Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)

1985-11-21 / 44. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. Magyar Filmfesztivál N. Y. -ban Whar a francia jobboldalon (folytatás az 5. oldalról) barátságot kötött Jean-Marie Le Pennel, rajongott a fajüldöző politikus nézeteiért. Odaadó, megrögzött hive lett. A temetés után a közjegyzőnél fölnyitották a végrendeletet és meglepetésre kiderült, hogy az egész vagyon kizárólagos örököse Le Pen; az övé a milliók, a fényűző kastély. Feleségével és hon szeretett leányaival nem is késlekedett beköltözni, habozás nélkül birtokba vett mindent, egyszeriben Franciaország egyik leggazdagabb embere lett, és a kisujját sem kellett mozdítania érte. Per lett belőle természetesen, a kisemmi­zett család a bírósághoz fordult, a jussát követelte. De mielőtt mé^ egyáltalán be­lenézhettek volna az aktákba, egyezkedés kezdődött, a família meghátrált, átengedte a szélsőjobboldali vezérnek a tekintélyes hagyatékot. Senki sem kutatta a bekövet­kezetteket, bár köztudott volt, Le Pen hogyan jutott a vagyonához. Illetve az idén áprilisban a Le Matin megbolygatta az ügyet, cikksorozatot kezdett, föllebben- tette a hátteret. Demarquet doktor szerint a baratja ekkor szeppent meg először, ebédre hívta, és közölte vele: neki most el kell utaznia, de elvárja tőle, hogy min­den eszközzel keljen a védelmére. "Milyen címen?" - kérdezte tőle. "Azzal - mondta Le Pen -, hogy te voltai a család házior­vosa." Demarquet állítólag ekkor mindent visszautasított, arra hivatkozva, hogy a bíróság előtt nincs módja nyilatkozni, mert köti öt a titoktartási eskü. Fél év után derült ki mindez, hogy a politikai szakítást követően a doktor meg­hívta a Le Monde munkatársát, és harag­jában mindent kitálalt. Aprólékosan elme­sélte, hogy Le Pen alig ismerte meg a sze­szek rabjává esett milliomost és ugyancsak iszákos édesanyját, barátilag máris meg­kérte Demarquet-t, venné őket kezelésbe. Különleges óhaja nem volt ugyan, de cin­kosan úgy értette, más ne tudjon az állapo­tukról. Az orvos azonban szinte két emberi roncsot talált, igencsak elŐrehaladottan agyalágyult állapotban, az ő változata szerint nem akarta egyedül vállalni a fele­lősseget. Ezért konzíliumra kért egy komoly elmegyógyasz egyetemi tanárt, aki meg­erősítette az Ő diagnózisát. Azért folya­modott ehhez a lépéshez - tette hozzá -, mert nem akarta, ha később bekövetke­zik az elkerülhetetlen, Le Pen cinkosának tekintsék Őt. Fölismerte, hogy a szélsőjobb­oldali vezer a szerencsétlenek "börtönőre- kent" igyekszik fölhasználni. A professzor beavatása miatt már akkor összerügták a port. ELÉRKEZETT a nap, a betegség végső szakasza, amidőn Hubert Lambert aláirta a végrendeletet; mindenét, amilye csak van, Le Penre hagyja. Az áldozat a véget járta. Értesítették Demarquet doktort, akinek az volt a szándéka, hogy másnap az elmegyógyász társaságában vizitet tesz. De erre már nem volt lehetősége, mert éjszaka a milliomos meghalt. A körülmények­ről a jóbarát nem fed föl semmit, mert ugyebár az "orvosi titoktartás" változat­lanul kötelezi. Csak föltételezésekbe bo­csátkozhat, célozhat rá, voltaképpen mi is történhetett. Ez a változat pedig az, hogy Lambert már olyannyira magatehe­tetlen volt, a táplálkozásáról sem tudott gondoskodni. Volt ellenben egy sofőrje, akit minduntalan italért küldözgetett. A szerencsétlen flótás nem mert a gazdá­jának ellentmondani, hozta a halálos mér­get tartalmazó palackokat, végeredmény­ben az orvos változata szerint az követ­Thursday, Nov. 21. 1985. kezett be, hogy az iparmágnást a kopor­sóba itatták, de amikor aláíratták vele a testamentumot, mar nem volt beszámít- ható állapotban.-Nem vádolom sem Le Pent, sem Lam- bert-t - mondta Demarquet -, magam csak annyit tudok, hogy én egyetlen csöpp al­koholt sem vittem a szerencsétlennek. Valakit ilyen állapotban nem megakadá­lyozni a szenvedélyében vagy netán kész­akarva önteni bele a szeszt, csak egyet­len dolgot jelent: a sírba taszították. Az egykori cimbora vádja tehát nem egyéb, minthogy a Nemzeti Front elnöke kivetette hálóját a milliomosra, és ha köz­vetlenül nem gyilkolta is meg, de úgy ren­dezte el, a halálba taszítsa, előtte azonban gondosan megkaparintotta a vagyonát. Az előadás módja jogi kibúvókat keres, kerüli a rágalmazást, a határozott állításo­kat, de a végeredmény egyremegy. Le Pen bűnös, nemcsak a politikában alkal­maz alávaló módszereket, magánéletében is. A Le Monde krónikása megjegyezte, az a dolga, ami a tudomásara jut, arról tájékoztasson, az egész történetért azon­ban Demarquet doktoré a teljes felelősség. Ami biztos, mert közismert is, Le Pen a Lambert vagyon kizárólagos haszonél­vezője, a kastély ma is az otthona. A LELEPLEZÉS kényes helyzetbe hozta a Nemzeti Frontot^ talán még halmozottan is, hiszen a széthullás állapotába jutott. (folytatás a 3. oldalról) i A lejátszott magyar filmek között ott láttuk Novák Mark "Kedd"-jét, Xanthus Janos "Werther Elete-t", Maurer Dóra "Hétpróbáját", Huszarik Zoltán "Elégiáját", Magyar Dezső "Büntetőex­pedició-jat", Hay Ágnes "Egy Különös Úr Naplójá- ból-jat", Rófusz Ferenc immár szinte klasszikus "A Legy"-ét, Antal István "Kálváriá-ját", ( Schiffer Pál "Fekete Vonatját", vala­min^ Enyedi Ildikó, Erdély Miklós, Vidovszki László, Tóth János, Bődy Gábor, Száva Gyula és Szirtes And­> H .. ras müveit. Ezzel egyidőben ugyan­csak Amerikában tartózkodott Mészáros Marta és Szabó István is. A legnagyobb benyomást a new yorki filmkritikusokra a legtöbb magyar film magas intellektuális színvonala tette, megjegyezvén, hogy egy ilyen kis ország mily előnyösen hasonlítható össze nála sokkal nagyobb és gazdagabb országok teljesítményével e téren. Például Képünkön, amely a iumiesztivaion készült, latjuk VDairoi- jobbra): Gáti János jónevu new yorki kisfilm- és animációs producert, Maurer Dórát, Sam McElfresht< az Amerikai Mű­vészetek Szövetségének film-menedzserét, Antal Istvánt, dr. Beke László akadémikust, Mész Andrást (Balázs Béla Stúdió) és Horváth Istvánt. (Foto: General Press Features/ G.D. Hackett) Bunuel "Le Chien Andalou"-ja óta a franciák alig produkáltak jelentősei ebben a zsáner- ben. A USA experimentális kisfilmjei pedig inkább technikában vannak előbbre, de keve­sebb bennük "az üzenet", nyílt vagy rejtett. Gabriel D. Hackett tevekenysegének központi célja a demokratikus, a nemzetiségek kollektiv és minden egyes állampolgár jogait egyaránt tiszteletben tartó magyar állam létrehozása. A magyar történelem egyik legnehezebb órajában, az első világháború után, az őszirózsás forradalom kormányának minisztereként az 6 feladata a tárgyalás a nemzetiségek politikusaival. 1919 május elsején hagyja el Magyarországot, és bécsi évek után az Egyesült Államokban talál uj otthont. 1925-től haláláig az Ohio állambeli Oberlin Collegeban a politikatudományok professzora . Az itt töltött évek alatt írja meg The Dissolution of the Habsburg Monarchy cimíi könyvét, amely mindmáig alapkönyv a téma iránt érdeklődök számára. Születésének 110. évfordulója alkalmából 1985. november 7-9 kozott Oberlinben konferenciát szenteltek emlékének, "The Quest for Political Order East-Central Europe" címmel. Amerikai és magyaror­szági történészek kilenc ülésen lényegében három nagy témakörrel foglalkoztak. Egyéni­ségével, szellemi hagyatékával, korának szellemi es politikai irányzataihoz való viszonyával foglalkoztak Andrew Bongiorno, Borsody István, Litván György, Jeszenszky Géza, Szendrey Tamás, Pók Attila, Jemnitz JASZI KONFERENCIA (folytatás a 3. oldalról) , János, Zsuppán Tibor, Lee Congdon, Sam Wilson előadásai es hozzászólásai. Mindenki elismeréssel beszélt Jaszi sze­mélyiségének morális integritásáról, poli­tikai gondolkodásának központi eszméje­ként pedig a demokráciát emeltek ki; a Duna-menti patrióta számára a demokrácia volt a nemzeti konfliktusok megoldásának eszköze. A Jaszi és a (szociáldemokrácia viszonyát vizsgáló előadáshoz kapcsolódva vita alakult ki Jaszi marxizmus-felfogásáról és a szociáldemokráciához való viszonyáról: volt aki a kapcsolódási pontokat emelte ki, volt aki az elhatárolásra helyezte a hangsúlyt. Jaszi emigráciös szervező tevé­kenységével is foglalkozott az előadás, a huszas évek elején a Habsburg Monarchia utódállamainak vezetőivel folytatott tár­gyalásait Litván György elemezte. Igen érdekes adalékokkal szolgált Jászi 1918—1919— es tevékenységéhez Thomas Spira előadása a | magyarországi svábok állásfoglalásairól Jaszi Keleti Svájc tervével kapcsolatban. A második nagy témakör Jaszi tudományos munkásságának központi problémája, a különböző nepek, nemzetek Habsburg Mo­narchián belüli együttélése volt. Kari A. Roider a Habsburg Birodalom népei nemze­ti tudatának kialakulásáról beszélt, James (folytatás all. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents