Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-23 / 21. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 23. 1985. 0/vaác€nÁ AJáJc r i ...... ii LEVÉL SAUSER JÓZSEFHEZ CHICAGO, HL Kedves jó barátom. Nagyon örülök, hogy résztvehettem születésnapi ünnepélyeden, már azért is, hogy elérted ezt a szép kort és hogy én is elértem s még itt vagyok. Vendéglátó házad, amely évtizedekre visszamen&leg emlékeztető központ marad, most is olyan barátságos csoportot látott téged ünnepelni, mint vagy 35 évvel ezelőtt, holott annakidején csak ötven éves voltál. Hogy 85. évedet is ilyen, talán százat is meghaladó csoport ünnepelte, azt bizonyítja, hogy nehéz, becsületes munkáséletedben családodon kívül sok-sok barátod és lapunk támogatói is megtisztelve ereztek magukat, amikor azt a kívánságodat fejezted ki, hogy nem vársz személyes ajándékot, hanem támogatást arra az alapra, amely ezt a lapot fenntartja, amely bennünket összetart, harcot hirdet a (beke és igazság erdekeben, a munkásság es az emberiség erdekeben. Nagyon megtisztelve erzem magam, hogy én is jelen lehettem. Élj még sokáig ilyen virgoncul, mint ahogy most vagy. Hogy még hány születésnapot tarthatunk, nem lehet tudni. Például én máris két hónappal idősebb vagyok nálad. Nézzünk bizakodással a jövőbe! Alex Smied WELLAND, ONT. Megkaptam április 1-én irt levelüket, amely bizony szivrepeszt'ó történetet említ meg a 31 magyar bányász haláláról. Napjainkban sem jobbak a bánya- bárók, csak ma már nem 1897-ben élünk, hanem 1985-ben. ók most sem változtak, csak a mai idők taktikáit használják, de az érdekük ugyanaz, ami a mült században volt. A lapot nagyon szeretjük, mert ez a dolgozók lapja, úgy az Egyesült Államokban, mint bárhol a világon, ahol magyarok élnek. Az Évkönyvet megkaptuk^ nagyon szép kivitelű és sok erdekes olvasnivaló van benne. # Itt küldök 20 dollárt a lap támogatásara a canadai kvótára. Kovács Lőrinc CHOMEDEY LAVAL, Que. Szeretettel küldöm hozzájárulásomat és, sok szerencsét az 1985-os kvótához. Üdvözlök minden derék lapdolgozót, aki lehetővé teszi, hogy továbbra is olvashassuk ezt a remek lapot. ^ „ i r Répás Mary öregapó Álma Hej, ha újra ifjú volnék Senkivel sem cserélgetnék így beszélget magában Öregapó félhomályban Hej, ha újra május lenne De szép is lenne Virágzana az orgona Illatozna a rezeda Leszedném a rózsaszirmát Ölelném babám derekát Hogyha újra ifjú volnék Biz, én senkivel nem cserélnék. Ferencz Amália . i '»oxyixi "t’j'i íu'/w-j i CSOMÓS RÓBERT: ÉNEKEK ÉNEKE BUDAPEST. Már egy hete kitagadottként, keserű lélekkel jártam a várost. Zsebeim dagadtak a pénztől és a pénzemért meg is kaptam mindent... mindent, amit pénzért csak kapni lehet...de ennél többet semmit. Ettem, ittam, élveztem, de a város nem fogadott vissza. Testét nekem adta, de a szivét nem érhettem el, nem is érinthettem meg. Egy hét után belefáradtam a hajszába, éreztem, tudtam távolabb vagyok most, mint amikor tengerek, országok választottak el tőle és csak a csoda segíthet rajtam... Ti faragott glóriás szentek, gótikus k&- csipkeálom ormain mennyei fényességben láttalak akkor este benneteket...ti tettétek a csodát...! Mekkora utat jártam be a macskaköves utcákon..? Évtizedeket, őshegyeket léptem át, most pedig bűnbánóan borulok a lábaid elé szülőanyám, Budapest, mea culpa, maxima mea culpa. Te vagy minden elet és elmúlás, oldás és kötés. A Duna felett félrevontad a kodfátyolt örök- ifjúj gyönyörű arcodról... megbocsátottál tehát és fiatal, szép szeretőt adtál nekem megbocsátásod zálogául. Elfogódottan, saját lábaimban botladozva sétáltam vele fenn a várban, kéz a kézben tettük meg ezt az egyedül bejárhatatlan < utat. Olyan boldog voltam, hogy kis- hijján elsírtam magam, pedig nevetni, é- nekelni lett volna kedvem. Köszönöm anyám, hogy visszafogadtad tékozló fiadat, aki elhagyott egy másik kedvéért...és még boldog is .tudtam lenni azzal a másikkal. Tudd meg, azért harag es dac is van a lelkemben...csodát tettél, de tartoztál is nekem ezzel a csodával, hiszen egy anya sokáig haragudhat, de nem lehet kérlelhetetlen. Kellett, hogy engedd...lehessek még egyszer az, aki voltam. A nŐ, akit adtai, királynői fenséggel szórta rám sikeres életének káprázatos kincseit. Megpróbálom felsorolni, mit és mennyit kaptam tőle, bár lehet, ki fog maradni sem csókkal, sem érzelmekkel, legkevésbé pedig javakkal mérhető ajan- dék. ( i Az esti beszélgetéseket a kislámpák barokk fényeinél, halk zene mellett, a- mikor a lábaihoz kuporodva ölén nyugtathattam a fejemet és hallgattam szivének dobolását, miközben majd meghaltam a fájdalomtól, .,a tudattól, hogy már nem sokáig lehetek mellette. Halk képek, miniatűrök, karcsú vázák, szobrocskák...csillogó lelkének tükörképei ......ti állottatok körül a budai utcáról beszokó, csipkefüggönyöktől szűrt csodás fényben, amikor hajnalonként pihentető, mély álomból ébredtem mellőle. Varázsszó! Sípoló tüdővel vágtam neki újra és újra a harcnak... Győznöd kell. !..gy Óznod vén Don Quijote, biztatgattam magamat, máskülönben annyi dicsőséges bukásod színhelye, szép, okos fiad és gyönyörű két lányod szülőhazája a száműzetés földje lesz számodra ezután. Behorpadt vertem mázsás sziklaként nyomta a szivemet, harcaim hű társa Ro- cinante, zöld dongóktól lepett, felfúvódott dögként hevert... mellette a porban csorbult fegyvereim...a szélmalmok égbenyúló karjai pedig egyre vadabbul csapoltak körülöttem. Csak Dulcineám gyönyörű, okos arcát láthatnám , mégegyszer, csak hallhatnám gúnyoros, édes hangját, megérinthetném vágyott testét...akkor elbánnék ezekkel a fantomokkal. Hisz még ég bennem az isteni szikra és ez valós esélyt ad ebben a küzdelemben..! Foggal, körömmel rohamra..! ..trombitáltam a saját fülembe. Az ereszkedő alkonyaiban egyre erősödött a szel, ellenségeim boszülten lapátoltak, diadalittas kereplésük betöltötte a mindenséget. Ez volt az a pillanat, amikor csüggedten megsemmisülni szerettem volna, mert már nem birtam elviselni a beteljesületlen vágyakozás torokszorító keserűségét. Akkor hozzám hajoltál azon a csendes kis budai utcán és csókra kínáltad a szád. A szélmalmok fenyegető karjai paralizál- tan állottak meg, diadalmi kórusuk elhallgatott. Nyitva az ut a csillagokig, feleltem gálánsán és felkeltem a porból....szabad a kezét, asszonyom! , i Az utolso vacsora. /Atrium Hyatt/ Iskarióti Judás voltam, színig töltöttem a serlegemet és felhajtottam, mert körülöttem gondtalan vidámsággal ezt tette mindenki. Ám az ital megecetesedett aszúmban! A város, de talán az ország legjobb, legdrágább bora, minden cseppje csengő aranyat ér, gondoltam, és kedvem lett volna a padlóra köpni az egészet. Nem...nem akarok árulója lenni...inkább hű szolgáló, rajongó eb. Mit nekem arany és ezüst...nem harminc, de harmincezer is átfolyt már az ujjaim között, mint a higany...és most hagyjam el azt, akit a világon a legjobban szeretek, akinek azt a felismerést köszönhetem, hogy a létezés mögött és felett van valami magasz- tosabb cél is..? Követném bárhová, akár a kárhozatba is, kéz a kézben mennék végig vele a Golgotán...de hát királyi bíborban, dicsfénytől övezve áll itt előttem és én a szegény halász, aki annyit botlottam már, hogyan érhetnék fel csak a köntöse szegélyéig is ...... Meg azután semmi sem függ már tőlem...hiszen meg vagyon írva...és megtapogattam a ruhám redÖibe rejtett pergamenteket...holnap, mire a nap felkel, messze magasságok választanak már el tőle. Vagy próbáljak lázadni az irás ellen?! ... Kíséreljem megvívni a lehetetlent..? Felfénylö csillagburokban kerubok szállottak alá vagy emelkedtek a szférák magasságába, halk, gyönyörű zene szólt, sziv- bemarkolö ismert melódiák csendültek, (folytatás a 11. oldalon) HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni Egy évre $ 18.- Fél évre: $ 10.- Kanadába és Európába 1 évre $ 20.Megujitásra: $....................................... Naptárra: $................... Név:.................................................... Cim:................................................... Varos:.............................Állam:......... Zip code:.................. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003
