Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-21 / 8. szám

4. Thursday, Feb. 21. 1985. L lisztig Imre: IEGYZETEK Előbbi lapszámunkban irtunk _ a 32 éves Eugene Barnes kálváriájáról és haláláról. Szükséges azonban visszatérni erre az eset­re, mivel a New Jersey-i Daily Recordban olvastunk Barnes szerencsétlenségéről és arról, hogy miként sebesült meg, hogyan vitték egyik kórházból a másikba. Csupán arról felejtettek el Írni, hogy miért volt erre szükség? A részletes jelentésben egy szó sincs arról, hogy Barnest a mentők azért vitték kórházról kórházra, mert nem volt betegségbiztosítása. Barnes esete nem elszigetelt, hasonlók történnek mindenfelé az országban. Erre enged következtetni Dr. Arnold S. Relman cikke a New England Journal of Medicine folyóiratban, amelynek ö a szerkesztője. Ezt írja: ( K ( "Mostanában a kórházak ügyvezetői felre­tesznek minden orvosi megfontolást, i szá­nalmat és józan gondolkozást, s fölénybe helyezik a gazdasági erdekeket." • Akik újságot olvasnak és televíziót néznék, bizonyára tudják már, hogy az ország egyik legnagyobb vállalata, a hadifelszereléseket gyártó Lockheed (California) Company 640 dollárt számított egy toiletülésért. E hir nagyon rossz hatást keltett az ország fő­városában, a képviselöházban és a szenátus­ban. Az történt ugyanis, hogy William V. Roth, Delaware repüblikánus szenátorát megköze­lítette egy toiletülést gyártó vállalat kép­viselője és azt mondta, hogy Ők sokkal olcsób­ban képesek e gyártmányt szállítani a tenge­részet részére. Roth szenátor valóban sokal- lotta a 640 dolláros árat es levelet intézett a Lockheed céghez, mely azonnal elismerte: az ár valóban magas. Lawrence 0. Kitchen a Lockheed igazgatója azonnal elrendelte az ülés aranak leszállítását $ 554.09-re, mondván: ennyibe kerül annak az előállítá­sa. Az eredeti ár és az uj ár közti különb­séget, $ 4.606.74-et csekkben visszaküldte a Péntagonnak. Amikor e fontos alkatrész ara közismert lett, John F. Lehman, Jr. tengerészeti minisz­ter is a porondra lépett. Az Ő közbenjárásá­ra a Lockheed 200 dollárra csökkentette az árat. Ezúttal újabb csekket küldtek, a Pentagonnak, $ 23.760 Összegben. De ez sem fejezte be a toiletülés ügyet. A vál­lalat, amely azon szorgoskodott, hogy meg­kapja a rendelést, hajlandónak mutatkozott az ülést darabonként 100 dollárért előállítani. Amikor ez a Lockheed tudomására jutott, újabb árleszállítást eszközöltek és ezút­tal újabb $ 29.105 összegű csekket küldtek a Pentagonnak. ^ Az elmúlt évben emelkedett az amerikai árucikkek kivitele. Ezzel egyidóben a lapok jelentik, hogy 1984-ben a külkereskedelmi mérlegünk 123.3 billió dollár deficittel vég­ződött. Melyik jelentés igaz? Mind a kettő. 1984- ben az amerikai árucikkek' és szolgálatok 8.7 százalékkal emelkedtek az előző évihez viszonyítva. De a külföldről behozott áruk és szolgálatok 26.4 százalékkal emelkedtek. Ez a magyarázata annak, hogy 1984-ben a kereskedelmi deficit a legmagasabb volt az ország történetében. Közgazdászok véleménye szerint minden egy billió dollár kereskedelmi deficit 24.000 munkástól vonja el a munkalehetőséget. Nem meglepő tehát, hogy a munkanélküliek száma ismét emelkedik. AMERIKAI MAGYAR SZÓ (OJvabóiné óiidé LEGYÜNK TÁRGYILAGOSAK Levelet kaptunk egy uj olvasónktól, aki a következő véleményt nyilvánította lapunk­! r°k i .1 i "Egyelőre csak félévre fizetek elő, mert jobban meg akarom ismerni lapjukat. Egy­két lapszám elolvasása nem elegendő ehhez. Én nem vagyok rajongója Reagan elnöknek, de első benyomásom a lapról az, hogy cikk­írói makacsul ragaszkodnak egy elfogult állásponthoz. Az én véleményem az,- hogy egy kisebbségi bevándorolt csoport lapjá­nak tárgyilagosabbnak, kevésbé felhevült indulatának kell lennie. Remélem, nem ve­szik zokon becsületes nézetem kifejezését." V.T. Szerkesztő válasza: Nemcsak hogy nem vesszük zokon a kedves olvasó vélemény­nyilvánítását, de nagyon is hálásak vagyunk érte. Bárcsak minél több uj olvasónk fejte­né ki hasonló őszinte módon a véleményét lapunkról. ( A régebbi olvasóink már évek óta nyilvánítják véleményüket előfizetésük megújításával, és áldozatkészségük állandó és ezernyi példájával.) ügy véljük és ezt következetesen hangoz­tatjuk, hogy Reagan elnök külpolitikája veszéllyel fenyegeti az Egyesült Államok es a világ minden más államának népét. Felsorolhatnánk itt USA és a külföld legkivá­lóbb tudósainak, szakértőinek véleményét e kérdésről, amelyek megegyeznek a mi­énkkel, de erre természetesen nincs itt hely. így csak azt az egy tényt emeljük ki, hogy bár minden közvéleményvizsgálat szerint az amerikai népnek több, mint kéthar­mada támogatja a nukleáris fegyverek befa­gyasztásának javaslatát, Reagan elnök el­lenzi azt. A tényt, hogy az elnök gazdasági politiká­ja milliókkal növelte az Ínséges amerikaiak számát és hogy a legújabban bejelentett "adóreform" most már a középosztályt is fenyegeti, es hogy az csaknem kipusztulás­ra ítéli az egyéni farmereket, arról jófor­mán nap nap után olvashatunk a sajtóban. Véleményünket soha nem rejtettük véka alá. Hogy nekünk óvatosan, tapintatosab­ban kelljen írni, mert mi egy kisebbségi és bevándorolt csoport lapja vagyunk, azt nem fogadhatjuk el, mert ez az álláspont homlokegyenest ellenkezik az USA alapel­veivel, a sajtószabadság szent Örökségével, amelyért amerikai nemzedékek egész soro­zata és azt megelőzőleg angol, francia és igen, magyar szabadságharcosok ezrei, köztük itt Amerikában a mi sajtónk barátai is, életüket adták. Az Egyesült Államok mai szabadságlégkörét, amelyre buszkék vagyunk, amelyet tiszte­lünk és értékelünk, nem a megalkuvók, nem a meghunyászkodók, hanem a forradalmi lelkületű szabadságharcosok- a Magna Carta embereitől az angliai "Leveller"-eken, az amerikai Sons ’ of Libertyn keresztül napja­inkig-vívták ki, őrizték meg. Nemzetünk legszentebb ereklyéjére, a philadelphiai Szabadságharangra nem az van bevésve, hogy "beszélj halkan", hanem az, hogy "Hir­desd a Szabadságot az ország lakóinak". Mi ezt tesszük 82 év óta és ezt fogjuk tenni, amig csak lesz papír, amire Írhatunk, amíg lesz kéz, amely kezebe veheti a pennát es amig lesz, aki várni fogja üzenetünket. Deák Zoltán TERJESSZE LAPUNKAT KORUNK DISZKRIMINÁCIÓ A National Coalition of Advocates for Students nevű szervezet kezdeményezésére tanulmány készült "Barriers to Excellence: Our Children at Risk" ("A Kitűnőség Aka­dályai: Gyermekeink Veszélyben") cim alatt. Harmincegy évvel a Legfelsőbb Bíróság döntése után, amely törvénytelenné tette a faji, nemi és osztály alapján alkalmazott különválasztást az iskolákban, a diszkrimi­náció tovább folyik, állapítja meg a tanul­mány. A diszkrimináció újabb, de éppoly hatékony, körmönfont formákat ölt. amely megnyilvánul a tanulók álláselhelyezésében, az iskolák pénzellátási politikájában, mind kedvező módon, fehéreknek feketékkel, fiúknak lányokkal és gazdagoknak szegények­kel szemben. Az iskolák ajtói nyitottabbak, mint 20 évvel ezelőtt, de hiányzik az el­kötelezettség a tanulók segítésére. Az allami és községi iskolai pénzpolitika össze­esküvéssé válik, hogy több pénzt költse­nek gazdag gyermekekre és kevesebbet a szegényekre, felszerelési ellátásra, ami állítólag egyenlő kellene, hogy legyen minden tanuló részére. A tanulmány több, mint 100 javaslatot ajánlott, ezek között a különválasztás és a nemi megkülönböztetés elleni tör­vények szigorú végrehajtását, valamint több pénz kiutalását a szegényeket segítő programokra. Javasolja továbbá, hogy közsé­gek emeljék fel magánvállalatok adóját az oktatásügy javára, megjegyezve, hogy az üzleti világ nyeri az iskolák termékeit: jól iskolázott fiatalokat. A tanulmány eze­ket találta: Fekete tanulók 6 3 96-a túlnyomóan kisebb­ségi iskolákba jár, de a tanítóknak csak 8.5%-a kisebbségbeli. A tanulók munka-elhelyezési politikája túlnyomóan fehér felsöbbrendú tanfolyamokat és túlnyomóan fekete alsóbbrendű tanfolyamokat eredményez. A fekete tanulókat a felfüggesztési ráta háromszorosa és a kimaradási ráta kétszerese éri. Számos iskolakörzet jelentősen több pénzt utal ki gazdag környékbeli iskolák­nak, mint a szegény környékbelieknek. Átlagosan, egy szegény család gyermeke négy évvel kevesebb oktatásban részesül, mint egy jómódú családé. Szegény családok gyermekei aránytala­nul nagyobb szambán kerülnek szakképző iskolákba, mint tovább-tanuloi tanfolyamokra.Fiúk és lányok egyenlő előmenetelt mutatnak a legtöbb fő tanulmányban 9 éves korukban, de 13.évüktől kezdve négy éven át a leányok hanyatlanak matematikában, olvasásban, tudományos és társadalmi tanulmányokban. Szakmai oktatóprogramok különválasz­tottak, a leányokat a legalacsonyabb fizetésű munkákra képezve, mint gépiró vagy kozme­tikus. NŐk legkevésbé végeznek el négy éves egyetemi tanulmányokat, és meg kevésbé folytatják tanulmányaikat orvosi vagy más hivatásbeli diploma elnyeréséhez. Vágó Oszkár / LONDON, Thatcher miniszterelnök vegre hajlandó tárgyalni a sztrájkoló bányászok bizottságával.

Next

/
Thumbnails
Contents