Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-20 / 25. szám
10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 20. 1985. VALKI LÁSZLÓ: A H ORVÁT HIM Los Angelesben egy 85 éves ember áll a bíróság előtt. Andrija Artukovic. Kiadatási ügyét tárgyalják, azt vizsgálják, hogy a nemzetközi jog, illetve az amerikai belső jog szabályai szerint büntetőeljárás lefolytatása végett átadható-e a jugoszláv igazságügyi szerveknek. Volney Brown bírónak azonban, mielőtt érdemben foglalkozna a kiadatás kérdésével, először azt kell tisztáznia, hogy a vádlott képes-e egyáltalán megjelenni ügyének tárgyalásán. Az Egyesült Államokban érvényben lévő eljárási szabályok értelmében ugyanis a vádlott csak akkor állítható bíróság elé, ha fel tudja fogni a tárgyalás lényegét, tisztában van az ítélet következményeivel, és együtt tud működni ügyvédeivel. Az ügyvédek szerint Artukovic nincs ebben a helyzetben. Arra hivatkoznak, hogy a vádlott múlt év november 14-e, letartóztatásának időpontja óta a Long Beach-i katonai kórház különszobájában súlyosan sokkos állapotban van, amit nyilvánvalóan a vele szemben indított eljárás váltott ki. A bíróság ezért felkéri dr. David Hillt, a kórház orvosát, hogy nyilatkozzék a beteg állapota felölj Hill 1985. február 18-án megvizsgálja páciensét és kijelenti, hogy az a másnapi tárgyaláson megjelenhet. 19-én azonban, amikor Hill belép a különszobába, azt tapasztalja, hogy a vádlott révetegen néz maga elé, és nem válaszol kérdéseire. Ekkor telefonon felhívja Brown birót, közli vele* hogy paciensének tegnap óta romlott az egészségi állapota, s miután nem tud vele szót váltani, azt sem tudja ellenőrizni, képes-e az említett feltételeknek megfelelni. Erről értesülve az ügyvédek a tárgyalás hata- rozatlan idejű elnapolását indítványozzák. Az amerikai igazságügyi minisztérium képviseletében Murray Stein, a kiadatási ügyekkel foglalkozó osztály vezetője kijelenti, hogy Artukovic csupán szimulál, s javasolja, hogy a bíróság rendeljen ki igazságügyi szakértőt a vádlott elmeállapotának megvizsgálására. Brown biró azonban az ügyvédekkel és Steinnel folytatott konzultáció után elnapolja a tárgyalást. Artukovicnak a tárgyalóteremben jelen lévő családtagjai - Ana, a felesége, Rade, a fia, és John, a testvére - megkönnyebbülten távoznak. A bíróság épülete előtt a helyi usztása szervezet tagjai lelkesen üdvözlik "meghurcolt" társuk hozzátartozóit. Ha Andrija kitart, mondják, soha nem kell majd visszatérnie Jugoszláviába. Nem sejtik, hogy eközben a Long Beach-i kórház különszobájában Andrija kisebb hibát eit. Amikor Hill visszatér pacienséhez, és közli vele a tárgyalás elnapolásáról hozott határozatot, hirtelen feláll, kezet nyújt az orvosnak, majd jól érthető hangon ezt mondja: "Köszönöm doktor ur, megmentette az életemet." Hiába, egy nyolcvanöt éves ember mar nem ura minden cselekedetének. Miért kelt ekkora figyelmet egy meglehetősen előrehaladott korú vádlott kiadatási procedúrája? Artukovic valamikor nagy ember volt: az 1941-ben megalakult, úgynevezett Független Horvát Állam belügyminiszterének, majd igazságügy-miniszterének pályájára bármelyik usztasa harcos büszke lehetne. Egy bosznia- hercegovinai föld- muvescsalád legidősebb fiaként már fiatalkorában csatlakozott különböző horvát szeparatista mozgalmakhoz. Elvégezve ■ « 1003 ep-vetemet, ügyvédként dolgozott, de politikai ambíciói csakhamar messze vitték a tisztes jurátusi pályától. Amikor 1928-ban az ismert horvát politikai vezető, Radic és két képviselőtársa ellen egy szerb nacionalista merényletet követett el a Saborban, s az ennek nyomán kibontakozó válságban megalakult az Usztasa Hrvatska Revolucionarna Organizacija névre keresztelt titkos szervezet; Artukovic tudta, hol a helye. Huszonkilenc eves korában hűsegesküt tett a szervezet jelvényei, a feszület, a tőr és a pisztoly előtt, majd nemsokára a mozgalom vezetőjének, Ante Pavelicnek lett az egyik legközelebbi fegyvertársa. Ezekben az években azonban más usztasák- kal(együtt emigrációba kényszerült, melynek során több európai országban - igy Magyar- országon is - megfordult, élvezve a menedéket nyüjtó államok támogatását vagy tűrését. Bajtársaival usztasa újságokat adott ki, katonai kiképzötáborokat szeiv vezett, terrorakciókat készített elő. 1932- ben - azzal a céllal, hogy felkelést robbantsanak ki Jugoszláviában - támadást készítettek elő és hajtottak végre a horvátországi Brusaninban. Kézigránátokat dobtak egy csendőrlaktanyára, tüzeltek a kapujára, és felrobbantottak néhány pokolgépet is. A jugoszláv elháritás azonban még idejében értesült az akcióról, a támadókat percek alatt szétverték, s persze a felkelés is elmaradt. Artukovic ismét emigrációba vonult; egyes források szerint a hírhedt ^jankapusztai táborban is felbukkant, tartósan azonban Mussolini Olaszországában telepedett le, ahol szintén működött néhány kiképzotábor. Az 1934-es marseille-i merénylet után - amelynek Sándor jugoszláv király és Bar- thou francia külügyminiszter volt az áldozata - belgrádi kérésre Angliában őrizetbe vették. Artukovic ekkor szerezte első tapasztalatait kiadatási ügyekben. A következő öt esztendő során közvetlen hitleri támogatással dolgozott Horvátország jövőjének előkészítésen. A berlini Hotel Kaiserhofban tartózkodott, amikor 1941. április 6-án a Wehrmacht csapatai átlépték a jugoszláv határt. Most jött el igazán az Ő ideje. Néhány nap múlva, április 10-én, amikor Jugoszlávia egyes részein még harcok folytak, német katonai megszállás és ellenőrzés alatt már létre is hozták az úgynevezett Független Horvát Államot. Az Ante Pavelic vezetésevei megalakult usztasa kormány második embere lett. Az usztasáknál a németek aligha találhattak volna megbízhatóbb szövetségest. Mint Ranki György történész írja, a németeken is túltevŐ brutális kegyetlenséggel járták el az antifasiszta mozgalmak ellen, s ezt kiegészítették a horvát területeken élő szerb lakosság üldözésével, majd rendszeres gyilkolásávaL Egy másik hazai kutató, Órmos Mária szerint a legnagyobb gyűlölettel az "áruló" horvátok ellen fordultak. Valóságos hajtóvadászatokat rendeztek, felkutatták Őket a német megszállás alatt álló területeken is, kegyetlen kínzások közepette végeztek velük. Az áldozatok koré azonban ennél szélesebb volt. Artukovic már 1941. április 30-án aláírta a "faji hovatartozásról" szóló rendeletet, amelyben meghatározza a zsidó és a cigány fogalmát. Ennek és más fajvédő rendeleteknek alapján megindultak a letartóztatások, kivégzések. Már az első nyáron hozzávetőlegesen 180 ezer "áruló" horvátot, valamint szerbet, zsidót és cigányt mészároltak le. Howard Blum Írja a bujkáló háborús bűnösökről szóló - magyarul is megjelent - könyvében, hogy az usztasák valami ősi Ösztönből fakadó kéjjel ( pusztították áldozataikat: a törokelmetszes, a nyelvkitépes, a lefejezés és a kibeíezes megszokott kivégzési módoknak számítottak. Artukovic mintegy húsz koncentrációs tábort létesített, közülük többet a fasiszták kedvelt szokása szerint téglagyárakban. A legnagyobb a jasenovaci volt, amelyben az áldozatokat ezrével égették el. Összesen több, mint 600 ezer embert gyilkoltak meg a rendelkezésükre álló három esztendő alatt. És 1945 után? Ismét az emigráció keserű évei következtek. Ugyancsak az amerikai szerzőnél, Blumnál olvasható, hogy Pavelic és Artukovic - mindketten buzgó katolikusok - csuhát öltöttek, szakállt növesztettek, és kolostorról kolostorra haladva menekültek végig Ausztrián. Pavelic nemsokára kijutott Argentínába. Artukovicat ugyan az angolok őrizetbe vették, de két hónap múlva elengedték. Svájc, Írország következett, majd 1948 júliusában Alojz Anic álnéven sikerült az Egyesült Államokba távoznia: a kaliforniai Surfside-ban, a tengerparton telepedett le a családjával együtt. Itt viszontláthatta bátyját, Johnt, aki még a háború előtt hagyta el Jugoszláviát.Biztonságban érezte magát. A Long Beach-i telefonkönyvbe felvétette valódi nevét és telefonszámát: Andrew Artukovic, PL 5-1147. Könyvelési állást vállalt bátyja építési vállalkozásában, felesége a helyi kórház irodájába ment dolgozni. Unalmas, kispolgári élet - mondhatta magában. 1951-re azonban a jugoszlávok felderítették tartózkodási helyét, és kiadatási kérelmet nyújtottak be az amerikai külügyminisztériumban. Az eljárás megindult, Artukovicot május 8-án, a győzelem napján letartóztatták. De csak két hetet ült cellájában, mert az akkori biró, Pierson Hall, ötvenezer dollár óvadék ellenében szabadon bocsátotta. (1968. november 26-an az ENSZ közgyűlésé olyan egyezményszöveget fogadott el, amely kizárta az elévülést a háborús es az emberiség elleni büntettek esetében. Az egyezményt nagyszámú állam, koztuk az Egyesült Államok és Jugoszlávia is ratifikálta, igy az még idejében hatalyba lépett, megint bizonytalanná téve Artukovic helyzetét. Már amügy elméletileg. Mert gyakorlatilag ezután sem történt semmi, még további másfél évtizeden keresztül. Mignem - a jugoszláv kormány újabb követelésére - tavaly novemberben két nyomozó megjelent a nyolcvanötödik évében járó öregember házában, és felmutatta a letartóztatási parancsot. Amely - mint tudjuk - azt a bizonyos sokkhatást váltotta ki. És 1985 februárjában ott állt - helyesebben: tolószékben ült - az usztasa Himmler a Los Angeles-i bíróság előtt, hogy szamot adjon negyven évvel ezelőtti tetteiről. WASHINGTON, D.C. A szövetségi nyugdíjasok országszerte gyűléseket tartanak, melyeken követelik, hogy a kongresszus a képviselöház által elfogadott szövetségi költségvetést szavazza meg, amely biztosítja a nyugdíj felemelését az infláció ellensúlyozására. 0 ,
