Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-31 / 5. szám
Thursday, Jan. 31. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11. A hős (A négy fiatal lelővesére a new yorki földalattin az egész világ közvéleménye felfigyelt. Minket, magyarokat jobban érdé- | kelhet a budapesti Magyar Nemzet washingtoni tudósítójának Avar Jánosnak a kommentárja. Ebből közlünk néhány figyelemreméltó részletet.) A karácsony előtti szombat délutánján utazott a Manhattan alsó fertálya alatt robogó metrószerelvényen Bernhard Goetz, amikor a négy tizenéves odament hozzá. Hogy pontosan mi történt, azt majd a tárgyalás deríti ki, ha egyáltalán sor kerül rá, mert még a vádemelés is várat magára. A kocsi többi utasa gyaníthatóan ügyet sem vetett a túlságosan is megszokott jelenetre, bizonyára örültek, hogy a fiúk nem őket zaklatják. A lövésekre persze mar mindenki felfigyelt. Mi lesz akkor, ha mindenki a pisztolyán tartja a kezét a metróban s igyekszik "előbb lőni"? Hogyne, az önvédelem joga el nem vitatható, de valóban veszélyben forgott Bernhard Goetz, avagy csak ő túlozta el a dolgot? S ha csupán njegmutatja revolverét, az nem lett volna b'óven elegendő? Nehéz e kérdésekre válaszolni, hiszen Goetz attól lett népi hős, mert az amerikaiak - félnek. A polgármester - olvasván a Goetz-öt pártoló cikkek sorát - igyekszik megvonni a határt az önvédelem és az önbíráskodás között-, a civilnek nem kell olyan pontosan különbséget tennie a fenyegetés mértékei között, mint a hatósági közegnek. E kényes elkülönítés a bíróság dolga lenne, de a közhangulat nem igér elfogulatlan tárgyalást. A tizenkét dühös ember valóban az lesz, nagyon is, csak gyaníthatóan nem az önbirás- kodóra irányul majd a haragjuk, hanem az állapotokra. A börtönök zsúfoltak, igy rengeteg veszélyes embert engednek viszonylag hamar az utcára, nem szólva az óvadék sajátos szokásáról; perükre hónapokig, évekig váró tettesek halmozzák bőszen bűneiket, hiszen a bíróságok is zsúfoltak, a vádhatóság inkább megalkuszik, a körforgás biztosítva. No, meg a hírhedt fegyver- használat. De hát miként is lehetne rávenni a törvényhozókat a fegyvertilalomra, ha a Goetz-féle esetek szinte sugallják az embereket, hegy jobb pisztolyt tartani. Liberális- közírók panaszkodnak, hány ismerősük vásárol fegyvert szégyenkezve, de "mit tehetek" alapon. Nehányan rámutattak: részben magára vessen a lakosság, ha a rendőrség, az igazságszolgáltatási gépezet képtelen megakadályozni a bűnáradatot. Ha egyszer a többség nyűgösnek érzi az adóterheket, akkor senki se csodálkozzon. Jellemző módon a magánrendórók szárra a hivatalosokénak a kétszerese, s amig a közegeire csak 15 milliardot költ évente Amerika, a privát biztonsági 'rvekre 20-t. A nagy cégek túlnyomó tc^Dségét az utóbbiak végzik, miként a_ kisebbeket is, a házakat is, már ahol a lakók ezt megengedhetik maguknak. Bernhard Goetz nemcsak a négy suhancot találta el, hanem Amerikát is - az Achilles- sarkan. LONDON. Hetvenkilenc éves korában meghalt lord Balogh, a világhírű magyar származású brit közgazdász. Lord Balogh - Wilson miniszterelnök egykori tanácsadója— a hatvanas, hetvenes években barátjával és kollégájával, az ugyancsak magyar születésű lord Káldor- ral befolyásos személyiség volt a brit politikai életben. Amióta szervezett társadalomba csoportosult az emberiség, mindig voltak, vannak és lesznek szegények. A szegénység minden társadalmi rendszer elkerülhetetlen velejárója. Földünk lakosságának túlnyomó többsége szegény. Különösen az utóbbi 4 esztendő alatt sok szó esik a szegénységről és egyre erősebb támadás folyik a keményszivüek részéről Amerika, mint az u.n. "Welfare state" ellen. A főként gazdagok és félrevezetettek nem látják be és nem akarják megérteni, hogy az állami támogatásra egy civilizált, modern és a világ legfejlettebb leggazdagabb demokratikus államrendszerében is feltétlenül szükség van, annak ellenére, hogy számosán azt vélik, hogy a segélyre szorulók egyszerűen "nem érdemelték ki a segélyt". Sajnos, az utóbbi évek tapasztalatai is azt látszanak igazolni, hogy a jelenleg uralmon lévő kormányzat gazdasági-pénzügyi tanácsadói is komoly erőfeszítéseket tesznek az állami támogatásra valóban rászorulok megsegítésének állandó csökkentésére és - ha lehetséges lenne, - azt esetleg teljesen meg is szüntessék. Pedig a szegénység nem bűn, a szegénység nem szégyen a mai, gazdasági válságokkal teli, rohanó, állandóan változó,, egyre jobban a "robot-rendszer" felé hajló, bizonytalan jövőt tartogató ingadozó gazdasági, társadalmi rendszerben, itteni életben! Mivel olyan tökéletes társadalmi rendszer a kapitalista gazdasági társadalmi elvek alapján sem alakult ki és belátható időn belül nem fog kialakulni, melynek keretében minden ember "jómódú" lehetne és egyáltalán nem szorulna állami; a társadalmi összesség támogatására, az egészséges demokratikus, szabad kereskedelemre alapított kapitalista társadalmi felépítésnek természetes, szükségszerű velejárója, szociális programja az allami segélyrendszer beépítése a társadalomban élő, rászoruló szegények számára éppúgy, mint a farmerek, egyes iparágak állami támogatása, bizonyos tŐkebefekte- tesek utáni törvényes adólevonás, mint a nyilvános! állami iskolák, nemzeti-állami parkok, múzeumok, nyilvános könyvtárak, napközi otthonok, egészségügyi programok, az Öregekről való gondoskodás, munkaalkalmakat teremtő, uj foglalkozásokra való átképzést, az alacsony jövedelemmel rendelkezők számára nyújtott lakbértámogatást stb. magukban foglaló, ‘általános állami szociális programok megvalósítása. Mindenekelőtt ki kell hangsúlyoznunk, hogy társadalmi felfogásunk, sajnos mindmáig a társadalmat 2 rétegre: "gazdagokra" és "szegényekre" osztotta; kettős mértéket állított, fogadott el a gazdagok és a szegények számára. Ezen alapjában véve elavult és teljes téves társadalmi felfogás szerint a gazdagok kiérdemelték gazdagságukat- pont és nincs tovább. (Hogy miként, öröklés, szerencsés házasság, esetleg nem teljesen törvénybe, vagy erkölcsbe illő módon, a gazdasági konjunktúra ügyes kihasználásával lettek gazdagok, ez közömbös.) Mivel a szegények "szegények maradtak", hát megérdemlik a szegénységet. Hozzátehetjük még azt is (az utóbbi' évek tapasztalatai alapján), hogy igy nem érdemlik meg a társadalom támogatását - csak maradjanak továbbra is szegények, tekintet nélkül arra, hogy az "élet ezt igy hozta magával" s egyáltalán nem tehetnek sorsuk ilyetén alakulásáról, mivel azt "önhibájukon kívülálló, egyáltalán nem irányítható tényezők okozták." Azoknak a túlzottan konzervatív, túlnyomó többségben gazdagoknak az az indokolatlan, a társadalmat automatikusan gazdagokra (akik kiérdemelték gazdagságukat) és szegényekre; (akik megérdemlik szegénységüket) való felosztása tálán egy ma már teljesen elfogadhatatlan 150 éves angol törvényre: "English Poor Law of 1834" ^ vezethető vissza, mely szerint a szegénység bűn és erkölcsi gonoszságon, rosszindulaton alapszik. Ezzel szemben a Kongresszus már 1776 julius 4-én az u.n. Declaration of Independence-ben ünnepélyesen kijelentette: "All Men are Created Equal"; minden ember egyformának teremtetett s mindenkinek egyazon joga van az élethez, szabadsághoz és boldogsága megteremtéséhez. Világhíres alkotmányunk előszavában (Preamble) a NÉP (We the People) kifejezetten hivatkozik a lakosság (a nép) általános jóléte biztosításának előmozdítására, vagyis demokratikus Alkotmányunk megalapozóinak elsőrendű fontosságú gondolata, szándéka volt "minden ittlakó emberi körülmények közötti létezhetésének garantálása." (folytatjuk) AUSCHWITZ ÉS MENGELE (folytatás az 1. oldalról) termekenységének fokozása érdekében "kísérletezett" élő ikreken. USA FOGSÁGBAN VOLT Újonnan nyilvánosságra került titkos kormányiratok azt látszanak bizonyítani, hogy Dr. Josef Mengele, a hírhedt náci háborús bűnös egy ideig amerikai fogságban volt a második világháború után, de szabadlábra helyezték. 1962-ben állítólag Kanadába utazott. Mulroney kanadai miniszterelnök azonnal elrendelte a vizsgálatot Mengele kanadai tartózkodása ügyében. Washingtonban Elliott Abrams, a Külügyminisztérium Emberi Jogok ügyosztályának államtitkára kijelentette, hogy a Reagan kormányban egyhangú a vélemény, miszerint az ügyet, legalább is kezdetben, ki kell vizsgálnia az Igazságügyminisztérium Különleges Vizsgálóbizottságának. A Mengelével kapcsolatos uj fejlemények a los angelesi Simon Wiesenthal Náci Háborús Bűnösöket Kutató Intézet vizsgálatának tudhatok be. A hadügyminisztérium nem adott engedélyt az üggyel kapcsolatos négy oldal okirat nyilvánosságra hozatalára, mivel- - úgymond- az "feltételezhetően veszélyeztetné nemzetünk biztonságát". Dr. Mengele 1943 májusától 1945 januárjáig az Auschwitz-Birkenau-i kivégzotábor főorvosa volt, ahol több, mint négy millió férfit, nőt, gyermeket - többségükben zsidókat - végeztek ki. A Mengele elfogatására kiadott nyugatnémet okirat a következőkkel vádolja e háborús bűnöst: ö volt az, aki a táborba érkezéskor kiválasztotta azokat, akiket azonnal el akart égettetni, tehát az öregeket, gyermekeket, terhes nőket. Gyakran ö hajtotta a mérges gázt tartalmazó Zyklon- B-t a gázkamrákba. Eló személyeken végzett orvosi "kisérleteket", személyesen lőtt agyon gyermekeket, akik testét ilyen célra akarta felhasználni és sok más, szinte leírhatatlan bűntettet követett el. Dr.Bükkhegyi László: BŰN, SZÉGYEN-E A SZEGÉNYSÉG ?
