Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)
1985-10-24 / 40. szám
Thursday, Oct. 24. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 15. Illyés Gyula: /? ßuMt&k 102. / Teljesítettem hírszolgálatot is, főleg eljegyzési híreket koholtam, de nem riadtam vissza a személyes támadástól sem, egy-egy tömör jelző erejéig. Rajzoló készségemet már említettem. Sajnos - szereplési viszketegség vagy iréi hiúság? -: alkotásaimat, noha csak egy-kettÓ szerzőségét vallhattam teljesen magaménak, kivétel nélkül aláírtam, mert legjobban a saját nevemet szerettem gyakorolni^ szinte ujjaimban élvezve az irás kéjét, abban a boldog időben. Ez súlyos, s egyre megújuló összeütközésekhez vezetett. Az még hagy- ján; hogy a kasznár házának újonnan meszelt falara egy vásárnyi gézekét varázsoltam, felnapi szorgos munkával. Am képzeljenek egy ménest, melynek minden alakja,, a csikósok csakúgy, mint a lovak, ep szükségletüket végzik, sőt fölöttük röptűkben a gólyák is. Tehetségem fajulni kezdett. Az iskolát mindenki rossz szemmel nézte. A költségeket a törvény értelmében az uradalom viselte s mi haszna volt belőle? Vannak gazdasági munkák, amelyeket korunk tekintélyes szakértői szerint is igazán jól csak gyermekek tudnak végezni, például a bab- vagy lencseszemezés. A répa- bogárszedésre is az ó friss, hajlékony derekuk alkalmas, mely még nem emelkedett messzire a főidtől. Kellő ellenőrzés és ösztökélés mellett a gyomlálással is fele idő alatt elkészülnek, mint a felnőttek. Harsányan helyeseltünk, ha valamelyik reggel az iskolába lé^ve megtudtuk, hogy tanítás helyett a hatarba vonulunk. Kivonultunk és répabogarat szedtünk. Szabadnap volt, de nem mondom, hogy ilyenkor tanultuk a legkevesebbet. Az élet számára tanultunk. Hanák bácsi nem kisért el bennünket, szerepét ilyenkor az uradalom rendes parancsolói vállalták magukra, akik egy nap alatt természetesen nem tudtak kizökkenni a rendes kerékvágásból; úgy kezeltek bennünket, mint a felnőtteket. Pálcával jártak mögöttünk, rövid, de ügyes ütéseket pattintottak a hajlás közben égrefesziilö nadrágunkra s szóval is igyekeztünk reggeli lelkes buzgalmunkat helyes irányba terelni. Érdekes, hogy mig Hanak bácsi legenyhébb kézlegyintésére is pokoli bÖmbólés rázta meg a termet, itt egy pissz sem hallatszott. Mi volt ez? A kötelesség, vagy Isten szabad egének hatása? A természet nagy sugallata, hogy itt férfiasán helyt kell állni, verejtékezve s könnyezve is? Kigúnyoltuk, sőt titokban ráadásul magunk is meglegyintettük azt, akinél gyorsan eltört a mécses; mintha valami játékot bontott volna meg, melynek szabályait már sejtettük. /folytatjuk/ HA ELŐFIZETÉSI LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról . ( idejében gondoskodni. Egy évre $ 18.- Félévre $ 10.Kanadába és Európába egy évre $ 20.Megujitásra: $ Naptárra: $..................................................... Név:.................................................................. Cím:.................................................................. Varos:..........................Állam:....................... Zip Code:................. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York,N.Y.10Q03 MOLDOVA GYÖRGY: y MAGÁNYOS PAVILON Z». rész- Igen, az volt a legtisztább akció. A bukás után én is a vernet-i fogolytáborba kerültem, apám értem jött, haza akart vinni. Mivel irtóztam a zárt helyektől, abba beleegyeztem, hogy kihozzon a táborból, de Párizsban összevesztem vele, és otthagytam. Nem akarom untatni életem további állomásaival, hogy kerültem a francia partizánok közé, hogy jöttem haza 1946-ban, és hogy csuktak le 1949-ben, mint francia kémet, a börtönből különben is kell, hogy emlékezzem rám. Ennyit is csak azért mondtam el, hogy érzékeltessem különböző életünk közös alapjait: Szembeszegülést és a Szolgálatot. Nem tudom pontosan, de úgy képzelem, hogy a maga módján a ferences pap - requiescat in pace - sem állhatott tül messzire tőlünk.-Ami engem illett, nem tartozom ahhoz a hófehér hadsereghez, melyről beszélt az előbb. Ahogy én ismerem a történelmet, maguk mindig el tudtak menni az utolsó vonattal, mely a menekülőket vitte, én nem mentem el, és nem is akartam túlélni a forradalmat, amely engem felnevelt. Ha ennek nem hisz, gondoljon arra, hogy tegnap este eppen maga vette el tőlem a revolvert és letartóztatott, börtönőr és elitéit pedig nem tartozhat ugyanahhoz a hadsereghez, erre már a börtönben is megtanítottak. Harmadszor: én itt nem idegenek háborújában vettem részt, hanem a magaméban. Befejeztem, nincs több mondanivalóm a maga számára.-Igen, körülbelül ezt a feleletet vártam magától, de kedves elvtársam, akár tetszik magának, akár nem, ehhez a hadsereghez tartozik, csak, sajnos,* az iránytűje adott esetben száznyolcvan fokot, azaz pont egy arcvonalat tévedett. Ide tartozik mar csak azért is, mert a régi hadsereg nem létezik többe. Zsebéből néhány papírlapot keresett elő, még egyszer megnézte, aztán átnyújtotta Flóriánnak. Zsófia csak annyit látott, hogy a lapok egyik oldalát egymásba érő piros belyegek borítják, a másikat pedig vastag, töredező csirizréteg.-Tudja, mik ezek? Flórián nem felelt, forgatta a lapokat az ujjai között.-Párttagsági könyvekből kitépett lapok, persze a fedelét nem ragasztották ki, mert azon rajta volt a nevük. Nézze meg, mit fizettek! Havi száz, százötven forintot, t.ehát legalább négy darab ezres körül kerestek. Ezek nehezebb fiuk voltak, mint maga, ha ók kiragasztották a tagsági könyvüket egy bedeszkázott kávéházra, akkor, higgye el: nincs feltámadás. Titokban azt reméltem, hogy ezt RedÖ alezredes elvtars is megérteti magával, azért zártam mellé. Felemelte a kezét:-Tudom: "a mi becsületünk nem függvénye masok aljasságának", de hát a maga megszállottsága is kell, hogy függjön valamitől. Fogcsikorgatva, de maga is meg kell, hogy változtassa az elveit, ha kiderül róluk, hogy nem szolgálják a népet. Ha erre nem hajlandó, végképp olyanná válik, mint egy var, amelyből nem tudnak kijönni a katonák.-Azt akarja mondani, hogy ezek a suhan- cok es nemzetiszinü karszalagos házmesterek jelentik a népét?-Ne nezze le a suhancokat, a házmestereket, és mindenekelőtt ne nézze le a nemzetiszinú karszalagot. Az életem talán elegendő bizonyítéknak, hogy nem vagyok nacionalista, de ma már belátom, hogy a nacionalizmus a kis népek önvédelme elsősorban a többi kis és nagy nép nacionalizmusával szemben. Bármilyen irányban lépi át a határt, öt kilométer után már érezni fogja, külföldre kell utaznia, hogy az ember felfedezze magában a nemzeti büszkeséget, pontosabban az erkölcsi kényszert, hogy szolidaritást vállaljon azokkal, akikkel egy sorsközösségbe tartozik. Ones felkelt és indulatos lépésekkel sétált a kabinosi szoba hosszában.-Én hamarabb szabadultam, mint maga, körülnéztem az országban, sót kijutottam Ausztriába és Németországba is, tehetek összehasonlítást. Higgye el, megdöbbentett, hogy milyen nagy az előnyük, és ez a különbség napról napra növekszik. Reménytelen volna abban bízni, hogy majd fokozatos fejlődéssel hozzuk be a hátrányt - a fokozatos fejlődésben különben sem hitt még egyetlen forradalmi ideológia sem -, egyetlen hatalmas ugrással, tizenkét órás munkanapokkal, vasárnapok nélküli végigrobotolt évekkel kell utolérnünk Európát. De ilyen munkát az emberek nem vállalnak parancsszóra, hitet kell adni nekik, és ebben az országban már minden hitet kompromittáltak a nemzeti büszkeségen kívül. Ez egyesítheti a hivatalok és gyárak embereit, a könyvtárakat és kocsmákat, mérhetetlen erőforrásokat szabadit fel ez a szó, hogy magyar.-Ez nem uj trükk, egy elmaradt nepnek, mely minden történelmi ütközetét elveszítette, azt szuggerálni, hogy ő a legkülönb a világon. Ezt a nép mindig el is hiszi, Horthynak is sikerült, ezért voltak például a Reichstag utolsó védői magyar csendőrök, sót meg Rákosi is megpróbálta a maga módján, de túlságosan ügyetlenül. Mit tehetnék en ezért a nemzeti büszkeségért?-Ha maga szervezkedne, lapot adna ki, röpcédulákat gyártana, hogy megrémült funkcionáriusokban tartsa a lelket, kijárná vitatkozni a gyárakba a munkástanácsok jogköréről, vagy akár lopna százezer forintot, senki egy lépést se tett volna maga után. De maga egy nemzeti forradalom aranyfedezetét: a személyes bátorság romantikáját devalválja azzal, amit tesz. Ezt nem lehet eltűrni, mert azzal a veszéllyel jár, hogy mozgásba hoz olyan erőket, melyek Önmaguktbl sohasem lendültek volna akcióba. Ezt maga indította el az átkozott autójával, és maganak kell megállítani.- Miért "ke1!"?- Értse meg végre hogy maga nem tartozik a nagyszakállú kommunista szentek közé, maga ennek a mozgalomnak legföljebb a balekja volt. Magára a nyomorgó és reményt vesztett magyar paraszt tart igényt, neki tartozik felelősséggel.- Sohasem hittem el, hogy nagyszakállú kommunista szenteket és a magyar paraszt sorsát külön lehet választani. Ha csak ezt akarja mondani, befejezheti.- Ahogy akarja. Flórián megrántotta viharkabátja szélét, meghúzta az ővét és Zsófiához lépett:- Viszontlátásra.- Viszontlátásra, Flórián. Flórián kilépett a folyosóra a két fegyveres szótlanul mögéjük állt, Zsófia addig nézett utánuk, mig el nem tűntek az előcsarnokban. Zsófiát még aznap délután szabadon bocsátották. Folytatjuk
