Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-24 / 4. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 24. 1985. 68 A legények és kamaszok, de néha az öregek is egy-egy ritka evési alkalmat olyan társas vigalommá varázsoltak rögtönzött versekkel, táncokkal és ugri-bugri játékokkal, mint az attikaiak a maguk kecskeünnepélyét. Egész jeleneteket játszottak el, melyeknek se fülük, se farkuk nem volt, - mert zengett, harsogott a kacagástól mégis a puszta, úgy, mint egy majális? A disznóöló család ablakába szépen kifaragctt "ágast" állítottunk, valami kis faágat, melyet kérgétől megtisztítottunk, de a jobbra-balra kinőtt uj hajtásokat csak felében vágtuk le róla; azok hegyére szúrtak a háziak egy-egy darabka szalonnát, hurkát és töpörtyút. A lakodalmi "kint- állók", a kamaszok, akiket nem hívtak meg a lakomára, szintén az ablak elé gyűltek, onnan kiabáltak be, kértek és kaptak is egy kis finom harapnivalót, ha ötletes megjegyzéseik kiérdemelték a müértő násznép elismerését, mely várta ezt a jelenetet és készült a riposztokra. A koty- tyolőknak és vizkeresztjáróknak minden házban más és más módón kellett remekelniük, a pusztai commedia deli' arte szabályai szerint minden konyhában a hallgatóság helyzetéhez és igényéhez kellett alkal- mazkodniok. Karácsony előestéjét az ostor- durrogtatók valóságos zárótűzzel készítették elő, déltől fogva úgy zengett-csatto- gctt a puszta, mint egy csatatér. Májusban kitáncolták. a májfát. A májfa hatalmas, sudár jegenye volt; hosszú törzséről letisztították az ágakat, csak a koronáján hagytak valami lombot, annyit, mint egy napernyő. Valamikor a májfát a lányos házak elé állították, minden ház elé egyet; később már az egész pusztára egyetlen egy jutott; ezt kezdetben a gazdatiszt lakása elé ásták, de mikor az egyik gazdatiszt neje az éktelen ricsajozás miatt ezt megtiltotta, más helyet kerestek neki. Az Ököristálló előtt döngölték le a földbe, sorrendben ezt tartottak a következő díszhelynek. Május elsején éjjel állították fel, igy kívánta a szokás. Hetekig diszlett a májfa ott az istálló előtt. Pünkösd szombatján kidöntötték, akkor következett el csak igazi fölékesi- tése. Most minden lánynak kellett rá szalagot kötnie. A pusztán található minden foglalkozás képviselőinek is kötelessége volt, hogy valamit akasszanak rá. A bognár tenyérnyi sajtárocskát készített, a kovács sárgarézzel kivert patkót, a vincellérek raffia-koszorút, a juhászok egy-egy darab sajtot. A segédtisztek egy-két üveg bort adtak, ha jókedvükben találták Őket. Aztán a fát újra felállították. Égtünk az izgalomtól. Pünkösd hétfőn kezdődött az ünnep, ebéd után. A citera és harmonika tulajdonosok bandába álltak. Csak egy nyitányt játszottak, a mindenkori legfrissebb nótát, nekik ezzel kellett remekelniük. Akkor jött a mászás. A gyerekeket kivéve mindenkinek joga volt felkászni a jegenye tetejére, azt hozhatott le, amit akart, de persze csak egy darabot. A legények nemes vetélkedése volt ez, illetve közülük is csak azoké, akik csizmával rendelkeztek, mert a részvételben a kötelező öltözék a csizma volt. Micsoda vigalom kezdődött! A közönség zajongott. Nyomd meg, Sanyi! - hallatszott, - feküdj neki, - hogy csak azokat a lelkesítő szavakat, Illyés Gyula: Á PnA/jioJz Aáfxe HADI BALESETEK ? CHARLEVOIX, Mich. A napokban nyilvánosságra került, hogy a 101. Repülő Osztag egy titkos helikopter csoportja többszörös, rejtett portyázásokat tart Közép-Amerika "ellenséges területein" az ottani "Amerika- barát" erők támogatására. A lapok közölték, hogy az ilyen akciókban elesett amerikaiak családjainak azt mondták, fiaik, férjeik balesetekben haltak meg, Közép-Amerikától messze eső helyeken. Ezek a hírek fájdalmasan ismerősek számomra - irta a N.Y. Times dec. 31-i számában Tom Damman. Egy évvel ezelőtt, karácsony után tudtam meg, hogy fiam, Thomas L. Damman, Jr. öt ízben tett rejtett ejtőernyős leszállást Észak-Vietnámba, 1959-ben és '60-ban Eisenhower és Kennedy elnöksége alatt. Akkor még nem voltunk háborúban Észak-Vietnám- mal, de Washingtonban azt mondták^ létfontosságú érdekeink vannak Vietnám ásványaiban és partmenti olajában Az ötödik ejtőernyős akciót követően Tommy lába összezúzódott. Akkor 20 éves volt. A Fort Benning parancsnokai azt mondták nekünk, egy autóbaleset okozta a sérülést, közel a bázishoz, az elbocsátása előtti estén. Tommy 24 évig tartotta a titkot és 24 évig sántikált két inccsel rövidebb lábéval, magába fojtott haragját visszatartva. Még azt sem tudtuk, hogy Vietnámban, volt múlt januárig, amikor felesége tudatta velünk, hogy fiunk a veterán kórházban van Tomah) Wisconsinban, ahol "trauma utáni sokk" tüneteire kap kezelést, vietnámi tapasztalataiból kifolyólag. Csak akkor mondta el végül Tommy, hogy az autóbaleset csak leplezés volt. Elbocsátása után San Franciscóban telepedett le, megnősült, egyetemre járt és a San Francisco Chronicle-nél kapott állást. A hatvanas években elvesztette feleségét és állását is. Részt vett több demonstrációban a háború ellen és egyszer ezért börtönbe is került. Évekig próbált különböző munkákban különböző helyeken elhelyezkedni. Volt Európában, nálunk is lakott egy ideig. Jól tudott Írni, de írásait nem merte beküldeni, félve, hogy elutasítják. Michiganbe költözött, ahol évekig egyedül élt, sokat olvasott és ivott. Többször került kórházba, alkoholelvonó kúrára. Ősszel múlt egy éve, hogy viharos kitörésekkel reagált a napi hírekben feltárt leplezetlen hasonlóságokra Washington jelenlegi kó'zép-amerikai ervelesei és a Vietnam előtti nyilatkozatok között. A titkai igy kezdtek kiderülni. Megrémült felesége ekkor vitte a kórházba kezelésre. Többször beszéltem Tommyval azután, hogy elhagyta a kórhazat. Nem akart Vietnámról beszélni. Egyszer mégis elmondta: "Ötször küldtek ejtőernyővel Vietnámba, négyszer Líbiából és legutoljára Fort Benningből." Ez utolsó alkalommal rajtakapták őket és a heves harcokban a 25 amerikaiból Tommy a három életben maradt között volt. Fiam traumás tapasztalatai és elkinzott élete semmit sem bizonyít a Reagan-kormány közép-amerikai taktikájáról. Mi több, talán soha sem tudhatjuk meg a teljes igazat kormányunk titkos cselekedeteiről akár most ' KözépAmerikában, akár Délkelet-Ázsiában, több mint 20 évvel ezelőtt. Csak egy biztos: Tommy ezután már soha sem fogja feltárni titkait. Meghalt múlt júniusban, amikor lakásában leesett a lépcsőn. NY. NÉMETORSZÁGBAN IS... A Nemet Szövetségi Köztársaság szinte valamennyi nagyvárosában a hajléktalan nők hozzátartoznak az utcaképhez. Kopott kabatban járnak, elnyűtt cipőt viselnek, kezükben egy-két müanyagzacskó, arcuk viharvert, s gyakran egy kartonpapirt tartanak maguk előtt: "Hajléktalan vagyok. Kérem segítsenek rajtam!" Az NSZK-ban 80-100.000 hajléktalan, azaz bejelentett lakóhely nélküli ember él. 3-4 százalékra becsülik a nők részarányát. Az átlagpolgár el sem tudja képzelni, mit jelent egy nőnek pénz és szállás nélkül az egyik napról a másikra élni egy nagyvárosban: egy lebontott házban, egy parkban vagy egy temetőben éjszakázni, s tudni azt, hogy a megerőszakolás nemcsak bekövetkezhet, de előbb utóbb be is következik. A nők jóformán semmiféle segítségre nem számíthatnak. A férfiak eltölthetik idézzem, melyeket idézni lehet. Sanyi a feleuton visszacsúszott. - Na, te szegény - a lelkesítés gúnyba csapott át, szikrázó rögtönzésbe, - ez a szellem versenye volt. Végre valaki elérte a fa csúcsát s lehuppant az üveg borral. Ha bor volt az üvegben. Mert egyik-másikban a sárgás folyadék csak színre hasonlított a borhoz. A kastélybeliek ilyen szellemességekkel járultak az általános jókedv emeléséhez. A hatás nem maradt el, a cselédek, menekülve a fröcskölő elöl, jót mulattak póruljárt társaikon. Mikor a fáról már minden értéket lehoztak, megkezdődött a tánc. Addig tartott, mig össze nem verekedtek‘ folytatjuk az éjszakát a számukra létesített menhelye- ken, a nőknek erre nincs lehetőségük. És a 13.000 menhelyi férőhely még a hajléktalan férfiak számára sem elegendő. Sok hajléktalan nő, miután t már heteket töltött az utcán, a prostitúcióban keres menedéket. "Munkáltatójuktól" szállást és ellátást kapnak, pénzt azonban nem. "Egy idÖ után mindegy volt, hogy mi történik velem.Az volt a lényeg, hogy nála alhattam, megmosakodhattam és ehettem valamit" - nyilatkozott egy no. A kényszerből vállalt prostitúción kötött álházasságok is lehetőséget nyújtanak arra, hogy fedél kerüljön a hajléktalan nők feje fölé. Ebben az esetben azonban csak annyi történik velük, hogy a teljes védtelenseg állapotából a személyi függőség hasonlóképpen kilátástalan állapotába kerülnek. A hajléktalan nők ily módon nemcsak hogy a hivatalos statisztikákba nem kerülnek be, de a közvélemény tudatából is kirekesztődnek. Az utcán nemcsak abban az állandó veszélyben élnek, hogy megerőszakolják őket; "az elet a szabadban" minden esetben tartós egészségügyi károsodáshoz is vezet. Leginkább a reuma, a krónikus tüdő- és vesebetegségek, az alkoholizmus és a súlyos pszichikai zavarok sújtják a hajléktalan nőket. A hajléktalanság okai - a nők és a férfiak esetében egyaránt - sokrétűek. Többek között munkanélküliség az eladósodás, a kiköltöztetés. SZEREZZEN EGY ÜJ ELŐFIZETŐT
