Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-18 / 16. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 18. 1985. Lusztiglmre ;------------------------------Korunk problémái A minap figyeltem egy TV-programot, melyben Albert Schanker, a new yorki tanítók szakszervezetének (New York Federation of Teachers) elnökétől kérdezték, hogy milyen lépéseket javasol a közoktatás szintjének javítására. Válaszában Schanker azt mondta, hogy csökkenteni kell a tanulók számát egy- egy osztályban, fel kell emelni a tanítók fizetését, lépéseket kell tenni a fegyelem megszilárdítására, ki kell küszöbölni a kábítószerek használatát az iskolákban. Válasza tipikus volt egy amerikai szakszervezeti vezető részéröl. Mindegyik javaslata megállja a helyét, de egy árva szót sem szólt a probléma lényegéről. A város - és az ország - iskoláiban jelenleg törhetetlen helyzetet teremt, hogy a tanítók idejűk nagy részét rendfenntartással töltik, a testi épségük elleni támadások napirenden vannak, egyre több tanuló esik áldozatul a kábítószereknek, a tanulók lényeges százaléka a középiskola végeztével sem Írni, sem olvasni - nem tud kellőképpen. Mindezt csak akkor lehet kiküszöbölni, ha tudomásul vesszük a tényt, hogy New York város gyermekeinek negyven százaléka már 1979-ben a létminimum alatt élt. Azóta ez az arány kétségtelenül meghaladja a negyven százalékot. Ezt a tényt Emanuel Tobier, a New York Egyetem professzora mondja, aki tüzetes vizsgálatot folytatott a New York Community Service Society megbízásából. Gondoljuk el, mit jelent az, hogy a varos 600.000 gyermeke nyomorban, félelemben, bizonytalanságban él. Nem meglepő, ha e gyermekek közül számosán a rendbontók közé tartoznak, hajlandók kábítószereket eladni, hogy pár dollárhoz jussanak, nem törekednek elsajátítani az irás, olvasás és számtan titkait, még pedig azért, mert látják, hogy felnőtt testvéreik munka nélkül tengetik életüket. A középosztálynak fel kell ismernie a tényleges helyzetet, ha meg akarja szüntetni az utonállásokat, betöréseket, a nyakláncok leszakitását, a bűnözés számtalan megnyilvánulását. Nincs más mód rá, mint munkába állítani a munkanélküli apákat és a munkaképes fiatalokat. Ha szakképzetlenek, ki kell oktatni őket valamilyen szakmára. Nincs más kiút. A nyomor felszámolása tehát nemcsak a szegények, de a középosztály és mindenki más legelemibb erdeke. ErrÓl a problémáról irt Anthony Lewis, a New York Times politikai rovatirója, aki rámutatott Franklin Delano Roosevelt elnök azon javaslatára, amely lakások, postahivatalok, könyvtárak építésében vált valóra. Ilyen és ehhez hasonló lépésekre van szükség a probléma megoldásara. (Úévabómé Aiáé AMI HIÁNYZOTT A LAPBÓL A lap teljes mértékben elmulasztotta április 4-el kapcsolatban a világtórténel- mileg is nagyjelentőségű .helyreállító munkának a dicsőítését. Úgyszólván semmi sem volt a magyar nép életének újraindításáról, az áldozatos újjáépítést végző nagy nemzeti összefogásról. Még nyomát sem látjuk ez erőfeszítéseket irányitó párt szerepének megemlítését. A magyar munkásosztály pártjának buzdítása, ösztökélésé és bátorítása nélkül nem lett volna újjáépítés!!! Hol a hároméves terv? Hol azok hőseinek felsorolása vagy legalább megemlítése? Hol a terv finanszírozására elindított úgynevezett BÉKEKÖLCSÖN hőseinek megemlítése? Emlékszem egy munkatársamra, Simonovits Istvánnak hívták, aki felajánlása megtétele után felhívta a feleségét és elmondta neki: " Egy teljes havi fizetésemet ajánlottam fel!" A felesége jól lehordta, és utasította, hogy javítson a vállalásán s adjon kettő t havi fizetésének megfelelő összeget. "En is ennyit jegyeztem itt a gyárban!" tette hozzá a feleség. Kis Összegek voltak ám akkor az egy hónapban hazavitt fizetések! Vagy menjünk még vissza azokba a valóban daliás időkbe, melyek nem a nagy szavakba voltak csomagolva. Gondoljanak olvasóim 1945 nyarára. Ahol akkor dolgoztam, ott az értéktelenné vált pengőn éltünk. De dolgozni kellett, mert az országos megmozdulásokat szerveztük. Rendkívül fontos feladat volt az akkor és kitüntetés, hogy csinálhattuk!! Heteken át a napi élelmünk egy-egy tányér leves, rendszerint krumpli- vagy bableves volt és hozzá egy szeletke "MNDSZ sütemény". A dolgozó nók szövetsége kapott valahol egy hordó melaszt és valahol egy-két zsák lisztet. Abból állítottak elő egy süteményt, melyet úgy élveztünk, mintha mennyei mannát ennénk. Azután a három és ötéves tervek! Azok voltak az igazán hősi idők!! Erre kell emlékezni most és erre kell emlékeztetni. Es a kivívott sikerekre, az egyesek és a köz heroikus áldozataira. A történelem könyveibe irt nagy eseményeket nem szabad elfelejteni. De egy haladó szellemű amerikai magyar lapnak azokat csak emlegetni, de a ránk váró jelenlegi feladatokról nem szólni, az bűn!! Barátaim! Gondoljatok a mai évfordulón felszabadítóinkra, az újjáépítés és az ujatépités névtelen hőseire! Gondoljatok azokra, akik akkor is és azóta is népünk mellett álltak és segítettek kiválasztani a legfontosabb feladatokat. Gondoljatok arra, hogy szülőhazánkat és otthon maradt testvéreinket támogatni ma azt jelenti, hogy védeni a nekünk oly drága Békét! Megelégedettséggel figyelem az otthoniak hatalmas gazdasági sikereit, helyes politikai vonalvezetését. A most lezajlott pártkongresszust az egész világ figyelte és a népek legjava csak tapsolnivalot talalt az ott történtekben. Erre legyünk büszkék és ezt emlegessük. Koös Zoltán (A Koós Zoltán által jelzett hiányosságokat igyekeztünk április 4-i lapszámunk első oldalán közölt "Felszabadulás" c. cikkünkkel pótolni. A téma természetesen még nincs kimerítve. Értékeljük Koos munkástárs hozzászólását. - Szerkesztőség) ÉHEZÉS Lapunk március 14—i számában Dr. Bükk- hegyi László foglalkozik egy orvos-csoport egy éven át folytatott vizsgálatával a 20 millió éhező amerikairól. A február 26- án közzétett beszámoló a Reagan kormányzat intézkedéseit teszi ezért felelőssé. Ez a helyzet abban az Amerikában, melynek kormánya arra ösztökéli a farmereket, hogy kevesebbet termeljenek, megtérítve az igy _ kiesett jövedelmet. És még igy f is, a tárházak tele vannak el nem adott eleiemmel. "Súlyos éhínség dühöng a világ; számos táján, főleg az u.n. harmadik világ országaiban, Afrikában. Erről szól egy hiradas a New York Times 1984. november 4-i számában. Az ENSZ Közgyűlésén megkezdődött a tanácskozás az afrikai élelmezési válságról és az azt okozó gazdasági és társadalmi problémákról. Egy ENSZ beszámoló jelenti, hogy 150 millió éhezik és hiányosan táplálkozik Afrikában. Számos felszólaló delegátus hangoztatta, ho^y Afrika nehézségeit okozó egyes körülmények megelőztek a több éve tartó szárazságot, és ezeknek néhánya meghaladja Afrika képességét a megoldásra. Tom E- ric Vraalsen, Norvégia delegátusa, megjegyezte, hogy a nemzetközi gazdasági helyzet egyike azoknak a tényezőknek, amelyek megnehezítik Afrika képességét a válság megoldására. Nagyon sok afrikai ország jövedelme árucikkekből ered és ezek piaci ára jelentősen csökkent. Ez a csökkenés megnehezíti a kölcsönök visz- szafizetését. A Világ Bank jelenti, hogy az afrikai országok kölcsön-szolgálati fizetségei "drámai módon fognak emelkedni a közeljövőben", ami meg fogja vonni a fedezetet fejlesztési programoktól. Javier Perez de Cuellar főtitkár mondja, Afrika kölcsönfizetései máris felemésztik export-jövedelmük 2596—át. Robert Mc Donagh, Írország delegátusa jelenti, hogy az Európai Gazdasági Közösség $ 5 billiót adott segély címen Afrikának, több mint sajat hozzájárulásának felét, de az eredmény kevesebb, mint amire szükség van. Peter Dietze, Kelet-Németország delegátusa, óvatosságra intette Afrika nemzeteit ilyen szabad vállalkozási javaslatok iránt. Nagyon komoly dolog, amikor azt tanácsolják Afrika országainak, hogy csökkentsék a közszolgáltatásokat. Nem lehet a központi tervezést hibáztatni Afrika gazdasági bajaiért, amint azt több felszólaló tette. Mizuo Kuroda, Japán delegátusa: Afrika válsága nem csupán természeti csapások következménye, hanem többféle szerkezeti okozóé. Sir John Thomson, brit delegátus: döntően szükséges a fenyegetett földeket termelő állapotban tartani, hogy megelőzzük az elsivatagosodást. Paul Ba- mela Engo, Kamerun delegátusa, több afrikai nemzet nevében szólva, elismerte, hogy szükséges a gazdasági és társadalmi bajokat gyökerükben megtámadni, de megjegyezte, hogy ezt a szegény országok nem képesek megtenni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Afrika bajainak gyökerei a gyarmati hatalmak politikájába nyúlnak vissza, a gyarmati nepek fejlődésének elhanyago- lásaba. Vágó Oszkár HAVANNA. Leon Febres Cordero, Ecuador elnöke Kubaba erkezett. A repülőterén Fidel Castro üdvözölte. A két államférfi a középamerikai feszült helyzetről tárgyal\ PÜSKI- CORVIN ) » HUNGARIAN BOOKS 251 E 82 St. New York, N.Y. 10028 I Í Tel: (212) 879-8893 ■ Sokezer magyar könyv, újság, hanglemez I * hangszalag ^ I IKRA, COMTURIST, TUZEX A befifeetöhely | | Postán is szállítunk a világ minden tájára |
