Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)

1985-10-17 / 39. szám

Thursday, Oct. 17. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO 11. Illyés Gyula: A ßu&ftdk Nép# 101. / Csodálkozva, ijedten néztem rá, ö volt az első ember, aki részéről kétféle, egy­mástól ellentétes magatartást tapasztal­tam; mintha két lélek lakott volna benne, két külön ember. Egyenruhája végtelen tiszteletre indí­tott, úgy éreztem, sorsomat kezeben tart­ja, egy intéssel Örök kárhozatra lökhet. Jobban tetszett, mikor szigorú volt s meg­közelíthetetlen, mint mikor száját keze- fejével törölve jókedvűen másodszor is vett a töltött káposztából. Közvetlensé­gében volt kísérteties. Nem csodálkozom, ha hirtelen megrázkódva sasmadárrá válik, s kirepül az ablakon. Hálával tartozom neki is, Hanák bácsi­nak is. Ok voltak az elsők, akik, nem tu­dom milyen jelek alapján, szellemi képes­ségeket véltek felfedezni bennem. "Meg­lepő" ügyesen rajzoltam, főleg emlékezet­ből, de minden időben, ha álomból ébresz­tettek, akkor is. Leginkább szántógépeket rajzoltam. "Csodálatos! - kiáltotta Hanák bácsi a harmadik pohár bor után - rajta van a feszültségmérő!" Kitünően tudtam olvasni is, bár helyenként akadozva, de helyes, természetes hangsúllyal, "látszott, hogy értettem". Csodagyermek lettem, mint kivétel nélkül minden gyermek, aki­re figyelnek egy kicsit. A vélemény lassan­ként elharapózott a családban, nemsokára hozzám is elért s fertőzni kezdett. Busjz- ke lettem s egyben szurkoltam a próbatol, mert állítólag számolónak is kitűnő vol­tam. Igaz, iskolába szerettem járni. Kisded­évé nem volt a pusztán, anyám már jóval a tanköteles korom előtt menesztett idő­sebb testvéreimmel az iskolába. Könyvet persze nem kaptam, de, hogy mégis jár­ják valamivel, anyám egy gépalkatrész-ar- jegyzéket nyomott a kezembe. Ezt tartot­tam előttem, mig a többiek fennhangon silabizálták a betűket. Sok minden rám ragadt csak úgy a fülon át. Olvasni még nem tudtam, de ha az árjegyzéket elém tették, egész oldalakat elmondtam az osz­tályban hallott versekből és olvasmányok­ból. A pedagógusok szerint nincs olyan rossz módszer, amely mellett a gyerek elébb-utébb ne tanulná meg a betűvetést. Hanák bácsi alatt is megtanultunk olvasni. SÓt elég hamar Írni is, mert rövidesen hires iró lettejn. írtam kerítésekre is, de legjobban a szép, meszelt falat szerettem. Különböző egy­szerű fiziológiai tényeket s kézen fekvő közvetlen tanácsokat közöltem akkora betűkkel, amekkorára föl és le ki tudtam nyújtani a karomat. /folytatjuk/ MOLDOVA GYÖRGY: MAGÁNYOS PAVILON 28. rész Zsófia még közelebb bújt Flóriánhoz, arcát bedugta a zöld kardigán ráncai közé, és hallgatta a férfi egyenletes, nyugodt szívverését, ettől a szabályos ritmustól lassan elálmosodott, és elfeledve a környe­zetet, ahol díványuk áll, elaludt. Másnap, 1956. november 3-án Ones dél­előtt tiz óra felé jött be a kabinos fülkébe. Kenyeret, felbontott húskonzervet, csoko­ládét es teát hozott magával, az asztalra tette:- Nem akarnak velem reggelizni? Flórián az ablakhoz ment, és hátat fordí­tott, Ones Zsófiát kínálta:- Maga sem eszik?- Nem. Ones vállat vont:- Ne haragudjanak, én eszem, savas a gyomrom, és pontosan be kell tartanom az étkezési időpontokat. Kitöltötte a teát:- Me(g ( kell mondanom: ez a túlzott érdeklődés nem a maga személyének szól, hanem a helynek, melyet elfoglal. Ebből a ( maga érdeme csak annyi, hogy nem véletlenül került oda. Beszélgetni szeretnék magaval, de ehhez az is kellene, hogy maga válaszoljon.- Mit akar? \ Ones kinézett a folyosóra, arrébb küldte a fülke előtt Őrködő fegyvereseket, és halkabbra fogta a hangját:- Csak arról van szó, hogy két bőrt szeretnénk lehúzni magáról, lead egy hasznos nyilatkozatot arról, hogy abbahagyja a sebesültek mentését, utána mindig a falhoz lehet állítani. Én megmondtam bent a parancsnokságon, hogy maga erre nem lesz hajlandó. Zsófia nem ertette, Ones miért igyekszik megnyerni Flórián rokonszenvét, a férfi feszült tartásából megérezte: formát keres, hogy kifejthesse valódi mondanivalóját.- Nem vállalok mészárosmunkát sem kicsi­ben, sem nagyban. Különben is több közöm van magához, mint hozzájuk. Elgondolkozott:- Természetesen nem a külsőnkre vagy az ízlésünkre értem. A XX. század létre­hozott egy hadsereg fölötti hadsereget, a felfegyverzett humanistákat. Fegyveres voltuk teljesen esetleges és önkéntes jellegű, az adott társadalmi helyzet őket az egzisztenciájukban ritkán fenyegeti, elméletileg tehat lehetséges volna, hogy távol tartsák magukat a harctól, gyakorlatilag azonban lehetetlen, mert csak puskával lehet folytatni azt, amit tollal vagy ecsettel elkezdtek. Tragikumukat növeli, hogy már minden kapcsolatukat elveszítették az emberekkel, akiknek segítségére elindulnak. Ez vonatkozik rám is, de magára is, nem hiszem, hogy van valaki élő viszonya vagy barátsága. Könnyedén meghajolt Zsófia előtt:- Persze önön kívül asszonyom. És mégis vissza kell mennünk azon a kicsinyes önzéssel kikövezett utón, melyen fiatalságunk minden erejét elpazarolva kiverekedtük magunkat az emberek környezetéből. Ezt a hadsereget én úgy hívom magamban, hogy Armee Candide, hófehér hadsereg. Mint önálló hadsereg soha nem létezett, de tagjai ott voltak a század minden nagy háborújában, ahol az emberiség erdekeit kellene megvédeni attól az Októberi Forradalomtól, a spanyol polgárháborún, keresztül egész eddig az októberi forradalomig. Bar mindig az első i » sorokban harcoltak, es csekély létszámukhoz képest aránytalanul sok embert veszítettek az idők folyamán, nem voltak azonosak azzal a hadsereggel, melynek kötelekébe tartoztak, mintha csak az Armee Candide láthatatlan igazolványát hordanák a zsebükbe. A csaták végével nem fogadták el sem a diktátori, sem a hivatalnoki állásokat, visszatértek könyveikhez és alapvető megvetésükhöz az ember iránt. Ones befejezte az evést, kését megtörölte a kenyérmaradékban:- Persze most fel kellene mutatnom a láthatatlan igazolványt. Származásom nem fogja megnyerni a rokonszenvét, csaladunk tulajdonába tartozott a fél Tiszántúl, a tanító ki is számította, hogy az Ones birtok a világ egesz területének merhető és kifejez­hető része, nem is kell olyan túl sok nulla a tizedespont után. Flórian elhúzta a száját:- De maga már tizennyolc éves korában Marxot olvasott, és kommunista röpcédulákat terjesztett. Ones nevetve tiltakozott:- Nem, én "A tökét" még máig sem tudtam elolvasni, ha az akkori olvasmányaim érdeklik: Bergson, Kirkegaard ( és mindenekelőtt Montaigne. A világképem azonos volt minden tizennyolc éves kétségbeesett "nem"-ével, talán csak abban különböztem tőlük, hogy mindannyiuknál jobban vágytam valamilyen "igen"-re. Ezt az én esetemben nem úgy kell érteni, hogy az ember az első, számára kényelmes es hasznos ideológiára azt mondja: igen, ezt kerestem. Ezek a keresők általában olyan meggyőződéseket szoktak megtalál­ni, melyeket maguk rejtettek el önmaguk elöl, és ez a kis ál-keresgélés csak ahhoz kell, hogy illúzióik megbékéljenek anyagi érdekeikkel. Felemelte a fejét: Nem fogadom el az objektivitás mértékének azt, hogy az ember mennyire nézi le saját magát, én büszke vagyok rá, hogy mar tizennyolc éves koromban az Armee Candidehoz tartoztam, bár akkor természetesen meg azt sem tudtam, hogy ez a fogalom létezik. A spanyol forradalom első hírére otthagytam az egyetemet, azt hiszem, én voltam az egyetlen magyar, aki1 saját pénzén és csakis önmaga megbízásából utazott el Spanyolország­ba. Igaz, hogy akkoriban épp Hollandiában éltem. Nem fogadtak be a Nemzetközi Brigádba, valószínűleg provokátornak tartottak, bar nem is nagyon vonzódtam közéjük. _ Ha egészen őszinte vagyok, egy feher vaszondarabra felfestettem volna a kardokat tartó zöld oroszlánt, az Ones csalad nemesi jelvényét, de ennyire nyíltan mégsem fejezhettem ki, hogy a saját lobogóm alatt akarok harcolni, _ beálltam egy anarchista különítménybe. A mi harcainkat nem neveztek ki hivatalos legendának, mint a huescai ütközetet vagy a Tibidobo-csúcsot, de magának nem kell bizonygatni, hogy a háborúk nem mindig ott a legvéresebbek, ahol a filmhíradó a felvételeit készíti. Flórián eljött az ablaktól, láthatólag érdekelte Oncs<elbeszélése.- Spanyolországért irigylem magat. /folytatjuk/ TÁMOGASSA HIRDETŐINKET ................................................................. | PÜSKI- CORVIN I : ♦ X HUNGARIAN BOOKS, RECORDS $ X 251 East 82 St. 1 1 New York, N.Y. 10028 t X Tel: (212) 879-8893 t JSokezer magyar könyv, újság, hanglemezt « hangszalag t X IKKA, COMTURIST, TUZEX t X befizetőhely t ♦Postán is szállítunk a világ minden tájára? U.............................................HmHW

Next

/
Thumbnails
Contents