikai önkéntelenül, gon­dolkodás nélkül támogatja kormányát, amikor az bármilyen okból fegyveres össze­tűzésbe kerül egy másik állammal. Ez történt a Tonkin-öbölbeli támadás esetében is, ez történt Bejrutnál, amikor a katonáink ellen elkövetett merénylet megtorlásaként ágyúztuk Libanon falvait. Ez történt, amikor legázoltuk Grenadát. Most Libya bombázásával kapcsolatban ismétlődött meg a történelem. Amikor lecsillapodnak majd a kedélyek, talán elgondolkozunk a bombázás szeren­csétlen, ártatlan áldozatainak, gyermekek­nek, an^aknak a sorsán, akik ott életüket vesztették. Es rájövünk arra is, hogy a bombázással csak megerősítettük és nem gyengítettük Khadafy helyzetét. De nem is annyira erről akarok Írni, hanem arról, hogy egy olyan nagy és tekintélyes lap, mint a N.Y. Times azonnal helyben­hagyta a bombázást, mielőtt még bárminemű megbízható értesülés érkezett volna arról, hogy milyen hatást váltott ki támadásunk saját szövetségeseink köreben, nem is említ­ve politikai ellenfeleinket, vagy az arab világot. Lehet, hogy önök akkor is helyeselni fogják a bombázást, amikor minden rész­letre fény fog derülni. De ahogyan önök kommentálták az esetet, az felelőtlenség volt! John Kenneth Galbraith egyetemi tanár, USA volt indiai nagy­követe (Részlet Mr. Galbraithnek a N.Y. Times szerkesztőségéhez intézett leveléből.) Burgenlandi csiki-csuki Tüntető osztrák parasztok a Hegyeshalom felé vezető utón._________________________ Több mint egy hete tart a burgenlandi parasztok utelzáro akciója a magyar határ felé vezető osztrák utakon. A helyzet szün­telenül változik, a határátkelőhelyeket - mint azt korábban a hegyeshalmival, a sopronival, a kópházival tették - hosz- szabb-rövidebb időre elzárják a forgalom elöl. A burgenlandi szőlősgazdák más magyar­osztrák határállomásokhoz vezető utakat is eltorlaszoltak, jóllehet Kőszeg, Bulcsú, Rábafúzes mindeddig zavartalanul működ­hetett. A burgenlandi gazdák kezdetben ezekkel az akciókkal kívánták rávenni az osztrák kormányt, hogy enyhítse az uj bortörvényt, s az érintettek kártérítést kapjanak a tavalyi borhamisítási botrány okozta kárért. Időköz­ben azonban már elszenvedett serelmeik listája tovább bővült, mint állítják: az osztrák ár- és adópolitika, valamint a Ke et- Európából származó import miatt nekik a gyümölcs- s zöldségfélék es több más mezőgazdasági termék termelése sem megfelelően jövedelmezi. A William Penn ÍOO éves jubileuma Április 27-én, vasárnap már kora délben kezdtek gyülekezni a Wm. Penn Egyesület 18. fiókjának tagjai és vendégei. Dankó István elnök es segítő társai a tagok és vendégek elhelyezésével foglalkoztak. Az amerikai és magyar himnusz eléneklése után az ünnepélyt vezető Stephen G. Dan­kó ügyvéd és a Központi Egyesület Igazgató­ságának elnöke felkérte fotiszteletes Áb­rahám Dezső püspök urat, hogy adja áldását a gyülekezetre. Ebéd után a 18. fiók magyar táncosai^ Darlene Szatmári táncvezető bejelentése után magyar táncokkal szórakoz­tatták a hálás közönségét. Danko ünnepi műsorvezető bemutatta az egyesület központi elnökét, Gay B. Banest. Ezt követően többen felszólaltak: Stelko- vics Albert központi alelnök, Kocziha Mik­lós, a Magyar Népköztársaság fokonzula New Yorkból, Robert A, DeMora, Michigan állami képviselő, G. Mennen Williams Michigan állami főbíró. Jelen voltak Macker Gyula, volt közpon­ti elnök, Dömény Pál, az Éttermi Munkások Szakszervezetének elnöke, aki a new yorki vendégeket a főkonzuli és kedves felesé­gét, s a konzulátus titkárát kalauzolta Detroit és a magyar Delray negyed megte­kintésére. ( Az ünnepély vezetője S.G. Danko, bemu­tatta a 18. ( fiók (vezetóségi tagjait. Az ebéd végeztevei Abrahám Dezső püspök úr végáldast mondott. A Református Egyház nagytermét megtöltő közönség elégedetten távozott. Megérdemelt dicséret illeti azokat, akik ezt a szép ünnepélyt rendezték: S.G. Dan- kot, Szatmári István konyhamestert, a 18. fiók Social Club vezetőjét, az elsőrendű ebéd készítőjét, valamint azokat a fiatal menyecskéket, akik olyan készségesen kiszolgálták a vendégeket. A tánczenét Borics Frank és clevelandi zenekara szolgáltatta a késő esti órákig. Miklós György, tudósitó Mártírok iskolája LUSZTIG IMRE RIPORTJA "Kenyér jár nekünk a ránk dobott kőért." (Ady) Az Arizona állami Tucsonban a presbi- teriánus templom falán plakát függ, a követ­kező felirattal: "Este es el santuario para los oprimidos de Centro America." Magyarul: "Ez a közép-amerikai elnyomottak mene- iékhelye." 34 államban katolikus, presbitériánus, lutheránus, zsidó, baptista egyházak több száz ilyen menedékhelyet tartanak fenn. 1980 óta kb. 80,000-en menekültek El Salvadorból és Guatemalából a terror elöl. Először Mexikóba mentek és onnan jöttek az Egyesült Államokba. A Reagan kormány Bevándorlási Hivatala szerint ezek nem politikai menekültek, hanem jobb gazdasági körülményeket keres­nek. Jim Corbett, a menedékmozgalom egyik megalapítója szerint: "Sokan a menekültek közül súlyos testi sérülést szenvedtek, de a Bevándorlási Hivatal emberei ezeket is letartóztatták és visszaküldték szülő­hazájukba. Ez ösztönzött bennünket arra, hogy cselekedjünk és felállítsuk a menedék­helyeket." A mozgalom Tucsonban és San Francis­cóban kezdődött, de futótűzként terjedt el az országban. Nem kevesebb, mint 300 egyház és hitközség tette magáévá a mozgal­mat. Számos város vezetője elhatározta, hogy rendőrségük nem értesíti a Bevándorlási Hivatalt a városban lévő menekültekről. Ezen városok közé tartoznak többek között: San Francisco, Seattle, Berkeley, Ithaca, Duluth, Hollywood (Calif.), Chicago és New York. Az egyházak azonban sokkal komo­lyabb támogatást nyújtanak. Lakással, élelemmel és jogi tanáccsal látják el őket. Alan C. Nelson, a Bevándorlási Hivatal Tanácsosa szerint mindazok, akik menedéket nyújtanak a közép-amerikai menekültek­nek, törvényellenes cselekedetet követ­nek el. A menedékhely-mozgalom kilenc vezetője ellen vádat emeltek Tucsonban. A mozgalom egyik kezdeményezőjét, Cor- bettet felmentették, de nyolc másikat bűnösnek találták. Ezek egyike, Rev. John gy. el mRcentr?aÄa , *i'-Wsé fi * f ” • Ilin i II .. iiii ■■«.■■■■■■■ M. Fife, a mozgalom egyik alapítója, ezt mondja: "Elvhü mozgalmat nem lehet börtönnel megállítani." Majd igy folytatta: "Az ügyész­ség csupán azt éri el ezzel, hogy mozgal­munk újabb mártírokat kap, ami előmozdít­ja, megerősíti elhatározásunkat." CSERNOBIL UTÁN (folytatás az 1. oldalról) Az atomenergia bizottság 1965-ös tanul­mánya megállapította, hogy egy "uránium- rúd leolvadás" (olyan, amilyen valószínűleg Csernobilban történt) az Egyesült Államok­ban 45,000 embert ölhetne meg, 100,000 ember szenvedhetne sűlyos sérülést és (1965-ös( dollárban) közel 100 billió dollár anyagi kárt okozhatna. 1975-ben a Browns Ferry, Alabama-i reaktor már csak pár órányira volt a tel­jes leolvadástól. 1966-ban ugyanilyen bal­eset történt a Detroit-i Edison erőmütelepen. Végül egy elgondolkoztató tény. Harold Lewis, az amerikai Reaktorbizottsági Ta­nácsadó Bizottság tagja két hónappal ez­előtt egy nemzetközi konferencia össze­hívását javasolta, amelyen a részvevő álla­mok megtárgyalták volna, hogyan lehetne az atomtelepeket biztonságosabbá tenni. Kicserélték volna tapasztalataikat, tech­nikájukat. Mr. Lewis meghívta erre a tanács­kozásra a Szovjetunió több atomenergia szakértőjét. Azok elfogadták a meghívást. Az amerikai Nuclear Regulatory Commission megtiltotta a szovjet képviselők meghí­vását. (Wall Street Journal, május 5. 14. oldal.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents