Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-16 / 20. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 16. 1985. KORUNK "VALAMIT ÜZEN A TÖRTÉNELEM" BÉKE ÉS HÁBORÚ Előző írásomban a békéről, illetve a béke megőrzesenek szükségességéről szóltam. Az első világháború uj korszakot nyitott a világtörténelemben. Nemcsak méreteiben volt uj ez a háború, hanem emberélet pusztításában is. Tévedés volna azt hinni, hogy ezt a háborút békés korszak követte. Nem. Csendes, de kérlelhe.tetlen politikai és gazdasági háború következett. A gazdasági háború Németországgal volt kapcsolatos. Az elvesztett háború gazdasági kovetkezmenyeibol a hatalmas angol és amerikai sokmilliós kölcsönök mentettek ki, de ez sem tartott sokáig. Az 1929- es gazdasági Összeroppanás érintette az egész világot. Ez nagyban elősegítette a Hitler-fele fasizmus előretörését. A nyugati hatalmak, az angol, francia és amerikai kormányok meglátása szerint, a fasizmus csendét es rendet jelentett, a kommunizmus minden megnyilvánulásának gyökeres elnyomását. A háború politikai következménye a győzelmes orosz forradalom volt, ami a nyugati hatalmak, csakúgy mint Németország gazdasági rendszerének biztonságát fenyegette. Hogy a hitleri fasizmus őket is fenyegeti, arra a nyugati hatalmak csak később jöttek rá, amikor már kesö volt. Abban a hitben támogatták Hitlert, rejtetten, hogy a Szovjetunió ellen tudják ösztökélni. Ezért volt, hogy a nyugati hatalmak elutasítottak a Szovjetunió minden javaslatát egységes Hitler-ellenes fellépésre ("collective security"). Csak későn jöttek rá, hogy Hitler ft ellenük is törekszik, amennyiben Anglia és Franciaország meghódításával erősebbnek érzi magát a Szovjetunió elleni hadjáratra. Ez volt az úgynevezett "szovjet-hitleri szövetség" hátterében. Az nem volt "szövetség", hanem meg-nem-tama- dási egyezmény, amit Hitler két év múltán megszegett, de ezen idő alatt a Szovjetunió fel tudott készülni jobban. Érdekes képet fest ezekről a fejleményekről Sumner Welles, volt külügyminiszter /Secretary of State/ 1943-ban megjelent könyvében: "The Time for Decision". Ebből idezek részleteket: Nyugat-Európa demokráciái mindegyikének és az Uj Világnak az üzleti érdekei üdvözölték a hitlerizmust, mint a kommunizmus terjedése elleni korlátot. Abban látták a biztonságot, hogy a rend és tekintély Németországban meg fogja védeni a nagyú'zleti érdekeket ottan. ... Úgy Hitler, mint Mussolini eseteben, a kapzsik, a Toryk és a rövidlátók lelkesen üdvözölték hatalomra jutásukat. Amikor a Szovjetunió belépett a Népszövetségbe, a legmakacsabb is kénytelen volt elismerni, hogy az egyetlen nagyhatalom volt, amely komolyan vette a Népszövetséget. A szovjet kormány azt hinni látszott, hogy a Népszövetség alapokmánya azt jelenti, amit mond. ... Ma, visszatekintve, be kell ismerni, hogy Maxim Litvinov, szovjet külügyminiszter volt az egyetlen kimagasló államférfi, akinek következetesen igaza volt a két háború közötti évek során. "A béke oszthatatlan" volt Litvinov ismételt felhívása; hogy a Nép- szövetség céljai elérhetőek, ha az európai hatalmak betartják a szerződés követelményeit; hogy a katasztrófa elkerülhetetlen, ha az európai hatalmak nem hajlandók a szerződésben előirt szankciókat végrehajtani. ... Vágó Oszkár i Lapunk olvasótáborának jelentékeny részé az amerikai nép társadalmi küzdelmeiben edzett, azokban elévülhetetlen erdemeket szerzett, elvhü, haladó, gondolkodású, szülőhazájukat rajongva szerető emberekből áll. Olyanokból, akik lapunkban nemcsak újságot, hanem tanítót, bará- . tot, i múltjuk, (jövőjüket egyaránt megvilágító fáklyát látnak. Csak ezzel magyarázható az a nemcsak magyar, hanem az amerikai sajtóban is szinte példátlan áldozatkészség, amellyel lapunk e rétege, a "Fenntartó Gárda", a mi "dicső hadseregünk" tagjai évröl-évre hozzájárulnak lapjuk fenntartásához. Nem dobálózunk frázisokkal! Ugyanakkor, amikor március elsején megkezdtük idei lapfenntartó kampányunkat, egy másik, nálunknál tizszerte nagyobb olvasótáborral rendelkező haladó hetilap is meghirdette a maga gyűjtési kampányát. Mig a mi olvasótáborunk adottságaival aranyban, 30.000 dolláros támogatást kértünk olvasóinktól, laptársunk 125.000 dollárt! E laptársunknak amellett, hogy összehasonlíthatatlanul nagyobb az olvasótábora, nagy részben fiatal, a produktiv életkor derekán lévő emberek az olvasói. Nos, két hónap múlva mit látunk? Mig a mi kicsiny, de lelkes táborunk április végéig, tehát két hónap alatt huszonegyezer dollárt adott össze, laptársunk olvasói alig valamivel többet, 23 ezer néhány száz dollárt. Ilyen teljesítményről nem lehet másképpen, mint a legnagyobb meghatódottság hangján Írni. Hogyan is fejezhetjük ki hálánkat, elismerésünket méltó módon, amikor tudjuk, hogy adakozóink között olyanok is vannak, akik súlyos operáció előtt es orvosi kezelés közepette, vagy minimális társadalombiztosításukból küldték el 50 vagy több dolláros adományukat. Voltak az adakozók között olyanok is, akik azokra is gondoltak, akiknek egyáltalán nem áll módjukban a támogatás, sőt néha még előfizetésükre sem tudnak pénzt küldeni. Kérték, hogy adományuk egy részét olyan olvasóink hátralékára fordítsuk, akik bár nagyon értékelik a lapot, de képtelenek fizetni érte. Lapunk újabb olvasói között is vannak szép számmal, akik hozzájárultak a fenntartási kampányhoz. Azokhoz fordulunk most, akik ezt még nem tették és kérjük, hogy tehetségük szerint küldjék be hozzájárulásukat. Eli Wiesel, a kiváló amerikai irő irta Reagan elnök bitburgi látogatásával kapcsolatban: "A történelem valamit üzen nekünk. JÓ lesz, ha felfigyelünk!" A mi sajtónk évek óta figyelmezteti az amerikai magyarságot a történelem üzenetére. Tegyük lehetővé, kedves barátaink, támogatóink, hogy ezt az üzenetet még sokáig tolmácsolhassuk. A MAGYAR SZÓ SZERKESZTÖSEGE Deák Zoltán, Lusztig Imre GRATULÁCIÓ A HOLOKAUSZT MAGYAR HOSENEK Érdekes, megható találkozó volt Brooklynban a napokban. Egy egykori magyar falusi ember, Báthory Imre 40 év múltán most találkozott először annak a magyar zsidó családnak a tagjaival, akiket ö mentett meg a náci fogságba eséstől és ezáltal a csaknem biztos haláltóL Báthory először az akkor 20 éves Wiesel Saulnak adott menedéket tanyáján, Budapest közelében. Majd annak unokaöccsét, Elit mentette meg, aki vonaton utazott, amikor rendőrök jöttek be és igazoltatni kezdték az utasokat. Báthory észrevette a reszkető Elit, maga mellé ültette és a rendőröknek azt mondta, hogy az t> fia. Később még két bujkáló magyar zsidót fogadott be házába. A felszabadulás után Saul Wiesel először Csehszlovákiába költözött, onnan 1948-ban Izraelba. 1957-ben New Yorkba jött fiával és leányávaL Jelenleg a brooklyni Allenby péküzlet tulajdonosa. Wieselék és Báthory találkozóján részt vett Wiesel nagynénjén, Harrieten kívül Elizabeth Holtzman brooklyni államügyész is, aki elismerését fejezte ki Báthory Imrének és gratulált a Wiesel család tagjainak. Harriet Wiesel, Imre Báthory, Elizabeth Holtzman és Saul WieseL
