Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)
1985-08-15 / 30. szám
Thursday, Aug. 15. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZÓ v. Karácsony András ; A szombatosok történetéről Bercsényi László: igaz, vitézjnagyar A Rákóczi-szabadságharc későbbi főgenerálisának, székesi gróf Bercsényi Miklósnak és az ugyancsak ismert nevű családból származó homonnai gróf Dru^eth( Krisztinának egyetlen fia Bercsényi László 1689- ben Eperjesen született, magyar földön nevelkedett, ifjan maga is részt vett a fegyveres szabadságharcban, és kapitányként atyjához, és Nagyságos Fejedelméhez hasonlóan a szatmári béke elfogadása helyett vállalta az önkéntes száműzetést. 1712-től élt francia földön es szolgált a "Legkeresztényibb Király" hadseregében. Kora kimagasló hadvezérévé vált, a francia huszárság főfelügyelőjévé, majd Com- mercy Hercegség katonai kormányzója lett, és 1758-ban, valóban, egyetlen magyarként, elnyerte a Franciaország marsallja kitüntető méltóságot. 1778-ban bekövetkezett haláláig nagy megbecsülésben volt része az udvar és bajtársai részéről egyaránt. Szülőföldjéről azonban sohasem feledkezett meg, bár választott hazáját megszerette. Egyik magyar nyelvű levelében közel három évtized után is igy fogalmazott: "az szivem, s vérem magyar, s holtig vonszon édes hazám felé". Kora valameny- nyi dinasztikus háborújában önként vállalt katonai szolgálatának becsületes teljesítésén tél, egy uj magyar szabadságharc lebegett a szeme előtt és állandóan készén állt a hazatérésre. Magyar honfitársai előtt ez ismert volt, hazavarták. Erre azonban a kedvezőtlen történelmi körülmények között nem kerülhetett sor. A francia haderő 1. ejtőernyős ezrede, amely a Bercsényi László által 1720-ban alapított (későbbi 1.) huszárezred jogutóda, emléket ennek szellemében ápolja. A Tarbes-i csapatmúzeumban személyesen győződhettem meg arról, mennyire a történelmi hűségnek megfelelően ábrázolják az ezredala- pitó magyar voltát, ifjúkori magyarországi helytállását, és csak ezt követően idézik fel franciaországi pályáját. Az alakulat tisztikára két évszazad távolából is elevenen ó'rzi emlékét, a bevonult újoncokban tudatosítják példamutató életet. Magyarként szerepel a Bercsényi László-em- lékanyag a Tarbes-i Nemzetközi Huszármúzeumban, továbbá a párizsi Hadseregmúzeumban, Nancy-ban a Lotharingiai Történeti Múzeumban és igy tovább. Luzan- czy-beli sírfelirata is magyarként tünteti fel, és magyarnak nevezte a halála kétszáz- éves évfordulóján kiadott francia hadügy- miniszteri diszparancs is. Franciaország egyetlen magyar származású marsallja volt Bercsényi László. Ezt hagyta őrökül fiának: "Légy mindig igaz magyar és vitéz katona!" dr. Zachar József kandidátus HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni Egy évre $ 18.- Fél évre: $ 10.- Kanadába és Európába 1 évre $ 20.Megujitásra: $.......................................... Naptárra: $................... Név:......................................................... Cim:................................................... Város:..............................Állam:......... Zip code:.................... ( AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 A legenda szerint az unitárius vallásról katolikusra áttért Péchi Simon az 1600-as évek elején első látásra beleszeretett egy szépséges zsidó lányba, Eszterbe. Hamarosan egybe is keltek. Telt az idő és a szerelmes férj vallási meggyőződése a feleség ösztökélésére újból változik. Pechi már úgy magyarázza az írást, hogy nemcsak a zsidóság a kiválasztott nép, hanem mindenki, aki Mózes hitét, törvényét követi. Es nemcsak magyarázza a Bibliát, hanem - megint csak a monda szerint - a felesége szorgalmazására hittéritést végez a birtokán; a román jobbágyok és székelyek közül mind többen áttérnek a szombatosságra. Péchi apostoli szerepének az vet véget, hogy Bethlen Gábor lefogatja és börtönbe veti; később bizonytalan körülmények között kiszabadul és szinleg megtagadja vallását, ám titokban haláláig szombatos marad. A monda szerint ekkor és igy keletkezett a székelyek szombatos vallása. Az erdélyi Kovács András tórtenelem- faggató könyveben a szombatos szekta létrejöttét, sorsát kiséri végig, mint már többen megtették Keménytől Móriczig, hogy a történelem tudósokat ne is említsük. Kovács András müve tudósi alapossággal megirt történeti esszé, jelentékeny szépirói teljesítmény is. A szerző a Boződ- ujfalun élő utolsó szombatosok ivadéka, igy nemcsak történelem, hanem önvizsgalat is ez a könyv. Nagy Szabó Ferenc 1613-ban keltezett naplójában igy emlékezik: 1588-ban egy betegágyban fekvő szenterzsébeti fŐúr, Eossi András "addig olvasa a Bibliát, hogy szépen kitalálá belőle a szombatos vallást", aztán a legfőbb követője Péchi Simon lett. Tehát Eossi és Péchi a két kulcsfigura, azonban a felekezetalapitó valójában Eóssi. Ugyanígy ir Orbán Balázs A Székelyföld leírásában, és Kohn Sámuel, aki a múlt század végen megírta a szombatosok történetét. Ki volt EŐssi? Nem tudunk róla sokat, csak annyit, hogy gazdag székely főrend, teológiai műveltsége nincs, héberül nem tud, viszont a Bibliát kiválóan ismeri. Örökbe fogadja és keleti tanulmányútra küldi Péchit, aki egy évtized múltán gazdag teológiai műveltséggel, s a heber nyelv ismeretével tér vissza. Pechi ezután közéleti pályára lép, de mielőtt sorsát követnénk, térjünk vissza az 1580-as évek Kolozsváréra. Mi a helyzet Erdély szivében, miért érkeznek ide sokan külföldről? A magyarázat egyszerű. Az 1568-as tordai országgyűlés úgy döntött, hogy minden prédikátornak joga van a Szentiras értelmezésére, sŐt jogot adtak a népnek, hogy szabadon választhasson prédikátort, és megtiltották, hogy akár világi, akar egyházi hatalmasságok valakit a hitéért üldözzenek. Jogok és biztosítékok. Ebben a két világhatalmi erÖ (a német és a török) ütközőpontján kialakított politikai egyensúlyhelyzetben létrejött valamiféle szellemi egyensúly is, amely a szellemi kalandra vágyóknak páratlan lehetőséget biztosított. De mit találhattak még Erdélyben? Itt találták a David Ferenc által alapított, s a szentháromságot tagadó unitárius egyházat, amelyet a lutheránusokkal és kálvinistákkal, s katolikusokkal egyetemben az 1571-es országgyűlés törvényesített. Mint egy évre rá kiderült, az eredmény kétélű. Egyfelől a bevett vallások szabadsága, másfelől minden további vallásuji- tás tilalma. Pártok közé szorult a vallási forradalom, ez pedig az unitárius vallás ideológusának, Dávid Ferencnek - akit a szombatosok is maguknak perelnek- a vesztét okozta. Az 1600-as évek második felében többször vizsgálták a szombatosság újbóli megjelenését. Időnként lefolyt egy-egy hűtlen- segi per is: az itelet többnyire jószágvesztés. A több évszázados üldöztetés hatására szinleg eltűntek a szombatosok, de egy helyen azért tartották magukat: Bozóduj- falun. Orbán Balázs igy ir róluk: "Ily elszigetelten, ily magányosan, minden támogatás nélkül tartja fenn magát ezen kis csoport; idegen hontársai között, idegen legközelebbi környezetében is, kitéve folytonos üldöztetés, lenézés, bosszantásnak. És bár életük folytonos mártiromság, ők rendületlenül ragaszkodnak őseiktől öröklött hitükhöz, lelki meggyőződésükben semmi megingatni nem tudja; s ily szilárdság, ily* önzetlen hűség, ilyen rendületlen- ség még akkor is becsülést érdemel, ha talán tévelygők lennének." A XIX. századtól a szombatosok történetet Kovács András legszűkebb hazája: szülőfaluja es a csaladja történetén keresztül írja meg. 1834-ben furcsa eset történt. Perbefogtak több tucat szombatost, a vádlottak tagadtak, a törvényszék bizonyítékok hiányában felmentő ítéletet hozott, amit a császár is helyben hagyott, igy születhetett a szombatosok addigi története folyamán az egyetlen felmentő Ítélet. Noha az ítélet nem ezt mondta ki, de a vádlottak es a leszár mázok ezt az esetet szombatossaguk hivatalos elismeréseként értelmeztek. Amekkora meglepetést keltett a szombatosok körében a felmentés, legalább akkorát okozott 1868-ban a vallás- es közoktatásügyi minisztériumban a beadott folyamodványuk, mely közölte, hogy tizenkilenc bozódujfalusi szombatos körülmetéltette magat és nyíltan áttért a zsidó vallásra, és ehhez kérte a minisztérium jóváhagyását. A hatóság kezdetben értetlenül fogadta a kérvényt, azt gondolhatták, amit Betegh Imre plébános is megkérdezett: "hát nem sajnálja dicső székely nemzetét a megvetett, néhol egyenesen gyűlölt és üldözött zsidósággal felcserélni?". A válasz dacos: nem. Eddig is zsidónak szidták Őket, miért ne vállalnák most nyíltan. A már említett Betegh plébános feljegyzése szerint gazdag zsidók vették rá a tősgyökeres székelyeket, hogy áttérjenek a zsidó hitre. Vallási és faji előítélet köny- nyedén kapcsolódik, sót egymást erősíti. Valójában nemhogy nem álltak a magyar- országi zsidók az áttért szombatosok mögött, de nem is tudtak a létezéséről. Mint Kohn Sámuel visszaemlékezik, b maga is egy német lapból értesült az esetről. A bozódujfalusiak a későbbiek során sem kaptak sok segítséget. Úgy látszik, uj vallásukban is idegenek maradtak. A század végére rendeződött valamelyest a helyzetük. De korántsem ért véget évszázados "poruk". A második világháború alatt a gettókba kerültek, s akiket a falu katolikus papjának nem sikerült valamilyen módon ( kimenekíteni, azokat Auschwitzba vittek. Az életbenmaradtak 1945-46-ban nagyobbrészt megkeresztelkedtek. Talán hálából a személyes biztonságát is kockáztató menekítő papnak, talán az újabb félelmek miatt. Akik pedig megmaradtak a zsidó vallásban, lassanként kivándoroltak Izraelbe. A hetvenes évek második félére már csak hárman maradtak Bozódújfalu- ban az erdélyi történelem e különlegességéből. Velük hal ki ez a tragikus sorsú, az európai vallástörténetben páratlan szellemi áramlat.
