Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-16 / 20. szám
Thursday, May 16. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. A SZERVÁTÜLTETÉS LÉLEKTANA Egy kaliforniai ápolónő minden évben rózsaszín azaleát küld hálából annak az édesanyának, akinek a fia 19 éves korában meghalt, s akinek a szivével 1979 óta 6- az ápolónő - él. "Meg sohasem adott életjelt magáról a család - mondta az ápolónő szomorúan. - Pedig szeretnek egy napon beszélni velük, szeretném elmondani nekik, mit jelent nekem az, hogy fiúknak a szivével élhetek. Mig ezt nem tehetem meg, nagyon kellemetlenül érzem magam." A példák kivétel nélkül azt mutatják, hogy a műtéti technika tökéletesedése jóvoltából a szervátültetések egyenest csodába illő élettel ajándékozzák meg a biztos halálra kárhoztatottakat, az életben maradásuk azonban - eddig lekicsinyelt, sót teljesen elhanyagolt - bonyolult lélektani és erkölcsi problémákkal terheli az uj szervet kapónak, a szervet adónak és- halál eseten - családtagjaiknak, továbbá az átültetésben részt vevő egészségügyieknek az életét. Azt hihetnénk - okkal- , hogy a halál torkából kiragadottak testileg és lelkileg egyaránt egészséges életet élnek az átültetett szervnek köszönhetően. Ám a beteg - kétségtelen öröme ellenére - nemigen tud megszabadulni attól a gondolattól, hogy a születésétől fogva sajátjának tudott szervet egyszer s mindenkorra elvesztette, s élete egy idegen szervnek a múkódésképességétől függ, amely azonban bármelyik pillanatban áldozatul eshet a védekező (kilöködési) reakciónak, vagy egyéb ok miatt mondhatja fel a szolgálatot. Mire vezet ez? Előbb- utóbb arra, hogy módosul a beteg énképe és személyisége, s ebben - a föltevések szerint - azoknak a gyógyszereknek a hatása is közrejátszhat, amelyeket az átültetett szerv megóvása végett juttatnak a szervezetébe. Ha tudtam volna_ Az Arizona Egyetemen végzett lélektani vizsgálatból - amelynek során negyven, szívátültetésen átesett beteget faggattak ki - egybehangzóan az derült ki, hogy a műtét után valamennyiüknek támadtak lelki problémáik. A leglehangolóbb vélemény egy fiatalember szájából hangzott el: "Ha tudtam volna azt, amit most tudok, valószínűleg nem vetettem volna ala magamat a műtétnek." Annak ellenére vélekedett igy, hogy pontosan elmagyarázták neki, mire számíthat, s azokat mérlegelve egyezett bele a műtétbe. Az operáció után azonban megrémült a fájdalomtól, az étrendi és egyéb megszorításoktól és attól a nehezen titkolható félelemtől, amely szeretteinek az arcáról, viselkedéséből feléje sugárzott. S ezen még csak meg sem botránkozhatunk, hiszen nemcsak a szervátültetés, hanem mindenféle idült betegség előnytelen lelki-érzelmi reakciókat csal elő a betegből. Mindebből persze nem vonható le az a következtetés, hogy a szervátültetés kizárólag ront a beteg lelki állapotán. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a sikeres átültetés valósággal "feldobja" a beteget és családját. A betegekkel készített interjúkból az tetszik ki, hogy úgy érzik magukat, mintha újjászülettek volna. Bármit látnak vagy érintenek is meg, az a szenzáció erejével hat rájuk. Arról nem is beszélve, hogy súlyos betegségüktől megszabadulva sokan közülük életükben el&ször érzik jól - egészségesen - maguDr. Bükkhegyi László: BESZÉLJ, EMLÉKEZET Alig, hogy elhallgattak a borzalmas, öldöklő fegyverek halálos sebeiből vérző szülőhazánkban, még az először kételkedő, pesszimista, a jövőt reménytelennek látó emberekben is felébredt az ellenállhatatlan élniakarás; mindenki tudta és akarta, hogy újjá kell epiteni az országot, az ezeréves hazát. így indult meg azonnal, a leküzdhetetlennek látszó körülmények ellenere is a tengernyi rommal borított kis Magyarországon az országépités, a "magyar újjászületés". Újjá kellett építeni az országot gazdaságilag, pénzügyileg, szociális, politikai berendezésében — anyagilag, erkölcsileg, szellemileg. Ilyen körülmények között indult el a magyar nép, az évezredes történelme során oly sokat szenvedett drága magyar nép a népi demokrácia utján. Háborús sebeink szinte emberi képzeletet felülmúlóak voltak. A gyáraknak mintegy 90%-a részben elpusztult, vagy súlyosan megsérült; az állatállomány 70-90%- a veszett el, hiszen Hitler visszavonuló hordái százezerszámra raboltak el, hajtották maguk előtt Nyugatra szarvasmarháinkat, lovainkat, nem törődve azzal, hogy mi történik azután galádságaik miatt hazánkban. Szinte megrendültén kell beszámolni arról is, hogy az azelőtt, - és hála a magyar nép szorgalmának, tehetségének - ma is gyönyörű fővárosunk lakásainak 84%-a vagy teljesen elpusztult, vagy súlyosan megrongálódott a kíméletlen, céltalan harcok során; igy tehát érthető, hogy miért küzd lakáshiánnyal még ma is az a kifosztott kis ország, bár a lakáshiány megszüntetésére sokkal-sokkal gazdagabb országokkal versenyző erőfeszítést tesz ma is. Az esztelen háborúnak legalább 600.000 magyar halottja volt, nem számítva a nácik által elhurcolt, állati kegyetlenséggel kivégzett zsidóságot. Szerencsétlen szülőhazánk háborús anyagi vesztesége 22 milliárd aranypengőre rúgott. "Ha élni akarsz, költözz fel a pincéből, mosakodj, takaríts, dolgozz!" felhívások jelentek meg főként Budapesten és a nagyvárosokban. A felhívásnak meg is volt az eredménye: rövidesen megindult az újjáépítés, az uj országépités óriási munkája. Hogy az ország gazdasági vérkeringése újból megindulhasson, soronkivül helyre kellett állítani a t'ónkrebombázott, Összelőtt, rettentően megrongálódott közlekedési rendszert, üzembe állítani a villamosokat, a vasutat, szinte a megmaradt roncsokból. Sziszifuszi munkát igénylő romeltakarítás indult meg a fővárosban is; nők, férfiak, fiatalok-öregek vállvetve takarították a romokat az utcákon, válogatták ki a használható téglákat az újjáépítéshez, dolgoztak k'órömszakadtáig az Erzsébetkat. Mihelyt azonban az első nyilvánvaló komplikációk mutatkoznak, a hangulatuk megromlik, kételyeik támadnak a siker iránt, szorongás lesz rajtuk úrrá, ami odáig fajulhat, hogy aggodalommal, sőt rémülettel figyelik, ellenőrzik még a szívdobogásukat és beleiknek mozgását’, jelző hangokat is. Minden bajért természetszerűleg az idegen szervet okolják, s azzal csak akkor békülnek meg többé-kevésbé, ha túl vannak a nehezén, ha minden reményűk megvan rá, hogy az operáció igenis sikerült. Megha^ annak nem is teljesen az lett az eredménye, mint amiben reménykedtek... hídnál és mindenfelé, merre a szem ellátott. Az akkori kisgyermekek játszóhelye Budapesten bizony nem a mai szép játszótereken, hanem a romok között volt. 1945 tavaszán még csak kompközlekedés volt Buda és Pest között, hiszen a németek megszállott dühvei robbantották fel remek hidjainkat: Buda és Pest fizikailag el volt vágva egymástól. Nyárra azonban már a magyar néphadsereg és szovjet műszaki alakulatok megépítették a "Manci"-nak becézett állandó pontonhidat. Ajtó, ablak, házfedél-nélküli romlakásokban laktak családok; a háziasszonyok melegvíz hiányában^ a városligeti melegforrásoknál végeztek el a nagy mosást. Éhínség fenyegette a lakosságnak majdnem a felét; az éhező 4 milliónyi ember megmentése létkérdés volt; különösen Budapest lakossága szenvedett az éhségtől, A Szovjetunió, adott lehetőségeihez képest, gabona, vetőmag, hús, gyapot és étolaj szállítmányokkal igyekezett a magyar nép borzasztó nyomorán segíteni. Hosszú sorokban állt sorban a "kenyérosz- tasert" az éhező sokaság a Szentháromságtéren s boldogság, büszkeség töltötte el szivünket, amikor egy árpalisztből készült veknit vihettünk haza több órás sorbán- állás után családunk éhező tagjainak. A fóVáros támogatásából a vidék, a "batyuzó parasztasszonyok", minden elismerést megérdemlő igyekezettel vette ki részét s falusi véreinknek köszönhető jórészben, hogy hazánkban azokban a megpróbáló időkben senki sem halt éhen. Hajnali két órakor keltünk sokszor, hogy a garadnai faszállitó kisvonattal a Bükk- be kijuthassunk, majd pár órai gyaloglás után egy földimmel munkahelyünkre érhessünk; a bőr cserzéséhez szükséges faháncsokat (kótözgettük 60-80 kg-os bálákba acéldrottal, mely a húsunkba vágott, majd rakodtunk a szekerekre. Pirkadástól vakulásig dolgoztunk egy zsák árpalisztért. Gallyakból összetákolt "kunyhófélében" dőltünk le a puszta földre; egyszeri étkezésünk a csillagos ég alatt árpalisztből félig—főtt galuska, meg zöld vadalma és jéghideg forrásvíz volt. Csak a lélegzetünk állt meg egy pillanatra, amikor egyszer a villám ali^ 15 méterre tőlünk csapott bele egy faba. Vállalkozásunknak azután egy izomkótegnek a lapockacsontról való leválása vetett csak végett. És nem panaszkodtunk. Senki sem zúgolódott! Mindenki megértette, átérezte, ho^y sorsdöntő időket élünk át s az ország újjáépítése mindenkitől ónfeláldozást, önzetlen, kemény munkát követel. folytatjuk MEGJELENT Dr. Katz József könyve: Vérzivataros idők nyomában 277 oldalon a szerző végigvezeti az olvasót a második világháború tragikus, megkapó eseményein fényképekkel. Kémény kötésben $ 8.- + $ 1.50 postaköltség. Megrendelhető: Amerikai Magyar Szó 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003 Kérem küldjék részemre a könyvet, mellékelem az árát. Név:_________________________ Cim:.................................................
