Amerikai Magyar Szó, 1986. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-27 / 13. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 27. 1986. r f Ohazai körkép A Vatikán képviselőinek látogatása Luigi Poggi ersek, pápai nuncius és kísérete március 3-tól 11-ig Magyarországon tartózkodott. A vatikáni delegációt fogadta Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A szívélyes, nyílt légkörű megbeszélésen kölcsönösen érdeklődésre számot tartój időszerű kérdésekről folytattak eszmecserét. A Vatikán képviselői találkoztak dr. Lékai László bíboros érsekkel, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökével és a Püspöki Kar több tagjával, s meglátogattak több egyházi intézményt is. i Uj autóbuszállomást kapott Karcag. A Jászkun Volán helyi üzemegységének állomásán naponta csaknem száz helyközi autóbuszjáratot fogadhatnak és indíthatnak kulturált feltételek között. Tízezren ünnepelték március 15-et a muzeumkertben Budap°sten. Uj üdítő ital, úgynevezett joghurtturmix előállítását kezdte meg a Kaposvári Tejipari Vállalat. Egyelőre csak néhány ezer tasak citromos és szamócás izesitésú italt küldtek a boltokba, de ha igény van rá, a vállalat a mostaninak a többszörösét is folyamatosan képes gyártani. MAGYAR FOGORVOS Dr KAIKÓ ILDIKÓ A New York Egyetem Fogorvosi Karának tanársegéde korszerűen felszerelt rendelőjében 97-52 64 Ave. Forest Hills, N.Y. (közel a Queens Blvd-hoz az N és GG földalattival) Rendel: hétfőn és szerdán d.u. 4-8-ig csütörtökön és szombaton 9-4 óráig Telefon: (718) 275-7552 Biztosításokat elfogad Bármilyen fogászati problémával forduljon bizalommal hozza. Reggel a kakasszóra kelÓ unokameny vette észre legelőször, hogy a "nagyfater" ágya érintetlen. "Öregapám megint menyecskénél hált"-kiáltotta vidáman az urának, az Öregembert formázó unokának, s oda se neki, kávét kezdett főzni, hogy mire kijön a konyhába, az asztalon gőzölgő, friss fekete várja. A menyecske a dolgot kedélyesen fogta fel, nem gondolt semmi rosszra, pedig ezúttal gondolhatott volna. Az Öregember már második napja hevert a tőkék között holtan, hasmánt borulva, pontosan úgy, ahogy a kaszás maga mögött hagyta. Utolérte egyetlen suhintással, leteritette es továbbment, hogy "életarató" munkáját odalent a városban végezze. A kaszásnak ez a dolga, szélben, fagyban, hóban a világ teremtése óta, s utón is van mindig, pontosan teljesiti a tervet. Az Öregembert orvul terítette le hátulról, s pont délben, amikor nyilván arra gondolt éppen, hogy valamit enni kéne. Indult már az ételért, de már nem tehetett meg egyetlen lépest se: az infarktus villámcsapásként érte, pillanatok alatt végzett vele. Az ebéd persze elmaradt, meg se kezdhette, be se fejezhette. Pedig az Öregember már csak enni szeretett, inni és enni. Rendszerint a diófa alá terített, falatozását öröm volt nézni. A nehéz és laktató ételeket, különösen a maga főzte krumplipaprikást kedvelte, galuskával. Mennyeien élvezte, ez volt a kedvenc étke. "A gyomrom birja, nem unnám meg soha", s már pirította is a hagymát, aprította a krumplit, szaggatta a nokedlit. A völgyben ilyenkor mindenki tudhatta, készül a fölséges "haluska" vacsora, ezt az Öregember megeszi naponta, s még a vén kislábost is kinyalja utána. Hajnalban, mielőtt az unokameny otthon felkelt volna, odakint a tőkék között az Öregembert ködszerü eső mosdatta. Persze csak a hátat, meg a tarkója alatt a nyakát. Meg kell hagyni a gondviselőtol szép halált kapott. Semmit nem kínlódott, talán még _ felnyögni se tudott. Nyilván maga az Öregember is igy képzelte el: tőkék között, hanyatt fekve várni az utolsó ítéletet, vagy ha késik, a jó embereket, akik majd elviszik és gödörbe teszik. Porból vetettünk, porrá leszünk. Feje felett a papirhéjú mandulafa ágán rigó rebbent, és mire a nap felszippantotta a völgy felett lebegő harmatos párát, a babon élő ven kan nyűi már egeszen a lábaihoz mereszkedett. Végre napozhat. Ö, nyaranta hányszor megazott^ záporok zúdultak reája, de napozni idejéből soha nem futotta. Rezes orra érzékletesen tanúsította: valamikor szépen beosztva ót liter kadarka volt a napi fejadagja, persze meg se látszott rajta, ivott, ivott, de nem részegedett le soha. Elmúlt hatvan éves, amikor a nyugdíj miatt besze- gódött udvarosnak, s a tiz esztendőt pontosan le is szolgálta. Noha a sört vederszám ihatta volna, meg se kóstolta, pedig a fŐszakács ugyancsak biztatta: "Hutse le magat. igyon papa!" De ő mindig csak a fejét rázta: "Soha. Tolnai sváb vagyok, én csakis bort iszok, tisztán." Ehhez tartotta magát, és örökké biciklivel járt, de nem ült föl rá, mindig csak maga mellett tolta, tolta oda, tolta vissza, talán nem is tudott biciklizni. Mindenesetre azt tarthatta: ha egyszer megvan, használódjon. Szőlőjét az Öregember nagyon szerette, s különösen a jégtől rettenetesen féltette. A jég a Czinka felöl szokott a völgyre rátörni, s a termést három perc alatt szokta tönkreverni. "Az idén, ha jön, különösen nagy kárt csinál" - mondogatta otthon az • Öregember aggodalmaskodva, az eget, a dúló felett tornyosuló fellegeket kémlelve. Ónos szintiek, s nagyon úgy néz ki, hogy szüretelni készülnek. A rettegés heteiben, julius közepétől augusztus végéig az Öregember lefogyott, elszötlanodott, és fáradékonyságra panaszkodott. Ilyenkor egy-egy éjszakára máskor is elmaradt, de az otthoniak ebből soha nem csináltak ügyet, tudták, utolérte az este, s ágyat vetve magának, a présházban feküdt le. Persze, előtte nyilván teleette magat galuskás krumplipaprikással, s kedvenc kisszekére telepedve, hallgatagon, éjfélig vagy még tovább nézte a holdat. Hogy mit lehet azon annyi ideig bámulni? Holdimádótól csacsisag ilyet megkérdezni. Aki érti, érti, aki meg nem érti, annak erről kár beszélni. Másfelől meg az Öregember évek óta tudja: a nézés kölcsönös, ö a holdat, a hold meg őt nézi. Öt, meg a szőlőt, a nádtetős présházat, a vén diófát, a( cigánymeggyet, a papirhéjú mandulát, és hátul az orgonát. A református templom mögött fölsétált a Kálváriára, ahol megfényesedik, kigömbolyödik, aztán a szemhatár szélére ereszkedve, mint hosszú útra készülő vándor, még egyszer visszanéz az Öregember szőlőjére. Közben tűnődik: elmenjen-e egyáltalán erre a rövid időre? A sötét diófa alól kitekintve, az Öregember néha észreveszi, hogy most mar ketten bandukolnak az égen: elől a nyajas hold, mögötte meg egy bicikli mellett ballagó rezes orrú vénember, ö maga. Ilyenkor összekapja magát, és behúzódik a présházba. Otthon, mint mondottam volt, nem gondoltak semmi rosszra, s mentek a dolgukra. Az unoka a bankba, az unokameny az illatszerboltba. Délután, amitől az idén az Öregember annyira rettegett - bekövetkezett. Dörgött, villámlott, ítéletidő tombolt a város mögött, a szőlők fölött. Az eszeki _ utón a hegyről lezúduló patakban autók úsztak s jött a jég is, de csodák csodája, a Czinka felett a jégfelhők megtorpantak, s mintha parancsszóra történt volna, hirtelen irányt változtatva Baranya fele vonultak. "Csoda!" - kiáltotta a völgyben a válogatott futballista édesapja, s mezítláb rohant le a városba, hogy a csodát a téren, a szobornál hirül adja. Nani néni, a bank reszketeg kezű és sokat tudó hivatalsegéd-asszonya szürkére vált arccal hallgatta. "Szent isten, halott volna a szőlőben?" Rohant vissza a bankba: "Emberek, halott van a szőlőben, mert ahol halott fekszik, oda jég nem eshetik. A jég a temetőket is elkerüli" - újságolta. Halott a szőlőben? - motyogta maga elé az unoka, s rosszat sejtve indult el a völgybe, hogy a szitáló esőben megkeresse a "nagyfatert". Czinka felől az ég világosodni kezdett, a jégfelhők mind elmentek, az idén nagy szüret lesz, nagyon nagy szüret. A járdába beépített római sirkövet találtak az egyik pécsváradi portán. Az 1700 eve faragott, negyvenszer nyolcvan centi- meteres márványlap felfedezője a kő földben lévő oldalát díszítő emberi alakokat es írásjeleket látva értesítette a pécsi Janus Pannonius Múzeumot, melynek régészeti kiállításán a közönség is megtekintheti a leletet. SZEKULPTY PÉTER Ez is Magyarország | HALOTT A SZŐLŐBEN
