Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)
1985-11-28 / 45. szám
(kettői nijxnC Genf előszobájában tolong az emberiség. Ágaskodom, szeretnek valamivel többet látni. Valamivel messzebbre. Lámpalázas vagyok. Fürkészném a fontos arcokat, hátha következtetni lehet egy kis mozdulatból, mosolyból, fintorból. Meg sosem szurkoltam ennyire. Ücsörögtem miniszterre, műtétre, vizsgára várva ~ ilyen feszülten soha. Amikor annak idején az érettségi bizottság bevonult a terembe, figyeltem, nem vágta-e meg magát borotválkozáskor az elnök, kialudta-e magát - és messzemenő következtetéseket vontam le a nyakkendőjéből. Kézmozdulata lágyságából, szemüvege villanásából is esélyeimet próbáltam kiolvasni. Genfben a sorsunk folytatásáról lesz szó. A tárgyalóteremben majd kiderül, mennyire okos az emberiség. Valamikor talán élesen föl lehetett osztani az időt békére és háborúra. Idilli vagylagosság, klasszikus béke, klasszikus háború. Manapság azonban osszemaszatoljuk vérrel, korommal és szomorúsággal a békét is. Vagy a háborutlanságot. Es nemcsak azért, mert a második világégés óta továbbra is szakadatlanul, valahol mindig ég a világ, pörk- szaga van a csöndnek is, békehabori- tok az emlékeink és néha az utópiánk is. Hanem azért, mert végzetes készültségben: gyanakvásban élünk. Az emberiség sírni szeretne, de ujja a ravaszon. Az emberiség élni és nevetni szeretne, de nyakát behúzza és kémleli az eget. Attól fél, rank szakad a jövő. Talán annyit változott a világ, hogy senki se spekulál győzelemre. Valamikor a háborús veszély szülte a hadiipart -, most mintha a hadiipar fenyegetne háborúval. Rosszkedveben az emberiség olykor tálán azzal áltatja magát, hogy a sok helyi vérontás - enyhébb lefolyású iszonyát? - a védőoltás szerepét játssza. Pedig hiába több a háború emitt, attól nem lesz több a béke amott. A ver nem pacifikái. S bár eszünk levonja a tanulságokat - mintha hiába; hiszen nem az eszünkben van túl kevés beke. Bennem, elismerem, az átlagosnál több a felelem. Ezért kell nekem több remény is. Ha rémüldözöm, tan azért, hogy megcáfoljanak. Szeretném, ha valaki - lehetőleg: a történelem - végre megnyugtatna. Odabent, abban a tárgyalóteremben, a legszigorúbb magánügyemről lesz szó. Oroszul és amerikaiul beszelik meg mindünk sorsát. S tudom, hiába nézném ott bárki nyakkendőjét, kézmozdulatát - más jelekre kell várnom. Ücsörgőnk négy milliárdny ián a genfi előszobában, és - mint vizsga előtt -, mormogjuk magunkban mindazt, amit tudunk békéről, háborúról. Lehet, hogy mormolásunk imának hallatszik. Pedig mennyi sikoly, menynyi szitok és puskaropogás olvad bele e zsolozsmába! A következő háborúnak, tudjuk, nem lehet győztese egy sem. Genfben még győzhetnénk mindannyian. Vagy legalábbis letehetnénk a fegyvert. Ént.as 2nd Class Matter Dec.31.1952. under the Act of March 2.1879. at the P.O.of N.Y.N.Y. AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. Tel: (212) 254-0397 Vol. XXXIX. No. 45. Thursday, Nov. 28. 1985. “MEGENYHÜLT A LÉG...” A csúcskonferencia befejezésén Reagan elnök kezet fog Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel, Gorbacsov szovjet fotitikár Shultz külügyminiszterrel. A genfi csúcskonferencia eredményeként minőségbeli változás következett be az Egyesült Államok és a Szovjetunió egymáshoz való viszonyában, a vezető hatalmak atomarzenáljai csökkentésének, az atomhaborús katasztrófa elkerülésének lehetőségében. A lé|körváltozás úgy az amerikai társadalmi es politikai élet, mint a nemzetközi helyzet minden területén éreztetni fogja hatását. Hatalmas uj támaszpontot fog nyújtani a világ minden országában működő békemozgalmaknak, fokozni fogja a világ több pontján folyamatban lévő viszályok békés módon való megoldása lehetőségét. Tény, hogy az egyik legfontosabb kérdésben, a csillagháborúra való készülődés (Strategie Defense Initiative) ügyében nem történt konkrét megállapodás, de a kialakult kedvezőbb légkör e kérdés ujra- felvételét és tárgyalását elő fogja mozdítani. Ezzel szemben történt megállapodás a két államfő és az illetékes közegek kapcsolatai folytatásának biztosítására. A tárgyaló felek megállapodtak abban, hogy egyikük sem igyekszik katonai fölényt szerezni a másik fölött, meg fogjak gyorsítani a genfi leszerelési tárgyalások ütemét, a hangsúlyt az atomfegyverek 5096-os leszállítására helyezve. Fogadalmat tettek az 1972-es ABM egyezmény további betartására, a két ország közti kereskedelem és kulturális kapcsolatok fokozására. Az USA újból engedélyezte a szovjet légijáratok működését. Szovjet konzulátust nyitnak New Yorkban, párhuzamban egy amerikai konzulátus megnyitásával az ukrajnai Kiev- ben. Mi tette lehetővé a csúcskonferencia részleges sikerét? A válasz e kérdésre számos belföldi gazdasági, társadalmi es politikai tényező, valamint külföldi fejlemények összetételében található. Az Egyesült Államokban a már Eisenhower által aggódva figyelt katonai-ipari komplexumnak Reagan elnök választásával kezdődő hegemóniája az ország közgazdaságát súlyosan eltorzította. A hadiipar féktelen fegyvergyártásba ment át, melynek költségét részben a népjóléti intézkedések csökkentésével, másrészt az állam példátlan eladósodásával fedezték. A helyzet odafejlödött, hogy az Egyesült Államok kormánya ma technikailag csődben lévő allam: egy trillió dolláros adóssággal és évi 200 billió dolláros deficittel. A hadiipar túlzásait, a közgazdaság eltorzulását egyre nagyobb aggodalommal figyelték a vezető üzleti érdekeltségek más csoportjai. A két csoport közti politikai küzdelem az utóbbi hónapok folyamán az amerikai békemozgalom, az amerikai egyházak, külföldi szövetségeseink és nem utolsósorban a harmadik világ csaknem egyhangú háborúellenes kiállasa következteben a mérsékelt elemek javára billent. Ezek rábeszélték Reagant eddigi politikájának formai megváltoztatására, a szovjet vezetőséggel való közvetlen tárgyalások felvételére. így jöhetett létre a genfi csúcskonferencia, a genfi találkozó, melynek folyamán Reagan elnök első ízben hallhatta a szovjet vezetés legmagasabb fórumának érvelését a csillagháború beszüntetésének, a fegyverkezés lényeges korlátozásának fontosságáról és lehetőségéről. A nemzetközi légkör enyhülése lehetőséget fog nyújtani a békéért küzdő mozgalmak tevékenysége fokozására a világ minden részében avégett, hogy az enyhülés tartós, maradandó legyen, hogy az atomfegyverkezes csökkentése és idővel végleges megszüntetése lehetővé váljon.
