Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-11 / 15. szám

Thursday, April 11. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. GEORG FRIEDRICH HÄNDEL Minden idők egyik legnagyobb zenei lángelméje, Georg Friedrich Händel születése 300. évfordulójára emléke­zik az egész zenei világ. Händel neve a közfelfogásban egy­szersmind Johann Sebastian Bach alak­ját is felidézi. Szokás Bach és Händel koráról is beszélni, összehasonlítani, egymáshoz mérni a zenetörténet e két óriását. Ha csupán időpontokat veszünk figyelembe (Bach nem egészen egy hónappal később - 1685. március 21-én - született, mint Händel), élet­útjuk valóban párhuzamosan halad, és zenéjükben is fellelhetők némely közös stílusjegyek. S bizonyos, hogy a barokk zene különböző ágazatai vég­sőül legmagasabb szinten Bach és Han­del alkotásaiban összegezödnek. Ám pályájuk merőben másfelé ágazik. (Különös játéka a sorsnak, hogy bár ismerték egymás müveit, a személyes találkozásuk valahogy egyszer sem sikerült.) Bach, a plebejus muzsikus hol fóuri rezidenciák udvari zenészeként, hol templomi orgonistaként, kántorként vidékies-kisvárosi feudális környezet­ben tölti egész életét. Händeiben a XVIII. század eleji polgárosodó Nyugat- Európát járó világpolgár művész ólt testet. Az ifjú hallei dómorgonista szülővárosát elhagyva, tizennyolc éve­sen már Hamburgban van: zenekari hegedűs es csembalón játszik a Ganse- markt Operában. (A virágzó Hansa- város falai között ez idő tájt már fel­tűnt a polgárság, mint a zene látható közönsége; 1678-ban nyílik meg a nyil­vános operaház, s 1722-ben zajlik le az első "nyilvános" hangverseny, ami annyit tesz, hogy mindenki bemehet a koncertre, aki megfizeti a helyét.) S 1705-ben már be is mutatják - hatal­mas sikerrel - első operáját, az Almi- rát. Vándorkedve azonban nem hagy­ja nyugodni: két esztendő múlva búcsút mond Hamburgnak, s 1706 telén már Firenzében találjuk, Fernando de Me­dici herceghez szóló ajánlólevéllel. A fiatal német muzsikusvendég bódul­tán adja át magát az olasz kultúra gazdagságának, zenéje nemes pátoszá­nak. Hamarosan el is sajátítja az ott uralkodó zenei kifejezésmódot. Alig tér vissza Itáliából, mielőtt még igazán megkezdené karmesteri szolgalatét, szabadságot kér, hogy Lon­donba utazzék. Azt, hogy mi késztet­te erre az utazásra, máig is homály fedi.Bizonyos, hogy abban az időben, amikor Handel először csodálkozik rá a félmillió lakosú Temze-parti fő­város nyüzsgő forgatagára, az Egyesült Királyság uj gazdasági föllendülés kor­szakát éli. Londonban 1656 óta nyil­vános operaház működik, s 1672-ben már lezajlott az első nyilvános belép- tidijas hangverseny; nyilvános: tehát a polgárság operaháza, a polgárság koncertterme. Az opera, amelyet nem­rég még csakis "fejedelmek szórako­zásainak" tartottak, most egyszeriben a feltörekvő "harmadik rend" igénye­it, ízlését is ki akarja elégíteni. A spanyol örökösödési háborút lezá­ró utrechti békekötést (1713) már az ó angol szövegre komponált Te Deu- mával ünnepük. (1685-1759) A Te Deum bemutatója után a király­nő évi 200 font életjáradekot utalt ki a művésznek, s Händel úgy érzi:az angolok lassanként talán már maguké­nak vallják. üj színházi vállalkozás nyitja meg kapuit 1720-ban az udvar védnöksége alatt: a Royal Academy of Music. Han­del áll a vállalkozás élén. A hatalmas termetű eleterós férfira kémény mun­ka vár. Kitűnő olasz operatársulatot szervez, évenként két-három olasz operát komponál. Am cselszövések, intrikák keserítik meg a munkáját. Primadonnaháboruk izgatják; tehetsé­ges és tehetségtelen ellenfelekkel csa­tázik; elszenvedi, hogy Pepusch és Gay a Koldusoperában ország-világ előtt gúnyt űz az ó vállalkozásából is. Csődökben úszik el minden vagyona, adósok börtöne fenyegeti. Színházi bukások közepette húsz évig küszkö­dik makacs hittel, újabb es újabb neki- gyürközéssel. S amikor mar szinte teljesen felőr­lődik a hiábavaló küzdelemben (1737 áprilisában agyvérzés is éri, de néhány hónap múlva újra talpra áll)? jut el végül is a művészete csúcspontjára, a nevét leginkább halhatatlanná tevÖ nagy oratóriumok megalkotásához. A Saul, az Izrael Egyiptomban nyitja meg e sort. A Messiással, s főképp a Makka- beus Judással végleg maga melle állít­ja az egész angol közvéleményt: a bibliai történeteket felidéző drámák tör­ténetében, az ótestamentum választott népében a puritán-polgári Anglia ön­magát véli felismerni. S az utolsó ora­tóriumok, a Józsua, a Salamon, a Theo­dora, a Jefta bemutatóira már ozön- lik a közönség. Nem csoda, hogy ezek az angol nyelvű biblikus szövegű orató­riumok a nép tömegzenéjévé válnak. S hogy Händel milyen hatásokra töre­kedett, följegyezték: amidőn Lord Kin- noul a Messiás egyik előadása után, amikor az oratórium sikeréről árado­zott a komponistának, 'ó igy válaszolt: nagyon fájlalnám, ha a hallgatóságo­mat csak szórakoztattam volna - én jobbá akartam tenni Őket a müvemmel. "ügy irt, ahogy más ember beszél, úgy komponált, ahogyan más embér féleg- zik" - Valóban kiapadhatatlan invenci­óval, s hihetetlen gyorsan és olyan len­dülettel alkotott, mintha csak rögtö­nözne. Magába szívta a korabeli Európa minden zenéjét, hogy Összefoglaljon, szétsugározzon, s onnan merítsen, a- honnan van mit merítenie. Idegen gon­dolatokat emelt fel, ám mindegyikének Ő adott végleges kifejezést. Negyven, főképp történelmi környezetben játszó­dó olasz szövegű operája is a nápolyi, velencei iskola hatását tükrözi, de a kölcsönvett mintát a maga egyéniségé­hez szabta: áradt belőlük a sajátos dallamok bősége, a formálás ereje. E barokk operák egy része - leginkább szövegük, cselekményük, dramaturgi­ájuk naivsága miatt - színpadjainkon, sajnos, már csak nehezen támasztható fel; oratóriumai, a hatalmas népi kórus­drámák - miként Gottfried Herder oly költőien megfogalmazta: "mindad­dig élni fognak, amig egyetlen húr moz­dul, egyetlen hangszerre rálehelnek." Ezekben az oratóriumokban - szám szerint 32-ben - a buja szövésű kórus­technikát, a hangzás egyensúlyát, a mesteri jellemábrázolást éppúgy meg­csodáljuk, mint a festői kifejezést, s az életigenlő pátoszt. E müvek vilá­ga a "heroikus optimizmus, amely dia­dalmas harcot hirdet minden ellen, ami az embert lealjasitja, kicsinnyé teszi... Ez a nagy ámulás és a belőle fakadó felséges vízióknak ünnepi mámo­ra ezer megpróbáltatáson sem tudja másnak látni a világot, mint szépnek, ragyogónak, diadalmasan szépnek!" - írja Tóth Aladár 1935-ben a Józsua bemutatójáról. Szabolcsi Bence pedig igy summázza a hándeli életművet: "A boldog bőségnek olyan forrását fa­kasztotta magából, amely példa nélkül való. Nincs boldogabb zene az övénél, nincs aradóbb, lelkesültebb ünnepi ragyo­gás Handel ragyogásánál." Lozsy János Hegedűs Géza: LORDOK, HŐSÖK, SZENTEK Van úgy, hogy évről évre találkozom vele: ott áll szoborba formált elegáns kőálakmása Londonban a gótikus Westminster-Abbey művészetnek és tudásnak szentelt „Poets Comer”-én. O rémlik újra, fölényes mosollyal ő áll elém, ha hangversenyteremben, vagy hanglemezről, vagy a rádióban belémzúdul a földet az egekkel egybevegyítő zeneáradat, ez az egyszerre oly előkelő és nagytömegék indulatait összhangba ötvöző, fegyelmezett kavargás. Királyi udvar: lordok és ladyk látványos tánchoz állnak, de szivükben az Ö-Szövetség elszánt katonáit vezérli szent szabadságkűzdelemre a népvezér: Judás Makkabeus, akinek győzedelmét gyermekkórus köszönti. És mindent túlüvölt, amikor ott a mélyben „Hallelujá”-t kiált a néptömeg. A zenéjében szentté lesz az ember, de földön élő ember mind a szent. Német zenész az angol úri körben, népet idéző a királyi udvar fényeiben. Tűzijátékok és visiünnepség könnyed mámorában szent révüíet és hősi indulat magasztositja méltó érzelemre a földi gondok gyarló emberét. Ismerlek: ott állsz elegánsan és fölényes mosolyoddal londoni sírod fölött, a templom félhomályán, és ott lebegsz a hangok zuhatagja fölött: a végtelenben s énbennem hirdeted, hogy gyönyörű a lét és magasztos az ember.

Next

/
Thumbnails
Contents