Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-30 / 22. szám

8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 30. 1985. Illyés Gyula: Pui/lióh ' Mae 86. ; f A falubeli fiatalok élete örök vizsgáló­dás, - hogy ki is felelne meg igazán nekik, termesztőknek s anyagi vagyaiknak? és gyakorta cserélgetik választottjaikat, leányok, fiuk egyaránt, nem sok haragot keltve. A faluvégi zsellérek, a napszamba, aratásba járó nincstelenek gyermeke is ilyen formán találja meg párját, ö nem a földet nézi, mert az nincs, hanem az egészséget, az erőt, a munkabírást, - ott az a kamatozó vagyon. A pusztára járó sommásoktól tudom, hogy az aratásra ál­ló legény nyáron maga mellé szegödteti marokszedönek, kettózönek a lányt, aki télen megtetszett neki, akit feleségül ven­ne, ha annak az ideje elérkezett. Mert a téli hancúrozás, Összenevetgélés, ha kedves is, ha vigasztaló is a nyomorúság­ban, nem sokat számit, - a nyár a nagy vizsga. Hogy szedi a lány a kasza után a markot, hogyan hajlong hajnaltól késő estig, hogy bírja a munkát? - ez dönti el, lesz-e valami a frigyből. A fiatal legény szakértő szemmel nézi jövendő párját, mint valami nagy vásáron, egy életre való vétel előtt. És úgy nézi a lány is a kaszá­val a rekkenö hőségben előtte hadakozó fiatal férfit és bíráló szemmel nézik a többiek is őket kettejüket, vajon egymás­hoz illők-e. Mert, hogy együtt dolgoznak, e^y párban, azzal hozzászólást és véleményt varva az egész világnak kinyilvánították, hogy halálig párban maradnak, ha megfe­lelnek egymásnak. Ez náluk igy van s nem lehet eléggé dicsérni. S ha a munkában egymásnak valók, nem marad el a további próba sem, a szive, a lelkülete, a teste. A pusztaiak mátkasága egyikhez sem hasonlít. Mint a fejedelmi családok sarjai, mint a hinduk: legtöbbször, ha nem is pendélyben, de az iskolából való szabadu­láskor már eljegyzŐdnek Ők, azzal a kü­lönbséggel, hogy őket nem a szülők párosít­ják össze, - gondolnak is azok ilyesmivel! S oly mindegy is, hogy ki kit vesz el, a lányok közt egyik sem visz többet a ház­hoz, a legények közül egyik sem örököl többet, mint a másik. Nem nézik meg egymás egészségét sem. Tudatlanságból? Abból is, de meg aztán, ha meghal is a férj vagy a feleség, akad helyette másik, - mit lehet könnyebben pótolni az ember- nél? A gyermekek hát szabadon, korlátozás nélkül végig próbálják, amit a pislákoló, lassan ébredő ösztön súg egy másik azo­nos, vagy nem azonos nemű ember, sőt minden élőlény iránti vonzalomból, szere- tetből, szerelemből. S mire földereng előt­tük a távoli társadalom törvénye, amely százados késéssel azért ide is elhat, hogy minden embernek, ha másban nem is, de szerelemben törvényes magántulajdonnal kell rendelkeznie, addigra majdnem min­denki ismeri azt, akivel életét le fogja élni. /folytatjuk/ Pusztító orkán és szökőár sújtotta az Indiátdl keletre fekvő, 93 millió lakosságú Banglades államnak az Indiai-óceán mel­letti partvidékét. Egész szigeteket, fal­vakat, városokat borított el az árvíz. Több, mint 10.000 ember veszítette életet a katasztrófában. Kurcz Bélái BUDAPESTI TUDÓSÍTÓNK JELENTI: BUDAPESTEN JÁRT TONY CURTIS (Lapunk múltheti számában már közöl­tünk egy rövid riportot Tony Curtis magyar- országi látogatásáróL Pesti tudósítónk, Kurcz Béla róla szóló riportját annyira érdekesnek tartjuk, ho^y bízunk benne, olvasóink is értékelni fogjak. - Szerk.) Repülőgéppel érkezett Londonból néhány napos budapesti magánlátogatásra a világ­szerte ismert filmcsillag, Tony Curtis. Az amerikai világsztár ugyanis magyar származású, s most először lépett Ősei szülőföldjére. Menedzser-titkára és test­őre kisérte el a múltba vezető, a gyökere­ket kereső felfedező útra. Éppen néhány nappal korábban sugároz­ta a televízió az immáron húsz esztende­je készült Minden lében két kanál (The Persuaders) egyik folytatását, amelyben Roger Moor partnereként szerepelt. Mégis nehéz volt ráismerni. . Találkozásunkkor fehér zakó, fodros fehér selyeming, ko­pott farmernadrág, krokodilbőrbŐl készült csizma (amelyből - állítólag 70-80 párat is tart raktáron) volt rajta; derekán ezüst- csattos öv; haja furcsán megritkult, arcán festék, mintha fellépésre készülődne. Mind­ezen túl alaposan meghízott, vonásai szét­estek: nehéz benne felismerni a régi fil­mekről ismert, s kedvelt színészt. 60 éves! S hol van már a Megbilincseltek (The Defiant Ones), a Trapéz , a Van aki forrón szereti (Some Like It Hot), A bostoni fojtogató (The Boston Strangler) filmek élménye? Emlékezetünkben nem öregedett meg a színész! Nemi noszogatásra meséli el, mit is keres voltaképpen Magyarországon, amelyről eddig csak azt tudta, hogy itt készül a Herz-szalámi, s hogy ezen a földön jóféle pálinka iható. Az apja neve Schwarz Manó volt, az anyjáé pedig Klein Ilonka. Egymástól mind­össze 70 kilométer távolságra csepered­tek fel. Egyikük Mátészalkán, másikuk Debrecenben. Magyarországon sosem ta­lálkoztak. 1922-ben kerekedtek fel, s ván­doroltak ki az Újvilágba. Az Első Függet­len Amerikai Páholy bálján botoltak egy­másba. Összekötöttek az életüket. Fiuk a Bernhardt nevet kapta. A szülők akko­riban meg nem birkóztak meg az angol nyelvvel, igy otthon is a magyar járta. "Előbb vagyok magyar, mint amerikai bizonygatja néhány szavas tudásával Tony Curtis. - Mindig tudtam, hogy egy­szer eljövök, csak eddig nem volt rá idom, s nehez volt rászánni ma^am" - magyaráz­za tiszta szívvel, egymás mellé erőltet­ve a felejtés mélyéről előkotort magyar szavakat. "Megtalálja-e vajon apja szülői házát?" - foglalkoztatta több napig a gondolat. S közben emlékeivel hozakodik elő: "Apám naponta egy csomag Lucky-Stri- ke-ot szívott, amikor New Yorkba érke­zett. Még negyven éves sem volt, amidőn le kellett mondania fél tüdejéről. 15 éven at tehetetlenül néztem a haldoklását, de végül is egy infarktus végzett vele. Egy életen át nem sokra vitte. Szabó volt Mátészalkán - szabó maradt New Yorkban is, Manhattanben, a város szivében. Hat­hét éves koromig azt hittem, hogy Magyar- országon élünk" - mondja, s elcsuklik a hangja. Aztán ugrik egy nagyot az időben, s in­kább arról mesél, hogy egyedül él. Az 50- es években nősült először, aztán még több­ször is, de egyik sem sikerült igazán. "Ti­zenöt nŐ volt az életemben, akiket szen­vedélyesen szerettem. Most nincs egy sem"- magyarázza lebiggyesztett ajakkal. Négy gyereke van: Kelly, Jamie, Aléxandra és Allegra. Kettőjükkel május végén talál­kozik Maine-ben, ahol a tengerészgyalo­gosok ünnepélyén beszél. Nem véletlenül, hiszen a második világháború idején ö maga is a haditengerészetnél szolgált, s aztán színi tanulmányokba fogott... "Az életkor Örök válság. Micsoda meg­rendülés volt a harminc, a harmincöt."- mondja egy sóhaj kíséretében. Bevallása szerint 120 filmben szerepelt eddig, s vagy 1000 interjút adott. Számára mindegyik film egyaránt kedves, de a mi emlékezetünk csak egyet- kettőt raktáro­zott el. Nem mondom ezt neki, inkább hallgatom tovább. Azzal dicsekszik, lehet, hogy hamarosan Magyarországon fog for­gatni, magyar filmben fog szerepet vállal­ni. Arcán sejtelmes mosoly, látszik rajta, hisz benne, hogy ez a terv megvalósul. Elröpült az idő. Tony siet. Zsúfolt a prog­ramja, melynek egyik állomásaként Szüts Pal, a Magyarok Világszövetségének főtit­kárhelyettese diszebédet adott tiszteleté­re a Gundel étteremben, s egy Herendi porcelánvázával köszöntötte 60. születés­napja alkalmából. Tony Curtis öt nap után Cannes-ba ment tovább a filmfesztiválra, ahol - mint mond­ta - esélyei vannak: Nicolas Roeg angol rendező Insignificance cimü müvében ala­kit szerepet, mélyért elismerő díjra számit. Hát ez majd kiderül... "LIDÉRCES MESSZE FÉNY..." (folytatás a 7. oldalról) hak, embereket hoz ki a gettóból, de több­ször egyenesen a börtönből is - hamisított kihallgatási parancsokkal. Illyés Gyulát a lakásán bujtatja. Szoros barátságot köt Rajk Lászlóval: neki és Kádár Jánosnak is Ő az egyik összekötője. Budapest ostro­mánál megsebesül egy SS-egységgel vívott utcai tűzharcban, de ezután sem vonul félre. Cselekedetei mozgatórugójáról csu­pán ennyit ir önéletrajzában: "Tulajdonképpen nem tudom megmonda­ni, hogy mi volt az pontosan, ami szembe­állított a saját osztályom többsége által elfogadott eszmékkel. Nem voltam üldözött­je a hatalomnak, magam, egész rokonsá­gom, felesegem is u.n. 'tiszta, keresztény származásúak' voltunk: nem voltam kom­munista érzelmű, de még csak politikus lélek sem. Azt hiszem, minden az irodalom­ból indult el. De sokszor gondolok arra, hogy lehetett bennem egy beidegzett lova- giassag isi felháborított a magyar tradí­cióktól idegen faji ideológia fokozatos behatolása és pusztítása. Baráti környezetem - haladó irók, mű­vészek - humanista tanulmányaim és nem utolsósorban szenvedélyes természetem - amellyel mindig sok bajom volt - meggyor­sították a folyamatot, hogy progresszív polgárrá lettem." Folytatjuk r

Next

/
Thumbnails
Contents