Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)

1985-11-14 / 43. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 14. 1985. I VÁRKASTÉLY , j | KIADÓ | A nagy amerikai világlap kiküldte tudó­sítóját a Budapesti Kulturális Fórumra: "Aztán irj egy szenzációs riportot Pestről, olyat, amilyet az elsÖ oldalon hozhatunk" - utasította a szerkesztő a riportert. El is ment a jófiu Budapestre. Leült a Kulturális Fórumon a külföldi riporterek köze és figyelmesen jegyezgette az ott elmondottakat a kultúráról, a békéről, a művészekről, a népek testvéri együtt­működéséről. Irt egy szép tudósítást és menten haza is küldte sürgönyileg. Sürgönyileg ment a valasz is: "Meg vagy hülyülve? Hát kit érdekel a kultúra? írjál valami szenzációsat. Nézz körül a városban, vegyél egy taxit és figyeld, mi megy végbe. Fekete piac, szabad keres­kedelem, meztelen táncosnők. Ilyesmit." Mi mást tehetett a riporter? Kiment a Fórumról, hivott egy taxit. A sofőrrel való rövid beszélgetés után azonnal meg­írta az uj riportot, amely e címmel jelent meg a világlap első oldalán: "Want to see free market in Hungary? Call a cab!" A sofőrrel való beszélgetés alapjan ri­porterünk megállapította, hogy Budapesten két taxiszolgálat van: az egyik magánkéz­ben van és 700 autóval rendelkezik, amelyek éjjel-nappal használatban vannak. A másik városi vállalat. Megtudta a sofőr­től azt is, hogy az állam előmoz­dítja a magánipart és a kereskedelmet. Miután legtöbb vendéglő magánkéz­be jutott, és jól megy, az államnak is szép jövedelme van belőle, a kivetett magas adókból. Most megkezdték a várkastélyok bérbe bocsátá­sát is. Ötven évre ki lehet bérelni egy szép kastélyt, ha az illető vendéglátási célokra szándékszik azt használni, azaz szállodát, vendégfogadót óhajt és képes belőle kiala­kítani. Riporterünk megírta azt is, hogy a magán- szektorban működök viszonylag magas jövedelme feszültséget okoz a társadalom­ban a kétkezi, nagyüzemi és más munkások körében. A szerkesztő lelkesedve fogadta riporte­rünk jelentését. Első oldalon hozta és állí­tólag fizetésemelést is adott a tanulékony tudósítónak. Nincs módunkban a fenti elem­zés minden részletét ellenőrizni. A tudósí­tás a Christian Science Monitor október 31—i számának első oldalán jelent meg. MAGYAR UROLÓGUS Dr. George Kíein Comell-diplomás, a Mount Sinai kórház szakorvosa RENDELŐK: 120 East 79tli St., New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Blvd. Forest Hills, N.Y. 1137a Telefon: (212) 744-8700 és (718) 861-9000 RENDELÉS ELŐZETES BEJELENTE'SRE: Prosztata problémák Vasectomy Húgyúti fertőzések Impotencia Vesekő - Vese és hólyagdaganatok 24 órás díjtalan telefon konzultáció Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk. Kur'cz Béla: ' THYSSEN - BORNEMISSZA NÉMET MUNICIÓGYÁROS, MAGYAR ARISZTOKRATA IVADÉKÁNAK KÉPKIÁLLITÁSA BUDAPESTEN Napjaink egyik leggazdagabb, hat évszázadot felölelő, mintegy 1400 festményt számláló magángyűjteményének jó néhány remekműve tárul most Budapesten a Magyar Nemzeti Galéria közönsége elé. A kiállítás méltó viszonzása a magyar múzeumokban Őrzött remekművek idei svájci bemutatkozásának a luganoi Villa Favoritaban. A tárlat időben 1440-től 1985-ig, Jan van Eyck Az angyali üdvözlet-et ábrázoló tábláitól egészen báró Thyssen-Bornemissza képmásáig terjed, amely egyenesen Lucien Freud-nak, a hires lélekbúvár unokájának londoni festőállványa- ról került Budapestre. De van a képek között Dürer, Rubens, Pero della Francesca, van Gogh, Kandinszkij, Paul Klee, Picasso, Georges Braque, Marc Chagall... S bár a báró olyan műgyűjtő hírében áll, aki szives Örömest kölcsönöz képeket kiállításokra, az itt köz­szemlére tett művek némelyikét még soha sem adták oda kiállításra, s igy Luganon kívül megvásárlásuk óta nem mutatták be okét. A Budavári Palotában rendezett kiállítás iránt óriási az érdeklődés. A tárlat októberi megnyitására (s az acélkonszern igazgató- tanácsának itt rendezett ülésére) Budapest­re érkezett maga a milliomos műgyűjtő is, Hans Heinrich Thyssen-Bornemissza.-Hosszú családnevében egy szép magyar vezetéknevet is visel. Kézenfekvő hát a kérdés: tud magyarul beszélni? - kérdeztem tőle a Köpeczi Béla művelődési miniszter által, a tiszteletére adott fogadás után, a Hilton szálló halijában, amidőn félrevonul­tunk "zavartalanul" beszélgetni.-Nem, egyáltalán nem. Néhány szó néha eszembe jut, de azokkal nem megyek semmi­re - feleli, s néha öntudatlanul is egyik világ­nyelvről a másikra vált.-Hajlandó lenne egy kicsit a családjáról mesélni?-Hogyne, szívesen - mondja lelkesedve, s aztán a legelején kezdi az unalomig ismert történetet. - Tudja, nagyapám August Thys­sen némét nagyiparos volt. Talán nem érdek­telen, hogy August Rodin francia szobrász­hoz fűződő barátsága révén hat márvány- szobor került vásárlás utján a család birto­kába. Nagyapámnak két fia volt, s közülük a fiatalabb, Heinrich, az én apám, vetette meg végül is a magángyűjtemény alapjait. Apám 1906-ban jött Magyarországra, s hamarosan megismerkedett anyámmal, Bornemissza Margittal. Apósa ekkor adop­tálta apámat. Ez a magyar név magyarázata. Ráadásul e földön éltek egy jó darabig. A család 1919-ben vándorolt ki Hollandiába, majd végül Svájcban, Luganoban telepedtek le. (-Ha jól tudom, 64 éves az idén. Milyen volt az élete?-Hollandiában születtem. Ott jártam isko­lába, ott érettségiztem, majd a bank-szak­mában helyezkedtem el. 1938-ban mentem Svájcba, hogy folytassam tanulmányaimat Bernben, s Friburgban. A háború vége után apám rám ruházta az összes üzem generál- vezetését. Azóta ezt csinálom, s az év nagy részét angliai házamban, Gloucestershire- ban töltöm.-Biztosan sokan érdeklődtek már afelől: miért gyűjt képeket? Miért őrzi az igencsak pénzigenyes családi hagyományt? Netán igy számit némi halhatatlanságra?-Amikor apám 1947-ben eltávozott az elŐk sorából, végrendelete értelmében négy reszre oszlott az örökség, igy a mügyöjtemény is. Engem nagyon zavart, hogy a ház, amit Amilyennek Freud unokája lefestette végül is a gyűjteménynek vásárolt, félig üresen tátongott. Ezért szép lassan vissza­vásároltam nővéreimtől a képeket. Szeren­csés módon hozzájutottam néhány régi mes­ter alkotásához. S mivel apám nem rajon­gott a XX. századi festészetért, igy ezen müvekkel magam gyarapitottam a gyűjte­ményt. Aukciókon és kereskedőknél is egyre gyakoribb vevő lettem. Fő feladatomnak ma is azt tartom, hogy a régi mesterek műveiből álló együttes folytonos bővítése és kiegészítése mellett, a gyűjtési kort uj területekre is kiterjesszem. Francia impresz- szionisták, német expresszionisták képeit, a kubizmus, szűrrealizmus, konstruktivizmus, valamint a korai amerikai és az orosz szup- rematista festészet jeles alkotásait gyűj­töttem és gyűjtöm ma is. Magyarország szellemi igényéi eredendően magasak. Magyar­nak születvén, igen büszke vagyok rá, hogy ez a mostani cserekiállitás Budapesten, majd később Szombathelyen reprezentálja régi és modern festészeti gyűjteményem igényességét, gazdagságát.-Engedjen meg egy tapintatlan kérdést: akinek ekkora vagyona van, ennyi pénze, s ráadásul szerencsés módon még egy múzeu­mok által is irigyelt, valóban csodálatra méltó képgyűjteménye, az elégedettnek mondhatja magát? Egyszóval: boldog ember?-Mióta elváltam legutóbbi feleségemtől, azóta igen.-Ezt szellemességnek szanta?-Nem, szó sincs róla! Komolyan beszeltem. Megkeserítette az életemet, s ezt nehéz megbocsájtani. De mióta elment, boldog és szabad vagyok.-Most jár először Magyarországon?-Áh, dehogy! Nem is tudom pontosan, de kétszer vagy háromszor már jartam itt.-Na és hegy tetszik a mi hazánk? Mi a véleménye a magyar emberekről?-Szeretek ide jönni, mert mindig jól erzem magam itt. Talán, mert én is magyarnak születtem... Kezet ráztunk es elváltunk. A népes csalad tagjainak közben csárdásozni támadt ked­vük a hallban. Kihivatták az étteremből a cigányzenekart, s kiváncsi tekintetektől övezve, huzatták a talpalávalót. A báró másnap reggel lökhajtásos magánrepülőgépe fedélzetén elutazott Budapestről.

Next

/
Thumbnails
Contents