Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)
1985-10-03 / 37. szám
11. Thursday, Oct. 3. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO Illyés Gyula: A PuAfták loo. Aíéfie A kápolna p ajtajától hosszú libasorban álltak a cseledek a teremben, az udvaron, sót azon kivúl is, majdnem az istállókig. Beszélgettek, közben a sorból itt-ott cigarettafüst szállt és fesztelen leánynevetés. A legények magasra hajítva a csillogó krajcárokat pecáztak, mert ők mindenütt pe- cáztak, ahol egy kis szabad idejük volt s ketten-hárman összegyűltek. Hanák bácsi ki-kinézett az ablakon, hogy sokan vagyunk-e még. Egy délután százan-kétszázan is meggyóntak. Elsőnek mi, iskolások, veszélyes gyorsasággal hadarva el az imát s a nagy üggyel-bajjal s végső szorultságunkban rendesen anyánk segítségével Összeírt bűneinket. A plébános szigorú volt, épp olyan, amilyen a pusztaiaknak kellett. Hanghordozása, tekintete, de még járása is inkább a katonát idézte, inkább a rend és fegyelem szolgáját, mint az alázatét. A gyónás kihallgatásra hasonlított. Nem volt-e minden megjelenő eleve bűnös es szigorra érdemes? Gyóntatószék nem volt. A plébános egyszerű karszékben ült, egyenes derékkal, térdén átvetett lábbal, s keményen Összemarkolt kézzel. Éles pillantást lövellt a belépőre. Igyekeztünk hamar végezni, gondoltunk a kint várakozókra. Néha végigmért bennünket, megtörtént, hogy ránk pirított egy-egy jól kiválasztott rövid szóval, sietett ö is. Kiöntöttük lelkünket s ő gondolkodás nélkül, mint a jó kereskedő, ki gépiesen tudja már, mennyiért mi jár, ránkszabta a penitenciát. Kezét csókra nyújtotta, jelezve, hogy mehetünk. Mentünk, szinte futólépésben. Vasárnap én ministráltam, nekem minden évszakban volt csizmám, olyan, amilyenben az oltár elé járulhattam. Letérdeltem. "Ad Deum qui laetificat juventutem meam", - kezdtem és Ő átvette a szót. A liturgia különös mondatai, mint a vezényszavak pattogtak. Izgatottságomban egyszer félreloccsantottam a bort. "Ostoba!" - för- medt rám úgy, hogy a hívek is meghallják, ha történetesen odafigyelnek. Lapultam, rettegtem az istentől, akinek ilyen tolmácsa van. Behúzott nyakkal, szivbőljövő félelemmel s alázattal nyújtogattam felé a láncos tó'mjéntartót. Hogy fért vele össze Hanák bácsi, aki forradalmár volt? Hanák bácsit, tudtuk büntetésből helyezték a pusztára, valahonnan a Felvidékről. Itt sem tört meg. 6 előtte az volt a szokás, hogy a gazdatisztek sarjadékai nem ültek a többi gyerekek közé a padba; fönt a katedrán, a tanító mellett készítettek nekik helyet. Hanák bácsi ezt egy kézlegyintéssel megszüntette. Igaz, erre nyomban elesett azoktól a pötjárandóságoktól, melyeket az uradalmak ajándékképpen juttatnak a pusztai értelmiségnek. Mit törődött Ő azzal? Ott volt a méhészete. A plébános is méhész- kedett. A hivatalos ügyek elvégzése után hosszan beszélgetett Hanák bácsival, aki nyilván vele is a méhekröl társalgott, mert másról Ö nem igen beszélt. Kettesben néha átballagtak hozzánk is, s kitüntettek bennünket azzal, hogy asztalunkhoz ültek. Apám gyorsan elszaladt a vincellérhez, akinél mindig akadt egy-két üveg bor. A pap, hivatásán kívül, barátságos volt, sőt pajtáskodó. A világosság felé emelte a borospoharat, csettintett, harsányan nevetett az adomákon, kezet apám vállára tette, évÖdött anyám eretnek származásán. /folytatjuk/ MOLDOVA GYÖRGY: y MAGÁNYOS PAVILON-Sajnálom. Persze a találkozásra igy is sor kerül, de az ö számára sokkal rosszabb beosztásban. Fogadjon el tőlem egy tanácsot: minden esélyt csak egyszer szoktak felkínálni. Ones emberei Őrizetére bízta Zsófiát, meghagyta, hogy csak a megbeszélt jelzésre engedjék utána. Hátsó zsebéből revolvert vett elÖ, két fegyveres csatlakozott hozzá. Benyitott a pavilonba, felgyújtotta a villanyt, Zsófia távolról is ki tudta venni az eseményeket. Flórián az asztal mellett ült, fejét két karjára támasztva aludt. Ones a vállára tette a kezét, Flórián felrezzent, körülnézett, majd látva a rásze- gezodö fegyvereket, bólintott. Bár az egyik felkelő géppisztolya csővével felfelé mutatott, nem volt hajlandó felemelni a karját. Ones megmotozta, a viharkabát zsebéből egy pisztolyt és egy maroknyi töltényt vett ki, az asztalra dobta, majd kinyitotta az ajtót, és intett a vaskapunál elhelyezkedő fegyvereseknek, hogy engedjék utána Zsófiát. Ahogy belépett, Flóriánra nézett, a férfi feléje fordult, és alig észrevehető mozdulattal üdvözölte. Zsófia megkönnyebbült, attól tartott, Flórián azt hiszi, neki is része van a lebukásban. Ones kiküldte a fegyvereseket.- Tegyünk úgy, mintha sohasem találkoztunk volna, rendben van, uram? Flórián nem válaszolt, Ones kezével először Zsófiára,’majd Flóriánra mutatott:- Nem tudom, mennyire ismerik egymást, azt hiszem inkább Önt kell bemutatnom. Jegyzetblokkot vett elő a zsebéből, és belenezett:- Smidt Flórián főhadnagy, bár a rangja nem fontos, hiszen lefokozták. Egyike annak a hétszáz parasztfiúnak, akiket Rajk 1946-ban Összeszedett szerte az országban és tiszti iskolára küldött, ügy látszik, a tehetségesek közé tartozott, mert az iskola elvégzése után a belső karhatalmi erőkhöz került, a legfontosabb objektumok őrségének parancsnoka lett, ugyanakkor Rajk kedvence. A Rajk-per után letartóztatják, az újságok kozlik a hirt, hogy át kell szokni Jugoszláviába, és menekülés közben agyonlőtték. Azóta minden kimutatásban mint halott szerepel. Idegen név alatt kerül börtönbe, majd más büntetőtáborokba. Az 1953-as uj kormányprogram után sem bocsátják szabadon, bizonyos vezetők megakadályozzák ügyének felülvizsgálását. Börtönből internálótáborba küldik. Része van abban a ritka szerencsében, hogy bezárják mellé egykori biráit és börtönőreit. 1956 elejÓt még mindig egy kőfejtő telepen tölti, október huszonnegyediken feljön Budapestre. Ones Zsófiára nezett:- A többit, azt hiszem már maga is tudja. Az adatok pontosak? Flórián nem felel, töprengő arccal nézett maga elé, nyilvánvalóan nem akarta megerősíteni Öncsőt abban a hitében, hogy értesülései megfelelnek a valóságnak. Ones legyintett:- Nyugodjon meg, tudom, hogy nem a levegőbe beszélek. Zsebéből elővette Flórián börtönből származó fémkorongját, és felmutatta. Zsófia elsápadt, bizonyossá vált benne, hogy Vájná vezette Flórián nyomába az üldözőket. Ones a tárcájából egy másik fémkorongot emelt ki.- Van még egy ilyen korongom, nézze csak meg, kisasszony, az ezres és a százas ugyanaz, ami azt jelenti, hogy az illető a táboron belül egy brigádban dolgozott hősünkkel. Mit gondol kié volt?- Nem tudom.- Az enyém. Körülnézett- Ez a hely nem alkalmas rá, hogy tovább beszélgessünk. Velem jön. Biccentett Zsófia felé:- Maga is. Zsófia átkarolta Flórián vállát, és segített neki felemelkedni a székről, aztán várakozva felnézett rá, a férfi rekedt hangon megszólalt:- Indulhatunk. Bal kezével megfogta Zsófia kezét, és elsőnek lépett ki a pavilonból. Nyugodt léptekkel mentek az utcai kapu előtt várakozó teherautóig, mintha nem is vennék észre, hogy minden mozdulatukat rájuk szegezŐdö géppisztolycsövek ingása kiséri. A teherautó a budai Diana-fürdÖ épülete előtt állt meg, a felkelők és Flóriánék kiszálltak. A fürdő homlokzatán nem égett lámpa, porlepte színes ablakai mögött egyébként is elhagyatottnak látszott. Zsófia úgy emlékezett, hogy ezt a fürdőt még évekkel ezelőtt átalakítás védett bezárták. Ones csöngetett a régimódi vaskapun, kevéssel később fény gyűlt bent az épület- beri7 hallatszott, hogy a kulcs elfordul a zárban. Ones elŐrement, befordult az egyik folyosóra, melyről szürke ajtók nyíltak az egykori fürdöfülkékbe. Évek óta nem járhattak erre. A folyosó végén Ones megállt egy fehérre festett ajtó előtt, melyen rajta maradt még a "kabinos" tábla.-Itt maradnak. Zsófiát és Flóriánt a kísérő fegyveres őrizetére bízva, Ones sarkon fordult és visszasietett a porban kirajzolódó cipönyo- mokkal borított kövezeten. Rövid tétovázás után Zsófia lenyomta a kabinosi fülke kilincsét és beléptek. A fülkében most csak egy sötétruhas férfi tartózkodott, a díványon feküdt, kar- jait-lábait magához húzva. Az ajtó nyitó- dására felnézett, de rögtön el is fordult, jelezve, hogy nem akar beszélni az újonnan jöttékkel, és mozdulatlanul meghúzódott a fal melletti félhomályban. Zsófia nem csodálkozott ezen, úgy gondolta, a férfi is hozzájuk hasonló módon kerülhetett ide a fürdőfolyosó kabinosi fülkéjébe. (folytatjuk) MAGYAR UROLÓGUS Or. George Klein ComeÜ-diplomás, a Mount Sinai kórház szakorvosa RENDELŐK: 120 East 79th St., New York, N.Y. 10021 , 110-45 Queens Blvd. Forest Hills, N.Y. 113/3 Telefon: (212) 744-8700 és (718) 861-9000 RENDELÉS ELŐZETES BEJELENTÉSRE: Prosztata problémák Vasectomy Húgyúti fertőzések Impotencia Vesekő - Vese és hólyagdaganatok 24 órás díjtalan telefon konzultáció Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk.
