Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)
1985-10-24 / 40. szám
Thursday, Oct. 24. 1985 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. AZ IFJÚSÁG ÉS A HÁBORÚ ŐSZI SAJTÓÜNNEPÉLY A háborús hisztéria, amely az utóbbi években rányomja bélyegét a közgondolkodásra, nem hagyta érintetlenül a legfiatalabb korosztályokat sem. Az atomkatasztrófa réme ott lebeg az ország fölött, s a tömegtájékoztatási eszközók - nem minden hátsó szándék nélkül, az Egyesült Államok vezető köreinek ösztönzésére - a veszélyeztetettség érzését próbálják tudatosítani a tömegekben. Ám túllőttek a célon: ma már az iskolás gyermekek is fiatal életük reménytelensegét, az atombomba gombafelhöjét látják lidérces álmaikban. Amikor a Harvard Egyetem két gyermekpszichiátere, John Mack és William Beardslee 1978-ban tanulmányozni kezdte a nukleáris fegyverkezés hatását a gyermekekre és a serdülőkre, úgy gondolták: a fiatalok valószínűleg nem sokat tudnak az atomfegyverekről, ezért nem is foglalkoztatja ókét túlzottan egy nukleáris katasztrófa gondolata. Addig, a hatvanas évek közepe táján végzett néhány felmérés kivételével jószerével senki nem is tapasztalt ilyesmit. Mack és Beardslee ezért igen meglepődött, mennyire mély félelmeket árultak el a válaszok. A felmérésnél használt kérdőívnek az a kérdése, hogy "Mi jut eszedbe az 'atom' szóról?", az egyik tizenéves diákból a következő választ váltotta ki: "Hatalmas szürke felhők, vörös jelzőfények, élettelen természet, fölöslegesen elpusztult emberek és állatok tetemei." Egy másik diáklány erre a kérdésre igy felelt: "Veszély, halai, szomorúság, rothadás, robbanás, rák, gyerekek, hulladék, bombák, szennyeződés, az emberi élet rettenetes leromlása." MI LESZ ÖT ÉV MÚLVA? 1980 végéig Mack és Beardslee a kérdőív kérdéseire 1150 tiz-tizenhét eves diák válaszát gyűjtötte össze Los Angeles, Boston és Baltimore városi és város környéki iskoláiban. A feleletekből kiviláglott, hogy az iskolások általában bizalmatlanul szemlélik a jövőt, többségüket foglalkoztatja a nukleáris háború veszélye, sokan pedig kifejezetten rettegve várják, hogy bekövetkezik. A válaszolóknak körülbelül negyven százaléka közölte, hogy mar ( 12 éves korában gondolt a nukleáris veszélyre. A fiatalok félelme láthatóan fokozódik - legalábbis erre utalnak egy most folyó felmérés adatai: a serdülőkorú amerikaiak közötti véleménykutatást Jerald Bachman, a Michigan Egyetem Társadalomkutató Intézetének szociálpszichológusa vezeti. 1975 óta Bachman minden tavasszal kérdőíveket osztott szét 130, az Egyesült Államok különböző vidékein múködö középiskola végzős diákjai között, s azt tudakolta, hogyan vélekednek a fiatalok egy sor társadalmi kérdésről. Az inflációról, az energiaválságról és más, országos gondot jelentő problémákról szóló kérdések között szerepelt ez is: "Milyen gyakran gondolsz az atomháború kirobbanásának lehetöségé- re?" 1975-ben még csak a fiuk hét százaléka közölte, hogy gyakran gondol aggodalommal a nukleáris háborúra - 1982-ben arányuk már elérte a harmincegy százalékot. És 1982-ben a megkérdezett végzős közép- iskolások több, mint harmada értett egyet a következő megállapítással: "A biológiai vagy nukleáris megsemmisülés valószínűleg még az én életemben utóléri az emberiséget." 1983-ban Scott Haas cambridge-i pszichológus hatvan • connecticuti és massaA baljós idöjárásjelentes próbára tette lapunk new yorki és környéki híveit. Komor fellegek fogadkoztak: bármely pillanatban rátok zúdíthatjuk a bennünk felraktározott vizőzönt. De nem jött a vízözön, meg csak zápor sem. A vén Vízöntő kujon csak meg akarta tudni, kik a new yorki Magyar Szó olvasók között azok, akik akárcsak az amerikai | postások, sem széltől, sem esőtől, sem hótól nem riadnak vissza, amikor kitűzött céljuk eléréséről van szó. így hát szép számmal ismét eljöttek azok, akik megértik, hogy lapunk ilyen jellegű összejövetelein nemcsak sajtónkat támogatják, nemcsak rég nem, vagy csak ritkán látott ismerősökkel találkozhatnak - nem beszelve egy valóban szép zenei program élvezetéről -, hanem találkozót adnak saját múltjuknak, találkozót azokkal, akiknek hősi erőfeszítései a világtörténelem legvészterhesebb évszázadában, kedvezőtlen korszellemé társadalmi környezetben, négy emberöltőn át életben tartottak egy lapot, amely fáklyája, fényjelzője, útmutatója volt az amerikai magyarok egy csoportjának. Akik egy kicsit elmélyedtek gondolataikban, akik nagyon figyeltek, azok az ünnepélyen felszólalók mögött ott láthattak vagy érezhették lapunk multbaveszo, de lelkűnkben tovább élő hőseit, azokat, akik a múltban fáradhatatlanul működtek ilyen jellegű találkozók sikerén, akik szerveztek, agitáltak, szónokoltak, akik, főztek, felszolgáltak, akiknek szive repesett ünnepélyeink sikerén. Azok lelki találkozón voltak Komlós Imrével, Gross Bélával, Leffler Lídiával, Gyarmaty Katóval, Gen- csi Margittal, Gross Paulával, Kovács Erzsivel, Markovics Ferivel, Csinát Pállal, Dattler Lajossal, Márki Kálmánnal, Schafer Emillel és Vilmával, Friedman Sammel, Berkovits Gizivel, Dengelegi Mihállyal, Sulyok Mihállyal és még ki tudja hány mással. Sokan közülünk elfelejtik, hogy ha New Yorkban nincs is már saját otthonuk a haladó szellemű magyaroknak, de arra, aki eljön rendezvényeinkre, még mindig vonatkozik Juhasz Gyula halhatatlan ódája: "Ki itt belépsz, templomba lépsz be Szentse^ a munka és erő Ez a jővo nagy menedéke Embert egekbe emelő..." chusettsi középiskolást kérdezett meg a jövőjükről. Habár a kérdések többsége nyitott volt, és nem utalt az atomháborúra, a diákok nyolcvan százaléka legalább egy válaszban kitért erre a témára. Válaszként arra a kérdésre, hogy milyen lesz a világ öt év múlva, az egyik diák igy felelt: "Honnan tudhatnánk? Holnap kitörhet a háború, amely mindannyiunkat elsöpör a Föld színéről." Egy másik ezt irta: "A jövőben a világ valószínűleg e|y nukleáris és vegyi sivatag lesz... A kultúra visszasüllyed a primitiv kor viszonyai közé, ahol lopni és gyilkolni kell, hogy életben maradj." Mindazok, akik tanulmányozták már a gyerekek atomháborúról való félelmet, egyetértenek abban, hogy ha a fiatalok megtudják: a felnőtteket, különösen szüleiket szintén nyugtalanítja a helyzet, de lehetőségeik határán belül próbálják megakadályozni az atompusztitást, az rendkívül megnyugtatóan hat rájuk. Az atomháború elleni szónokok kedvenc története is ezt tükrözi: a tanító megkérdezte a gyerekeket, lesz-e szerintük az életükben atomháború? Minden gyerek felemelte a kezét, jelezve, hogy igen, egyet kivéve. Amikor a tanító megkérdezte, hogy ő mibál gondolja, hogy nem lesz atomháború, a fiú igy felelt: - Azért, mert ajpu- kám minden éjjel elmegy, és megpróbálja megakadályozni. Hat - ha mindenki elmenne, és megpróbálná... TERJESSZE LAPUNKAT Simon Peres, Izrael miniszterelnöke kijelentette, hogy hajlandók minden előfeltétel nélkül tárgyalni Jordán képviselőivel a közép-keleti helyzet rendezése céljából. Azt nem mondta, hogy a Palesztinái nép képviselői is részt vehetnek-e a tárgyalásokon. • Szeptemberben 9,3 százalékkal csökkent az uj házak építése. MEGJELENT Dr. Katz József könyve: Vérzivataros idők nyomában 277 oldalon a szerző sajátmaga és családja életén keresztül mutatja be a második világháború tragikus eseményeit. Kemény kötésben $ 8.- + $ 1.50 postaköltség. Megrendelhető: Amerikai Magyar Szó 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003 Kérem küldjék részemre a könyvet, mellékelem az árát. Név: . Cim: Szerkesztőségünk számára egy ilyen összejövetel alkalom a lelki megújhodásra, inspirációra. Öröm számunkra, amikor külön-külön találkozunk velük,* * de amikor néhány percen, néhány órán belül lapunk oly sok kedves hívével találkozunk, ez egyedülálló élmény szántunkra. Külön megható mozzanat volt ez alkalommal magyar szülőhazánk képviselőinek jelenlete, amely nemcsak megtisztelés volt számunkra, de reményeink testet öltő szimbóluma is. Ilyen gondolatokat váltottak ki október 13-i sajtóünne^élyünk e sorok Írójából. Örömmel láttunk számos kedves fiatal, vagy mondjuk fiatalabb arcot is e‘ napon. Fishman Duci kedvesen, hozzáértően konferálta a programot. Dr. Borbély a legújabb hajórablási konfliktust elemezte röviden, velősen. Lapunk szerkesztője, Deák Zoltán rámutatva arra, hogy Reagan elnök 3x5 kártyákon szereti fontos információit tanulmányozni, ilyen formájú és tartalmú kártyáknak a Fehér Házba küldését javasolta. (Lásd angol mellékletünket.) A Magyar Szó szerkesztősége és kiadó- hivatala munkatársai, valamint az égész olvasótábor szeretetet tolmácsolva Fodor Nagy Árpád, a Társaskör elnöke megható , szavak kíséretében szép ajándékot adott at Reich Klárának, kiadóhivatalunk vezetőjének. Iván Lajos, a Magyar Társaskör titkárának szive mélyéből fakadó, megható szavaira néhány perc alatt 1.775.- dollár jött be a lap támogatására. Deák Zoltán
