Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)

1985-11-28 / 45. szám

(kettői nijxnC Genf előszobájában tolong az em­beriség. Ágaskodom, szeretnek vala­mivel többet látni. Valamivel messzebb­re. Lámpalázas vagyok. Fürkészném a fontos arcokat, hátha következtet­ni lehet egy kis mozdulatból, mosoly­ból, fintorból. Meg sosem szurkoltam ennyire. Ücsörögtem miniszterre, műtétre, vizsgára várva ~ ilyen feszül­ten soha. Amikor annak idején az érettségi bizottság bevonult a terem­be, figyeltem, nem vágta-e meg magát borotválkozáskor az elnök, kialudta-e magát - és messzemenő következ­tetéseket vontam le a nyakkendőjéből. Kézmozdulata lágyságából, szemü­vege villanásából is esélyeimet pró­báltam kiolvasni. Genfben a sorsunk folytatásáról lesz szó. A tárgyalóteremben majd kiderül, mennyire okos az emberiség. Valamikor talán éle­sen föl lehetett osztani az időt béké­re és háborúra. Idilli vagylagosság, klasszikus béke, klasszikus háború. Manapság azonban osszemaszatoljuk vérrel, korommal és szomorúsággal a békét is. Vagy a háborutlanságot. Es nemcsak azért, mert a második világégés óta továbbra is szakadat­lanul, valahol mindig ég a világ, pörk- szaga van a csöndnek is, békehabori- tok az emlékeink és néha az utópiánk is. Hanem azért, mert végzetes ké­szültségben: gyanakvásban élünk. Az emberiség sírni szeretne, de ujja a ravaszon. Az emberiség élni és nevetni szeretne, de nyakát behúz­za és kémleli az eget. Attól fél, rank szakad a jövő. Talán annyit változott a világ, hogy senki se spekulál győzelemre. Valamikor a háborús veszély szülte a hadiipart -, most mintha a hadi­ipar fenyegetne háborúval. Rosszkedveben az emberiség olykor tálán azzal áltatja magát, hogy a sok helyi vérontás - enyhébb lefolyású iszonyát? - a védőoltás szerepét játssza. Pedig hiába több a háború emitt, attól nem lesz több a béke amott. A ver nem pacifikái. S bár eszünk levonja a tanulságokat - mint­ha hiába; hiszen nem az eszünkben van túl kevés beke. Bennem, elismerem, az átlagosnál több a felelem. Ezért kell nekem több remény is. Ha rémüldözöm, tan azért, hogy megcáfoljanak. Szeret­ném, ha valaki - lehetőleg: a törté­nelem - végre megnyugtatna. Odabent, abban a tárgyalóteremben, a legszigorúbb magánügyemről lesz szó. Oroszul és amerikaiul beszelik meg mindünk sorsát. S tudom, hiába nézném ott bárki nyakkendőjét, kéz­mozdulatát - más jelekre kell vár­nom. Ücsörgőnk négy milliárdny ián a genfi előszobában, és - mint vizsga előtt -, mormogjuk magunkban mind­azt, amit tudunk békéről, háborúról. Lehet, hogy mormolásunk imának hallatszik. Pedig mennyi sikoly, meny­nyi szitok és puskaropogás olvad bele e zsolozsmába! A következő háborúnak, tudjuk, nem lehet győztese egy sem. Genfben még győzhetnénk mind­annyian. Vagy legalábbis letehetnénk a fegyvert. Ént.as 2nd Class Matter Dec.31.1952. under the Act of March 2.1879. at the P.O.of N.Y.N.Y. AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. Tel: (212) 254-0397 Vol. XXXIX. No. 45. Thursday, Nov. 28. 1985. “MEGENYHÜLT A LÉG...” A csúcskonferencia befejezésén Reagan elnök kezet fog Sevardnadze szovjet külügy­miniszterrel, Gorbacsov szovjet fotitikár Shultz külügyminiszterrel. A genfi csúcskonferencia eredményeként minőségbeli változás következett be az Egyesült Államok és a Szovjetunió egymáshoz való viszonyában, a vezető hatalmak atom­arzenáljai csökkentésének, az atomhaborús katasztrófa elkerülésének lehetőségében. A lé|körváltozás úgy az amerikai társa­dalmi es politikai élet, mint a nemzetközi helyzet minden területén éreztetni fogja hatását. Hatalmas uj támaszpontot fog nyújtani a világ minden országában működő békemozgalmaknak, fokozni fogja a világ több pontján folyamatban lévő viszályok békés módon való megoldása lehetőségét. Tény, hogy az egyik legfontosabb kér­désben, a csillagháborúra való készülődés (Strategie Defense Initiative) ügyében nem történt konkrét megállapodás, de a kialakult kedvezőbb légkör e kérdés ujra- felvételét és tárgyalását elő fogja mozdí­tani. Ezzel szemben történt megállapodás a két államfő és az illetékes közegek kap­csolatai folytatásának biztosítására. A tárgyaló felek megállapodtak abban, hogy egyikük sem igyekszik katonai fölényt szerezni a másik fölött, meg fogjak gyor­sítani a genfi leszerelési tárgyalások ütemét, a hangsúlyt az atomfegyverek 5096-os le­szállítására helyezve. Fogadalmat tettek az 1972-es ABM egyezmény további betartá­sára, a két ország közti kereskedelem és kulturális kapcsolatok fokozására. Az USA újból engedélyezte a szovjet légijáratok működését. Szovjet konzulátust nyitnak New Yorkban, párhuzamban egy amerikai konzulátus megnyitásával az ukrajnai Kiev- ben. Mi tette lehetővé a csúcskonferencia részleges sikerét? A válasz e kérdésre számos belföldi gazdasági, társadalmi es politikai tényező, valamint külföldi fejle­mények összetételében található. Az Egyesült Államokban a már Eisenhower által aggódva figyelt katonai-ipari komple­xumnak Reagan elnök választásával kez­dődő hegemóniája az ország közgazdasá­gát súlyosan eltorzította. A hadiipar fék­telen fegyvergyártásba ment át, melynek költségét részben a népjóléti intézkedések csökkentésével, másrészt az állam példát­lan eladósodásával fedezték. A helyzet odafejlödött, hogy az Egyesült Államok kormánya ma technikailag csődben lévő allam: egy trillió dolláros adóssággal és évi 200 billió dolláros deficittel. A hadiipar túlzásait, a közgazdaság eltor­zulását egyre nagyobb aggodalommal fi­gyelték a vezető üzleti érdekeltségek más csoportjai. A két csoport közti politikai küzdelem az utóbbi hónapok folyamán az amerikai békemozgalom, az amerikai egyházak, külföldi szövetségeseink és nem utolsósorban a harmadik világ csaknem egyhangú háborúellenes kiállasa következ­teben a mérsékelt elemek javára billent. Ezek rábeszélték Reagant eddigi politiká­jának formai megváltoztatására, a szovjet vezetőséggel való közvetlen tárgyalások felvételére. így jöhetett létre a genfi csúcskonferen­cia, a genfi találkozó, melynek folyamán Reagan elnök első ízben hallhatta a szov­jet vezetés legmagasabb fórumának érvelé­sét a csillagháború beszüntetésének, a fegyverkezés lényeges korlátozásának fontosságáról és lehetőségéről. A nemzetközi légkör enyhülése lehető­séget fog nyújtani a békéért küzdő mozgal­mak tevékenysége fokozására a világ min­den részében avégett, hogy az enyhülés tartós, maradandó legyen, hogy az atom­fegyverkezes csökkentése és idővel vég­leges megszüntetése lehetővé váljon.

Next

/
Thumbnails
Contents