Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-18 / 16. szám

4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 18. 1985. Lusztiglmre ;------------------------------­Korunk problémái A minap figyeltem egy TV-programot, melyben Albert Schanker, a new yorki tanítók szakszervezetének (New York Fe­deration of Teachers) elnökétől kérdezték, hogy milyen lépéseket javasol a közoktatás szintjének javítására. Válaszában Schanker azt mondta, hogy csökkenteni kell a tanulók számát egy- egy osztályban, fel kell emelni a tanítók fizetését, lépéseket kell tenni a fegyelem megszilárdítására, ki kell küszöbölni a kábítószerek használatát az iskolákban. Válasza tipikus volt egy amerikai szakszer­vezeti vezető részéröl. Mindegyik javas­lata megállja a helyét, de egy árva szót sem szólt a probléma lényegéről. A város - és az ország - iskoláiban jelen­leg törhetetlen helyzetet teremt, hogy a tanítók idejűk nagy részét rendfenntar­tással töltik, a testi épségük elleni táma­dások napirenden vannak, egyre több ta­nuló esik áldozatul a kábítószereknek, a tanulók lényeges százaléka a középisko­la végeztével sem Írni, sem olvasni - nem tud kellőképpen. Mindezt csak akkor lehet kiküszöbölni, ha tudomásul vesszük a tényt, hogy New York város gyermekei­nek negyven százaléka már 1979-ben a létminimum alatt élt. Azóta ez az arány kétségtelenül meghaladja a negyven száza­lékot. Ezt a tényt Emanuel Tobier, a New York Egyetem professzora mondja, aki tüzetes vizsgálatot folytatott a New York Commu­nity Service Society megbízásából. Gondoljuk el, mit jelent az, hogy a varos 600.000 gyermeke nyomorban, félelemben, bizonytalanságban él. Nem meglepő, ha e gyermekek közül számosán a rendbontók közé tartoznak, hajlandók kábítószereket eladni, hogy pár dollárhoz jussanak, nem törekednek elsajátítani az irás, olvasás és számtan titkait, még pedig azért, mert látják, hogy felnőtt testvéreik munka nél­kül tengetik életüket. A középosztálynak fel kell ismernie a tényleges helyzetet, ha meg akarja szün­tetni az utonállásokat, betöréseket, a nyakláncok leszakitását, a bűnözés számta­lan megnyilvánulását. Nincs más mód rá, mint munkába állítani a munkanélküli apákat és a munkaképes fiatalokat. Ha szakképzetlenek, ki kell oktatni őket valamilyen szakmára. Nincs más kiút. A nyomor felszámolása tehát nemcsak a szegények, de a középosztály és minden­ki más legelemibb erdeke. ErrÓl a problémáról irt Anthony Lewis, a New York Times politikai rovatirója, aki rámutatott Franklin Delano Roosevelt elnök azon javaslatára, amely lakások, postahivatalok, könyvtárak építésében vált valóra. Ilyen és ehhez hasonló lépésekre van szükség a probléma megoldásara. (Úévabómé Aiáé AMI HIÁNYZOTT A LAPBÓL A lap teljes mértékben elmulasztotta április 4-el kapcsolatban a világtórténel- mileg is nagyjelentőségű .helyreállító mun­kának a dicsőítését. Úgyszólván semmi sem volt a magyar nép életének újraindí­tásáról, az áldozatos újjáépítést végző nagy nemzeti összefogásról. Még nyomát sem látjuk ez erőfeszítéseket irányitó párt szerepének megemlítését. A magyar munkásosztály pártjának buzdítása, ösztö­kélésé és bátorítása nélkül nem lett volna újjáépítés!!! Hol a hároméves terv? Hol azok hőseinek felsorolása vagy legalább megemlítése? Hol a terv finanszírozására elindított úgynevezett BÉKEKÖLCSÖN hőseinek megemlítése? Emlékszem egy munkatársamra, Simonovits Istvánnak hív­ták, aki felajánlása megtétele után felhív­ta a feleségét és elmondta neki: " Egy teljes havi fizetésemet ajánlottam fel!" A felesége jól lehordta, és utasította, hogy javítson a vállalásán s adjon kettő t havi fizetésének megfelelő összeget. "En is ennyit jegyeztem itt a gyárban!" tette hozzá a feleség. Kis Összegek voltak ám akkor az egy hónapban hazavitt fizetések! Vagy menjünk még vissza azokba a való­ban daliás időkbe, melyek nem a nagy sza­vakba voltak csomagolva. Gondoljanak olvasóim 1945 nyarára. Ahol akkor dolgoz­tam, ott az értéktelenné vált pengőn él­tünk. De dolgozni kellett, mert az orszá­gos megmozdulásokat szerveztük. Rend­kívül fontos feladat volt az akkor és ki­tüntetés, hogy csinálhattuk!! Heteken át a napi élelmünk egy-egy tányér leves, rendszerint krumpli- vagy bableves volt és hozzá egy szeletke "MNDSZ sütemény". A dolgozó nók szövetsége kapott valahol egy hordó melaszt és valahol egy-két zsák lisztet. Abból állítottak elő egy süteményt, melyet úgy élveztünk, mintha mennyei mannát ennénk. Azután a három és ötéves tervek! Azok voltak az igazán hősi idők!! Erre kell em­lékezni most és erre kell emlékeztetni. Es a kivívott sikerekre, az egyesek és a köz heroikus áldozataira. A történelem könyveibe irt nagy esemé­nyeket nem szabad elfelejteni. De egy haladó szellemű amerikai magyar lapnak azokat csak emlegetni, de a ránk váró jelenlegi feladatokról nem szólni, az bűn!! Barátaim! Gondoljatok a mai évfordulón felszabadítóinkra, az újjáépítés és az ujatépités névtelen hőseire! Gondoljatok azokra, akik akkor is és azóta is népünk mellett álltak és segítettek kiválasztani a legfontosabb feladatokat. Gondoljatok arra, hogy szülőhazánkat és otthon maradt testvéreinket támogat­ni ma azt jelenti, hogy védeni a nekünk oly drága Békét! Megelégedettséggel figyelem az ottho­niak hatalmas gazdasági sikereit, helyes politikai vonalvezetését. A most lezajlott pártkongresszust az egész világ figyelte és a népek legjava csak tapsolnivalot talalt az ott történtekben. Erre legyünk büszkék és ezt emlegessük. Koös Zoltán (A Koós Zoltán által jelzett hiányosságokat igyekeztünk április 4-i lapszámunk első oldalán közölt "Felszabadulás" c. cikkünk­kel pótolni. A téma természetesen még nincs kimerítve. Értékeljük Koos munkás­társ hozzászólását. - Szerkesztőség) ÉHEZÉS Lapunk március 14—i számában Dr. Bükk- hegyi László foglalkozik egy orvos-csoport egy éven át folytatott vizsgálatával a 20 millió éhező amerikairól. A február 26- án közzétett beszámoló a Reagan kormány­zat intézkedéseit teszi ezért felelőssé. Ez a helyzet abban az Amerikában, mely­nek kormánya arra ösztökéli a farmereket, hogy kevesebbet termeljenek, megtérítve az igy _ kiesett jövedelmet. És még igy f is, a tárházak tele vannak el nem adott ele­iemmel. "Súlyos éhínség dühöng a világ; számos táján, főleg az u.n. harmadik világ orszá­gaiban, Afrikában. Erről szól egy hiradas a New York Times 1984. november 4-i számában. Az ENSZ Közgyűlésén megkez­dődött a tanácskozás az afrikai élelmezési válságról és az azt okozó gazdasági és társadalmi problémákról. Egy ENSZ beszá­moló jelenti, hogy 150 millió éhezik és hiányosan táplálkozik Afrikában. Számos felszólaló delegátus hangoztatta, ho^y Afrika nehézségeit okozó egyes körülmé­nyek megelőztek a több éve tartó száraz­ságot, és ezeknek néhánya meghaladja Afrika képességét a megoldásra. Tom E- ric Vraalsen, Norvégia delegátusa, meg­jegyezte, hogy a nemzetközi gazdasági helyzet egyike azoknak a tényezőknek, amelyek megnehezítik Afrika képességét a válság megoldására. Nagyon sok afrikai ország jövedelme árucikkekből ered és ezek piaci ára jelentősen csökkent. Ez a csökkenés megnehezíti a kölcsönök visz- szafizetését. A Világ Bank jelenti, hogy az afrikai országok kölcsön-szolgálati fi­zetségei "drámai módon fognak emelked­ni a közeljövőben", ami meg fogja vonni a fedezetet fejlesztési programoktól. Javier Perez de Cuellar főtitkár mondja, Afrika kölcsönfizetései máris felemésztik export-jövedelmük 2596—át. Robert Mc Donagh, Írország delegátusa jelenti, hogy az Európai Gazdasági Közösség $ 5 billi­ót adott segély címen Afrikának, több mint sajat hozzájárulásának felét, de az eredmény kevesebb, mint amire szükség van. Peter Dietze, Kelet-Németország delegátusa, óvatosságra intette Afrika nemzeteit ilyen szabad vállalkozási javas­latok iránt. Nagyon komoly dolog, amikor azt tanácsolják Afrika országainak, hogy csökkentsék a közszolgáltatásokat. Nem lehet a központi tervezést hibáztatni Afrika gazdasági bajaiért, amint azt több felszólaló tette. Mizuo Kuroda, Japán delegátusa: Afrika válsága nem csupán természeti csapások következménye, hanem többféle szerkezeti okozóé. Sir John Thomson, brit delegátus: döntően szükséges a fenyegetett földeket termelő állapotban tartani, hogy megelőzzük az elsivatagosodást. Paul Ba- mela Engo, Kamerun delegátusa, több af­rikai nemzet nevében szólva, elismerte, hogy szükséges a gazdasági és társadalmi bajokat gyökerükben megtámadni, de meg­jegyezte, hogy ezt a szegény országok nem képesek megtenni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Afrika bajainak gyökerei a gyarma­ti hatalmak politikájába nyúlnak vissza, a gyarmati nepek fejlődésének elhanyago- lásaba. Vágó Oszkár HAVANNA. Leon Febres Cordero, Ecuador elnöke Kubaba erkezett. A repülőterén Fidel Castro üdvözölte. A két államfér­fi a középamerikai feszült helyzetről tár­gyal­\ PÜSKI- CORVIN ) » HUNGARIAN BOOKS 251 E 82 St. New York, N.Y. 10028 I Í Tel: (212) 879-8893 ■ Sokezer magyar könyv, újság, hanglemez I * hangszalag ^ I IKRA, COMTURIST, TUZEX A befifeetöhely | | Postán is szállítunk a világ minden tájára |

Next

/
Thumbnails
Contents