Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-10 / 15. szám

14. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 10. 1986. PUSKÁS BALOGH ÉVA: f' V SZENT ISTVÁN BAL MONTREALBAN Az idei tél kemény foga márciusban is harapott, csipÓs hideggel: hóviharokkal, jeges esőzésekkel. A bál előtti napokon nemcsak a borús eget kémleltem, hanem a rádiót is meghallgattam, hogy biztosan tudiam, a mennyei komputerek a meteo­rológiai programot jól kezelik-e. Úgy látszik, hogy a magyaroknak "odafó'nt" is van pártfogójuk, mert szombatra, már­cius nyolcadikára elállt a hófúvás, kék egre - száraz hidegre - ébredt a varos. Este, a Queen Elizabeth szállóhoz a ko­csik százai érkeztek, elegáns, nagyestélyi­be öltözött hölgyek, szmokingos, frakkos urakkal. A montreáli magyarok, a québeci előkelőségek, politikusok gráciája, meg a tökéletes szervezés és a kemény előké­születek biztosították, hogy a téli szezon legsikerültebb eseményei közé sorolhatjuk ezt a montreali magyar bált. Egyezeregyszáz vendég szórakozott pompásan hajnali ötig, a Magyar Kanadai Mérnókegyesület Montreali Csoportjának, a montreali magyar társadalmi egyesüle­tek és egyházak égisze alatt rendezett estélyén. Még igy is vagy százan várakoz­tak jegyre, hallottam a bizottsági tagok­tól. "Gyakorlat teszi a mestert" - mondja a magyar közmondás. A magyar Szent István bál minden előző évben sikeres/ volt, igy nem is gondoltam, hogy azok eredményeit túl lehet szárnyalni. Lehetett! Soha ennyi elismerő, dicsérő, megelégedett kommen­tárt a bál még nem kapott, mint az idei nívós est. A bál előtti pezsgos fogadáson - a tisz­teletbeli védnökök és külön meghívott vendégek számára - gyönyörű magyar ruhás lányok kínálták a vendégeket itallal, a fehér zakós szállodai pincérek mellett. A palackokat megnézve közelebbről, bu­dapesti címkét viseltek. Itt, a fogadáson, hosszú botosok sorfala közt érkeztek meg a vendégek, elsőnek Végh ur, Lise Bacon­nal a karján, majd a québeci kabinetből több ismert politikai egyéniséget fedeztem fel: Pierre Fortiertj Pierre Marc Johnsont, Marc Lalondot felesegeikkel. A magyar patronálok közt jólismert nevek: Csokay atya, Déry A. házaspár, Farkas A., Fodor J.N. házaspár, Dr. NÓdrádyék, Dr. Puchinger L. és felesege, Simkovits J. házaspár, Sivö J. és felesége, Teakle M., Várkay I. házaspár. Meg sorolhatnék vagy száz nevet magyarságunk szine-javá- ból, kik nemcsak jelen voltak, hanem ado­mányaikkal a kiváló diákjaink ösztöndíjá­hoz is hozzájárultak. A bálbizottság névsora hosszú, Vegh ur mellett az alelnőkök is keményen dol­goztak: De Gosztonyi A., Donat G.,Heredi S. Csukly A., Jónás L., Tarczay K., Blanar P., Burgon M., Nyeste A., Kunos I., ifj. Lengvári G., Pourcelet M., Kalotai-Paquette M., Komjáthy I., Madarász V., Széchenyi- Corvin E., Sarudy-Csukly K., Pap-Horváth I. , Takács-Lambert R., Deák A., Eggenhof- fer K., Takács E., Kövecses G., Benkö A., Kaskó V., Király M., Poucher-Couch A., Sándor I., Jeledi T., Gyulai B., Brault J. , Berthume J., Fekete T,Cserny N.,Szép J. Az ízléses dekorációért elismerést ér­demel Karácsony-Pucser I., és tiz munka­társa. A diszfogadás elnöke az idén Köve­cses Ferenc volt, négy bizottsági taggal, igazán remekeltek szervezésükkel.. A bál rendezősége Bognár S. elnökletével oly jó munkát végzett, hogy minden egyes tag lelkesedését, odaadását érezni lehetett ezen az estélyen. Nem lehet kihagyni a dicséretből a programfelelősöket: Korsós Lászlót és Pétert. Mindenki beleadta szi- vét-lelkét ebbe a munkába, felsorolhatat- lanul hosszúra nyúlna a lista, kik időt, ener­giát nem sajnáltak, hogy a Szent István bálon mindenki jól szórakozzon, miáltal jó hírnevünk Montrealban, Kanadában még csillogóbbá vált. A montreali sajtó vasár­napi számában szép cikket is közölt erről a sikeres estről. A bál kezdete megható érzéseket vál­tott ki mindenkiből. Tizenkét magyar fia­talember vezette be a díszvendégeket a Rákóczi-induló zenéjére. Nekem a torkom­ban kalapált a szivem, és meghatottságo­mat alig birtam visszafolytani, amint a palotás-párokat láttam bevonulni. Micsoda gyönyörű huszonhárom par vonult itt fel, pazar magyar ruhákban, csillogó szemek­kel, mosolygó arcokkal. Es itt meg kell állni egy percre, két fontos névvel ismertet­ni meg a kedves olvasót. Kőszegi Ferenc­ről és Rösch Pap Csilláról kell beszélni; nélkülük nem lenne ez a tánc ilyen magas színvonalú. Kőszegi Ferenc a Budapesti Operaház mesterbalett-táncosa magával hozta a Hunyadi. Palotás produkciójának gyönyö­rűségét, hiteles eredetiségében. Kevesen tudják, hogy a művesz itt, Montreálban él és most súlyos beteg. Szerencsére Kő­szegi ur tanítványa és asszisztense, Röschné, Pap Csilla átvette a művészi kivitelezést, hitelesen őrzi ezt a hagyományt, nemcsak ma, hanem remélhetőleg a jövő végtelen­ségéig. A Szent István bálok magyaros szépségét, legértékesebb történelmi fény­pontját a Palotás nélkül nem is lehetne elképzelni. E tánc nemesi karakterét már csak az eredeti zene tudná magasztosabba tenni, mellyel eddig, minden bál még adós maradt. A Palotás: régi magyar ünnepélyes páros tánc - majd 600 éves múlttal - mely lassú, sétáló és friss aprózó lépések többszöri váltakozásából tevődik össze. 1860-ban Tóth Soma, 1896-ban Kinsky Karoly tánc­mesterek már báli táncot alakítottak belő­le. A mai Hunyadi Palotás még Erkel Feren- cig nyúlik vissza hagyományaiban. Dicséret illeti tehát Csillát, a négy gyer­mekes családanyát, aki nem sajnálta az időt, fáradságot, és vállalta a vasárnapi - átlag három órás - tanítást. Az erős munka után, vagy tiz próbát és főpróbát tartottak. A táncosokra is ráragadt Csilla lelkesedése, ami nemcsak abban nyilvánult meg, hogy hálásan és örömmel beszéltek a táncról, meg tanítójukról, hanem ott látszott meg a teremben, gyönyörű magyar ifjúságunk mozdulataiban, a negyvenhat fiatalon, kiknek tanca pazar tökéletességgel, oly átszellemültséggel volt előadva, hogy a nézőkre is ráragadt és szűnni nem akaró tapssal jutalmazta Őket. Palotás párok 1986-ban: Bencsics Zsu­zsi, Nagy László, Bull Noémi-Jane, Kozsu- kán Donald, Chilcott Jennifer, Hajdu-Jones János, Csörgő Lilla, Schulek Patrik, Di­cső Ilona, Gácsi Tamás, Edvi Marika, Gil­pin Péter, Hamilton Annemaria, Csukly György, H,erédi Monika, závodni Gyula, Kaupp Susán, Lemyre "Gicc" Géza, Konta- kos Olga, Sas János, Lakatos Anita, Juhász Tamás, McKean Cindy, Logan Ian, Mlinko- vitcs Bernadett, Bocsi Gábor, Eiepenburg Evelyn, Miiette Michael, Piepenburg Carol, Seif fért André, Schulek Katalin, Mada’csi Alex, Simonka Gabriella, Pásztor Joey, Studlik Andrea, Paár "Guszti" Augustin, Soós Éva, Bocsi Tibor, Takács Edit, Deák András, Verzár Krisztina, Virányi Alain, závodni Zsizsi, Jászberényi József, Pász­tor Brigitta, Knopp János. Természetesen a palotás után következ­tek a debútánsok. Soha ennyi szép lány nem volt, mint az idén. Huszonkilenc fehér, estélyi ruhás kisasszony vonult fel kísérőik­kel, Lise Bacon elé, bemutatkozni. Nat Raider és zenekara a Kék Duna Keringő­vei indította meg az első bálozók táncát, amit idén a Mundl házaspár tanított be, sok uj, érdekes mozdulatot tartogatva a nézőknek, meglepetésül. Debütánsaink, koreográfiái sorrendben és kísérőik: Hatz Veronika, Burgoyne Erick, Horváth Szilvia, Nagy-Tombs Ron, Sári Monika, Lencz Dávid, Hollik Mária, Lencz Róbert, závodni Edit, Siket Gergely, Sebes­tyén Nathalie, Komjáthy István, El-Shami Fellegi Shreiné, Varga Attila, Horváth Kati, Dicső József, Horváth Jutka, Blanar- Tekker Kristóf, Desjardins Marline, Szabó János, Major Lynda, Kocsis László, Lencz Lidia, Demers Jean-Francois, Guthrie Ale­xandra, Beaulien Christian, RÓsch "Bábi" Hajnalka, Siket György, Drtinova Renáta, Dana Leo-Paul, Dincoy "Csala" Cagla, Madácsi Róbert, Mlinkovitcs Emőke, La- flamme Jean-Philippe, Daniels Andrea, Lupu Anthony, Zolotnai Kathrin, Hollik László, Von Trautmann Tímea, Rácz Béla, Edward Anne-Marie, Nagy Pál, Farkas Tímea, Hatz "Misi" Michael, Puchinger Breanda, Boudreault Charles, Puchinger Janet, Brault Benoit, Széchényi-Corvin Tímea, Páldy Tibor, Leblenc Marie-Josee, Kaskó Sándor, Courville Valerie, Regaud Christian, Remport Anita, Herczeg Tamás, Feurer Suzie, Edward Imre. Tapsvihar fogadta a sok csinos fiatal hölgyet, és keringöjük után a vendégek is táncoltak a remek zenekar által jól meg­választott számokra. Éjfélkor megnyíltak a külön szalonok, vacsorára tizes asztaloknál, remek szer­vezéssel. Mindenki kellemes társaságával élvezte a szálloda remek konyháját, a gyors, és udvarias kiszolgálást, a virággal, gyertyák­kal díszített asztaloknál. A vacsorához természetesen cigányzene adta az aláfes­tést - itt a mikrofonokat túl erősnek vél­tem. A vacsora után mindenki visszatért a bálterembe, mert a fiatalok olyan ropogós csárdást mutattak be, hogy mindenki el­felejtette a jóllakottság érzését. Bemuta­tójuk után a friss, és forróvérű csárdásra magam is beszálltam. Hajnal felé, úgy ötkor, fejeződött be a Szent István bál. Csak azoknak, akik fáradtak voltak. Ugyanis sok helyen reggeli, korhelyleves party volt a folytatás. A riporternek nem, mert az éjszaka nagy pelyhekben megeredt a hó, és biztonság­ban, nem túlfáradva akart hazavezetni. Mig a hosszú országúton haladt, nagyszerű gondolatokat gondolt ki, verseket idézett emlékeiben, és alig várta, hogy az írógép­hez üljön. Nemcsak Önmaga gyönyörűségére, hanem kikiáltani a világnak, hogy mindenki tudja: a montreali magyarok minden dicsé­retet megérdemelnek ezért a balért és már alig bírja kivárni a jövő évit. inam lapunkat/

Next

/
Thumbnails
Contents