Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)

1985-07-04 / 27. szám

Thursday, July 4. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO 15. MOLDOVA GYÖRGY: MAGÁNYOS PAVILON Illyés Gyula: A Atépje A lány meghalt és halála úgy raktározó­dott el az emberek emlékezetében, mint­ha a gép kapta volna el, mintha bika tapos­ta volna agyon. Sövegjártb bácsi, a halott­kém, aki a helyi adoma szerint abból állapít­ja meg a halált, hogy a hozzátartozók ke­servesen rínak, aláírta a bizonyítványt; a lányt elénekeltük, eltakarítottuk. En voltam tan az egyetlen a pusztán, aki a tiszt alakja köré még évek múlva is a ha­lál, a végzet valami romantikus légkörét képzeltem s szinte elvártam volna, hogy díszelegjen ebben a pózban. , Nem vállalta : a szerepet. Éktelen tudott káromkodni (bizonyára fiatalságát s jött— ment voltát akarta vele ellensúlyozni) s lelki vergÓdését s talán a gyászt is az­zal fejezte ki, hogy jóidéig még a szokásos­nál is gorombább és ingerlékenyebb volt. Ezt is megértettük. Elvártam volna azt is, nyilván a roman­tika, gazdag gróf, árva jobbágylány törté­neteinek alapján, hogy a tisztek védjék es kíméljék póri szerelmesüket. Nem véd­ték. A lányok nem igen hivalkodtak az ilyen viszonyokkal, főleg előkelő kedvesük jelenlétében nem. Bizonyára tapasztalat­ból tették. Az urak nem bírták a nyilvános bizalmaskodást. Emlékszem, évekkel később egyik közeli pusztán milyen meglepetéssel kaptam föl a napszám-szőlőkötözésbol a fejemet a hangra, ahogy a felügyeletre megjelent segédtiszt az egyik lányra támadt, aki elmaradt a sorban. - Azt hiszed, - u- voltötte - egész nap kódoroghatsz, amiért tegnap este... s azzal a szóval jelölte meg a nemi együttlétet, melyet a cseledek is csak megvetésül használtak. A leszidott lány arcát elfutotta a ver; a nyilvános megszégyenítéstől a bőre szin­te szikrát hányt. Lehajtotta a fejét, seré­nyen munkához látott; de mikor a tiszt könnyű kocsiján elkerekezett, szembenézett velünk s lángoló arcára kényszeredett mo­solyt erőltetve, olyan megjegyzést eresz­tett a távozó után, aminÓt még béreslány ajkáról nem hallottam. Kezdetben idegenkedtem ettől a lánytol; nem azért, mert romlottnak tartottam. Talán, mert beláthatott s megfordult abban a világban, melyből én ki voltam zárva s mely ellen már ébredezett bennem a kirekesztettek gőgje. Bármennyire ismertem is lakóit: a kastély lovagvár volt és boszor­kánykonyha s a maga szerény módján való­ban szüzeket is fogyasztott. Irigykedtem a lányra? Meglehet. Butának tartottam, hogy vakon jár abban a káprázatos világ­ban; a titokból semmi sem ragad rá, se tündérkisasszonnyá, se macskává nem vará- zsolódott. Reggelente álmosan jelent meg köztünk szegény, ásított és a szemét tö- rölgette. Elfordultam tőle. De lassan-las- san különös sértődöttségemen úrrá lett a kíváncsiság. Tárgyilagosan faggatni kezd­tem, ha munka közben egymás mellé kerül­tünk: hogy s mi esett az éjjel? Érdeklődésem­re csakhamar más elemek is vegyültek. Már kamaszkodtam. - Mondj el apróra mindent, attól kezdve, ahogy beléptél az ajtón... A lombos szölöbokrok fölött csodál­kozva pillantott át hozzám. - "Mi van azon mesélni való?" - Mit mondtak, hogy tudtad, hogy mit kell csinálnod? (folytatjuk) 16, rész-Hol lehetne hagyni az autót?-Hátul van egy bokros rész. Megkerülték a klinikát, és egy kis hegyi ösvényre fordultak be, a vezető leállítot­ta a motort, a könnyű kocsit betolták a bokrok közé, a keréknyomokra lábukkal száraz leveleket hajtottak rá. Várakoztak néhány pillanatig, hogy érkezésük nem keltett-e feltűnést, majd Zsófia elörement. Kinyitotta az oldalsó kis vaskaput, körül­nézett és intett a bokrok felé. Ö lépett be elsőnek a pavilonba is, el­rakta az asztalon hagyott receptla^ot, nem akarta, hogy a férfi megtudja, varta Őt. Alig süllyesztette be a zsebébe a cédu­lát, már Flórián és a vezető is beért. Siet­ve bezárta utánuk az ajtót.-Üljenek le és egyenek. Behúzta az ablakon a függönyt, es néhány darab fával próbálta feléleszteni a rostélyon a parazsat, mikor a vezető megszólalt a háta mögött:-Van-e ( kifogása az ellen asszonyom, hogy eves előtt elmondhassak egy rövid ; imát? Természetesen csak magamban. /, Zsófia meglepődve fordult vissza: .-Kérem, ahogy akarja. A vezető Flóriánra nézett, látva, hogy o sem tiltakozik, ujjait összefonta, állát a mellere támasztotta és elmormolta az imát. Szótlanul megvacsoráztak, közben a szoba átmelegedett. A vezető engedélyt kért, hogy levethesse régimódi burberry felöltőjét, alatta pecsétes fekete zakót viselt. Egy szivart keresett elő, de hiába tapogatta végig a zsebeit gyufa után, Zsófia meggyújtott egy papirsgeletet, és azzal adott neki tüzet. A vezető biccen­tett, majd kényelmesen elhelyezkedett a karosszékben, felhőkben fújta a szivar- fűstőt.-Nem tudom, van-e még valamilyen ér­telme a konspirációnak? Én szeretném, ha őszintén és nyugodtan beszélgethetnénk. Ennyivel talán tartozunk háziasszonyunk­nak a kitűnő vacsoráért. >i Flórian nem válaszolt. Az arcán látszott, hogy felesleges komédiázásnak tartja a vezető szavait, de a vezető ezt egyszerűen nem vette tudomásul, leverte a hamut szivarjáról es vidáman bólintott:-Tacentes consentire videntur. Felállt és mintha most találkozna Zsó­fiával, meghajolt előtte:-Vertig József ferences rendi szerzetes vagyok. Visszaült, és egy mélyet szivott a szivar­jából: Ilyenkor történeteket szoktak mesél­ni, én egyetlen történetet tudok: a saját eletemet. Nem tudom, mire kiváncsi belő­le? Zsófiának most jutottak eszébe Englisch szavai, csodálkozva nézett Vertigre:-Maga az a pap, aki autóval menti a sebesülteket?-Szeretném hinni, hogy en csak egyike vagyok az ilyen papoknak. Zsófia kinyújtotta a kezét Vertig fele: -Nagyon örülök, hogy eljött hozzám. Önkéntelenül hozzátette:-És annak is örülök, hogy szivarozik, apám halála óta hiányzik nekem a szivar- füst. ( ' ( Vertig megszorította Zsófia kezet:-Én is nagyon örülök, hogy megismerhet­tem.-Hogy jutott eszébe, hogy ilyesmire vál­lalkozzon?, ................................-A "vállalkozás" túl szép fogalom, mert feltételezi, hogy szabad akaratból cselek­szem; megkérdezték: akarom-e, és en vál­laltam, holott erről szó sem volt. Szivem és termeszetem szerint ehhez hasonló nagy börkarosszékben szivaroznám agyon az életet, de valahányszor a latensen min­dig meglevő társadalmi üldözés, mely hol az egyik, hol a másik csoport vagy réteg ellen irányul, nyílt és véres formát ölt, nekem le kell tennem a szivaromat, és akcióba kell lepnem, mintegy belső parancs­szóra. Bocsánatkéróen intett: ^-Meg kell jegyeznem, hogy ilyen indok­lást, mint "belső parancsszó" másoktól semmilyen cselekedetre sem fogadnék el magyarázatként, hiszen ha ezt az indíté­kot teljes értékűnek tekintjük, egyetemes feloldást adhat minden bűn alól, én mégsem tudok megfelelőbbet mondani. Honnan származik bennem a düh minden erőszak ellen, mely védteleneket támad, az irtó­zás a gyilkosok arc|fá kiülő kéjtőr ÓV attól a pillanattól, mffror az élet megszűnik á rángó testbe^ és.,a .fennakadt s^m már közömbösen tudomásul veszi a saját'Úialálát? Nem tudom, újra csak azt mondom, nem tudom, hogy került belém ez a vonás, mely semmiképp sem áll összhangban puha és kényelmes természetemmel, de kétségtele­nül létezik, és ha jól számolom, tizenkét év alatt már harmadszor késztet • arra, hogy kiálljak az üldözöttekért. Szivarja közben kialudt. Zsófia egy papir- szelettel újból meggyűjtotta. Vertig biccen­tett köszönésül, majd egy mosolygó pillan­tást vetett Flóriánra:-Bizony, kolléga úr, én már regebben dolgozom ebben a szakmában. Ha kívánja, nagyon szívesen megosztom a tapasztala­taimat. Flórián elhúzta a száját, nem lehetett tudni, lekicsinylőleg, vagy pedig a pap szavai hatottak rá, és el akarja rejteni megindultságát.-Nekem elég, ami velem történik. Külön­ben sem hiszem, hogy még egyszer sor kerülhet ilyen munkára.-Semmi sincs, amit annyira kívánnék magának, mint hogy ne kelljen visszavon­nia ezeket a szavakat. Igaz, első alkalom­mal még én is meg voltam győződve, hogy utoljára csinálom. Ez még 1944-ben volt, néhány más pappal együtt bejártam a pes­ti gettóba, kollégáim kereszteltek, néhol egész hazakat téritettek át. Én ezt két okból is helytelennek találtam: a vallás­nak nincs szüksége árukapcsolásra, értem ezen azt, hogy a keresztség felvétele a menekülés reményével járt, másrészt mint később kiderült, a keresztlevelek úgysem segítettek senkin, ezért én le is váltam erről a csoportról. folytatjuk \ PÜSKI-CORVIN » HUNGARIAN BOOKS 251 E 82 St. New York, N.Y. 10028 A Tel: (212) 879-8893 f Sokezer magyar könyv, újság, hanglemez Í hangszalag IKRA, COMTURIST, TUXEX befizetohely | Postán is szállítunk a világ minden tkjára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents