Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)

1985-07-04 / 27. szám

Thursday, July 4. 1985 AMERIKAI MAGYAR SZO 5. ATÁRSADALOM RÁKFENÉJE A Berkeley Egyetem kiváló szociológu­sa, Robert M. Bellah és a teológia, szocio­lógia és filozófia terén működő négy más tudós közreműködésével összeállított öt éves tanulmány az Egyesült Államokban előtérbe jutott uj jobboldal befolyását a társadalom rákfenéjének tekinti. A tanul­mányi jelentés könyv formájában március­ban jelent meg, a University of Califor­nia kiadásában, cime: "Habits of the Heart" (A Szív Szokásai). A humanista tudósok, akik a könyvet már elolvasták, a nyolcvanas évek ameri­kai jelleme szintjeiének tekintik, mint amely a neo-konzervatizmussal szemben a liberális ellentámadás úttörőjét kepezi. A könyv címét és a tanulmányban felvetett kérdéseket a szerzők a francia kommen­tátor, Alexis de Tocqueville-nek 150 évvel ezelőtt készített tanulmányára alapozták. Mint Bellah mondotta, Amerika "morális pulzusát" mérve az 1830-as években, de Tocqueville ugyanazt a korhaszto individua­lizmust látta, mint amelyet ö es kollégái láttak az 1980-as években, azzal a különb­séggel, hogy az "most még rosszabb". Fehér és középosztálybeli amerikaiakkal interjúkat tartva Bellah és kollégái úgy találták, hogy nagyon sokan a "radikális individualizmus"-nak lettek a hívei, ami azt jelenti, hogy mindenki egyedül van és mindenki csak saját magára számíthat. "Az aggaszt minket.«- mondják a tanulmány szerzői -»hogy ez az individualizmus már rákfenét jelent... ami magának a szabadság­nak a fennmaradását veszélyezteti." Azok az intézmények, amelyek a demokráciának és a szabadságnak a védelmezői, ma már veszélyben vannak. Az emberek például nem azért házasodnak, mert szerelmesek, vagy mert hisznek a házasságban es a csa­lád szentségében, hanem mert a házassá­got "pszichológiailag egyéni beteljesülés"- nek tekintik. A politikában nem azért vesz­nek részt, hogy a közösség érdekeben mű­ködjenek, hanem, hogy "saját egyeni ér­deküket" védjék. Ezért tett szert rossz hírnévre a politi­ka sokak szemében és ezért van az, hogy a politikusokat általában lenézik. "Az emberek feltételezik, hogy a politikus nem igazságosan cselekszik. Nem azért politi­kus, mert derék állampolgár, nem azt né­zi, hogy mi a legjobb a társadalomnak, hanem azért, mert a politikát hasznosnak tekinti a saját érdekei szempontjából". A tanulmány szerzői remélik, hogy a könyv, ha mást nem, megindít egy vitát a társa­dalmi-erkölcsi kérdésekről. A vita már megkezdődött, mondják azok, akik a könyvet olvasták. Egyike ezeknek Dániel Bell, a Harvard Egyetem társada­lomtudományi professzora, aki szerint amerikaiak évek óta a jobboldali intellek- tuelek, a konzervatívok véleményét hall­ják, azokét akik az alapokat szolgáltattak a Reagan kormány filozófiájához, ^ amely a hangsúlyt az egyénekre fekteti és azon jogukra, hogy a kormány beavatkozása nélkül tegyenek, amit akarnak. A Bellah-tanulmány és az utána követ­kezők, melyek most készülnek, felteszik a kérdést: mit jelent egy közösség tagjá­nak lenni? A könyv kommentárjában Bell megállapítja, hogy a tanulmány jelenkori szintjeit képez, amelyről hátra és előre lehet nézni az amerikai kultúra folytató­dó vizsgálatában. ( , California közoktatási főigazgatója, Bili Honig, aki a könyvet olvasta, megje­gyezte: "Ez a könyv időszerű azért, mert Hogyan kormányozzák Szaud Arábiát ? Szaud-Arábia fővárosában egy medzs- lisz al-surat (tanácskozó gyűlést), egy isz­lám parlamentet építenek, egyelőre azon­ban rejtély,, hogy a gyűlés milyen politikai formát fog Ölteni. Fahd király már több­ször kilátásba helyezte a medzslisz - 1985- ben várható - megnyitását. A medzslisz megnyitásával | egyidejűleg, mondotta a király, az ország megkapja az első Írásos alkotmányát is. Annyi azonban biztos, hogy a medzslisz megnyitása nem jelent közeledést egy part-állami parlamentariz­mus felé. Ebben az országban mindenkinek, aki politikai hatalmat élvez, megvan a maga medzslisze, az a helysége, ahol embereket fogadhat, gyűléseket szervezhet. Hajda- nán megtette egy sátor is, ma már azonban többnyire egy terem alkotja a medzsliszt, amelynek nagysága az adott személy jelen­tőségétől függ. A király, a hercegek, az emirek, azaz a tartományi kormányzók, a királyi család tagjainak többsége, a minisz­terek, a miniszterhelyettesek, a polgár- mesterek, a helyi méltóságok mind-mind szinte nap mint nap "üléseznek", azaz meg­határozott időben fogadnak bárkit, aki fel akarja keresni őket. A látogatók elő­adják kívánságaikat, panaszaikat, kérvé­nyeket nyújtanak be, támogatásért folya­modnak, tanácsot kérnek vagy adnak. A király ily módon évente emberek tízezré­vel beszélget, egy herceg, egy sejk vagy egy polgármester százakkal. "Természetesen soha nem fogunk lemon­dani a medzsliszről" - mondja Madzsid herceg, Mekka tartomány emirje, Fahd féltestvere. "A medzslisz révén vagyunk mindig kapcsolatban a néppel." A herceg szerint igy lehet a legjobban tájékozódni az emberek kívánságai és bajai felől. A mindennapi medzslisz alatt az emir elme- lyülten olvas, sötét ború titkárát halk u- tasitásokkal látja el. A ( látogatók közben némán ülnek a terem két oldalán. Mind­nyájan hagyományos ruházatot viselnek, a fehér, bokáig érő ingszerü tobét, egy köpenyt, a mislahot - az emiré mézszinú, és arany szegéllyel van díszítve -, fejükön a gutrát, a kétoldalt megkötött fejkendöt. A hagyományos öltözék, amelyet vala­mennyi szaűdi visel, az emberek közötti egyenlőséget hangsúlyozza. Egy Öntudatos, a hagyományoknak elkötelezett beduin még a királyt is a nevén szólítja me^. A szaúdiak egymás közötti magatartásában mindmáig el ez az "egyenlŐsdi" elem. Nehéz felbecsülni, hogy hány embernek van medzslisze az országban, bizonyara ezrekre tehető a szamuk. Nemcsak a ven­dégszeretet kerül pénzbe, a látogatók egy része készpénzt vagy hitelt is akar. • Hiba lenne a medzsliszt a régi idők csökevényé- nek minősíteni. A szaúdiak ápolni szeret­nék a medzslisz hagyományát, a kérdés csak az, hogy lehet-e, s ha igen, hogyan intézményesíteni. A ( medzslisz gyűjtőfo­galom, amelynek körebe éppúgy beletarto­zik a hatalmasok mindennapi audienciája, mint a nagygyűlések. a helyes kérdéseket teszi fel... Azért tar­tom ezt fontosnak... mert az emberek elveszítették egymáshoz való polgári, eti­kai és morális kapcsolataikat, ami bánt­ja őket, de nem tudják, mit lehet ez irány­ban tenni... Erre az aggodalomra a Moral Majority reagált, de az ő válaszuk szűk látókörű, ők egyszerűen nem elég okosok ehhez." A közel-kelet államai Fahd király és féltestvére, Abdullah trónörökös ezenkívül évente többször is a sivatagban ütik fel sátrukat, hogy be­szélgessenek a törzsek tagjaival, mindenek­előtt a fontos sejkekkel. Nekik és a többi vezető hercegnek nyilvánvalóan sokkal több kapcsolatuk van a népességgel, mint a városi polgárság és értelmiség tagjainak. Ámde - természetesen - még mindig meg van kötve a keze a városi polgárságnak az intézményesítés fő szószólójának. Az országban nincsenek, nem lehetnek pártok, még csak pártszerü szervezetek sem. Nincsenek szakszervezetek, az állam- polgárok egyetlen szervezett testületé a kereskedők és a vállalkozók kereskedelmi kamarája,( melynek 10.000 tagja van. Abul Aziz király Mekka és Dzsidda 60 évvel ezelőtt történt meghódítása után biztosí­totta magának a nagy kereskedőcsaládok támogatását, amelyek a fejedelmeket, akár csak a nagy német kereskedők tették a( XVI. században, pénzügyi eszközökkel látták el, és búsás hasznot húztak az együtt­működésből. A királyi házzal való személyes kapcsolattartás ma is fontos szerepet ját­szik a gazdaságban, de a királyt nemcsak dúsgazdag kereskedők kereshetik fel, de kiskereskedők vagy mesteremberek is. Azt követően, hogy csaknem 12 évvel ez­előtt emelkedtek az olajárak, a gazdaság óriási lendülettel fejlődött, és töretlenül nőtt a vállalkozók befolyása. Ugyanakkor megcsappant a törzsek élén álló sejkek befolyása. Változatlanul a királyi ház a hatalom igazi forrása. "Mi nem családnak tart­juk magunkat - mondja egy Nyugaton ta­nult fiatal herceg -, nem is vagyunk szer­vezettek." A királyi ház leginkább egy uralkodó törzsnek nevezhető. Maguk a hercegek sem tudják, hogy hány herceg van. Szamukat négy-ötezerre becsülik. "Igazán fontosnak csak a csúcson álló három személy mondható: a király, Abdullah trón­örökös és Szultán, a második trónörökös." Abdullah a királyi ház testőrségének, a beduinokból toborzott nemzeti gárdának a parancsnoka. Szultán hadügyminiszter­ként a reguláris fegyveres érőket irányít­ja­__________________________________ Újítsa meg előfizetését!

Next

/
Thumbnails
Contents